Legszívesebben odament volna hozzá, de azzal csak a többiek rosszallását váltotta volna ki és Heechul volt hozzá a legközelebb. Oda is ült mellé és a hasát simogatta, majd néhány pillanatra lefagyott, de utána folytatta tovább. Lehetséges, hogy hirtelen női gondok elé néz? Csak akkor szokott ilyen furcsán viselkedni, de rögtön hoznak neki gyógyszert és kikísérik a fürdőszobába is. Alaposan végigpörgette maga előtt az eseményeket, de a jelek egyáltalán nem arra utaltak. Valami másnak kellett a háttérben lennie. Lehet gyomorrontása van?
- Rájöttünk miért akar téged James ennyire. - szólalt meg hirtelen az egyik férfi, akit Michael-nek hívtak társai.
- És pedig? - Jan hangja mindent elárult. Tényleg rosszul volt.
- Azért, mert egyedül te vagy képes olyan gyereket szülni neki, amilyenre mindig is áhított és ezzel bekerülne a családba is. Legalábbis ő ezt hiszi és a férjedként irányíthatna mindent.
- Nagy ívben elfelejtheti!
- Jól vagy?
- Igen. - végre csillapodott a rosszulléte és a légzése is egyenletes volt.
- Mit javasolsz, mit tegyünk?
- Egyenlőre várunk, de ha mozgolódik, kinyírjuk az apjával és a többi szemétládával együtt.
A terv megszületett, minden helyzetre volt egy lehetséges variáció és megoldás. Bámulatos volt végighallgatni a tervek megszületését, a dolgok lefixálását és az összes előkészület megtételét. Bár neki nem mondták meg mi lesz a dolga, mégis tudta, hogy az, amire kirendelnek egy őrangyalt: meg kell védenie Jan-t, akár az élete árán is.
- Mi az?
- Hmmmm.... - elbűvölően édesnek látta a lányt. - Csak az, hogy szeretlek.
- Szóval a szerelemtől vagy ennyire édes? - a kérdés magától csúszott ki a száján. Odament hozzá, karjait a teste köré fonta. - Én is szeretlek. - mondta, majd összeérintette ajkaikat.
Testük automatikusan reagált az érintésekre. Vadul tépték egymás ajkait, az ágy felé tartva szabadultak meg minden egyes ruhadarabjuktól. Kellemes érzés járta át a testét, amint teljesen elmerült szerelme forró és nedves bensőjébe. Képtelenek voltak visszafogni magukat, egyszerűen csak hagyták, hogy a hangok utat törjenek maguknak és nem érdekelte őket ki hallja vagy ki nem. Kéjes nyögések, elégedett sóhajok, forró csókok és érzéki érintések követték egymást.
Úgy érezte, mintha az első alkalmuk lett volna. Ugyanolyan esetlennek érezte magát, de most nem állt meg, miután átlendült a határon, hanem igyekezett minél tovább élvezni szerelmével az együttlétet. Nem tudni hányszor érték el a beteljesülést, mire fáradtan rogytak egymásra és próbálták lenyugtatni magukat. Miután minden lenyugodott, egy alapos zuhanyzás után lefeküdtek aludni.
Furcsa álmot látott, melyben egy méhben növekvő gyermek szerepelt, majd hirtelen James-el és a bandájával találta magát szemben a földön fekve, teljesen lebénítva, ezzel is arra kényszerítve, hogy maradjon nyugodtan, míg Jan-t elviszik, majd egy gyerek sírás szívszaggatóan csendült fel. Fuldokolva riadt fel, izzadtságban úszva és zihálva. Szerelme békésen feküdt mellette. Percekig csak ijedten kapkodta a levegőt, mert álma még mindig kísértette, de ahogy Jan-re nézett, mintha minden balsejtelme eltűnt volna. Keze önálló életre kelt, ujjaival szerelme arcát simogatta, időnként kiseperve néhány kósza tincset a nyakából. Annyira elmerült abban, amit csinált, hogy észre sem vette, hogy felébredt.
