2013. december 12., csütörtök

Can't Run (Tatsuya Ueda +18)


Tokyo-ban brutális gyilkosságok történtek. Az áldozatok közül a nőket megerőszakolták, megkínozták és kibelezték, a férfiakat megverték és levágták férfiasságukat. A rendőrség hetek óta nyomozott az ügyben, de nem jártak sikerrel, mert a gyilkos mindig néhány lépéssel előttük járt.

A sok megoldatlan gyilkosságnak hála az ügyre a város legjobb nyomozóját, Tatsuya Ueda-t állították rá. Egyetlen ügye sem maradt megoldatlanul, bármilyen nehéz is volt. Legutóbb is egy kegyetlen gyilkossal találta magát szemben, aki megette áldozatai szívét, vérüket pedig kifolyatta.

A rendőrök tehetetlensége mindennél jobban dühítette. Tudta, hogy nem fognak örülni annak, hogy ő veszi át az ügyet. Éppen az egyik helyszínre tartott. Megállt a kocsival és megnézte a neki elküldött aktákat az összes helyszínen készült képpel együtt.

Valami nem tiszta. Egyszerűen nem akar összeállni a kép és az indíték sem, hogy mi okból ölhet a gyilkos. Most nagy fába vágta a fejszéjét és több idő kell neki, mint a legutóbb, hogy megérthesse a szándékát.

Nagy levegőt vett, hátra hajtotta a fejét és miközben kifújta, megdörzsölte a szemeit. Most sokkal mélyebbre kell magában ásnia, hogy rájöjjön miért is gyilkol és mit akar kifejezni a kegyetlenségével. Fáradt volt. Nem sokat aludt az éjszaka, mert zavarta, hogy ezúttal nem lát bele az elkövető agyába.

Bárhogy is próbálkozott, nem tudta megérteni és az ő fejével gondolkodni. Legutóbb is azért tudta megoldani az ügyet, mert felhívta azt az embert, aki bármilyen vérszomjas gyilkológép helyébe tudja magát képzelni, már csak egyetlen kép láttán is.

Kezdett nagyon türelmetlen lenni és az sem volt túl jó, hogy megakadt az ügy felgöngyölítése közben. Most már mindig ez lesz? Fel kellesz hívnia a társát, valahányszor csak elakad egy ügyben? Helyes dolog belevonni olyat is, aki kívülálló és ráadásul nem is ezen az ügyön dolgozik?

Dühösen morogni kezdett. Utálta ezt az egészet. Miért fogadta el ezt az ügyet? Hetek óta nem aludta ki magát rendesen, ráadásul a Los Angeles-ben élő szerelme is távol van tőle. Ha ennek az ügynek vége van, összepakolja a cuccát és odaköltözik hozzá. 

Bár már a repülőn ülhetne! Aludhatna egy kicsit. Gyorsan visszarángatta magát gondolataiból a való világba. Most dolga van és addig nem mehet sehová, míg meg nem oldja azt. Még egy utolsó pillantást vetett a képekre és az aktákra, majd elindult autójával és a helyszínig meg sem állt.

A tetthelyen nyüszögtek a rendőrök, a helyszínelők és a mentősök. A halottkém fal fehéren állt meg a kordonon belül, de jó néhány méterrel távolabb a holttesttől. Nagyot nyelt, majd folytatta útját a kordonig.

- Sajnálom, de nem léphet át. - kezdte el vele szemben az egyik rendőr. Jellemző. Ők még nem ismerik. Unottan kezdett kotorászni a zsebében és eltartott kis ideig, míg előkapta a jelvényét.

- Ueda nyomozó vagyok. - nyomta a képébe a jelvényét. A férfi szemei kikerekedtek. Néhány másodperc után átengedték és akadálytalanul jutott el az áldozatig. 

Ott szinte mindannyian kérdően néztek rá, de mielőtt bárki is megszólalt volna, újra felmutatta a jelvényét. Ahogy megpillantotta az áldozatot, lehunyta a szemét. A látvány elviselhetetlen volt. Egy nő feküdt az egyik klub hátsó bejáratánál meztelenül, felvágott hassal, megerőszakolva és vérben úszva.

