2014. július 13., vasárnap

I Do (Lucky +18)


Aki csak tehette, a Choi-Lee esküvő részleteinek intézésével volt elfoglalva és mindenki élvezte. Az utolsó simításokat végezték a terem díszítésében, mikor megjelent a jegyespár, hogy megnézhessék hol tartják a lagzit, miután kimondták a boldogító IGEN-t.

Lucky-t a csapattársai, míg Jan-t a barátnői miatt nem lehetett együtt látni, mert kitalálták, hogy másnap délutánig nem találkozhatnak és igyekeztek ezt be is tartani, sőt, a dekoráció ellenőrzésére is elkísérték őket, nehogy együtt megszökhessenek valahová és együtt tölthessék az éjszakát.

A többiek nagyon elmerültek a gyönyörű díszítésben, ami még kicsit hiányos volt, hisz az utolsó simításokat azelőtt fejezik majd be, mielőtt a házaspárként oda nem érnek. A szerelmesek kihasználták az alkalmat, hogy senki nem figyel rájuk, kiosontak a helyszínről, egy barátjuk ment értük és miután beszálltak a kocsiba, egy szállodába mentek, hogy kettesben legyenek.

Annyira egy hullámhosszon voltak, hogy bárki azt hihette volna, hogy évek óta házasok, bár nem is lenne csoda, hisz alig 6 hónap elteltével össze is költöztek és onnantól úgy viselkedtek. Mikor kiszálltak a szállodánál és azonnal a recepcióhoz mentek, hogy lefoglalhassanak egy szobát.

Lucky gyorsan el is intézte és rohantak egyenesen a liftek felé, majd beszállva az egyikbe, rögtön egymásnak is estek. Úgy tépték egymás ajkait, mintha legalább 1000 éve nem látták volna egymást és egészen addig abba sem hagyták, míg a lift meg nem állt azon az emeleten, amelyiken kivették a szobát.

Amint beléptek a szobába, azonnal vetkőzni kezdtek, engedtek egy kád forró vizet rengeteg habbal és együtt beleültek. Jan szerelmének neki dőlve, fejét a vállán pihentetve játszadozott a kezeikkel és élvezte a dolgot.

- Holnap ilyenkor már házasok leszünk. - puszilta meg a fiú arcát.

- Bizony. - simított végig a vállain Sangyoung. - Köszönöm.

- Micsodát?

- Azt, hogy akkor a tetőn ott voltál és nem hagytad, hogy hülyeséget csináljak. - válaszolta a lánynak.

Na igen... a tető... Két évvel ezelőtt Jan úgy érezte, hogy minden elveszett, mikor elveszítette egyik legjobb barátnőjét és azt hitte belehal a fájdalomba. Akkor éjjel eljátszadozott a gondolattal, hogy talán feladja az életét és véget vet neki, hogy ne szenvedjen tovább.

Gondolatban a lehetőségek után kutatott, de mindegyik mocskos és vértől csöpögős volt. Valami azt súgta neki, hogy mást kell találnia. Mindenféle cél nélkül rótta az utcákat, nem tudva, hogy ez a nap megpecsételi a sorsát és fordulópont lesz az életében.

Egy kissé elhagyatott utcában sétálgatott, mikor szemei az égen világító csillagokra kúsztak, majd az egyik épületén megpillantott egy srácot, aki minden bizonnyal azon morfondírozott, hogy leugorjon vagy sem. Úgy futott fel hozzá, mintha az élete függene tőle és valójában így is volt.

Amint felért, azonnal a sráchoz sietett és kiabálni kezdett. - Ne tedd! - Nem érkezett rá válasz, csak egy szenvedő arcot és könnyes szemeket látott. - Kérlek, gondold át.

Már kezdte feladni, mikor a fiú váratlanul megszólalt. - Ki vagy te? 

A kérdésre mosolyognia kellett. - A nevem Janho. - mutatkozott be. - Téged hogy hívnak?

- Sangyoung. - mondta. - Mit akarsz?

- Csak... - kezdte el. - ... szeretném tudni miért... - nagyot kellett nyelni, hogy folytatni tudja, de mielőtt megtehette volna, a fiúból maguktól dőlni kezdtek a szavak.

