2015. október 8., csütörtök

She's Mine! (Suho & Kai +18)


Suho és Janho két éve élnek hatalmas szerelemben, de valami beárnyékolja boldogságukat, ami nem más, mint Kim Jongin és a mesterkedései. Korábban bárkinek lehetősége lett volna meghódítani a lány szívét, de sokan nem éltek vele. Suho kezdettől udvarolt neki és viszonylag hamar el is csattant az első csók kettejük között és attól a pillanattól teljesen elválaszthatatlanok. Kapcsolatuknak egy rajongónak hála hamar híre ment és kiszivárogtatott néhány képet, amin csókolóztak. Szerelmüknek kezdetben kevesen örültek, de idővel elfogadták, sőt a párosuknak már nevet is adtak.
Éppen egy tv műsorra készültek. Nagy volt a sürgés-forgás, ráadásul Janho-t is meghívták, hogy meséljen a srácokról és hogy milyen azt az álmot élni, ami után a fanok csak áhítoznak. Egy teljesen átlagos beszélgetős és hülyülős műsor volt, aminek nagyon örült. A haját már megcsinálták. A smink szobába tartott, hogy teljesen készen lehessen. Egész úton mosolyogva bámulta a telefonját, mert Suho-val egyeztettek és udvaroltak egymásnak. Annyira belemerült, hogy észre sem vette, hogy egyedül volt a szobában. Gondolkodás nélkül beleült a székbe és az üzeneten kuncogott. Nem is szentelt nagyobb figyelmet annak, hogy valaki belépett az ajtón, inkább csak folytatta tovább a Suho-zást.

- Uhh, bocsi. - hallotta meg Kai elégedett hangját, amitől gyanússá vált. Odasétált hozzá, majd kivette a kezéből a telefont és ennek hatására felállt. - Fúj! - nyújtotta ki a nyelvét. - Nem unjátok még az állandó évődést? - A hangja megkomolyodott. - Undorító! - mondta összeszorított fogakkal.

- Jongin, add vissza a telefonom! - Szólt rá a fiúra, de ő nem engedelmeskedett neki.

- Eszemben sincs!

- Jongin, kérlek! - fújtatta, mire felcsillant a szeme.

- Mi lenne, ha megírnám neki, hogy szakítani akarsz vele? - előtört a zöldszemű szörny.

- Nem hinné el, hogy én írtam!

- Mi van, ha mégis?

- Miért csinálod ezt? - tért végre a lényegre és Kai végre beadta a derekát, hogy elmondja az okát.

- Azért, mert magamnak akarlak! - a kijelentésre leesett az álla. - Hiba volt hagyni, hogy ellopjon tőlem!

- Ellopjon? - kérdezett vissza. - Te normális vagy? Én nem egy tárgy vagyok!

- Velem kellene lenned és nem Junmyeon-nal!

- Megvolt az esélyed és nem éltél vele!

- Mert egy kibaszott barom voltam! - Sziszegte Kai.

- Visszaadnád végre a telómat? - Kérte ismét, de nem úgy tűnt, mintha vissza akarta volna adni.

- Visszaadom, ha válaszolsz a kérdésemre. - mérgesen fújtatott egyet, majd bólintott. - Mi van meg benne, ami bennem nincs?

Hunyorogni kezdett, mint aki tényleg a kérdésen gondolkodik. Néhány pillanatig tényleg megtette, majd megszólalt. - Önkritikája például. - Köpte a szavakat. - Kedves, odaadó, figyelmes, önzetlen.... - itt beharapta alsó ajkát és elmerült az emlékeiben. Mélyeket sóhajtott, mert szinte érezte magán Junmyeon csókjait és érintéseit.