Megugrott, mikor egy gyengéd kéz simult az arcára. - Jól vagy? - még mindig nem hitte el, hogy valóra vált, amit a világon a legjobban akart. Szabadon szeretheti a lányt, akiért mindent képes lenne feláldozni és az érzés kölcsönös. Még sosem volt vele ennyire gyengéd. Vajon tudta, hogy mennyire vágyott már erre annyi év után?
- Igen. - hangja cseppet sem volt meggyőző, de semmit sem kellett mondania ahhoz, hogy Jan pontosan tudja mi a baja.
- Meséld el. - kérésének képtelen volt ellenállni.
- Álmomban egy méhben növekedő gyereket láttam. Kisfiú volt, aztán szemben találtam magam James-ékkel, ők pedig elhurcoltak téged és semmit sem tudtam tenni, mert leszorítottak. - szemeiből könnyek csordultak ki. - Nem hagyhatom, hogy bajod essen!
Jan felült az ágyban és egy gyengéd ölelésbe vonta. Nem tudta mi ütött belé, de sírni kezdett, majd arra eszmélt, hogy a lány kicsit eltávolodik tőle és az ölébe fészkeli magát, hogy könnyebben összebújhassanak. Egy kéz finoman a hajába túrt, míg a másik a hátát simogatta megnyyugtatóan. Kezdte megérteni, hogy miért is szeretik a családtagjai, szövetségesei és a barátai. A hűvös viselkedés, a düh és a kegyetlenség mögött valójában egy kedves, melegszívű lány van, aki mindig ott van ha kell és támogatja őket.
Miután megnyugodott, Jan lazított az ölelésükön, arcát kezei közé vette és megszólalt. - Nem lesz semmi bajom, megígérem. - szemeiből ismét kicsordult néhány kósza könnycsepp. - Eszem ágában sincs gyereket szülni annak a rohadéknak!
Mintha olvasott volna a gondolataiban. Szavai megnyugtatták és lassan visszadőltek, de az álom nem hagyta nyugodni. Mikor ismét felriadt, óvatosan kibontakozott szerelme öleléséből, felvette a nadrágját, kabátját és a cipőjét, majd kiosont a házból. Útja egyenesen James-hez vezetett és míg rá várt, egy fiú szólította meg.
- Tudod, nem olyan rossz vele élni, ha hagyod, hogy szeressen.
- A barátnőd nagyon boldog lesz itt. Örülhet, hogy őt választotta ki magának.
- Te miről beszélsz? Ő soha nem lesz az övé!
- Előbb-utóbb mindenki behódol és akkor gyereket fog szülni neki.
- Hogy vagy képes ezt mondani? - kezdett ideges lenni. - Hogyan?
Az ordibálásra végre belépett James néhány emberével.
- Mi ez a kiabálás? - látszott a férfin, hogy meglepte a jelenléte. - Nicsak ki van itt. - nevetett. - A híres őrangyal jött el hozzám.
- Miért pont őt akarod?
- Ejnye, drága kis őrangyal. - csóválta a férfi a fejét. - Nem jöttél még rá? Oh, hát persze hogy nem, hisz ti nem szerethettek! Azt akarom, hogy csak az enyém legyen és gyermekekkel ajándékozzon meg!
- Szóval mindezt szerelemből teszed? Ezért akarod kényszeríteni, még ha nem is szeret viszont?
- Nem kell, hogy szeressen, csak legyen az enyém. Heechul a biztonság kedvéért a húgomé lesz, hogy ne essenek kísértésbe többet!
Eleget hallott. Nem gondolkodott, csak elindult a férfi felé. - Te rohadt szemét! - Rendőrfélék állították meg végül. egy lefogta, míg egy másik gyomron vágta és egy laza mozdulattal a földre kényszerítették. A helyzet furcsán ismerős volt számára.
