Zihálva riadt fel a rémálomból. Fejét automatikusan az ágy másik oldala felé kapta és legnagyobb meglepetésére Myuji nem volt mellette. Végigfutott a gerincén a hideg félelem, ami teljesen megbénította. Az ajtón Lucy nyitott be hatalmas mosollyal a szája szélén és valósággal táncolt. Hátravetette fejét a párnán és kezével a hajába túrt. Nem értette miért ilyen boldog, mikor Myuji eltűnt. Ki tudja kik rabolták el és milyen szándékkal, de annyit tudott, hogy egyenlőre még jól van.
A szívroham közelében járt, mikor menyasszonya végre megszólalt. - Jason-ékkel van.
- Hála Istennek. - sóhajtotta megkönnyebbülten. Lent a konyhában valami készült.
- Hallod ezt a hangot? - ígéretesen hangzott.
Alapos fülelés után rájött, hogy a turmixgépnek a hangját hallják és beugrott mire készülnek odalent. - Éjféli Margarita! - visította izgatottan.
Nem gondolkodott tovább, gyorsan kimászott az ágyból, megragadta menyasszonyát és máris húzta magával egészen a lépcsőig. A kuncogásokhoz tartozó hangokat azonnal felismerte és boldog volt, hogy két boszorkány nagynénje is megérkezett New Orleans-ba. Már rá fért egy kis szórakozás és tudta, hogy velük biztosra vehető. Izgatottan ment le a lépcsőn, de nem rohant, nehogy túl szeleburdinak titulálják nénikéi, így csak lassan lépkedett lépcsőfokról lépcsőfokra.
Bevett szokás volt ez náluk, hogy az első és az utolsó estén éjfélkor valamilyen ízletes koktélt kevertek, amivel megalapozták a hangulatot aztán ha úgy alakult, erősebbre váltottak. A lejátszóban a szokásos és megunhatatlan daluk csendült fel. Nénikéi a kezükbe nyomtak egy jó nagy pohár frissen elkészített Margaritát és indulhatott a buli. Torkuk szakadtából énekelték a dalt, miközben időnként ujjongtak hozzá.
Eközben Myuji egy beavatási szertartáson vett részt a srácokkal, ami meglepően hasonlított a lányokéhoz. A többiek meglepően beszédesek voltak a szexuális életüket is tekintve, de ő képtelen volt bármit is elmondani abból, amit Jan-nel éltek át az elmúlt pár napban. Mámorító érzés volt számára tartozni valakihez úgy, hogy cserébe semmit nem vár el és a többiek sem, egyszerűen csak éreztetik vele, hogy számíthat rájuk és közéjük tartozik.
Képtelen volt elhinni, hogy szerelme egy ősi vérvonal örököse, aminek tagjai megóvják az embereket az ellenséges lényektől és fenntartják a békét. Ha ő ennyire fontos és a többiek az ő gyermekei, akkor tényleg nagy tekintélye lehet a túlvilági lények között. Voltak olyan mende-mondák, hogy az örökös annyira kegyetlen, hogy napokig hagyja szenvedni áldozatát, miközben újabb és újabb végtagjától szabadítja meg, majd ezek után a szervei jönnek.
- Rá gondolsz? - szólalt meg váratlanul Jason mellette. - Ne aggódj, ők is buliznak.
- Feltehetek egy kérdést? - félve mondta csak ki.
- Akár többet is. - Jason hangja megnyugtató volt.
- Tényleg igaz? - összeszorult a torka. - Valóban olyan kegyetlen, mint azt suttogják? - Tessék, kimondta.
- Igen, de csak azokkal akik ártanak nekünk. - válaszolta a fiú.
Megkönnyebbülten fújta ki a levegőt és ekkor valami szöget ütött a fejébe. - Velünk is?
Jason kuncogni kezdett. - Minket sosem bántana. - kortyolt egyet az italába. - Alapból nem bánthatjuk egymást és a vérünkben van, hogy támogassuk mindenben amiben csak kell.
Hát tényleg igaz lenne? Aki ebbe a vérvonalba tartozik tényleg családra lel? Nem is volt ideje tovább gondolkodni ezen, mert a srácok témát váltottak és valahányszor olyanról beszéltek amihez hozzá tudott szólni elmosolyodott. Szép lassan megismerte a szabályokat, hogy nem lehet, a legendákat, amikről kiderültek, hogy igazak, a messze híres alakok, akiktől a rémtörténetek származnak nagy részük közéjük közéjük tartozik és egyéb dolgokat.
