2014. szeptember 2., kedd
Passionate Photoshooting (Taemin +18)
Taemin ismét egy fotózásra ment, amire most is elkísérte szerelme. Most egy újságba készítettek róla fotósorozatot és izgatottan várta, hogy vajon milyen ruhákban kapják lencsevégre. Először a szokásos komoly és mosolygós rész lőtték el, majd egy kis szünet következett, hogy átöltözhessen és ihasson valamit.
A szünetben persze szerelmét sem mellőzte és minden pillanatát kihasználta, hogy hozzáérhessen vagy lophasson tőle egy-egy apró csókot. A szünetéből volt még néhány perc, így megfogta szerelme kezét és behúzta magával az öltözőbe, majd miután bezárta az ajtót, nekinyomta a falnak és éhesen ajkaira tapadt.
Kívánta őt, és nem tehetett róla, hogy éppen az öltözőjében akarta, hisz már napok óta nem voltak együtt és már nagyon vágyott rá, ráadásul a többiek miatt sem lehettek kettesben, hisz ők mindig akkor keresték, mikor már majdnem egymásba feledkeztek. Nem gondolkozott, csak csókolta és simogatta, ahol csak tudta.
A halk sóhajok jelezték számára, hogy nagyon is jó úton jár afelé, hogy szerelme megadja magát és végre egymáséi legyenek. Férfiassága minden pillanatban egy nagyobb és keményebb lett és mikor már nem bírta tovább, teljesen neki nyomta a lány hasának, válaszképp pedig egy jóleső sóhajt kapott. Ez mindent megért.
Két kis kéz csúszott le a mellkasán, a hasán át egészen a nadrágjáig, végigsimítva egyre kínzó keménységén majd feljebb kúszott az övére és lassan bontogatni kezdte. Ahogy az egyik kéz lehúzta a cipzárját és alig érezhetően hozzáért, felnyögött és türelmetlenül nyúlt a lány térdig érő halványsárga ruha alá, hogy becsúsztassa ujjait a bugyijába.
Legnagyobb szerencsétlenségükre az egyik segéd éppen akkor kopogott az ajtón, megzavarva őket és arra kényszerítve, hogy hagyják abba. Alig hallhatóan morrant egyet, hisz semmi esetre sem tetszett neki, hogy ismét megzavarták és pont akkor, mikor már végre tovább léphettek volna.
- Taemin-ah... - szólt a nő. - ... Janho-nak át kellene öltöznie a következő sorozathoz.
Hát persze! Az utolsó sorozat szerelmével lesz és ahhoz kell neki is készülődnie. Nagy levegőt vett, majd kifújta és eltávolodott tőle. - Menj. - sóhajtotta, de mielőtt elengedte volna még megcsókolta. Miután Janho kilépett az öltözőből ő is öltözni kezdett. Fekete bőrnadrágot és hozzá illő bőrdzsekit vett fel, majd megtalálta a sminkest és a fodrászt, és ezután beállt úgy, ahogy kérték tőle.
Szexibbnél szexibb képek készültek róla, de gondolatait nem tudta elterelni arról, hogy nemrég majdnem szeretkeztek és ez bosszantotta. Legszívesebben megmondta volna mindenkinek, hogy tartsanak egy egy órás szünetet, megkereste volna szerelmét és elvonultak volna egyikük öltözőjébe és magukra zárta volna az ajtót.
Igen! Talán ezt kellene tennie és amint ennek a résznek vége van, meg is teszi, de amikor szerelme feltűnt és felé tartott, ezek a gondolatok azonnal eltűntek a fejéből. Janho gyönyörű volt. Kevés smink, ajkain éppen hogy lehelet finoman látszódott némi szájfény, korall vörös haja loknikban omlott a vállaira és szexi fekete ruhában volt, de nem túl kirívóban.
Épp egy bokorban feküdt, dzsekije szétnyitva. Nagyot kellett nyelnie és minden tiltakozása alábbhagyott, mikor szerelme csatlakozott hozzá. Először csak ültek egymás mellett, nézték a tájat vagy egy-egy növényt, majd kicsit felforrósodott a helyzet és végre megérinthették egymást.
- Engedjétek el magatokat. - adta ki az utasítást a fotós. - Mutassátok meg, hogy összetartoztok. - először értetlenül pislogtak egymásra, majd a férfire. - Legyen szenvedélyes.
Végre! Nem kell visszafogniuk magukat és foglalkozhatnak egymással, persze csak "normális" keretek között. Folyton ölelték és érintették egymást. Szinte forrt a levegő körülöttük és emiatt szinte minden külső tényezőt elfelejtettek. Csak ők voltak és senki más. Csókot imitáltak, de ajkaik nem értek össze, csupán egy hajszál választotta el őket tőle és minden alkalommal, mikor megakarta csókolni a nyakát, csak annyi választotta el tőle.
Végül a fotós megadta az engedélyt arra, hogy megcsókolhassa és erotikusabbra vehessék a figurát. Nem is kellett kétszer mondani, mert azonnal magához húzta Janho-t és megcsókolta. Úgy tettek változtattak pozíciót, mint mikor kettesben vannak és azt sem hanyagolták, hogy becsússzon a combjai közé vagy szerelme az ölébe üljön és már majdnem szeretkezésbe torkollott a dolog, mikor ismét szünetet tartottak.
El is felejtette, hogy ebédszünet és ez csak akkor tudatosult benne, mikor valaki megjelent két adag étellel. Olyan gyorsan ették meg, ahogy csak tudták, majd miután végeztek, se szó se beszéd, azonnal rárontott és éhesen birtokba vette Janho ajkait. Lehetőséget sem adott neki tiltakozni, egyszerűen csak levetette a bugyiját, kioldotta az övét és az ölébe húzta.
Néhány perc múlva ajkaik nagyot cuppanva váltak el egymástól és ő másra sem tudott gondolni, mint hogy szerelme ugyanúgy beadja a derekát, mint nemrég az öltözőben. Finoman csókolgatta, harapdálta a nyakát, miközben ujjaival a lány szeméremdombját kereste, ezzel is még jobban felizgatva érje el azt, amit mindketten akarnak.
Elmosolyodott, mikor ujjai lassan végigsimítottak nőiességén. - Milyen nedves vagy. - suttogta vággyal teli hangon a lány fülébe. Nem is várt tovább, egyszerűen megragadta a combjait és feljebb húzta az ölében, de Janho megállította.
