2013. december 12., csütörtök

Can't Run (Tatsuya Ueda +18)


Tokyo-ban brutális gyilkosságok történtek. Az áldozatok közül a nőket megerőszakolták, megkínozták és kibelezték, a férfiakat megverték és levágták férfiasságukat. A rendőrség hetek óta nyomozott az ügyben, de nem jártak sikerrel, mert a gyilkos mindig néhány lépéssel előttük járt.

A sok megoldatlan gyilkosságnak hála az ügyre a város legjobb nyomozóját, Tatsuya Ueda-t állították rá. Egyetlen ügye sem maradt megoldatlanul, bármilyen nehéz is volt. Legutóbb is egy kegyetlen gyilkossal találta magát szemben, aki megette áldozatai szívét, vérüket pedig kifolyatta.

A rendőrök tehetetlensége mindennél jobban dühítette. Tudta, hogy nem fognak örülni annak, hogy ő veszi át az ügyet. Éppen az egyik helyszínre tartott. Megállt a kocsival és megnézte a neki elküldött aktákat az összes helyszínen készült képpel együtt.

Valami nem tiszta. Egyszerűen nem akar összeállni a kép és az indíték sem, hogy mi okból ölhet a gyilkos. Most nagy fába vágta a fejszéjét és több idő kell neki, mint a legutóbb, hogy megérthesse a szándékát.

Nagy levegőt vett, hátra hajtotta a fejét és miközben kifújta, megdörzsölte a szemeit. Most sokkal mélyebbre kell magában ásnia, hogy rájöjjön miért is gyilkol és mit akar kifejezni a kegyetlenségével. Fáradt volt. Nem sokat aludt az éjszaka, mert zavarta, hogy ezúttal nem lát bele az elkövető agyába.

Bárhogy is próbálkozott, nem tudta megérteni és az ő fejével gondolkodni. Legutóbb is azért tudta megoldani az ügyet, mert felhívta azt az embert, aki bármilyen vérszomjas gyilkológép helyébe tudja magát képzelni, már csak egyetlen kép láttán is.

Kezdett nagyon türelmetlen lenni és az sem volt túl jó, hogy megakadt az ügy felgöngyölítése közben. Most már mindig ez lesz? Fel kellesz hívnia a társát, valahányszor csak elakad egy ügyben? Helyes dolog belevonni olyat is, aki kívülálló és ráadásul nem is ezen az ügyön dolgozik?

Dühösen morogni kezdett. Utálta ezt az egészet. Miért fogadta el ezt az ügyet? Hetek óta nem aludta ki magát rendesen, ráadásul a Los Angeles-ben élő szerelme is távol van tőle. Ha ennek az ügynek vége van, összepakolja a cuccát és odaköltözik hozzá. 

Bár már a repülőn ülhetne! Aludhatna egy kicsit. Gyorsan visszarángatta magát gondolataiból a való világba. Most dolga van és addig nem mehet sehová, míg meg nem oldja azt. Még egy utolsó pillantást vetett a képekre és az aktákra, majd elindult autójával és a helyszínig meg sem állt.

A tetthelyen nyüszögtek a rendőrök, a helyszínelők és a mentősök. A halottkém fal fehéren állt meg a kordonon belül, de jó néhány méterrel távolabb a holttesttől. Nagyot nyelt, majd folytatta útját a kordonig.

- Sajnálom, de nem léphet át. - kezdte el vele szemben az egyik rendőr. Jellemző. Ők még nem ismerik. Unottan kezdett kotorászni a zsebében és eltartott kis ideig, míg előkapta a jelvényét.

- Ueda nyomozó vagyok. - nyomta a képébe a jelvényét. A férfi szemei kikerekedtek. Néhány másodperc után átengedték és akadálytalanul jutott el az áldozatig. 

Ott szinte mindannyian kérdően néztek rá, de mielőtt bárki is megszólalt volna, újra felmutatta a jelvényét. Ahogy megpillantotta az áldozatot, lehunyta a szemét. A látvány elviselhetetlen volt. Egy nő feküdt az egyik klub hátsó bejáratánál meztelenül, felvágott hassal, megerőszakolva és vérben úszva.

Ahogy felnézett, mintha szerelmét látta volna alig néhány méterre előtte a halottkémmel beszélgetni. Kikerekedtek a szemei és a szíve is zakatolni kezdett. Néhány pillanat múlva először az egyik nagybátyját, majd a másikat is megpillantotta. Valami nagy baj lehet, ha ők hárman itt vannak.

Legyökerezett a lába és kihagyott pár ütemet a szíve, mikor a lány odament, hogy alaposan szemügyre vegye a holttestet. Úgy járta körbe többször és szippantott bele a levegőbe, mintha vadászna rá. Az utolsó nagy szippantás közben lehunyta a szemeit és mikor betöltekezett az illattal, kinyitotta őket. 

Néhány pillanatra éjfeketévé váltak és csak akkor változtak vissza normális színükké, mikor bácsikáira nézett. Követte a lányt, mikor a 2 férfivel kicsit távolabb vonultak, hogy megbeszélhessék a dolgokat.

- Mi a helyzet? - kérdezte Jack. Titkon elégedett volt a helyzet alakulásával. Ennél jobban már nem is alakulhatott volna, de megijedt, mikor meglátta a dühöt unokahúga szemében.