- A barátnőm meghalt és azóta semmi sem megy. Minden rossz és egyedül képtelen vagyok megbirkózni vele.


Tudta, hogy mit érez, hisz ez kerítette hatalmába Melissa halálakor és képtelen volt elengedni, bárhogy is akarta. A tény, hogy valaki más is tudja milyen ezt átélni és pont akkor, amikor ő, furcsa mód megnyugtatta és jó érzéssel töltötte el.

Aztán eszébe jutott, hogy miért is jött fel. - Sangyoung, ne tedd! Tudom, hogy fáj és elveszettnek érzed magad, de ez akkor sem megoldás.

- Honnan tudod mit érzek?

- Onnan, hogy 2 hónapja én is elveszítettem valakit. - válaszolta.

- Már a barátaim sem tudnak rám hatni. Az életem pokol és nincs egy ok sem amiért ne tenném.

A fiú elkeseredett szavai a szívébe martak. Őrült érzés volt ráébrednie, hogy ő mentette meg abból a sivárságból, ami néhány perce még ugyanerre kényszerítette. Ismerős érzés kerítette hatalmába, félt, hogy elveszítheti Sangyoung-ot annak ellenére, hogy nem ismeri. 

- Hagy legyek én az ok, amiért élned kell! - a szavak maguktól törtek elő és már nem lehetett megmásítani, nem mintha akarta volna.- Sosem hagylak el és mindig ott leszek, amikor szükséged lesz rám.

Úgy tűnt eljutott a fiú tudatáig amit mondott, mert megragadta a kezét és elindultak lefelé. A lépcsőkön végig azon gondolkodott, hogy miért is változtatta meg a döntését, de nem is bánta. Mire kiszakadt a gondolataiból, már lent voltak, a srác vele szemben ült egy motoron és őt bámulta.



- Ugye mindig itt leszel? - kérdezte Sangyoung reszkető hangon.

Könnyes szemekkel nézte őt. - Igen. - bólintott hozzá megerősítésként és úgy tűnt hatott, mert a fiú kinyújtotta kezét, odahúzta magához és szorosan átölelte. Attól a naptól fogva együtt vannak és senki sem választhatja el őket egymástól.

- Mire gondolsz? - szakította ki szerelme a gondolataiból.

- Csak arra, hogy hogyan mentettük meg egymást akkor éjjel. - mondta és érezte, hogy Sangyoung elmosolyodik.

- Sosem fogom megbánni és azt sem, hogy akkor megcsókoltalak. - fordította maga felé és azonnal össze is érintette ajkaikat.

Úgy csókolták egymást, mintha ez lenne az utolsó és soha többet nem találkoznának. Sangyoung számára Jan sokkal több volt egy lánynál, aki mindig ott van amikor szüksége van rá, hisz ő testesít meg mindent, amire valaha is vágyott: barát, szerető és lelki társ.


Senki sem értette miért viszi mindig mindenhová magával, amíg egy alkalommal nem mentek együtt egy fellépésre és rögtön kiakadt, mikor szüksége volt rá és nem volt ott. Két csapattársa ment a lányért és vitték a helyszínre, hogy mielőtt a színpadra lépnek nyugtassa meg.


Azóta az ügynökségük beleírta a szerződésükbe, hogy kötelesek magukkal vinni a lányt, bárhol is vannak és úgy írták be, mint tiszteletbeli hetedik tagot, akivel ugyanúgy foglalkoztak, mint velük. 


A többiek is elismerték, hogy mióta Jan velük van, ő sokkal kiegyensúlyozottabb és nagyon jól mennek a dolgok. Gőzerővel dolgoznak a comeback-en, a kislemezük is készen van és folyamatosan veszik fel a nagylemezre a dalokat, aminek a limitált kiadásán lesz egy szerelmes dal, amit együtt adnak elő szerelmével.


Minden jól alakult és most végre érezte, hogy teljes a boldogsága, hisz holnap végre elveti élete legnagyobb szerelmét. Belemosolygott a csókba, mikor a lány megfordult, hogy szemben lehessen vele és elhelyezkedett felette, de nem ült bele az ölébe. Jobb keze felkúszott a tarkójára, hogy bizonyos legyen benne nem húzódik el amiatt, amit tenni akar, bal keze a a derekára fonódott, megemelte a csípőjét.