- Taemin-ah. - hiába szólt rá, nem érdekelte, csak folytatta. - Nem szabad. - nyögte halkan az ölében és ettől úgy érezte megőrül. - Megláthatnak.
Zihálása tudatta vele, hogy nem sok önuralma maradt és ő pont ezt akarta. - Nem fognak. - Ennyi tellett tőle, mert ismét ajkaira tapadt és rácsúsztatta férfiasságára.
Akaratlanul is elvált a lány ajkaitól, mikor teste teljes hosszában felemésztette és fejét hátra vetette az érzéstől. Milyen régóta vágyott már erre! Nem így képzelte, hogy egymásba gabalyodnak, de most nem háborgatja őket senki és ez volt a legfontosabb most. Imádta hallgatni szerelme sóhajait és nyögéseit, amik nem voltak olyan hangosak, mint amiket megszokott, de nem is csodálkozott, hisz bármikor rajta kaphatják őket.
Beharapta alsó ajkát, mikor Janho gyorsított felette és a gyengéd lökések is átváltottak sokkal erősebbe és vadabba. Tudta, hogy ezzel azt akarja jelezni, hogy ideje lenne felül kerekednie és ugyanilyen tempóban neki diktálnia, hogy úgy érezze ő teszi a magáévá. Kérését azonnal teljesítette.
Ledobta magáról a bőrdzsekit, mélyebbre fészkelte magát Janho combjai között, lábait átfonatta vele a fenekén és máris indulhatott a menet. Az érzés így sokkal intenzívebb volt, mint mikor ő volt alul és így nagyobb élvezetet keltett benne, egyre közelebb sodorva a beteljesülés felé.
Forróság kúszott fel a lábujjától a gerincéig, ami egyre nőtt benne és lassan kezdett a szeméremdombjába vándorolni. Feltérdelt, közelebb húzta magához szerelmét és keményebbeket kezdett lökni, miközben egyik kezével tartotta a derekánál, a másikkal a csiklóján körözött.
Lenyűgöző volt látni, ahogy szerelme a füvet markolja ujjaival és csak élvezi az együttlétet, majd ahogy izmai összerándultak körülötte és reszketve átlendült a határon, majd nagyot nyögve ő is elélvezett. Néhány erőtlen nyögés után fáradtan hullott szerelmére és egészen addig el sem mozdult róla, míg kicsit le nem nyugodtak.
Ahogy minden visszatért a régi kerékvágásba, felöltöztek és összebújva nézegették a felhőket egészen addig, ameddig a fotós és a többiek vissza nem tértek, hogy folytatódhasson a fotózás. Végre boldog volt, hisz egy kicsit kettesben lehetettek és szeretkezhettek egymással, ráadásul senki sem zavarta őket.
2014. július 13., vasárnap
I Do (Lucky +18)
Aki csak tehette, a Choi-Lee esküvő részleteinek intézésével volt elfoglalva és mindenki élvezte. Az utolsó simításokat végezték a terem díszítésében, mikor megjelent a jegyespár, hogy megnézhessék hol tartják a lagzit, miután kimondták a boldogító IGEN-t.
Lucky-t a csapattársai, míg Jan-t a barátnői miatt nem lehetett együtt látni, mert kitalálták, hogy másnap délutánig nem találkozhatnak és igyekeztek ezt be is tartani, sőt, a dekoráció ellenőrzésére is elkísérték őket, nehogy együtt megszökhessenek valahová és együtt tölthessék az éjszakát.
A többiek nagyon elmerültek a gyönyörű díszítésben, ami még kicsit hiányos volt, hisz az utolsó simításokat azelőtt fejezik majd be, mielőtt a házaspárként oda nem érnek. A szerelmesek kihasználták az alkalmat, hogy senki nem figyel rájuk, kiosontak a helyszínről, egy barátjuk ment értük és miután beszálltak a kocsiba, egy szállodába mentek, hogy kettesben legyenek.
Annyira egy hullámhosszon voltak, hogy bárki azt hihette volna, hogy évek óta házasok, bár nem is lenne csoda, hisz alig 6 hónap elteltével össze is költöztek és onnantól úgy viselkedtek. Mikor kiszálltak a szállodánál és azonnal a recepcióhoz mentek, hogy lefoglalhassanak egy szobát.
Lucky gyorsan el is intézte és rohantak egyenesen a liftek felé, majd beszállva az egyikbe, rögtön egymásnak is estek. Úgy tépték egymás ajkait, mintha legalább 1000 éve nem látták volna egymást és egészen addig abba sem hagyták, míg a lift meg nem állt azon az emeleten, amelyiken kivették a szobát.
Amint beléptek a szobába, azonnal vetkőzni kezdtek, engedtek egy kád forró vizet rengeteg habbal és együtt beleültek. Jan szerelmének neki dőlve, fejét a vállán pihentetve játszadozott a kezeikkel és élvezte a dolgot.
- Holnap ilyenkor már házasok leszünk. - puszilta meg a fiú arcát.
- Bizony. - simított végig a vállain Sangyoung. - Köszönöm.
- Micsodát?
- Azt, hogy akkor a tetőn ott voltál és nem hagytad, hogy hülyeséget csináljak. - válaszolta a lánynak.
Na igen... a tető... Két évvel ezelőtt Jan úgy érezte, hogy minden elveszett, mikor elveszítette egyik legjobb barátnőjét és azt hitte belehal a fájdalomba. Akkor éjjel eljátszadozott a gondolattal, hogy talán feladja az életét és véget vet neki, hogy ne szenvedjen tovább.
Gondolatban a lehetőségek után kutatott, de mindegyik mocskos és vértől csöpögős volt. Valami azt súgta neki, hogy mást kell találnia. Mindenféle cél nélkül rótta az utcákat, nem tudva, hogy ez a nap megpecsételi a sorsát és fordulópont lesz az életében.
Egy kissé elhagyatott utcában sétálgatott, mikor szemei az égen világító csillagokra kúsztak, majd az egyik épületén megpillantott egy srácot, aki minden bizonnyal azon morfondírozott, hogy leugorjon vagy sem. Úgy futott fel hozzá, mintha az élete függene tőle és valójában így is volt.
Amint felért, azonnal a sráchoz sietett és kiabálni kezdett. - Ne tedd! - Nem érkezett rá válasz, csak egy szenvedő arcot és könnyes szemeket látott. - Kérlek, gondold át.
Már kezdte feladni, mikor a fiú váratlanul megszólalt. - Ki vagy te?