A következő pillanatban hirtelen a falnak nyomva találta magát. Kai-nak sikerült volna megcsókolnia, ha nem nyomta volna a kezeit a mellkasának. Kétségbeesetten próbálta egyre távolabb tartani magától, de a fiú hajthatatlan volt. Miután ellökte magától, Kai újra letámadta, és erőszakkal ajkaira tapadt. A csókot eszében sem volt viszonozni, inkább kalimpált és ellenállt, de már azt sem tudta megtenni, amikor a falnál kötöttek ki és felnyomta a feje fölé a karjait. Nem látott más lehetőséget, mint úgy tenni, mintha viszonozná a csókot, de amint alsó ajkához hozzá férhetett, azonnal belé harapott. Kai fájdalmasan felnyögve távolodott el tőle.

- Ezt miért kaptam? - sziszegte, majd kikerekedtek a szemei, amikor meglátta, hogy vérzik a szája.

- Mert akaratom ellenére csókoltál meg! - kiabálta. - Tudod, hogy Suho-t szeretem!

- Szereted? - csattant fel Kai. - Ha nem hagytalak volna, most nekem tennéd szét a lábaidat! - Hirtelen nagy csattanás hallatszott. - Ezt miért kaptam? - nézett rá a fiú meglepetten.

- Megérdemelted! - vicsorgott Kai-ra, majd szó nélkül elindult.

Váratlanul megragadták az egyik csuklóját. - Ne merj itt hagyni!

Pont a legjobb pillanatban lépett be a sminkes csapat, így Kai-nak nem volt más lehetősége, mint elengedni őt. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor szerelme is csatlakozott és míg vele volt elfoglalva, Kai visszaadta a telefonját azzal az ürüggyel, hogy megköszönte neki, hogy meghallgathatta az új dalt, amit mostanában dúdolt. Látszott párján, hogy valami nem stimmelt, mert nem vette be, ráadásul Kai furcsán viselkedett.
Hálás volt Suho-nak, hogy mindenre próbálta felkészíteni, de amikor megakarta csókolni, a sminkes megköszörülte a torkát. Utálta, hogy rúzs volt ajkain, még ha halvány színű is. Inkább ajakírrel szerette kenegetni őket, amiktől puhák és enyhén csillogóak lettek. Ahogy ismét csókhoz készülődtek, Baekhyun rontott be, hogy ideje lassan készülniük, mert hamarosan felvétel. Mérgesen fújtattak egyet, majd ujjaikat összefonva elindultak a stúdióba.
Izgatottan várták a kezdést és természetesen ők ültek középre. Hálás volt Chanyeol-nak, hogy ő ült mellé, szerelméhez pedig Kyungsoo került, de attól kirázta a hideg, hogy Kai mögötte ült. Aggódva nézett kedvenc rapperére, aki elmosolyodott, majd négyen körül ülték a fiút megakadályozva abban, hogy valami hülyeséget csinálhasson. Amikor az Mc Kai-ról kérdezte, ő közel hajolt hozzá, Chanyeol megszorította a jobb kezét, hogy ne lihegje túl. Szinte kirázta a hideg a fiú forró leheletétől a nyakán, de megállta, hogy fel álljon, ismét pofon vágja, majd ott hagyja.
Alig várta, hogy vége legyen a műsornak. Amint elköszöntek, fel is pattant, de legnagyobb meglepetésére Jongin is ment vele. Ez is csak az ő szerencséje lehetett! Olyan gyorsan ment vissza az öltözőjébe, ahogy csak tudott, de a fiú berontott utána és a falnak szegezte. Hiába próbált szabadulni, a fiú nem engedte még megmozdulni sem. Kérdő tekintete szinte égette az arcát, de amikor el akarta lökni magától, Jongin megcsókolta. Egyáltalán nem élvezte, sőt! Összeszorította a szemeit és ökleivel taszigálta a mellkasát, hasztananul.

- Jongin, engedj el! - követelte, de süket fülekre találtak a szavai. 

- Nem! - morogta a fiú és a nyakát kezdte el csókolgatni.