Ahogy felnézett, mintha szerelmét látta volna alig néhány méterre előtte a halottkémmel beszélgetni. Kikerekedtek a szemei és a szíve is zakatolni kezdett. Néhány pillanat múlva először az egyik nagybátyját, majd a másikat is megpillantotta. Valami nagy baj lehet, ha ők hárman itt vannak.

Legyökerezett a lába és kihagyott pár ütemet a szíve, mikor a lány odament, hogy alaposan szemügyre vegye a holttestet. Úgy járta körbe többször és szippantott bele a levegőbe, mintha vadászna rá. Az utolsó nagy szippantás közben lehunyta a szemeit és mikor betöltekezett az illattal, kinyitotta őket. 

Néhány pillanatra éjfeketévé váltak és csak akkor változtak vissza normális színükké, mikor bácsikáira nézett. Követte a lányt, mikor a 2 férfivel kicsit távolabb vonultak, hogy megbeszélhessék a dolgokat.

- Mi a helyzet? - kérdezte Jack. Titkon elégedett volt a helyzet alakulásával. Ennél jobban már nem is alakulhatott volna, de megijedt, mikor meglátta a dühöt unokahúga szemében.

- Ugyanúgy végeztek vele, mint a többi nő áldozattal. - válaszolt a lány, miközben másik nagybátyjára, Frank-re nézett. A férfi mindig megértette és támogatta. Már csak a nézéséből vagy egyetlen mozdulatából tudta hogyan reagál a helyzeteken.

Jack megkönnyebbülten sóhajtott fel. Legalább ugyanaz a tettes és nem kell 2 után nyomozni. Titkon remélte, hogy nem oldódik meg hamar az ügy. 

Nem gondolkozott, csak hagyta, hogy az érzelmei vezessék és odament hozzájuk.

- Tat-chan! - szólította meg a lány.

Jól tudta, hogy nyilvánosan nem ölelheti át és nem csókolhatja meg szerelmét, ezért próbált csak az ügyre koncentrálni és jól tudta, hogy semmit sem fognak eltitkolni előle, még ha nem is emberi lény végzett velük. Mikor legutóbb az Angyalok városában járt, sikerült bepillantania abba a világba, ami az emberek elől rejtve van és sokkal nagyobb veszélyek leselkednek rájuk.

Jan és a családja pont ezektől védte az embereket az egész világon. Vérvonaluk nagyon szerteágazó és 1-1 városban vagy faluban akár 100-an vagy 1000-en is élhettek közülük, hogy fen tartsák a békét, az egyensúlyt és titkuk rejtve maradjon mindenki elől. Akik nyomozók voltak a családból, ők kapták az ilyen ügyeket is és mindet megoldották.

A helyszínelés és a találgatások még órákon át tartottak. Tatsuya főnöke is türelmetlen volt már és cseppet sem tetszett neki, hogy a rendőrök sehová sem jutottak. Ueda fáradtan vakarta meg a fejét, miután kijött főnökétől, majd gondolatai szerelme körül forogtak. 

Hazament, hogy lezuhanyozhasson és pihenhessen néhány órát, mielőtt naplemente után ismét támadna a gyilkos és eldöntötte, hogy ma este elkapja őt. Egy fáradt nyögéssel lépett be hálószobájának ajtaján és meg sem várva, hogy beérjen a fürdőbe, máris vetkőzni kezdett, minden egyes ruhadarabját a földre dobva menet közben.

Mikor a zuhanyfülkéhez ért, nagyot nézett, mert valaki éppen zuhanyzott. Nem habozott, azonnal kinyitotta a fülke ajtaját és megkönnyebbülten mosolyodott el, mikor meglátta, hogy szerelme az. Boldog volt, mert másra sem vágyott, csak rá. Belépett, bezárta maga mögött az ajtót és azonnal a lánynak esett. Testük automatikusan engedelmeskedett az őket kísértő vágynak, de a hangjukat csak akkor hallatták, mikor a lökések közepette elengedte szerelme száját levegőhiány miatt és feljebb tolta az ölében, miközben a hátát nekinyomta a falnak.