A kérdésre mosolyognia kellett. - A nevem Janho. - mutatkozott be. - Téged hogy hívnak?
- Sangyoung. - mondta. - Mit akarsz?
- Csak... - kezdte el. - ... szeretném tudni miért... - nagyot kellett nyelni, hogy folytatni tudja, de mielőtt megtehette volna, a fiúból maguktól dőlni kezdtek a szavak.
- A barátnőm meghalt és azóta semmi sem megy. Minden rossz és egyedül képtelen vagyok megbirkózni vele.
Tudta, hogy mit érez, hisz ez kerítette hatalmába Melissa halálakor és képtelen volt elengedni, bárhogy is akarta. A tény, hogy valaki más is tudja milyen ezt átélni és pont akkor, amikor ő, furcsa mód megnyugtatta és jó érzéssel töltötte el.
Aztán eszébe jutott, hogy miért is jött fel. - Sangyoung, ne tedd! Tudom, hogy fáj és elveszettnek érzed magad, de ez akkor sem megoldás.
- Honnan tudod mit érzek?
- Onnan, hogy 2 hónapja én is elveszítettem valakit. - válaszolta.
- Már a barátaim sem tudnak rám hatni. Az életem pokol és nincs egy ok sem amiért ne tenném.
A fiú elkeseredett szavai a szívébe martak. Őrült érzés volt ráébrednie, hogy ő mentette meg abból a sivárságból, ami néhány perce még ugyanerre kényszerítette. Ismerős érzés kerítette hatalmába, félt, hogy elveszítheti Sangyoung-ot annak ellenére, hogy nem ismeri.
- Hagy legyek én az ok, amiért élned kell! - a szavak maguktól törtek elő és már nem lehetett megmásítani, nem mintha akarta volna.- Sosem hagylak el és mindig ott leszek, amikor szükséged lesz rám.
Úgy tűnt eljutott a fiú tudatáig amit mondott, mert megragadta a kezét és elindultak lefelé. A lépcsőkön végig azon gondolkodott, hogy miért is változtatta meg a döntését, de nem is bánta. Mire kiszakadt a gondolataiból, már lent voltak, a srác vele szemben ült egy motoron és őt bámulta.
- Ugye mindig itt leszel? - kérdezte Sangyoung reszkető hangon.
Könnyes szemekkel nézte őt. - Igen. - bólintott hozzá megerősítésként és úgy tűnt hatott, mert a fiú kinyújtotta kezét, odahúzta magához és szorosan átölelte. Attól a naptól fogva együtt vannak és senki sem választhatja el őket egymástól.
- Mire gondolsz? - szakította ki szerelme a gondolataiból.
- Csak arra, hogy hogyan mentettük meg egymást akkor éjjel. - mondta és érezte, hogy Sangyoung elmosolyodik.
- Sosem fogom megbánni és azt sem, hogy akkor megcsókoltalak. - fordította maga felé és azonnal össze is érintette ajkaikat.
Úgy csókolták egymást, mintha ez lenne az utolsó és soha többet nem találkoznának. Sangyoung számára Jan sokkal több volt egy lánynál, aki mindig ott van amikor szüksége van rá, hisz ő testesít meg mindent, amire valaha is vágyott: barát, szerető és lelki társ.
Senki sem értette miért viszi mindig mindenhová magával, amíg egy alkalommal nem mentek együtt egy fellépésre és rögtön kiakadt, mikor szüksége volt rá és nem volt ott. Két csapattársa ment a lányért és vitték a helyszínre, hogy mielőtt a színpadra lépnek nyugtassa meg.
Azóta az ügynökségük beleírta a szerződésükbe, hogy kötelesek magukkal vinni a lányt, bárhol is vannak és úgy írták be, mint tiszteletbeli hetedik tagot, akivel ugyanúgy foglalkoztak, mint velük.
A többiek is elismerték, hogy mióta Jan velük van, ő sokkal kiegyensúlyozottabb és nagyon jól mennek a dolgok. Gőzerővel dolgoznak a comeback-en, a kislemezük is készen van és folyamatosan veszik fel a nagylemezre a dalokat, aminek a limitált kiadásán lesz egy szerelmes dal, amit együtt adnak elő szerelmével.
Minden jól alakult és most végre érezte, hogy teljes a boldogsága, hisz holnap végre elveti élete legnagyobb szerelmét. Belemosolygott a csókba, mikor a lány megfordult, hogy szemben lehessen vele és elhelyezkedett felette, de nem ült bele az ölébe. Jobb keze felkúszott a tarkójára, hogy bizonyos legyen benne nem húzódik el amiatt, amit tenni akar, bal keze a a derekára fonódott, megemelte a csípőjét.
- Ne. - lehelte Jan, mikor ráébredt, hogy a fiú belé hatolt.
- Csak egy kicsit, hogy kibírjam. - próbálta rábeszélni, de hiába.
- Várj holnapig. - tudta, hogy bizonytalan a hangja, de csak remélni tudta, hogy nem kezd el lökni, különben elveszíti az eszét. - Tökéletes nászéjszakát akarok.
- Rendben... - Egyezett bele Sangyoung. - ... de holnap nem menekülsz.
Jan imádta, hogy a fiúval mindig lehet egyezkedni és mindig úgy csinálta, hogy szerelme jöjjön ki jól a dologból és ezt ki is élvezte. Hátrébb csúszott az ölében, nehogy meglegyen a kísértés és az egyezség semmissé váljon, de a csókolózást nem hagyták abba. Nagyot nyögött, mikor párja ujjai munkálkodni kezdtek. - Megígérted. - zihálta.
- Nem csináljuk. - válaszolta. - Csak teszünk róla, hogy kibírjuk.
- Youngie. - szólt rá a fiúra és tudta, hogy ha így szólítja, akkor leáll és így is lett.
Miután lenyugodtak, megmosták egymás hátát, majd kimásztak a kádból és megszárítkoztak. Amint visszamentek a szobába, Jan öltözködni kezdett, hogy időben hazaérjen és a többiek ne gyanítsanak semmit. Tudta, hogy szerelme kicsit szomorú, de mennie kell és holnap majd mindent bepótolnak, amit az elmúlt 2 napban kihagytak.
A búcsúzás hosszú volt, mert nem akarták elengedni egymást. Hiába húzták az időt, előbb-utóbb úgyis szét kellett válniuk és ebben egy sms is segített, amit a csajok írtak neki. Gombóc nőtt a gyomrában, mikor eszébe jutott, hogy hamarosan összeházasodik azzal a sráccal, akit mindennél és mindenkinél jobban szeret.