----------------------------------------------------------------------------------
Mire mindenki ágyba került, már majdnem hajnali négy volt. Jan jókedvűen, kicsit becsípve és a dalukat dúdolva sétált vissza a szobájába, ahol Myuji már várta. Beharapta alsó ajkát, miután bezárta maga mögött az ajtót és neki dőlt. Szemei azonnal Myuji-t kutatták és mikor megtalálták, elmosolyodott. A fiú kitakarózott, és átkozottul szexisen várta az ágyban. Nem gondolkodott sokat, elindult felé majd amikor az ágyhoz ért beleült az ölébe és összeérintette ajkaikat.
Itt már nem volt helye a szavaknak. Ujjaival a fiú hajába túrt, ajkaik szüntelenül egybeforrtak, testük ritmikus mozgása gyógyír volt egymás hiányára és a gondokra egyaránt. Egyetlen pillanatra sem engedték el egymást, minden lehetséges módon érintkeztek egymással. Ha épp nem egymás ajkaira voltak tapadva, akkor hallgatták a legédesebb hangot, amit abban a helyzetben kiadtak magukból, ami azt jelezte, hogy kimondhatatlanul élvezik.
Myuji éppen egy erősebb lökéssel hatolt mélyebbre, mikor mondani akart valamit, de azzal az egyetlen mozdulattal belé fojtotta a szót, fejét hátravetette és ajkak kezdték finoman a nyakát támadni, miközben egy kéz a tarkójára simult. Rég nem érezte így magát. Minden érintés, csók és lökés egyre közelebb sodorta a határhoz és ideje sem volt feleszmélni, mikor forróság öntötte el a testét, a gyomrában gyűlő feszültség kitört és teste apró fényes darabkákra robbant a fiú körül.
Izzadtan, zihálva és elégedetten kapaszkodtak egymásba, majd ledőltek az ágyba és úgy maradtak egy ideig. Már majdnem elaludt, amikor akarata ellenére Myuji felültette az ölében, kicsit hátrébb csúsztatta, hogy levegye magáról a használt gumit, betegye a csomagolásba és miután megtakarította magát néhány zsebkendővel a lezárt kis csomagocskát az éjjeliszekrényhez tette a lámpa mellé. Kelletlenül morogva próbált lemászni a fiúról, de ő nem engedte.
- Gyere vissza. - suttogta a fiú alig hallhatóan.
- Mmm. - csak ennyi tellett tőle, mert nem látott a fáradtságtól.
- Én szeretném. - A mondatra kezdett kicsit kitisztulni a feje.
- Nem nyomlak? - végre kipréselt magából egy értelmes mondatot.
Myuji kuncogni kezdett. - Nem. Szeretem ha érezlek magamon.
Nem válaszolt semmit, csak hagyta, hogy a fiú visszahúzza magára és szinte azonnal el is nyomta az álom. Amint lehunyta a szemeit, egy ismerős helyen találta magát. Az utca kísértetiesen hasonlított arra, amelyikben ők laktak. Az egyik ház tárva-nyitva volt, sikítások, hörgések, könyörgések és túlvilági ordítás hallatszott ki. Kíváncsiságtól vezérelve elindult a bejárat felé, a kerítésen csupa vér volt és csíkokban haladt befelé a házba.
A gyomra hirtelen összerándult és minden érzéke azt súgta neki, hogy tűnjön el onnan, de segíteni akart a bajban lévő nőnek vagy nőknek, akiket egy állat kínoz éppen ki tudja miféle módon. A friss vér illata egyenesen az emeletre csalta, de még mielőtt elindult volna fel a lépcsőn, megállt néhány pillanatra, hogy átgondolja valójában mit is csinál.
~ Elment az eszed! - szólalt meg a fejében egy hang. - Most fordulj meg és menj haza, különben téged is elkap! - Nem hallgatott rá és szépen lassan elindult felfelé. - Még visszafordulhatsz! Mi van, ha az a kibaszott szörnyeteg az? Mi van ha megöl? Megerőszakol és megöl! Ezt akarod? - Nem hallgatott rá. Mikor végre felért, egy másik női hang rimánkodott az életéért.
- Ne, kérem! - zokogta a nő. - Kérem ne bántson!