Elégedetten nyögött fel, mikor átlendült a határon nemsokkal Jan elélvezése után és boldogan, lihegve ölelte át, nem érdekelte, hogy még mindig az ölében van és csak a fal ad nekik támaszt, de a móka itt nem fejeződött be, mert miután lezuhanyoztak és megszárítkoztak, az ágyban folytatták tovább.

Néhány óra múlva Jan megérzett valamit, ami álmából felkeltette. Úgy érezte valaki vagy valami figyeli őket. Óvatosan felébresztette Tatsuya-t és lassan felöltöztek, majd mikor elindultak lefelé az emeltről, hallották, hogy betörik egy üveg, majd morgás és mocorgás hallatszott a konyhából.

Lassan lépkedtek le a lépcsőn, sőt Ueda magához vette a fegyverét is a biztonság kedvéért. Még le sem értek, mikor a váratlan vendég rájuk támadt. Ueda beleeresztett egy egész tárat, de ezzel csak még jobban feldühítette a lényt. Ahogy alaposabban megnézték, egy majdnem 2 méter magas, iszonyúan ronda démon állt előttük, vörös szemekkel, karmokkal, agyarakkal és farokkal.

Jan nem habozott, egyszerűen csak megmutatta neki valódi énjét, de mielőtt támadhatott volna, a démon megragadta Tatsuya-t és egyszerűen beleharapott a vállába. 

A férfi fájdalmasan ordítani kezdett és jobb híján csak hagyta magát, míg Jan a lény mögött nem termett és meg nem ragadta az egyik szarvát és maga felé húzta a fejét. Összerezzent, mikor meghallotta a túlvilági üvöltést a torkából.

- Egy valamit jegyezz meg! - mondta Jan, miután még hátrébb húzta a démon fejét. - Sose kezdj ki egy Hatcher-rel! - A mondat után lazán átütötte egyik öklét a lény testén, mire az visítani kezdett, míg össze nem morzsolták a szívét.

A dög teste hatalmasat puffanva landolt a földön. Mire a rendőrök kiértek Tatsuya házához, addigra már a démon helyett egy pucér férfi holtteste feküdt a lépcsőknél. A helyszínelés és a vallomások felvétele után Ueda úgy döntött, ott hagyja Japán-t és szerelmével együtt visszautazik Amerikába.

Néhány óra múlva már az Angyalok városába tartó repülőn ültek, temészetesen miután mindent sikerült elintézniük. Tatsuya végre boldog volt, mert azzal lehetett, akit szeretett és a brutális gyilkos is kézre került.

-----------------------------------------------
Még1x boldog szülinapot, Évi hugim és remélem tetszeni fog neked ^^ Puszka <3

2013. június 29., szombat

Play with me (Jin BTS +18)


Jan egy éjszakai szórakozó helyre sietett, hogy találkozzon barátaival, a Bangtan Boys-al. A srácok nemrég debütáltak, de már a gyakornoki éveikből is ismerték egymást. A csapat egyik tagjához, Jin-hez gyengéd viszony fűzte. Kicsivel több, mit egy éve kerülgetik egymás, de szenvedélyes csókokon kívül semmi más nem történt közöttük.

Folyton csak csábítgatták egymást, de tovább nem jutottak. A klubban már forró volt a hangulat, mikor belépett és azonnal a fiúkat kezdte el keresni. Egy asztalnál ültek, szemben a párpulttal. Mikor tekintete összefonódott Jin-ével elmosolyodott, majd a pulthoz sétált és kikért egy italt.

Szeme sarkából figyelte a fiúkat és nem is sokat kellett várnia, míg Jin megmozdult. Pár pillanattal később pont mellette állt meg és ő is kért egy italt. Jan szája széle halvány mosolyra húzódott, tudta, hogy a fiú belemegy a játékba.