Mikor hazaért, már késő volt. Gyorsan átöltözött a hálóingébe, megmosta a fogát és lefeküdt aludni, hogy másnap kipihent legyen. Valamikor az éjszaka közepén valaki bemászott az ablakán és befeküdt mellé az ágyba, pont Lucky helyére és ugyanúgy ölelte is át.
Mikor hátra fordult, kikerekedtek a szemei. - Te mit csinálsz itt?
- Hiányoztál. - válaszolta. - Tudod, hogy nélküled nem tudok aludni.
- A többiek mit fognak szólni, ha reggel itt találnak?
- Visszamegyek mielőtt felébrednek. - nyugtatni próbálta és be is jött.
Szorosan összebújtak úgy, ahogy szoktak és azonnal el is aludtak..... Valamikor reggel Lucky telefonjának ébresztőjére ébredtek fel. Egy hosszú és nagyon is követelőző csókcsata után elváltak, hogy a fiú azelőtt odaérjen a társaihoz, mielőtt felébrednek.
Jan még visszafeküdt aludni, hisz volt még kb 3 órájuk még, mielőtt elkezdődik az ébredezés és az esküvőre készülődés. A csajok ujjongva rohantak be hozzá, hogy felkeltsék nem sokkal azután, hogy megszólalt az ébresztője.
Egy kiadós reggeli fölött beszélgettek, hogy mekkora mázlista, hogy megtalálta élete szerelmét, akivel boldogan élnek majd, míg meg nem halnak és mennyire kiegészítik egymást. Így visszagondolva irigyelte volna a kapcsolatukat, ha nem ő, hanem valamelyik barátnője került volna ebbe a helyzetbe. Igazi tündérmese volt az övék, csak előtte megjárták a poklot mindketten és annak köszönhették, hogy egymásra találtak.Mire észbe kapott, már a haja és a sminkje is készen volt. Egy limuzinban ültek, a ruhákkal és mindennel ami csak kellhet úton a templom felé. Az idő vészesen fogyott és nemsokára oltár elé állhat a világ legédesebb pasijával.
Sangyoung már az oltár előtt várta, oldalán 5 csapattársával és mosolygott rá. Az esküjükön mindketten elmorzsoltak néhány könnycseppet, majd végre elérkeztek ahhoz a részhez, amire vártak a ceremónia alatt.
- Choi Janho, akarod-e hites férjedül Lee Sangyoung-ot, egészségben-betegségben, jóban-rosszban, gazdagságban-szegénységben, tiszteled és becsülöd, míg a halál el nem választ? - kérdezte a pap.
- Lee Sangyoung, akarod-e hites feleségedül Choi Janho-ot, egészségben-betegségben, jóban-rosszban, gazdagságban-szegénységben, tiszteled és becsülöd, míg a halál el nem választ?
- Akarom. - mondta.
- Ezennel a rám ruházott hatalomnál fogva férjjé és feleséggé nyilvánítalak titeket. - mosolyodott el a pap. - Csókold meg a menyasszonyt.
Amint elcsattant az a bizonyos csók, mindenki ujjongva tapsolt és gratulált az ifjú párnak. Leírhatatlanul boldogok voltak és ezt semmi nem ronthatta el. Ahogy kiléptek a templomból, mindenki rizst szórt rájuk és megvárták, hogy beszálljanak a limuzinba, és elindulhassanak a lagzi helyszínére.
Amint elhajtottak a kocsival, Sangyoung azonnal neki esett feleségének. Nem bírta tovább, akarta őt itt és most! Jan nem is ellenkezett, hisz legalább 20 perc az út a helyszínig és így volt idejük beiktatni egy gyors menetet.
Nem is húzták sokáig, a fiú gyorsan lehúzta a lányról a bugyiját, kioldotta a nadrágszíját és az alsójával együtt letolta a bokájáig, majd beleültette szerelmét az ölébe és ráengedte férfiasságára.
Mindketten nagyot nyögve vetették hátra a fejüket az élvezettől és megálltak néhány pillanatra, hogy kiélvezzék az első lökést, de utána rögtön egymás száját keresték, mikor végre elkezdtek mozogni. Tempójuk az elejétől kezdve vad volt és nem is tartott sokból, hogy majdnem egyszerre átlendüljenek a határon, de itt nem álltak meg.
Újabb vad menetbe kezdtek, legnagyobb bánatukra ennek is hamar vége szakadt. Fáradtan pihegtek egymás mellett és próbálták összeszedni magukat, hogy addigra minden lenyugodjon, mire odaérnek. Mikor a limuzin megállt, összekapták magukat és egy utolsó ellenőrzés után együtt szálltak ki és a többiek is akkor érkeztek meg.
Ők mentek elől és útjuk azonnal a tortához vezetett, amit nemsokára felfognak vágni, miután megvacsiztak. A torta nagyon jól nézett ki és remekül illett a dekorációhoz. Vacsora előtt még kimentek a hátsó kertbe, hogy gyönyörködhessenek a naplementében.- Ez az első naplementénk házasokként. - puszilta meg Lucky felesége arcát.
- A limuzinban volt az első összegabalyodásunk. - kacsintott a srácra és tudta, hogy ezzel mit indít el.
- De nem az utolsó. - nyalta meg ajkait sokat sejtető mosollyal az arcán.
- Majd vacsi és a torta után. - ajánlotta fel férjének és tudta, hogy ezzel máris a kedvére tett.
- De akkor nem szabadulsz.
A mondat után visszamentek a vendégekhez és végre ki is vitték az vacsorát. Mindenki jól érezte magát és a pár szokásához híven egymást etette, amit ujjongással jutalmaztak és természetesen fényképek is készültek.
Vacsora után Jan a díszítésben gyönyörködött és el sem hitte, hogy az esküvőjén van. Minden olyan álomszerűnek tűnt és túl szép volt, hogy igaz legyen. Merengésében imádott férje egyik csapattársa zavarta meg.
- Hát, ezt is megértük. - kezdte el. - Irigylem Sangyoung-ot, hogy megtalálta élete szerelmét és összekötötte vele az életét.
Csak mosolyogni tudott a fiú mondataira. Tényleg így érez a fiú?
- Valamit elfelejtettem megköszönni neked.
- Micsodát? - kérdezte izgatottan a sráctól.
- Azt, hogy akkor ott voltál és lebeszélted. - válaszolta.