- Ne. - lehelte Jan, mikor ráébredt, hogy a fiú belé hatolt.


- Csak egy kicsit, hogy kibírjam. - próbálta rábeszélni, de hiába.

- Várj holnapig. - tudta, hogy bizonytalan a hangja, de csak remélni tudta, hogy nem kezd el lökni, különben elveszíti az eszét. - Tökéletes nászéjszakát akarok.

- Rendben... - Egyezett bele Sangyoung. - ... de holnap nem menekülsz.

Jan imádta, hogy a fiúval mindig lehet egyezkedni és mindig úgy csinálta, hogy szerelme jöjjön ki jól a dologból és ezt ki is élvezte. Hátrébb csúszott az ölében, nehogy meglegyen a kísértés és az egyezség semmissé váljon, de a csókolózást nem hagyták abba. Nagyot nyögött, mikor párja ujjai munkálkodni kezdtek. - Megígérted. - zihálta.

- Nem csináljuk. - válaszolta. - Csak teszünk róla, hogy kibírjuk.

- Youngie. - szólt rá a fiúra és tudta, hogy ha így szólítja, akkor leáll és így is lett. 

Miután lenyugodtak, megmosták egymás hátát, majd kimásztak a kádból és megszárítkoztak. Amint visszamentek a szobába, Jan öltözködni kezdett, hogy időben hazaérjen és a többiek ne gyanítsanak semmit. Tudta, hogy szerelme kicsit szomorú, de mennie kell és holnap majd mindent bepótolnak, amit az elmúlt 2 napban kihagytak.

A búcsúzás hosszú volt, mert nem akarták elengedni egymást. Hiába húzták az időt, előbb-utóbb úgyis szét kellett válniuk és ebben egy sms is segített, amit a csajok írtak neki. Gombóc nőtt a gyomrában, mikor eszébe jutott, hogy hamarosan összeházasodik azzal a sráccal, akit mindennél és mindenkinél jobban szeret.

Mikor hazaért, már késő volt. Gyorsan átöltözött a hálóingébe, megmosta a fogát és lefeküdt aludni, hogy másnap kipihent legyen. Valamikor az éjszaka közepén valaki bemászott az ablakán és befeküdt mellé az ágyba, pont Lucky helyére és ugyanúgy ölelte is át.

Mikor hátra fordult, kikerekedtek a szemei. - Te mit csinálsz itt?

- Hiányoztál. - válaszolta. - Tudod, hogy nélküled nem tudok aludni.

- A többiek mit fognak szólni, ha reggel itt találnak?

- Visszamegyek mielőtt felébrednek. - nyugtatni próbálta és be is jött.

Szorosan összebújtak úgy, ahogy szoktak és azonnal el is aludtak..... Valamikor reggel Lucky telefonjának ébresztőjére ébredtek fel. Egy hosszú és nagyon is követelőző csókcsata után elváltak, hogy a fiú azelőtt odaérjen a társaihoz, mielőtt felébrednek.

Jan még visszafeküdt aludni, hisz volt még kb 3 órájuk még, mielőtt elkezdődik az ébredezés és az esküvőre készülődés. A csajok ujjongva rohantak be hozzá, hogy felkeltsék nem sokkal azután, hogy megszólalt az ébresztője.

Egy kiadós reggeli fölött beszélgettek, hogy mekkora mázlista, hogy megtalálta élete szerelmét, akivel boldogan élnek majd, míg meg nem halnak és mennyire kiegészítik egymást. Így visszagondolva irigyelte volna a kapcsolatukat, ha nem ő, hanem valamelyik barátnője került volna ebbe a helyzetbe. Igazi tündérmese volt az övék, csak előtte megjárták a poklot mindketten és annak köszönhették, hogy egymásra találtak.

 Mire észbe kapott, már a haja és a sminkje is készen volt. Egy limuzinban ültek, a ruhákkal és mindennel ami csak kellhet úton a templom felé. Az idő vészesen fogyott és nemsokára oltár elé állhat a világ legédesebb pasijával.