- Új vagy itt? - kérdezte a fiú.

- Nem állhatok szóba idegenekkel. - húzta el játékosan a száját.

- Nem? Hisz most is azt tetted. - húzódott a lányhoz közelebb.

Jan csak megnyalta ajkait és belekortyolt az italába. Tudta, hogy nyert, de tovább játszotta a játékot.

- Jin vagyok. - mutatkozott be úgy téve, mintha most találkoznának.

- Jan. - bólintott.

A fiú közelebb húzódott hozzá és gyengéden birtokba vette a száját. Nem tudott neki és visszacsókolt. Nyelveik egymást keresték és míg belemerültek, Jin egyszerűen az ölébe húzta. Úgy falták egymást, hogy a többi fiúnak is megjött hozzá a kedve.

Nem bírták ki. Jin ajkai elengedték az övét és lejjebb vándoroltak a nyakára, jó ideig elidőzve ott. Élvezte minden egyes pillanatát, majd felszisszent, mikor erősen megszívott egy területet. 

Végül nem bírta tovább. - Akarlak! - suttogta a fiú a fülébe.

Válaszul csak elmosolyodott és kiszállt az öléből, majd húzta magával a fiút és intettek a többieknek, hogy mennek. Egy közeli motelig meg sem álltak. Kivettek egy szobát, majd miután bementek, rögtön egymásnak estek.

Szorosan egymás ajkaira tapadva mentek az ágyig, majd dőltek le rá. A lány kényelmesen elhelyezkedett az ölében és lefejtette róla a kabátját, majd a pólóját. Huncut mosollyal kúszott lejjebb a nyakához, hogy elhalmozza finom puszikkal, aztán a kulcscsontjára tévedt. Ettől az érzéstől felnyögött.

Ahogy a lány ajkai egyre lentebb haladtak a hasán, úgy nyögött egyre hangosabban. Kikerekedett szemekkel nézett rá, mikor nadrágjának övével kezdett bajlódni. Csodálattal töltötte el, hogy az a két kis kéz mennyire akadály nélkül oldotta meg az elé tárult akadályt. Ismét felnyögött, ahogy lassan lehúzta róla a nadrágot.

Jan nagyot nézett, mikor meglátta Jin nem kis barátját az alsójának nyomódni. Semmi mást nem akart, csak érezni magában. Hamar lehámozta róla az alsóját is és visszaült az ölébe. Ujjait keménységére kulcsolta és finoman végigsimított rajta egyet először egészen fel, majd végül le és többször megismételve.

Egyre gyorsabban mozgatta a kezét, de hirtelen megállt, éppen csak néhány simításra Jin megkönnyebbülésétől. A fiú nem teketóriázott, levette róla a térdig érő ruháját, ajkaival pedig a mellére tapadt. Ujjai lassan a bugyijába vándoroltak és körözni kezdtek a csiklóján. 

Hangos nyögések hagyták el a száját, majd felsikoltott, mikor két ujjával belé hatolt. Nem bírta ki és mozogni kezdett rajtuk. Olyan gyorsan haladt, hogy hamarosan reszketve élvezett el és ölelte át a fiút. 

- Most én jövök. - hallotta meg a fiú huncutsággal teli hangját a fülénél.

Nem sokra rá, a fiú maga alá vonta és lehúzta róla a bugyiját, majd elhelyezkedett a combjai között és belé hatolt. Fejét hátravetette a párnán és szorosan magához ölelte. Lökései gyengédek voltak egészen addig, amíg a lány kérlelni nem kezdte. - Méééééééég!. - Tempóját felgyorsította és egyre keményebb lökésekkel hatolt belé. 

Nem bírták tovább, elélveztek ennek az egész boldogságnak a közepén. Jin még erőtlenül lökött párat, majd fáradtan hullt az alatta pihegő lányra. Beletelt egy kis időbe, míg minden visszatért a régi kerékvágásba. Kihúzódott a lányból és mellé feküdt, majd magához ölelte. - Szeretlek Jan. - suttogta szerelme fülébe.