Ismét mosolyognia kellett. Valójában ő is örült neki. - Akkor éjjel ő is megmentett engem.
Mire feleszmélt, mindegyik srác ott volt körülötte. Érdekes kis család voltak és rengeteg dolgot megéltek eddig együtt. Egy közös nagy ölelés után elindultak befelé és el is érkezett a torta felvágásának ideje.
Alig vágták le az első szeletet és haraptak bele, máris összekenték egymás száját, aminek egy hatalmas csók lett a vége. Leültek, hogy megegyék az édességet, majd Jan elvonult, hogy átöltözhessen valami kényelmesebb ruhába.
A választása egy pánt nélküli térdig érő fekete estélyiféle ruhára esett, amit párja még nem látott. Haját kibontotta, korall vörös tincsei lágyan omlottak le a vállára, majd a tükörhöz lépett, hogy megigazíthassa a sminkét és átcserélje fehér melltartóját feketére.
A szájára szándékosan nem tett szájfényt, hisz Lucky-val megbeszélték, hogy a torta után ismét egymásba feledkeznek, de nem ment utána, így felöltözött és összeszedte a cuccait, a menyasszonyi ruháját pedig a vállfára helyezte.
Utoljára még megnézte magát a tükörben, mikor váratlanul valaki megszólalt néhány méterre előtte és rögtön el is mosolyodott, mikor meglátta, hogy a férje az.
- Gyönyörű vagy. - mondta csillogó szemekkel.
- Azt hittem már nem is jössz.
Sangyoung szemei csillogtak és majd felfalta szerelmét, annyira tetszett neki amit lát. Nem is húzta tovább az időt, odament hozzá, az ölébe kapta és összeérintette a szájukat. Amikor a csók elmélyült, lenyúlt a testeik közé, hogy megszabadulhasson a nadrágjától és egy lassú lökéssel belé hatoljon.
Ezúttal nem siették el a dolgot, minden lökést, érintést és csókot kiélveztek. Szorgalmasan mozgott, hogy legalább kétszer átlendítse szerelmét a határon, mielőtt mindketten egyszerre elérik a beteljesülést. Többször is egymás szájába nyögtek, míg meg nem érezték a vég közeledtét.
- Youngie. - suttogta a fiú szájába.
- Én is. - nyögött fel újra.
Néhány lökés múlva reszketni kezdtek és egymás szájába nyögve lendültek át a határon. A fiú még mindig az ölében tartotta, csukott szemmel, hangosan pihegve próbált lenyugtatni magát, mielőtt visszamennek. Eltartott egy ideig, míg minden visszaállt a régi iramba és öltözködni nem kezdtek.
Megvárták egymást, majd a fiú elővette a telefonját és lefényképezte Jan-t.
- Te meg mit csinálsz? - kérdezte párját.
- Csak csináltam pár képet rólad. - válaszolta egy aljas mosollyal a száján.
Jan nem foglalkozott vele tovább, csak megigazította a ruháját, megfésülködött, ismét megigazította a sminkét, szájára halványan színtelen szájfényt kent és bevágott egy utolsó pózt, mielőtt mindent összepakolt.Visszamentek a vendégekhez és folytatták a bulizást, egészen hajnali kettőig, amíg mindenki el nem kezdett szállingózni haza. A személyzet a házaspárt is elküldte, hogy majd ők befejezik a rendrakást és mindent, ami a feladatukhoz hozzá tartozik.
Jan és Sangyoung beszálltak a limuzinjukba és elindultak haza. Szinte azonnal egymásnak estek, de megállták addig, ameddig haza nem értek. Mikor kiszálltak, kivették a cuccaikat, a fiú beszaladt velük, majd kiment érte, hogy az ölébe kapja és úgy vigye be a házukba. Egész addig le sem tette, ameddig be nem értek a fürdőbe és be nem vágták maguk mögött az ajtót.
2014. június 30., hétfő
Fantasyland {Jo Twins- Boyfriend- +18}
Valahol egy eldugott kis városban, létezik egy elvarázsolt hatalmas kastélyszerű hotel, ahol mindenki kívánsága valóra válik. A Boyfriend tagjai ide utaztak két teljes hétre, hogy kipihenjék minden fáradalmukat. Ahogy beléptek, tátva maradt a szájuk. A kastély gyönyörű volt és hatalmas, nem volt olyan helyiség, ahol ne lett volna medence, a berendezés a régi kort idézte és a hangulata is magával ragadó volt.
Míg a bejelentkezést intézték, az ikrek egy idősebb lányt vettek észre nem messze tőlük, és képtelenek voltak tőle szabadulni.
- Mit néztek? - kérdezte Minwoo tőlük.
- Semmit. - válaszolták egyszerre, de nem voltak túl meggyőzőek.
- Tudjuk, hogy nézek valamit. - csatlakozott Jeongmin és szinte azonnal rá is jött. - Áh, szóval Noona-t nézitek.
- Noona? - kérdezett vissza a két fiú.
- Igen. - mondta Jeongmin. - Idősebb tőlünk.
- Honnan tudod? - Kwangmin sokkal kíváncsibb volt Youngmin-nél.
- Az előbb szólította Noona-nak pár tőlünk idősebb srác.
- Szexi Noona... - gondolkodott el hangosan Kwangmin.
Minwoo-nak cseppet sem volt világos a helyzet. - Micsoda?
- Jeongmin-ah, nem tudod a nevét véletlenül? - kérdezte Youngmin, de nemleges választ kapott.
Mire felocsúdtak, három szobakulcsot kaptak a kezükbe. Nem sokáig beszélték ki kivel fog aludni: Az ikrek egy szobában, Minwoo Jeongmin-nel, míg Donghyun Hyunseong-al. Gyorsan összeszedték magukat és elindultak a lift felé, ahol a SPECIAL gombot nyomták meg és legnagyobb meglepetésükre a lány is ott szállt ki a másik liftből.
Ravaszul kilesték merre megy, nem volt szerencséjük, mert pont azon a részen volt, ahová mondták nekik, hogy engedély nélkül nem mehetnek. Egy üvegajtó választotta el az ő folyosójukat a lányétól, aminek meglepően trópusi hangulata volt, míg az övéké sokkal előkelőbbnek hatott.
Ahogy a szobáikhoz mentek és benyitottak, egy hatalmas előszoba várta őket egy kisebb medencével, mini bárral és minden egyébbel, amire csak szükségük lehet. Gyorsan felfrissültek, ebédeltek és felkapták magukra a fürdőnacit, pólót, a vállukra egy törölközőt és máris indultak felfedezni a szárnyuk rejtett zugait.