Mikor megérkeztek, gyorsan beviharzottak a szobába, hogy felöltözhessen és elvégezzék az utolsó simításokat, majd eljött az idő és indulhattak. Először a koszorúslányai és a tanúja léptek az oltárhoz, majd végül ő egyik nagybátyját karolva. 

Sangyoung már az oltár előtt várta, oldalán 5 csapattársával és mosolygott rá. Az esküjükön mindketten elmorzsoltak néhány könnycseppet, majd végre elérkeztek ahhoz a részhez, amire vártak a ceremónia alatt.

- Choi Janho, akarod-e hites férjedül Lee Sangyoung-ot, egészségben-betegségben, jóban-rosszban, gazdagságban-szegénységben, tiszteled és becsülöd, míg a halál el nem választ? - kérdezte a pap. 

- Igen. - válaszolta.

- Lee Sangyoung, akarod-e hites feleségedül Choi Janho-ot, egészségben-betegségben, jóban-rosszban, gazdagságban-szegénységben, tiszteled és becsülöd, míg a halál el nem választ?

- Akarom. - mondta.

- Ezennel a rám ruházott hatalomnál fogva férjjé és feleséggé nyilvánítalak titeket. - mosolyodott el a pap. - Csókold meg a menyasszonyt.

Amint elcsattant az a bizonyos csók, mindenki ujjongva tapsolt és gratulált az ifjú párnak. Leírhatatlanul boldogok voltak és ezt semmi nem ronthatta el. Ahogy kiléptek a templomból, mindenki rizst szórt rájuk és megvárták, hogy beszálljanak a limuzinba, és elindulhassanak a lagzi helyszínére.

Amint elhajtottak a kocsival, Sangyoung azonnal neki esett feleségének. Nem bírta tovább, akarta őt itt és most! Jan nem is ellenkezett, hisz legalább 20 perc az út a helyszínig és így volt idejük beiktatni egy gyors menetet.

Nem is húzták sokáig, a fiú gyorsan lehúzta a lányról a bugyiját, kioldotta a nadrágszíját és az alsójával együtt letolta a bokájáig, majd beleültette szerelmét az ölébe és ráengedte férfiasságára. 

Mindketten nagyot nyögve vetették hátra a fejüket az élvezettől és megálltak néhány pillanatra, hogy kiélvezzék az első lökést, de utána rögtön egymás száját keresték, mikor végre elkezdtek mozogni. Tempójuk az elejétől kezdve vad volt és nem is tartott sokból, hogy majdnem egyszerre átlendüljenek a határon, de itt nem álltak meg.

Újabb vad menetbe kezdtek, legnagyobb bánatukra ennek is hamar vége szakadt. Fáradtan pihegtek egymás mellett és próbálták összeszedni magukat, hogy addigra minden lenyugodjon, mire odaérnek. Mikor a limuzin megállt, összekapták magukat és egy utolsó ellenőrzés után együtt szálltak ki és a többiek is akkor érkeztek meg.

Ők mentek elől és útjuk azonnal a tortához vezetett, amit nemsokára felfognak vágni, miután megvacsiztak. A torta nagyon jól nézett ki és remekül illett a dekorációhoz. Vacsora előtt még kimentek a hátsó kertbe, hogy gyönyörködhessenek a naplementében.

- Ez az első naplementénk házasokként. - puszilta meg Lucky felesége arcát.

- A limuzinban volt az első összegabalyodásunk. - kacsintott a srácra és tudta, hogy ezzel mit indít el.

- De nem az utolsó. - nyalta meg ajkait sokat sejtető mosollyal az arcán.

- Majd vacsi és a torta után. - ajánlotta fel férjének és tudta, hogy ezzel máris a kedvére tett.

- De akkor nem szabadulsz.

A mondat után visszamentek a vendégekhez és végre ki is vitték az vacsorát. Mindenki jól érezte magát és a pár szokásához híven egymást etette, amit ujjongással jutalmaztak és természetesen fényképek is készültek.

Vacsora után Jan a díszítésben gyönyörködött és el sem hitte, hogy az esküvőjén van. Minden olyan álomszerűnek tűnt és túl szép volt, hogy igaz legyen. 

Merengésében imádott férje egyik csapattársa zavarta meg.

- Hát, ezt is megértük. - kezdte el. - Irigylem Sangyoung-ot, hogy megtalálta élete szerelmét és összekötötte vele az életét.