- Én is téged. - válaszolta, majd hagyta, hogy elnyomja az álom.    

2013. január 13., vasárnap

Baby Be Mine! {Taemin +18)


Taemin fárasztó nap után sietett szerelme lakására és már nagyon hiányolta őt. Egész nap csak rá tudott gondolni és amikor csak lehetett felhívta vagy szerelmes üzeneteket és cuki képeket küldött a mobiljára.

Elégedett volt a szerelmi életével, hisz pont olyan barátnőt talált magának, akibe már az első napon beleszeretett, mikor összeütköztek az utcán és ő felsegítette. 

Sötét volt és mivel aggódott volna, hogy egyedül sétál hazáig az utcán, gondolta hazakíséri és kicsit megismerik egymást. Egész jól elvoltak, sőt még egy randit is megbeszéltek másnapra és a telefonszámot is cseréltek.

Sokáig tartott a koncert és a barátnőjét is csak ritkán látta a szünetekben vagy szólók közben, hiába kapott VIP jegyet és rögtön a koncert vége után haza is ment, hogy befejezze még a vizsgára felkészülést.

Végre az ajtó előtt állt. Izgatott volt. Mindig izgatott volt, ha néhány hetes távollét után tudtak találkozni. Nagyot nyelt, mikor az ajtó előtt állt és rátette a kezét a kilincsre, majd benyitott.

A lakásban finom illatok terjengtek, mire ő elmosolyodott. Frissen szült sütemény volt a gáztűzhelyen, de szerelmét nem találta.

- Megjöttem! - kiáltotta jól halhatóan.

A lány kilépett a szobából egy köntösben, haja még mindig göndör volt és lágyan esett a vállára. 

- Nagyon szép vagy. - bókolt Taemin.

- Köszönöm. - mosolyodott el a lány.

Nem bírt tovább várni, szó nélkül szerelmének esett, akit egyetlen pillanatig sem lepett meg a fiú viselkedése, hisz hetek óta nem voltak együtt és a legutolsó együtt töltött éjszakán sem aludtak.

Taemin vadul és éhesen tépte szerelme ajkait, miközben szorosan magához ölelte és egyik kezével a hátát simogatta. Azon kapta magát, hogy a fiú türelmetlenül próbálja kibogozni a köntösét, majd egyik kezét a mellére csúsztatta.

- Taemin-ah... - lehelte a csókok között.

- Akarlak! - nyögte a fiú, amint megérezte a lány kezét nadrágján keresztül merevségénél.

Jan kibontakozott az ölelésből, hogy levetkőztethessék egymást és utána rögtön megragadta a fiú csuklóját, úgy vezette be a fürdőszobába és zárta be az ajtót.

Taemin meglepetten nézett körbe a helyiségben. Illatos gyertyák fényei pislákoltak romantikus hangulatot árasztva.

A fiú csak bámulni tudta a gyönyörű fürdőszobát és a hatalmas kádat. Sosem gondolta volna, hogy szerelme meglepi egy ilyen akcióval, bár volt olyan is, mikor a hálót tette romantikussá. 

Perzselő szemekkel nézte, ahogy kedvese beszáll a kádba és meztelen testét elfedik a habok. Ő sem tétovázott, azonnal követte őt. Taemin végignézett a lányon: a meleg, apró hullámok úgy nyaldosták körbe testét, ahogy ő szerette volna tenni a nyelvével.

A lány melle a felszínre került, körülötte pedig mindenütt fehér hab volt. Jan karja a vállára fonódott, lágy tekintete gyengéden fogva tartotta, ugyanolyan óvatosan és törődőn, ahogy az övé. Megcsókolta a fiút és ahogy nyelve végigsiklott ajkain, érzékeit elborította a vágy és az édes női gyengédség mámora.