A folyosó végén egy barnás ajtó volt, amin belépve eltátódott a szájuk, ugyanis egy nagy medence tárult eléjük, barnás kövekkel, szintén ilyen színű fallal, nagy ablakokkal és napozó ágyakkal is, a két kanapéról nem is beszélve. Képtelenek voltak ellenállni, így ledobálták oldalra a törölközőket, magukról a pólókat és beleugrottak a vízbe.
Az ikrek nagyon jól elszórakoztak egészen addig, míg meg nem látták a lányt, aki a medence szélén állt és bámulta őket. Először egyikük sem tudta mit mondjon vagy reagáljon, inkább csak bámulták egymás hosszú percekig, míg végre rájöttek, hogy valamelyiküknek meg kellene szólalnia.
- Keresel valakit, Noona? - szólalt meg végül Minwoo.
- Bocsánat. Én csak... - kezdte el, de hangja elhalt, amint összetalálkozott tekintete az ikrekével.
- Noona, jól vagy? - csatlakozott be Jeongmin.
- Igen. - válaszolta. Jobb híján nem tudott mást, mint hirtelen kitalálni valami hülyeséget, amit később korrigálhat. - Csak úszni szerettem volna.
Kwangmin végre észhez tért és kapcsolt. - Gyere be hozzánk. - Nem is várta meg a választ, azonnal húzni kezdte az éppen leülő lányt és addig meg sem állt, míg az ölében nem tudhatta.
A többiek azonnal észrevették mennyire izzik közöttük a levegő és eszük ágában sem állt ezt megtörni. Kwangmin végig az ölében tartotta a lányt és úgy szórakoztak együtt. Annyira elvoltak, hogy észre sem vették, hogy a többiek eltűntek közülük, csak egymást fröcskölték és kergették folyamatosan.
Mire felocsúdtak, már egymást ölelték, ajkaik olyan közel voltak egymáshoz, hogy súrolták egymást. A fiú végül megtette az utolsó apró mozdulatot és összeérintette a szájukat. A csók először ártatlan szájra puszinak indult, majd elmerültek benne és lassan elmélyítették. Nyelveik mohón keresték egymást és vad csatát vívtak, míg meg nem kondították a harangokat.
Jan ijedten vált el tőle. - Basszus! Siessünk.
- Miért, mi történt? - kérdezte Kwangmin.
- Mindjárt vacsora. - válaszolta.
Gyorsan kikászálódtak a vízből és szárítkozni kezdtek. Felváltva törölgették magukat és egymást, majd kéz a kézben elindultak és a folyosón elváltak, hogy mehessenek készülődni. Gyorsan megszárították a hajukat, átöltöztek és rohantak az étteremben vacsizni.
Egyszerre értek oda és a pincérnek hála egy asztalhoz ültették a hat fiúval. Valahogy sikerült úgy ülniük, hogy Kwangmin volt vele szemben, iker tesója mellette bal oldalt, jobb oldalán Minwoo és körülöttük a többiek. A vacsora jó hangulatban telt és elég sokat megtudtak egymásról. A desszertnél Kwangmin végül megszólalt.
- Vacsi után mi a terved?
- Talán beugrok Fantasyland-be. - válaszolta.
- Fantasyland? - kérdezték egyszerre.
- Aha. - mondta. - egy hatalmas része a hotelnek, aminek a földszintje egy nagy medence és a lépcsők a vízbe nyúlnak, hogy fel lehessen menni az emeletre.
- Biztos jó hely lehet. - nézett rá Youngmin.
- Jó búvóhely és senki sem jár oda.
- Senki? - kérdezte Kwangmin.
- Senki. Jó búvóhely, ha egyedül akarsz lenni és a szobákat is lehet használni.
Kwangmin elmosolyodott. Tudta, hogy a lány nem véletlenül mondta el mindezt és azt is, hogy azonnal veszi majd a lapot. Elhatározta, hogy mindenképp kilesi merre megy és követni fogja, hogy nyugodtan kettesben lehessenek. Vacsora után tisztes távolból követte is, gyorsan visszavette vizes ruháit és elindult Jan után.
Útjuk egy medencéhez vezetett, ahol a lány lelépkedett a lépcsőn, bement a vízbe és a jobb oldalon található oszlophoz úszott. Egy ajtó nyílt ki rögtön mellette és egy másik helyiségbe vitt. Végig a nyomában volt és egy pillanatra sem veszítette szem elől. Elbújt az egyik oszlopnál, hogy ne vegye észre és úgy bámulta.
Jan elúszott az egyik lépcső mellett és úgy élvezte a vizet, hogy azt hitte senki sincs vele. A jóleső csendet aztán váratlan vendég törte meg Kwangmin tesója személyében. Nagyot kellett nyelnie, mert azt hitte egyedül lesz, de ő mégis rátalált. A háta mögül Kwangmin is előjött és tudta, hogy futnia kell, mikor a két fiú összenézett.
A legközelebbi lépcsőhöz úszott, belekapaszkodott a korlátba, felhúzta magát és felszaladt a lépcsőn, hogy minél több időt nyerhessen. Mélyen bevallotta magának, hogy nagyon is izgatta a dolog, hogy vajon milyen lehetne az ikrekkel egy hatalmasat szeretkezni. Mennyire lehetnek vadak és szenvedélyesek? Kwangmin-nál nagyjából sejtette, hogy előtudja hozni belőle a szenvedélyes szeretőt, de Youngmin-nél nem. Vajon ő a visszahúzódó típus? Olyan, aki gyengéden és lassan szereti?
Nem volt ideje tovább gondolkozni, mert a fiúk megtalálták és bekerítették. Mivel sehová sem tudott menni, jobbnak látta, ha beleugrik a vízbe és átmenekül a másik oldalra, ahol felfuthat egészen a harmadik emeletre. Így is tett.
A fiúk átfésülték az első és második emeletet, de nem találták, így elindultak a harmadik emeletre vezető lépcső felé és alig tettek meg néhány fokot, mikor egyenesen a lefelé igyekvő lányba botlottak. Megragadták és felvitték az egyik szobába, ahol az ágyra dobták, a hátára fordították és mellé feküdtek.
Kwangmin ajkai az övére tapadtak, míg Youngmin-é a nyakára, keze pedig a mellére. Az idősebb elmosolyodott, mikor egy halk nyögés szökött ki ajkai közül és Kwangmin keze is elindult lefelé, egészen a fürdőruha alsójáig, ahol egyik ujja rákúszott a csiklójára, körkörösen simogatva, másik kettővel pedig belé hatolt.