Könny csordult le az arcán. - Jongin, hagyd abba! 

- Nem hallottad mit mondott? - Suho hangjára megkönnyebbült néhány pillanatra.

- Jól vagy? - kérdezte Chanyeol, miután párja lerángatta róla Kai-t.

- Igen. - válaszolta.

- Mégis mi a lófaszt képzelsz? - üvöltötte Junmyeon. - Mit akarsz Janho-tól?

- Az elvesztegetett két évet! - vakkantotta Kai.

- Miről beszélsz? - vonta  kérdőre a leader, de válaszolnia sem kellett semmit, hogy leessen neki. 

Ideje sem volt reagálni, mert a két fiú hirtelen egymásnak esett. Felváltva gyepálták egymást egészen addig, amíg a vérük nem folyt. Percekig dulakodtak, rugdosódtak és ütlegelték egymást, amíg Baekhyun és Sehun szét nem szedték őket. Hiába fogták le őket, nem akart csillapodni a haraguk egymás iránt. Próbálták elérni a másikat, de a többiek nem engedték el őket.

- Mi a szarért gyepáljátok egymást? - üvöltötte Baekhyun.

- Miatta. - biccentett felé Kai.

- Hyung, nem azért amire gondolsz! - lépett közbe Chanyeol. - Jongin ráhajtott Janho-ra.

- Te rohadt szemét! - Vicsorgott Baekhyun, majd akkorát bevert Jongin képébe, hogy elesett. - Ő az a csaj, aki miatt másfél éve picsogsz?

Lay közbelépett. - Ezzel nem oldunk meg semmit! Meg kell oldanunk a problémát! 

A fiúnak igaza volt. Nem akarta, hogy miatta verekedjenek össze, ezért előállt egy megoldással, amivel megakadályozta az egészet. Sírt, mert mindenkinél jobban szerette Suho-t, de ahhoz, hogy béke legyen közöttük, el kellett hagynia. Szó nélkül ott hagyta őket és egy barátjának köszönhetően haza jutott a fiúk dormjába, ahol összeszedte a cuccait. Elbúcsúzott a lakástól, a kettejük szobájától és gondolatban Chanyeol-tól is. Már indulni akart, amikor váratlanul beállítottak a fiúk.
Suho és Kai egyszerre rogytak térdre előtte és Chanyeol is könyörögve nézett rá, hogy ne hagyja el. A többiek is duruzsoltak neki, de meg sem akarta hallani, mert azt gondolta, hogy így lesz jobb mindenkinek, kivéve neki. Már a gondolattól is a sírás kerülgette, hogy el kellett mennie tőlük. Jongin sírva kért tőle bocsánatot és ígéretet tett, hogy soha többé nem fogja zavarni az udvarlásával és szóba se fogja hozni a dolgot, csak maradjon velük. Chanyeol kikapta a kezéből a csomagjait és eltűnt velük a szobájukban. Nagyot fújtatott, majd követte a fiút a szobába, mert kérdőre akarta vonni. Meg is találta az ágyukon ülve, lehajtott fejjel.

- Channie, mi volt ez az előbb? - kérdezte, de a fiú nem válaszolt. - Miért nem mehetek el?

A fiú végre felemelte a fejét. - Mert nem akarlak elveszíteni! - A mondat kissé meglepte. - Nem akarom elveszíteni a legjobb barátomat!

- Ha maradok, azzal fájdalmat okozok!

- Akkor okozol, ha elmész! - a mondat miatt úgy érezte le kell ülnie. - Junmyeon imád téged! A maga módján Jongin is és én is! Mindenki kedvel téged.

- Nem akarok senkit sem bántani!

- Akkor maradj! - hallotta meg az ajtóból Suho hangját. - Belehalnék ha elhagynál!

- Kai-al mi lesz? - itt már a sírás kerülgette.

- Ne foglalkozz azzal a barommal! - Chanyeol köpte a szavakat.