Újra megcsókolta, mozgékony kis nyelvével izgatta a fiút, ő pedig felnyögött a bensőjében szétáradó gyönyörtől. Jan felé csúszott az egyre vékonyodó habfelhőben, lába átfogta a csípőjét és lazán a fenekére kulcsolódott. Előredőlt, ujjaival megkereste a fiú combját a vízfelszín alatt, aztán határozott mozdulattal, lassan, de gyötrelmesen finoman végigsimított rajta.

- Tudnod kell, hogy általában nem viselkedem így.

Taemin érdeklődése feszült nyögésben tört a felszínre. - Úgy érted annyira őrjítően, hogy a férfiak egyszerűen a lábadnál kússzanak?

A lány halkan felnevetett. - Miért, ezt művelem veled?

A fiú elkapta a lány incselkedő kezét és keményen ágaskodó férfiasságához vezette. - Mit gondolsz?

Jan azonnal elmosolyodott, hisz mindig élvezte kicsit kínozni párját. Ajkait gyengéden rányomta a fiúra, miközben azzal a kezével simogatni kezdte férfiasságát, amit az előbb odavezetett.

A fiú belenyögött a csókba. Képtelen volt visszafogni magát, fájón lüktető vágya erősebb volt bárminél. Karjait a lány dereka köré fonta és már húzta volna bele, de megállította.

- Nem kellene használnunk valamit? - A lány kényelmetlen kérdése úgy hasított vágytól ködös agyába, mint egy késpenge.

A fiú keze rákulcsolódott a csuklójára, mielőtt felemelkedett volna.

- Van a zsebemben. - szállt volna ki a kádból, de megpillantott a mellettük lévő kis szekrényen néhány kis zacskót, alig pár centire tőlük.

Türelmetlenül tépte fel az egyiket, ügyelve arra, hogy ne sérülhessen meg és helyezte fel nagy gonddal, hogy később ne legyenek problémák. Megragadta a lány csuklóját, visszahúzta az ölébe, majd karjait ismét szerelme dereka köré fonta, úgy irányította rá férfiasságára.

Hátravetette fejét és hangosan felnyögött, mikor a lány teste elemésztette őt. Beleborzongott, mikor Jan mozogni kezdett őrjítően gyors tempóban, úgy hajszolta magukat a vég felé.

Taemin nem sokáig bírta tovább. Jan illata körüllengte, átlebegett a fürdő gőzén és összekeveredett kettejük testének bódító parfümével. Hangos üvöltés tört fel a torkából, mikor a lány teste reszketni kezdett a rátörő gyönyörtől, ő pedig rögtön követte őt. 

Miután magához tért és lába is újra képes volt megtartani, Taemin átölelte Jan hátát, felállt, szilárdan tartva őt. Alig néhány lépés után letette őt az ágyra, lefeküdt mellé és karjaiba zárta.

- Szeretlek. - suttogta Taemin szerelme fülébe.

- Én is szeretlek. - mondta mielőtt megcsókolta volna.

Miután ajkaik elváltak, Taemin a lány füléhez hajolt és egy dalt énekelt alig hallhatóan. A fiú lágy hangja egészen megnyugtatta. Lehunyta szemeit, hogy még jobban élvezhesse a csodás hangot. 



Néhány perc után a fiú elégedetten mosolyodott el, mikor meghallotta szerelme egyenletes szuszogást. Finoman elsepert egy kósza tincset az arcából, ajkaira gyengéd csókot adott, majd hagyta, hogy őt is elnyomja az álom.

2013. január 3., csütörtök

I Want you {Kai +18}


Egy sötét sikátorban egy nő riadt sikolya visszhangzott és 2 ismeretlen férfi tusájának hangjai. A fiatalabb védelmezte a mögötte földön ülő nőt, akit a másik támadott meg. Addig a pillanatig egyikük sem gondolta volna, hogy így alakul.

Mikor az idősebb megmozdult és rátámadt a fiúra, ő csak egyetlen csapással a földre juttatta és elégedett mosollyal nézett az előtte fekvőre. A férfi letörölte a szája sarkából kiserkenő vért.

- Ki a fene vagy? - kérdezte a férfi dühösen.