A nap már javában fent volt, mikor Jan ébredezni kezdett. Első dolga az volt, hogy kezeivel keresni kezdte Yoshihide-t, de semmi nyoma sem volt, sőt, még a helye, ahol korábban feküdt is hideg volt. Cikáztak fejében a gondolatok, míg rá nem jött, hogy hová is mehetett. Gyorsan összeszedte magát, felöltözött, szólt a többieknek és el is indult a fiú után.
- Kedvesem! - köszöntötte a férfi. - Végre megérkeztél.
- Engedd el a fiút! - a vele tartók időközben felsorakoztak a háta mögött.
- Elengedem egy feltétellel. Légy az enyém és egy haja szála sem fog görbülni. - a férfi elmosolyodott, mikor a számára legfontosabb embere megjelent.
- Mit akarsz?
- Szülj nekem örököst.
- Jan, ne tedd! - Yoshihide szabadulni próbált, de kísérlete kudarcba fulladt.
- Te az enyém vagy, ha tetszik ha nem nem!
- Uram! - szólalt meg James jobb keze. - Ő már nem lehet az asszonyod, mert egy másik férfi gyermekét hordja a szíve alatt.
Meglepetten nézett felváltva Yoshihide-re, a férfire és James-re. Hirtelen megértette a kósza rosszullétek okát.
- Bassza meg! - ordította James. - Heechul meghal!
- Nem ő a gyermek apja, hanem a fiú. - Yoshihide-re biccentett, de neki James-el ellentétben nem mondott újat, hisz kitől mástól lehetne a gyerek, mikor az elmúlt két évben senkivel sem volt, csak vele.
- Akkor nincs más választásom! - elindult lassan felé. - Kitépem azt a fattyút a méhedből!
- Neeeeeeeeee! - A fiú küzdött az őt földre kényszerítő démonnal.
A semmiből hatalmas fény támadt és szárnyas lények árnyékai vetődtek mindenhová. Mikor felnézett, Michael, Danyael és Simon álltak körülötte, hogy leszámolhassanak James-el. Michael el is kapta és minden erőfeszítés nélkül széttépte a férfit. Simon is elindult, hogy segíthessen a fiúnak és miután kiszabadult, szaladni kezdtek egymás felé. Mire kibontakoztak egymás karjaiból, a démonoknak és James többi csatlósának semmi nyoma nem maradt.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Néhány hónappal később a Hatcher házban nyugalom volt. A ház lakói lassan ébredeztek. Yoshihide és Jan összebújva, csukott szemmel élvezték egymás cirógatását. Az éjjeli szekrényen egy esküvői kép volt róluk. Kezeik összetalálkoztak, ujjaikat összefűzték és megcsókolták egymást. Boldogok voltak, hisz James és bagázsa halála után végre nyugodt életük lehetett.
- Szerinted van még egy kis időnk, mire mindenki felébred? - Hide hangja rekedtes volt, szemei csillogtak.
- Megint? - kuncogta el magát. - Telhetetlen vagy.
- Csak azért, mert szeretlek. - vonta gyengéd csókba és még csak befejezni sem tudták, mert kopogtak az ajtón.
- Ennyit a reggeli játszadozásról. - nyújtotta ki a nyelvét.
- Remélem nem csináltok semmi illetlent. - nevetett Heechul, miután benyitott hozzájuk. - Hoztam valakit.
Azonnal elmosolyodtak, mikor megláttak Heechul-lel totyogó babát. Kikeltek az ágyból és egymásra néztek.- Gyere babó. - intetett oda a csöppségnek és ő el is indult.
- Ez az, menj csak anyához. - nézte mosolyogva a totyogó és nevető pici fiút.
A házban béke volt. A baba megszületett és boldogságot hozott mindenki életébe. Jan és Hide tökéletes szülők lettek és sosem hagyták el egymást. Minden úgy ment, ahogy kellett.