- Ugyanúgy végeztek vele, mint a többi nő áldozattal. - válaszolt a lány, miközben másik nagybátyjára, Frank-re nézett. A férfi mindig megértette és támogatta. Már csak a nézéséből vagy egyetlen mozdulatából tudta hogyan reagál a helyzeteken.

Jack megkönnyebbülten sóhajtott fel. Legalább ugyanaz a tettes és nem kell 2 után nyomozni. Titkon remélte, hogy nem oldódik meg hamar az ügy. 

Nem gondolkozott, csak hagyta, hogy az érzelmei vezessék és odament hozzájuk.

- Tat-chan! - szólította meg a lány.

Jól tudta, hogy nyilvánosan nem ölelheti át és nem csókolhatja meg szerelmét, ezért próbált csak az ügyre koncentrálni és jól tudta, hogy semmit sem fognak eltitkolni előle, még ha nem is emberi lény végzett velük. Mikor legutóbb az Angyalok városában járt, sikerült bepillantania abba a világba, ami az emberek elől rejtve van és sokkal nagyobb veszélyek leselkednek rájuk.

Jan és a családja pont ezektől védte az embereket az egész világon. Vérvonaluk nagyon szerteágazó és 1-1 városban vagy faluban akár 100-an vagy 1000-en is élhettek közülük, hogy fen tartsák a békét, az egyensúlyt és titkuk rejtve maradjon mindenki elől. Akik nyomozók voltak a családból, ők kapták az ilyen ügyeket is és mindet megoldották.

A helyszínelés és a találgatások még órákon át tartottak. Tatsuya főnöke is türelmetlen volt már és cseppet sem tetszett neki, hogy a rendőrök sehová sem jutottak. Ueda fáradtan vakarta meg a fejét, miután kijött főnökétől, majd gondolatai szerelme körül forogtak. 

Hazament, hogy lezuhanyozhasson és pihenhessen néhány órát, mielőtt naplemente után ismét támadna a gyilkos és eldöntötte, hogy ma este elkapja őt. Egy fáradt nyögéssel lépett be hálószobájának ajtaján és meg sem várva, hogy beérjen a fürdőbe, máris vetkőzni kezdett, minden egyes ruhadarabját a földre dobva menet közben.

Mikor a zuhanyfülkéhez ért, nagyot nézett, mert valaki éppen zuhanyzott. Nem habozott, azonnal kinyitotta a fülke ajtaját és megkönnyebbülten mosolyodott el, mikor meglátta, hogy szerelme az. Boldog volt, mert másra sem vágyott, csak rá. Belépett, bezárta maga mögött az ajtót és azonnal a lánynak esett. Testük automatikusan engedelmeskedett az őket kísértő vágynak, de a hangjukat csak akkor hallatták, mikor a lökések közepette elengedte szerelme száját levegőhiány miatt és feljebb tolta az ölében, miközben a hátát nekinyomta a falnak.

Elégedetten nyögött fel, mikor átlendült a határon nemsokkal Jan elélvezése után és boldogan, lihegve ölelte át, nem érdekelte, hogy még mindig az ölében van és csak a fal ad nekik támaszt, de a móka itt nem fejeződött be, mert miután lezuhanyoztak és megszárítkoztak, az ágyban folytatták tovább.

Néhány óra múlva Jan megérzett valamit, ami álmából felkeltette. Úgy érezte valaki vagy valami figyeli őket. Óvatosan felébresztette Tatsuya-t és lassan felöltöztek, majd mikor elindultak lefelé az emeltről, hallották, hogy betörik egy üveg, majd morgás és mocorgás hallatszott a konyhából.

Lassan lépkedtek le a lépcsőn, sőt Ueda magához vette a fegyverét is a biztonság kedvéért. Még le sem értek, mikor a váratlan vendég rájuk támadt. Ueda beleeresztett egy egész tárat, de ezzel csak még jobban feldühítette a lényt. Ahogy alaposabban megnézték, egy majdnem 2 méter magas, iszonyúan ronda démon állt előttük, vörös szemekkel, karmokkal, agyarakkal és farokkal.

Jan nem habozott, egyszerűen csak megmutatta neki valódi énjét, de mielőtt támadhatott volna, a démon megragadta Tatsuya-t és egyszerűen beleharapott a vállába. 

A férfi fájdalmasan ordítani kezdett és jobb híján csak hagyta magát, míg Jan a lény mögött nem termett és meg nem ragadta az egyik szarvát és maga felé húzta a fejét. Összerezzent, mikor meghallotta a túlvilági üvöltést a torkából.

- Egy valamit jegyezz meg! - mondta Jan, miután még hátrébb húzta a démon fejét. - Sose kezdj ki egy Hatcher-rel! - A mondat után lazán átütötte egyik öklét a lény testén, mire az visítani kezdett, míg össze nem morzsolták a szívét.

A dög teste hatalmasat puffanva landolt a földön. Mire a rendőrök kiértek Tatsuya házához, addigra már a démon helyett egy pucér férfi holtteste feküdt a lépcsőknél. A helyszínelés és a vallomások felvétele után Ueda úgy döntött, ott hagyja Japán-t és szerelmével együtt visszautazik Amerikába.

Néhány óra múlva már az Angyalok városába tartó repülőn ültek, temészetesen miután mindent sikerült elintézniük. Tatsuya végre boldog volt, mert azzal lehetett, akit szeretett és a brutális gyilkos is kézre került.

-----------------------------------------------
Még1x boldog szülinapot, Évi hugim és remélem tetszeni fog neked ^^ Puszka <3