A fiú közelebb sétált, leguggolt hozzá és bemutatkozott. - A nevem Kim Jongin.

Kim Jongin... ismerős volt számára ez a név. Addig kutakodott az emlékeiben, míg végül eszébe jutott hol hallotta ezt a nevet. Kim Jongin... Kai..... Hangosan kuncogni kezdett, ahogy erőt vett magán és felállt.

- Mi olyan vicces? - kérdezte a fiú.

- Gondolhattam volna. - mondta gúnyosan a férfi.

- Miről beszélsz? - komolyodott el a fiatalabb.

- Te vagy Kai, Jan új selyemfiúja. 

- Na és? - kérdezte hangjában ugyanazzal a gúnnyal a fiú.

- Egy egyszerű ember vagy vámpír képtelen lett volna legyőzni engem! Gratulálok, de ugyanakkor nem irigyellek. - rántotta meg a vállát az idősebb.

Kai nem értette mire céloz a férfi. Nem irigyli? Talán arra utál, hogy csak azokkal a férfiakkal kedves és gyengéd, akikkel közeli kapcsolatban áll és vagy hozzá tartoznak.

Vele az elejétől kezdve ilyen volt és igyekezett kiélvezni minden egyes percet. Mit meg nem adott volna azért, ha most a lánnyal lehetett volna! Ha nem hallja meg a nőt és nem siet a segítségére, már vele lehetne.

- Kai! - gondolataiból a lány hangja szakította ki.

Jan közelebb ment hozzájuk és mikor meglátta a dühöt a szemében, a fiú szemei kikerekedtek és összerezzent. Még sosem félt tőle, eddig nem is volt oka erre, de most...

- Jó, hogy megjöttél! A kutyulid megtámadott éves közben! Meg kellene büntetned! - ajánlotta neki a férfi.

A lány a földön ülő nőre nézett, majd tekintetét ismét a férfire emelte. - Kai, menj haza!

A fiú szó nélkül tette, amit a lány mondott neki, majd eltűnt a homályban. Egész úton Jan viselkedésén gondolkodott és a férfi szavai visszhangzottak a fejében. - A kutyulid megtámadott éves közben! Meg kellene büntetned!

Mire elért a család kastélyáig, a többiek már várták, megragadták a karjait és egy eldugott szobába vitték, leültették egy székre és magára hagyták.

Jó néhány perc telt el azzal, hogy meredten bámult maga elé és elbambult. Arra kapta fel a fejét, hogy kattan a zár, kinyílik az ajtó és a lány lép be rajta 2 másik férfi társaságában.

- Jan... - suttogta a lány nevét.

A lány válaszképpen csak elmosolyodott, majd intett a 2 férfinek, akik odaléptek hozzá és lekötözték a karjait. Egy pillanatig megrémült, aztán amint meglátta ugyanazt a mosolyt, vágyakkal teli szemekkel nézte minden mozdulatát.

- Nagyon rossz fiú voltál. - mondta játékos hangon Jan. - Büntetést érdemelnél.

- Állok elébe. - nyalta meg ajkait Kai belemenve a játékba.

Parázsló szemekkel mérte végig a lányt. Csak egy térdig erő nyári ruha volt rajta egy kényelmes otthoni papuccsal, de számára még így is irtó szexis volt.

Ingerlően lassan ült bele az ölébe, ajkaival a lányé után kapott, de csak néhány pillanatig tudta összeérinteni őket. Elégedetlenül kezdett nyöszörögni, mikor elváltak.

Résnyire nyitotta ajkait, mintha mondani akarna valamit, de még mielőtt ezt megtehette volna, a lány ajkait érezte meg a nyakán, ahogy gyengéden a bőrét kényeztetik, forró lehelletétől pedig végig futott a hátán a hideg.

Imádta, mikor Jan így csókolta őt, miközben egyik keze becsúszott a pólója alá és a mellkasát simogatta. Felnyögött, amint megérezte a lány gyengéd érintését keménysége körül a nadrágján keresztül.