Akaratlanul is belenyögött a csókba és az csak olaj volt a tűzre, hogy Youngmin a mellbimbóját nyalogatta. Képtelen volt uralkodni magán. Leteperte a fiatalabbat, beleült az ölébe és úgy mozgott, hogy hatalmas keménysége hozzáérjen az ő nemi szervéhez. Míg szórakozott, Youngmin már fel is tépte a kis csomagocskát a háta mögött és egy kis szöszmötölés után készen is állt arra, hogy belé hatolhasson. Kwangmin is gondoskodott a biztonságról, magára húzta és megcsókolta, miközben mindketten belé hatoltak.
Vegyes érzelmekkel sikított fel, mert nem tudta melyikre figyeljen jobban: arra, ahogy Kwangmin teljes mérete eltűnik benne, vagy a fájdalomra, amit Youngmin kicsinek egyáltalán nem mondható fele okoz számára eggyel feljebb.
Lassan kezdtek mozogni, ügyelve minden egyes mozdulatra, miközben a fiúk egyszerre lökték be magukat a lányba. A fájdalom néhány lökés után elmúlt és átadta helyét az élvezetnek. Tempójuk felgyorsult és keményebbeket kezdtek el lökni, ami mindhármukat megőrjítette. Youngmin hamarosan érezte, hogy el fog menni, ezért lassított és megpróbálta visszafogni magát, de erre esélye sem volt, mert a vágy sürgette és ki akart már elégülni. Amint elélvezett, kihúzódott a lányból és az ágyra gördült, hogy kipihenhesse magát.
Ekkor jött el Kwangmin ideje. Fordított a helyzeten és a lány került alulra, hogy ő végre megadhassa neki, amire vágyik. Vadul lökte magát egyre mélyebbre benne, nem is számolva arra, hogy ezzel magát is egyre közelebb hajtja, de még mielőtt aggódhatott volna, az izmok összeszorultak körülötte és reszketve élvezett el Jan-nel együtt.
Eltartott egy kis ideig, míg minden visszaállt a régi iramban, de egyikük sem volt képes ébren maradni. Youngmin közelebb húzódott, míg Kwangmin-nek csak annyi ereje maradt, hogy kihúzódjon belőle és jól célzott mozdulattal a mellettük lévő kukába dobja a használt gumit és vissza hajtotta fejét a lány mellkasára.
Jan képtelen volt ébren maradni és Youngmin is békésen szuszogott már az egyik kezét fogva. Kwangmin még utoljára felnézett és óvatosan úgy helyezkedett, hogy mellette legyen és átölelhesse, majd hagyta, hogy őt elnyomja az álom.
2014. június 29., vasárnap
Feel The Rhythm (No Minwoo +18)
Jan és Minwoo már három éve élnek boldog párkapcsolatban és nagyon szeretik egymást. Szerelem volt első látásra, mert megismerkedésük után három hónappal már össze is költöztek és újabb három hónap múlva eljegyezték egymást. Néhány hete a fiú elment koncertezni újdonsült bandájával és nagyon élvezte, mert imád dobolni. A csajok ragadnak rájuk, a pasik tisztelik és irigylik őket.
Jan napja ugyanúgy kezdődött, mint mindig. Felébredt, odatette a kávét főni, előkészítette a reggelinek valót, kikészítette a ruháját, reggelit készített, lezuhanyzott és elvégezte a többi szokásos rutint, majd a barátnője érte jött és elmentek dolgozni. Munka után bevásároltak, Lucy haza vitte, vacsorát készített, lezuhanyzott.
Mosogatás után lement párja gyakorló termébe, szemei rögtön kikerekedtek és a tüdejében rekedt a levegő. Minwoo ott ült a dobjai mögött, félmeztelenül, zene ütemére ringatózva és teljesen átszellemülten. A látványtól nagyot kellett nyelnie és csak bámulni tudta őt, miközben a dobokat püfölte.
Akaratlanul is alsó ajkába harapott, mert attól félt, hogy nem tudná magát türtőztetni és esélyt sem adna a fiúnak, hogy befejezhesse a gyakorlást. Szíve őrültként vert mellkasában és ha hangosabban tette volna, Minwoo tuti meghallotta volna és kap a lehetőségen, amiért így reagál a látványára.
Ahogy abbahagyta a dobolást és felemelte a fejét, elmosolyodott Jan arckifejezésén és remélte, hogy fel akarja falni, mert hetek óta másra sem vágyott és a múltkor nem tudtak együtt lenni az egyik hülye csapattársa miatt, aki beakart mutatni neki egy csajt.
Utálta, hogy a többiek azt akarták hagyja el szerelmét és vagy csalja meg, hisz úgysem fogja megtudni. Ha évekkel ezelőtt lett volna ez a helyzet, akkor simán belement volna, hisz akkor minden éjjel másik csajjal volt, sőt előfordult, hogy kettővel is egyszerre vagy egymás után, de mióta megismerkedtek és belé szeretett, képtelen volt megtenni, inkább szenvedett vagy segített magán.
Türelmesen kivárta, míg magához tér bizonyára elég nedves és erotikus álmodozásából, majd mikor ez megtörtént, rákacsintott és beharapta ajkait. Tudta, hogy a lány belement a játékba, mert huncut vigyorra húzta a száját. Élvezte ezeket a kis játékokat vele, mert ilyenkor ő lehetett a rossz fiú, aki elcsábítja az ártatlan lányt és alaposan megronthatja, néha viszont egy buja és vadítóan szexi nővel találja szemben magát.
- Keresel valakit? - kérdezte csábító hangon.
- Hmmmm... nem is tudom. - nézett a fiúra.
- Barát?
- Nem. - válaszolta.
- Férj?
- Nem talált. - nevetett Jan.
Minwoo végül vette a lapot és tudta, hogy most a magabiztos nő és az ártatlan lány keveréke bújik meg szerelmében, de addig nem lehetett biztos, ameddig meg nem tudja. Csak nézte őt, szemeivel majd felfalta és kíváncsian várta a következő lépést. Végül úgy határozott, próbára teszi.
- Gyere közelebb. - a lány csak felhúzta a jobb szemöldökét. - Nem harapok.
A lány nehezen vette rá magát, hogy közelebb menjen, de megtette. Közel ment hozzá, de nem eléggé ahhoz, hogy normálisan eltudja érni. A laptopja mellett állt meg és csak bámulni tudta a rá vágyakozó srácot.