Akaratlanul is benézett a szobába és mikor meglátta, hogy az a bizonyos szörnyeteg erőszakolja szegény nőt, teljesen lefagyott. A szíve kihagyott néhány ütemet és a tüdejében is bennrekedt a levegőt. Ez nem lehet igaz! Miért pont neki kell látnia ezeket a szörnyűségeket és miért pont őt akarja megtalálni? Talán mert aki látta az arcát azt megkeresi és megöli vagy rosszabb esetben ha nő még meg is erőszakolja? Eszébe jutott amikor Sheppard és a bácsikája beszélgettek egymással.
- Gondolod, hogy Jan veszélyben van?
- Attól tartok igen! Minél előbb el kell mennie, mielőtt elkapja!
Aztán amit a másik nagybátyjával beszéltek a korbonctanon az irodájában.
- Mindenütt at beszélik, hogy van egy áldozat, aki túlélte a mészárlást, de a kiléte titok. Hát te vagy az! Úristen , Jan te vagy az! Tudod mi támadott meg?
- Nem!
- Egy incubus volt! Vannak közöttük békések, akik csak boldoggá akarják tenni a nőket és olyanok, akiket csak az erőszak és a gyilkolás éltet!
Mikor végre magához tért az emlékeiből, a lény akkor kezdett hörögve mocorogni a nőn és hangosan élvezte, amint a férfiassága pillanatról pillanatra egyre beljebb furakszik, ezzel is fájdalmat okozva neki. A tempója felgyorsult és láthatóan keménnyé vált, hiszen a nő szívszaggatóan sikítozott alatta. Sziszegett, nyögött, zihált és morgott áldozata felett, míg ki nem tört belőle egy érdekes hang, ami egyszerre lehetett a megkönnyebbült nyögése és a győzelmi ordítása. Áldozata zokogni kezdett alatta, a vére szivárgott a hüvelyéből és a félelemtől képtelen volt mozogni.
Legszívesebben ráugrott volna, hogy a pillanat hevében elharapja a torkát, kiüsse a szívét a mellkasából és letépje a férfiasságát, hogy többé ne árthasson senkinek sem. A következő pillanatban a lényből egy kidolgozott testű és oldalról nézve nagyon is szívdöglesztő férfi vált, aki elégedetten nézett az alatta megtört nőre, majd egy mozdulattal két kezével kitörte a nyakát. A legváratlanabb pillanatban a fejét felé kapta, de szerencsére annyi lélekjelenléte volt,hogy kirohanjon a házból a lehető legnagyobb csendben, de amint kiért, szembekerült vele, méghozzá elég közelről.
- Most már az enyém vagy! - hörögte a lény.
Nem teketóriázott sokat, azonnal felkapta és bevitte a házba. A bejárati ajtót becsapta maguk mögött és egyesen felvitte egy szobába, de nem abba, amiben korábban megerőszakolta és megölte a nőket. Próbált küzdeni vele, de a csábereje még így is jócskán hatott rá, holott Myuji volt az, aki elcsábította és így nem is kellene vonzódnia a szörnyeteghez.
- Ne érj hozzám! - üvöltötte, majd egy mozdulattal lerúgta magáról, de mikor menekülni akart, a lény elkapta és visszadobta az ágyra, majd kezeit a feje fölé nyomta és az ágyékára ült.
- Ne küzdj tovább, úgy kevésbé fáj! - lény közelebb hajolt hozzá, hogy mélyen beszívja az illatát, majd egy ordítással eltávolodott a nyakától, hogy újra a szemeibe nézhessen. - Te már egy másiké vagy! - a lény ismét ordítani kezdett.
Mielőtt megtudhatta volna mi történt volna, Myuji és Lucy hangjára ébredt, ahogy rázogatják és a nevét mondják.
- Mi történt? - kérdezte tőlük.
- Mindjárt kezdődnek a hírek. Néhány embert kegyetlenül megöltek. - válaszolta menyasszonya.
- Jézusom! - mondta, majd olyan gyorsan kászálódott ki az ágyból, ahogy eddig senki sem látta.
Gyorsan szedte a lépcsőfokokat és meg sem állt a hallban lévő tv-ig, amiben pont akkor kezdődtek a hírek. Az elsőben családi erőszak volt, egy apa feldarabolta a feleségét és két rendőrt is megsebesített, a másodikban egy terrorista ölt meg néhány embert New York-ban, a harmadikban egy nő szült nyolcas ikereket, akik közül az egyiknek a jobb lábán hat lábujj volt, de az utolsó nagyon szíven ütötte.