Nem bírta tovább ezt a tortúrát. A lány ott ül az ölében és neki esélye sincs megérinteni, mert a karjai oda vannak kötözve a székhez.

- Ahhhh, Jan! - suttogta szerelme szájába, amint az ő egyik keze rákulcsolódott csupasz merevedésére a nadrágjában.

Hátra vetette fejét, mikor Jan fogai finoman a bőrébe mélyedtek és szájával finoman megszívta.

- Ez jó volt? - kérdezte Jan, miközben apró csókokat lehelt Kai nyakára.

- Igen. - válaszolt, miközben beharapta alsó ajkát.

- És ez? - haladt ajkaival a mellkasára.

A fiú válaszképpen csak nyögésekkel felelt, amik mindent elárultak partnerének, de ez nem volt elég, tudta, hogy addig fogja ingerelni, míg meg nem szólal, de most képtelen volt. Így nem, hogy a lány ennyire kínozza azzal, hogy lassan simogatja.

Kai csak élvezte a gyengéd törődést, ami lassan kezdte megőrjíteni, végül egy türelmetlen követelőzés jött ki a száján.

- Engedj el! Megakarlak érinteni!

A lány ahelyett, hogy teljesítette volna, inkább lehúzta a nadrágját az alsójával együtt és ráült követelőző keménységére. Mindketten hátravetették a fejüket, miközben hangosan felnyögtek.

Megállt, hogy kiélvezhessék az első lökést, majd mikor Kai visszahajtotta fejét és ránézett, ugyanazt a tüzet látta szemeiben, mint korábban. 

A fiú ajkaival a lányé után kapott és mikor lehetőség nyílt rá, nyelvét átdugta a szájába és nyelvével masszírozni kezdte az övét. Belenyögtek a csókba, mikor Jan ismét mozogni kezdett.

- Kérlek... - lehelte a csókok között.

Jan végre eleget tett kérésének és kioldozta az egyik kezét, amivel megragadta szerelme tarkóját, hogy még jobban elmélyíthesse a csókot és mikor ajkaik elváltak, visszahúzta egy újabb csókra.

Miután kioldozta a másik kezét is, azt a combjai közé vezette és simogatni kezdte olyan tempóban, amilyen gyorsan mozogtak. Alig néhány perc múlva a lány teste megfeszült a karjaiban és reszketni kezdett.

Mosolyogva gyönyörködött az ölében pihegő lányban. Gyengéden összeérintette ajkaikat és a lány még mindig reszketve válaszolt rá. Mikor elmélyítette a csókot, felállt vele és a közelben lévő asztalhoz sétált.

Egyik kezét szerelme hátára, a másikat a derekára fonta, majd gyengéden lefektette az asztalra és mozogni kezdett. Gyorsított a tempón, mikor az alatta fekvő hangosan nyöszörögni kezdett.

Egyre keményebbeket lökött, míg végül a lány teste ismét megfeszült. Néhány lökéssel később a fiú is követte, beleélvezett a lány reszkető testébe.

Erőtlenül zuhant rá önkívületben lévő szerelmére és eltartott még egy jó ideig, míg minden visszatért a régi kerékvágásba. Miután Kai úgy ítélte, hogy mozoghatnak, felkönyökölt és megcsókolta.

- Ha tudtam volna, hogy ez lesz a vége annak, hogy megvédek valakit, többször megtettem volna. - viccelődött a fiú.

- Csak ne váljon szokásoddá, hogy egy szövetségesünkre támadsz. - nevetett a lány.

Boldogok voltak, hisz szerették egymást és amit most átéltek, csak erősítette a kapcsolatukat. A ma történtek mindkettejük számára meglepetés volt. Még egy ideig így maradtak.

Nem tudták mennyi idő telt el azóta, mióta végeztek, de ez nem is számított. A szobából még sokáig hangos nevetés hallatszott ki, de mielőtt kiléptek volna a folyosóra, Kai megfogta a lány kezét. A mellettük elhaladók nem értették őket.