Csak mosolyogni tudott a fiú mondataira. Tényleg így érez a fiú?

- Valamit elfelejtettem megköszönni neked.

- Micsodát? - kérdezte izgatottan a sráctól.

- Azt, hogy akkor ott voltál és lebeszélted. - válaszolta.

Ismét mosolyognia kellett. Valójában ő is örült neki. - Akkor éjjel ő is megmentett engem.

Mire feleszmélt, mindegyik srác ott volt körülötte. Érdekes kis család voltak és rengeteg dolgot megéltek eddig együtt. Egy közös nagy ölelés után elindultak befelé és el is érkezett a torta felvágásának ideje.

Alig vágták le az első szeletet és haraptak bele, máris összekenték egymás száját, aminek egy hatalmas csók lett a vége. Leültek, hogy megegyék az édességet, majd Jan elvonult, hogy átöltözhessen valami kényelmesebb ruhába.

A választása egy pánt nélküli térdig érő fekete estélyiféle ruhára esett, amit párja még nem látott. Haját kibontotta, korall vörös tincsei lágyan omlottak le a vállára, majd a tükörhöz lépett, hogy megigazíthassa a sminkét és átcserélje fehér melltartóját feketére.

A szájára szándékosan nem tett szájfényt, hisz Lucky-val megbeszélték, hogy a torta után ismét egymásba feledkeznek, de nem ment utána, így felöltözött és összeszedte a cuccait, a menyasszonyi ruháját pedig a vállfára helyezte.

Utoljára még megnézte magát a tükörben, mikor váratlanul valaki megszólalt néhány méterre előtte és rögtön el is mosolyodott, mikor meglátta, hogy a férje az.
 
- Gyönyörű vagy. - mondta csillogó szemekkel.

- Azt hittem már nem is jössz.

Sangyoung szemei csillogtak és majd felfalta szerelmét, annyira tetszett neki amit lát. Nem is húzta tovább az időt, odament hozzá, az ölébe kapta és összeérintette a szájukat. Amikor a csók elmélyült, lenyúlt a testeik közé, hogy megszabadulhasson a nadrágjától és egy lassú lökéssel belé hatoljon.

Ezúttal nem siették el a dolgot, minden lökést, érintést és csókot kiélveztek. Szorgalmasan mozgott, hogy legalább kétszer átlendítse szerelmét a határon, mielőtt mindketten egyszerre elérik a beteljesülést. Többször is egymás szájába nyögtek, míg meg nem érezték a vég közeledtét.

- Youngie. - suttogta a fiú szájába.

- Én is. - nyögött fel újra.

Néhány lökés múlva reszketni kezdtek és egymás szájába nyögve lendültek át a határon. A fiú még mindig az ölében tartotta, csukott szemmel, hangosan pihegve próbált lenyugtatni magát, mielőtt visszamennek. Eltartott egy ideig, míg minden visszaállt a régi iramba és öltözködni nem kezdtek.

Megvárták egymást, majd a fiú elővette a telefonját és lefényképezte Jan-t.

- Te meg mit csinálsz? - kérdezte párját.

- Csak csináltam pár képet rólad. - válaszolta egy aljas mosollyal a száján.

Jan nem foglalkozott vele tovább, csak megigazította a ruháját, megfésülködött, ismét megigazította a sminkét, szájára halványan színtelen szájfényt kent és bevágott egy utolsó pózt, mielőtt mindent összepakolt.

Visszamentek a vendégekhez és folytatták a bulizást, egészen hajnali kettőig, amíg mindenki el nem kezdett szállingózni haza. A személyzet a házaspárt is elküldte, hogy majd ők befejezik a rendrakást és mindent, ami a feladatukhoz hozzá tartozik.
 
Jan és Sangyoung beszálltak a limuzinjukba és elindultak haza. Szinte azonnal egymásnak estek, de megállták addig, ameddig haza nem értek. Mikor kiszálltak, kivették a cuccaikat, a fiú beszaladt velük, majd kiment érte, hogy az ölébe kapja és úgy vigye be a házukba. Egész addig le sem tette, ameddig be nem értek a fürdőbe és be nem vágták maguk mögött az ajtót.