- Brutális gyilkosságok történtek az éjjel New Orleans egyik legcsendesebb utcájában. - mondta a bemondónő. - Egy házban több különös kegyetlenséggel megölt nő holttestét találták, akiket meg is erőszakoltak. A rendőrség tehetetlenül áll az eset előtt.
- Úristen! - kis híján majdnem elájult, de Myuji-nak köszönhetően talpon maradt.
- Ez a mi utcánk! - Lucy befogta a száját a rémülettől. - Jackson-ék háza!
- Ő volt. - nézett a fiúra.
- Micsoda? - simított végig az arcán. - Honnan tudod?
- Onnan, hogy megálmodtam és tudja, hogy másé vagyok!
- A mai Mardi Gras-t természetesen megtartják, de a rendőrök és nyomozók teljes készenlétben állnak majd, hogy ne ismétlődjön meg az eset! - folytatta tovább a bemondónő.
- A karnevál! Ott fog lecsapni vagy annak a közelében!
- Nem hagyom, hogy elkapjon! - próbálta nyugtatni Myuji.
Abban a pillanatban ahogy a fiú kimondta a mondatot, váratlanul Taecyeon jelent meg. Először fogalma sem volt hogyan bukkanhatott fel, majd eszébe jutott, hogy Lucy nemrég kiborulva telefonált neki, hogy mi történt az utcájukban néhány házzal arrébb és hogy az ott lakó családot mennyire szerették, de a többi nőről fogalma sem volt, hogy kicsodák. Taecyeon amint közelebb ért hozzájuk, a gyomra ugyanúgy összeugrott, mint álmában és az összes vészcsengője megszólalt.Szinte fuldokolni kezdett az aurájától, mert eddig még sosem érezte ezt vele, csak most. Tudta, hogy a válasz az orra előtt volt, de az álma és az, hogy bebizonyosodtak, hogy a rettenetes és erőszakos gyilkosságok, amit látott igazak eltompították. Csak annyit érzett, hogy menekülnie kell Taecyeon közeléből, mert ha nem akkor valamelyikük csúnyán megsérülhet. Jason lépett elő a semmiből, kapta ölbe és húzta magukkal Myuji-t is, hogy a konyha melletti hangszigetelt dolgozószobába mehessenek.
Ott elő volt készítve néhányuknak a reggeli és miután beléptek, kulcsra magukra zárták az ajtót. Nagyot nyelve ült le a vámpírok, vérfarkasok, démonok és más lények közé Myuji-val, de megnyugtatta a tudat, hogy nincsenek egyedül. Szép csendben megették a pirítóst, szalonnát, tükörtojást és palacsintát már akinek bírta a gyomra az emberi ételt, majd lassan áttértek a közös éltetőjükre, a vérre. Úgy érezte magát, mint amire vadásznak és mindössze egy gyenge emberi lény, aki nem tudja megvédeni magát, így egyezséget köt azokkal, akik az emberi világ számára szörnyetegek.
- Nem tetszik nekem ez a Taecyeon gyerek. - kezdte el Jason. - Túlságosan is hamar bukkant fel és körülöttetek legyeskedik.
- Különösen te érdekled, kedvesem. - szólalt meg váratlanul Valek.
- Észrevettem. - hirtelen reszketni kezdett, ahogy visszagondolt az eddig történtekre.
- Jól vagy? - Myuji azonnal kapcsolt és nyugtatni próbálta. Közel fészkelte magát hozzá, egyik kezét átvetette a vállain, míg a másikkal a vállára tette a fejét és cirógatni kezdte.
- Igen. - válaszolta, de ismét elmerült az emlékeiben.
Egy fiatal nő jelent meg, aki kinyitotta a dolgozószoba ajtaját és ki csábította onnan. Először nem értette mit akart, de a kíváncsisága most is erősebb volt a vészcsengőinél és követte, egészen addig a házig, ahol a gyilkosságok történtek. Megállt a kis kapunál és csak nézte, ahogy a rendőrök biztosították a környéket és a helyszínelők is ott voltak még. A halottkém éppen az utolsó áldozatot vizsgálta. A hüvelye véres volt, a belei kiontva a szíve kivágva és a torka elvágva. Jobb napjain tetszett volna neki a látvány, de most undorodott tőle.