Az ajtó ismét kinyílt. - Noona, kérlek ne menj el!

- Kifelé! - ordított Kai-ra a két fiú és ő szomorúan bezárta az ajtót.

- Beszélgessetek. - nézett rájuk keserű mosollyal Chanyeol. - Remélem velünk maradsz.


Azzal a mozdulattal ki is ment és csak ketten maradtak. Suho vészjóslóan közelített felé, de ő csak dacosan állta a pillantását és megvárta, amíg odaért hozzá. Legnagyobb meglepetésére jobb kezével megragadta a tarkóját és olyan csókba húzta, amitől kikerekedtek a szemei. Még sosem akarta ennyire. Birtoklási vágya szinte égette és hiába akart elválni tőle, Suho nem engedte. Egyre inkább elvette az eszét és megtörte minden ellenállását. Tapasztalt volt benne, hogy mivel lehet rövid időn belül elcsábítani.
Suho másik keze lassan megindult a mellei felé. Levándoroltak egészen a felsője aljáig, majd a melltartójáig meg sem állt. 
Öt ujját bevetve pillanatok alatt szabadította ki melleit a tokjukból, majd előre csúszott és felváltva masszírozta őket, ezzel is megőrjítve. Levegő után kapkodott, amikor végre párja elengedte. Percig levegőért küzdött, majd amikor végre normálisan lélegzett, Suho lefektette az ágyra. Arra eszmélt, hogy felé kerekedett. Junmyeon sietősen szabadította meg mindkettejüket az összes ruhadarabjaiktól, majd a kis fólia szakadásának hangja mosolyt csalt az arcára. Szinte azonnal lelohadt, amikor párja egy mozdulattal belé hatolt, de ezúttal nem állt meg, hogy kiélvezzék az első lökést, hanem folyamatosan és keményen mozgott. 
Alsó ajkát beharapva vetette fejét hátra a párnán és merült el az extázisban. Hallani Suho férfias nyögéseit felért egy adag afrodiziákummal. Ő sem fojtotta el a hangját. Együtt ringatózva kerültek egyre közelebb a határhoz, ami megállíthatatlanul közelített feléjük. Tempójuk vad volt és gyors és mire sikerült volna kinyitnia a szemét, reszketve lendült át a határon, Suho pedig pár lökésre rá követte. Jó ideig eltartott, míg minden visszatért a régi kerékvágásba és végre összebújtak.


- Még mindig azt tervezed, hogy elmész? - kérdezte tőle párja még kicsit lihegve.


- Hmmm. - hümmögött.


- Ez azt jelenti, hogy meggyőztelek? - fogta meg az arcát és úgy nézett rá. Válaszul csak bólintott egyet, mire a fiú elnevette magát. Egymás kezeit simogatták. - Mi lenne, ha komolyabbá válna a helyzet?


- Mire gondolsz? - kérdezett vissza meglepetten.


Suho kicsit elhúzódott tőle és az éjjeli szekrényben kezdett turkálni. Még egy menetet akar? Rövid idő után megtalálta amit keresett, majd váratlanul egy kis dobozkát nyújtott át neki. - Choi Janho! Megtisztelsz azzal, hogy hozzám jössz?


Először köpni-nyelni sem tudott. Gondolatban villámgyorsan végiggondolta az elmúlt két évet és ugyanarra jutott, mint mindig: Mindenkinél jobban szereti a fiút és nem szívesen válna el tőle. - Igen! - mondta csillogó szemekkel, majd felült, de párja visszarántotta és felhúzta az ujjára a gyűrűt. - Nem mondjuk el a többieknek?


- Az holnap is ráér. - Először nem értette miért akart várni, majd meghallotta, hogy a vőlegénye már egyenletesen szuszog. Nem is foglalkozott a dologgal tovább, mert egy utolsó pillantást vetett a gyűrűjére, mielőtt ő is elaludt volna.