A szoba falaira is sok vér fröccsent és egy fura fehéres anyagot is találtak, ami a halottkém vizsgálata szerint ismeretlen eredetű sperma, ami ugyanattól származott, aki végzett a nőkkel, hisz a vérrel együtt az is kifolyt belőlük. A túl sok vér kezdte beindítani a benne lévő szörnyeteg érzékeit, de szerencséjére az utolsó pillanatban visszatudta fogni őt. Lassan és mélyeket sóhajtott, hogy ezzel is megnyugtassa magát, majd az őt vezető nő mellette termett, megragadta a jobb csuklóját és húzni kezdte magával, de nem akart menni.
A következő pillanatban azt látta maga előtt újra, ahogy a szerencsétlen nővel erőszakoskodott a lény, majd vonzó férfivá változott és ekkor felismerte. - Uram Isten!
- A gyanúd beigazolódott. - szólalt meg váratlanul. - Hallgatnod kellett volna az ösztöneidre, mert azok sosem csalnak!
- Ki vagy te? - mindennél jobban megakarta tudni.
- A nevem Adelaide. - válaszolta. - Az egyik áldozata.
- Mit akarsz tőlem?
- Tartsd távol a családodtól, legfőképp Lucy-tól és magadtól!
- Hogy érted ezt? Mit akar?
- Téged! - Mondta ki egyszerűen.
- Mit akar Lucy-től? - a kérdés már nagyon égette.
- Azt, hogy előcsaljon! Rajta keresztül akar elérni téged. - a nő alakja halványodni kezdett. - Óvakodj tőle és védd meg Lucy-t!
Hirtelen riadt fel, mintha lázálma lett volna. Zihált, könyörögve nézett Jason-re, aki azonnal levágta mi a helyzet és kikerekedett szemekkel nézett vissza rá. Számára a gondolatai valósággal üvöltöttek és mikor Myuji-t is elérték, teljesen megmeredt mellette. Csak Jason-t tudta bámulni, miközben megmutatta mindkettejüknek mit mutatott és mondott Adelaide. A vére valósággal száguldozott az ereiben, védelmi ösztöne lassan bekapcsolt és a benne jó ideje csak szunnyadó szörnyeteg kezdett magához térni.
- Ő az! - jelentette ki Jason.
- Mégis kicsoda? - kérdezte az egyik nagybátyja.
- A fiú! - mondta Valek.
- Képtelenség, hiszen szeretik egymás! - kelt Myuji védelmére James.
- Nem ő, hanem aki Lucy-val van! - Valek mondatára a többiek, akik addig nem tudták kis híján elájultak a hírtől.
Szinte azonnal kirohant a dolgozószobából, Myuji-val, Jason-nel és néhány démonnal. Mikor a hallba értek, Lucy Taecyeon-nal küzdött éppen emberi alakban. A srác érezte, hogy emberként nincs esélye, azért feltárta előtte valódi énjét, és megütötte Lucy-t, de nem kellett félteni, mert megtudta védeni magát. Mielőtt még bármi baj történhetett volna ránézett és mikor intett neki átváltozott, majd karmait mélyen belé döfte és a lény ordítva ugrott le róla.
- Te szemét kurva! - ordította démoni hangon. - Meghalsz, mint a többi!
- Azt kétlem! - vágott vissza Lucy, miközben lenyalta karmairól a Taecyeon vérét.
- Vámpír vagy vagy sem, akkor is kinyírlak, miután megkúrtalak és utána megkeresem a fincsi kis barátnődet! - már mozdulni készült, de hirtelen megállt és a levegőbe szaglászott. - Érzem őt! - tovább szaglászott, majd feléjük fordult. - Tudom, hogy ott vagy! - hiába nézett rájuk, az előttük álló démonok szaga elfedte az illatát.
Ismerős morgás ütötte meg a fülét. - Takarodj! - morogta a hang, majd akkorát rávágott Taecyeon-ra, hogy szinte visítva repült ki a ház üvegajtaján és jó néhány métert megtehetett. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, mert felismerte azt a vérfarkast, aki barátja és testőre is volt egyben. - Jól vagytok? - kérdezte, miközben felállította Lucy-t.
- Igen. - felelte a lány, de ő nem, mert el volt foglalva mással.
Mélyen Myuji szemeibe nézett és már akkor tudta, hogy ő is őt. Néhány pillanattal később már az ölében találta magát a szobájában, a falnak préselve és egymást tépték egymás ajkait, mintha Isten tudja mióta nem lettek volna együtt. Minden érintés és csók perzselte a bőrét, ahogy testük összeért, arra nem volt szó, de a többiek megakadályozták, hisz még nem derülhetett ki, hogy kicsoda is valójában és arra a szeretkezésre még várniuk kellett mikor végre megtudhatta a világ, hogy a fiú az övé és közéjük tartozik.
Az órák hosszan teltek és számukra csak az volt a fontos, hogy a fiúval valahogy közel kerülhessenek és elhálják a halhatatlanok nászát. A Mardi Gras előtt alig egy órával csillapodott benne a vágy, legalábbis uralkodott magán, amikor Jason-nel lementek a konyhába, ahol Myuji éppen kávézott, hogy éber tudjon maradni. Végig egymást figyelték és természetesen folyton azon gondolkodtak, hogyan vonulhatnának úgy külön, hogy ne zavarhassa vagy akadályozza őket senki és semmi, de megálltál.Myuji szemei kikerekedtek, amikor egy kis jégdarabért nyúlt, amit lassan húzott végig a nyakán, miközben végig őt figyelte és beharapta alsó ajkát. Szent tehén! Mennyire szerette volna, ha a fiú ezt a nyelvével csinálta volna! Nagyott kellett nyelnie, mikor Myuji letette a bögréjét és levetette magáról a fehér pulóvert, amit viselt. Legszívesebben letámadta volna, de úgy nem is próbálkozott, hogy a többiek közül valaki mindig közbelépett, így lemondóan sóhajtott egyet, majd megvárta míg mindenki leül és megvacsoráztak.
Vacsora után azonnal indultak, nehogy lekéssék a nagy pillanatot. A Mardi Gras már legalább két órája tartott és alig néhány perc volt naplementéig és tudták, hogy Taecyeon akkor lendül majd támadásba. Nem kerülték meg a tömeget, sőt, inkább a közepébe vágtak, hogy Taecyeon számára jól láthatóvá váljon és így hamar eltudják kapni. Szándékosan úgy táncolt, hogy észrevegye és mikor ez megtörtént, leöntötte magát egy palack vízzel, majd alaposan meghúzta és kiitta belőle a maradékot. Kidolgozott felsőteste és a kockáin lecsordogáló vízcseppek arra késztették, hogy nagyot nyeljen.
A démonjai közül Josh-al bújt össze és ringatózott a zenére, ami Taecyeon-nak szemmel láthatóan nem tetszett, ezért minden mozdulatát figyelte. Myuji távolról figyelte, ahogy lassan összegabalyodnak a férfivel, de csak azért, hogy Taecyeon-t elcsalják és végre elintézhessék. Miután lement a nap és csak a kinti fények világítottak a tele Holddal, akkor hátráltak lassan be egy kis utcába, ami egy parkhoz vezetett. A srác persze végig a nyomukban volt és addig nem bújt elő rejtekéből, míg Josh el nem tűnt.
Hirtelen Myuji jelent meg és vette birtokba ajkait, amiről szinte azonnal tudta, hogy végre szabad a pálya. Úgy tépték egymás ajkait, hogy felszakadtak a vágy hevében és vérük keveredett a szájukban, de ez nem volt elég. Néhány pillanat alatt történt minden, amit az elmúlt néhány órában szerettek volna egymással tenni. Kéjesen nyögött fel, amint megérezte, hogy Myuji teljes hosszában és szélében kitölti, az első pillanattól érintve azt a pontot, amitől csillagokat látott.
A zene dübörgött az utcákon, annyira hangos volt, hogy még ők is tisztán hallották. Ereiben lüktetett a vér, Myuji férfias nyögései felrepítették az égbe és hagyták lebegni. Az élmény leírhatatlan volt, a vére mintha izzó láva lett volna, a teste minden érintésre érzékennyé vált, majd robbant a fiú körül és elveszítette az önkontrollt és csak süllyedt a feneketlen mélységbe, ahová Myuji ezúttal vele tartott. Érezte, hogy szerelme ránehezedik, majd ki tudja mennyi idő múlva eltűnt róla a súlya és csak feküdt az asztalon.
Alig telt el pár perc, mikor megérezte, hogy valami közeleg felé és mikor rájött, hogy mi az, azonnal felpattant, de későn, mert visszakerült az asztalra. Kezeit a feje fölé nyomták és egy karmos kéz a combjai közé vándorolt, hogy belé hatoljon ujjaival. Ficánkolni kezdett, rugdosódni és összezárta a combjait, de támadója nem akarta elengedni.
- Jó volt vele? - a szörnyű mély hang ismerős volt számára. - Egy kibaszott korccsal kefélteted magad helyettem, de ezen változtatunk!
- Ne álmodozz, szép fiú! - küzdött Taecyeon-nal és idegesíteni próbálta, ezzel is elakarta terelni a figyelmét.
- Az én szájba baszott kurvám leszel és nem övé, világos?!? - hiába mondta ki, tudta, hogy nem így szólnak a törvények.
Taecyeon a lényképében végignyalt a nyakán. - Már régen az övé vagyok!
- Nem! - olyan erővel tárta szét a lábait, hogy ember lett volna, biztos eltörtek volna a combcsontjai. - Mondd ki még egyszer, ha mered!
- Az övé vagyok és ő az enyém! - mondat Taecyeon-t valósággal dühítette és olyan erősen szorította a kezeit a feje fölött, hogy azok teljesen elkékültek.
Akárhányszor próbálta megcsókolni, minden egyes alkalommal elfordította a fejét, ami nagyon dühítette a srácot. Mindössze néhány pillanat volt, de neki hosszú perceknek tűntek, majd a legalkalmasabb pillanatban váltott és hagyta, hogy megcsókolja, sőt, úgy tett, mintha élvezné, hogy hozzáér.
- Oh, mi ez a hirtelen változás, szépségem?
- Engedj el. - kérte lágy hanggal.
- Ugyan miért tenném? - kérdezte tőle izgatottan a srác.
- Szeretném, ha mindkettőnknek jó lenne. - válaszolta. - Tudod hány alkalommal gondoltam már rá milyen lenne veled?
Hirtelen engedett neki. - Rendben, de semmi trükk, különben visszatérünk az erőszakhoz. - Bólogatni kezdett a fejével, így jelezte, hogy megértette. - Jó kislány.
Ahogy elengedte a kezeit, felült és jobb kezével a nadrágjában dudorodó férfiasságát kezdte keresni. Először nadrágon keresztül simogatta egy darabig, majd lehúzta a cipzárját, benyúlt és kényeztette. Ujjaival finoman lehúzta a tövéig a bőrt, majd ismét végigsimított rajta egészen fel, amitől Taecyeon mást sem tudott tenni, mint nagyokat és hangosakat nyögni.
- Ahhhh.... - nyögte Tae. - Istenien csinálod!
A következő pillanatban közel húzódott a vállához, majd egy alkalmas pillanatban bele mélyesztette a fogait és erősen megmarkolta Tae férfiasságát, mire ő csak hosszú másodperceken keresztül csak ordítani tudott, míg el nem engedte. A srác azonnal visszaváltozott démoni alakjába és felváltva kapkodott hol a vállához, hol a nemi szervéhez, majd dühösen ránézett.
- Te kibaszott élőhalott kurva! - tajtékzott Taecyeon a dühtől. - Letépted a farkamat! Hol vagy?
- Így legalább nem erőszakolhatsz meg többé senkit! - a hangja torz volt és már majdnem teljesen átalakult azzá a szörnyeteggé, akit addig visszafogott.
Nem küzdöttek sokat, mindössze néhány pillanat alatt kivégezte Taecyeon-t. Egyetlen mozdulattal kitépte a szívét, majd letépte a fejét. Amíg a feje élt, kiszívta az utolsó csepp vért is a szívéből és a szeme láttára morzsolta össze, hogy bebiztosítsa nem tér vissza többet. A többiek lassan csatlakoztak hozzájuk. Myuji reszketett az aggodalomtól, de miután ismét átölelhette, ez fokozatosan elmúlott. A démonok felgyújtották Taecyeon maradványait, majd a belőle maradt hamuval eltűntek a szemük elől. Ők pedig végre önfeledten szórakozhattak a Mardi Gras-n. Az élet annyira egyszerűnek és békésnek tűnt.