- Közelebb. - mondta Minwoo vággyal teli hanggal.
Jan néhány újabb lépést tett meg, majd ismét megállt és a falnak préselte magát, de a fiú elkapta az egyik kezét és az ölébe húzta. Ficánkolni kezdett, de két kéz fonódott a derekára és nem engedték, hogy kiszálljon az öléből.
- Shhhhh. Csak súgni akarok valamit. - mondta, miközben közelebb húzta magához.
A lány engedett a fiúnak és közel hajolt hozzá, de ahelyett, hogy a fülébe suttogott volna, ajkaira tapadt és vadul tépni kezdte őket. Innentől már nem volt megállás. A fiú olyan gyorsan távolította el mindkettejükről a ruhát, hogy reagálni sem volt ideje, csak megadta magát és folyamatosan csókolta Minwoo ajkait, a nyakát vagy a kulcscsontját.
Néhány pillanat múlva egy ujjat érzett meg a csiklóján körözni és két újabbat magában, ahogy lassan apró mozdulatokkal próbálnak belé csúszni. Nem hagyta, hogy ajkai kiengednek néhány jóleső sóhajt, inkább a fiú nyakára tapadt velük és élvezte a kényeztetést.
Annyira elveszítette az eszét, hogy észre sem vette, ahogy a fiú kibont egy kis csomagot és a tartalmát felhelyezi már így is elég merev férfiasságára, de amit utána érzett, az leírhatatlan volt. Minwoo megragadta a csípőjét és teljesen belehúzta az ölébe, majd egy kellenes feszítő érzés lett úrrá rajta, ami hirtelen átcsapott valami sokkal jobba és elérte azt a bizonyos pontot benne.
Mindketten hátra vetették fejüket az érzéstől egy hangos nyögés kíséretében és kiélvezték az első lökést. Minwoo-nak meg kellett ragadnia a lányt ahhoz, hogy ne essen le, de meglepetten nyitotta ki a szemeit, mikor férfiasságát körülölelő izmok összerezzentek körülötte, szinte szorították és a test reszketni kezdett az ölében.
Jó néhány perc telhetett el, mire a lány össze tudta magát szedni annyira, hogy folytatni tudják. Lassan kezdtek. Minwoo segített Jan-nek mozogni és mikor már egészen belejött, csak ölelte és csókolta, ahogy csak tudta. Alig néhány lökés múlva a lány ismét reszketni kezdett az ölében, de ekkor nem állt meg.
A srác hirtelen felállt vele az ölében, neki nyomta a falnak és keményen, gyors tempóban lökött. Élvezte, hogy szerelme szinte sikított a karjaiban és karmolja a hátát. Hetek óta vágyott már erre és most, hogy itt vannak együtt és szerelme már harmadjára készül átlendülni a határon, csak még éhesebbé tette.
Durvaságának meg is volt a jutalma, mert Jan ismét reszketve lendült át a határon ő pedig leült vele és a fülébe suttogott. - Csak még egy kicsit. - Úgy tűnt megértette, mert nem állt meg, hanem mozgott és mire ismét elélvezett, ő is követte.
Mindeketten ziháltak a fáradtságtól és úsztak a verejtékben, de nem izgatta őket, a lány erőtlenül dőlt neki a fiúnak, ezzel is támogatást remélve, hogy a következőig várnak néhány percet. Mire minden kezdett lecsendesedni, Minwoo ismét felállt és elindultak kifelé a próbateremből és az emeleten lévő hálóig meg sem álltak.
Már hajnalodott, mire teljesen kifáradtak, de még annyi erejük maradt, hogy elmenjenek zuhanyozni és ott is egymásnak essenek. A nap már majdnem teljesen felkelt, mire kijöttek a fürdőből és befeküdtek az ágyba, hogy utána összebújva elaludjanak.
2013. december 12., csütörtök
Can't Run (Tatsuya Ueda +18)
A sok megoldatlan gyilkosságnak hála az ügyre a város legjobb nyomozóját, Tatsuya Ueda-t állították rá. Egyetlen ügye sem maradt megoldatlanul, bármilyen nehéz is volt. Legutóbb is egy kegyetlen gyilkossal találta magát szemben, aki megette áldozatai szívét, vérüket pedig kifolyatta.
A rendőrök tehetetlensége mindennél jobban dühítette. Tudta, hogy nem fognak örülni annak, hogy ő veszi át az ügyet. Éppen az egyik helyszínre tartott. Megállt a kocsival és megnézte a neki elküldött aktákat az összes helyszínen készült képpel együtt.
Valami nem tiszta. Egyszerűen nem akar összeállni a kép és az indíték sem, hogy mi okból ölhet a gyilkos. Most nagy fába vágta a fejszéjét és több idő kell neki, mint a legutóbb, hogy megérthesse a szándékát.
Nagy levegőt vett, hátra hajtotta a fejét és miközben kifújta, megdörzsölte a szemeit. Most sokkal mélyebbre kell magában ásnia, hogy rájöjjön miért is gyilkol és mit akar kifejezni a kegyetlenségével. Fáradt volt. Nem sokat aludt az éjszaka, mert zavarta, hogy ezúttal nem lát bele az elkövető agyába.
Bárhogy is próbálkozott, nem tudta megérteni és az ő fejével gondolkodni. Legutóbb is azért tudta megoldani az ügyet, mert felhívta azt az embert, aki bármilyen vérszomjas gyilkológép helyébe tudja magát képzelni, már csak egyetlen kép láttán is.
Kezdett nagyon türelmetlen lenni és az sem volt túl jó, hogy megakadt az ügy felgöngyölítése közben. Most már mindig ez lesz? Fel kellesz hívnia a társát, valahányszor csak elakad egy ügyben? Helyes dolog belevonni olyat is, aki kívülálló és ráadásul nem is ezen az ügyön dolgozik?
Dühösen morogni kezdett. Utálta ezt az egészet. Miért fogadta el ezt az ügyet? Hetek óta nem aludta ki magát rendesen, ráadásul a Los Angeles-ben élő szerelme is távol van tőle. Ha ennek az ügynek vége van, összepakolja a cuccát és odaköltözik hozzá.
Bár már a repülőn ülhetne! Aludhatna egy kicsit. Gyorsan visszarángatta magát gondolataiból a való világba. Most dolga van és addig nem mehet sehová, míg meg nem oldja azt. Még egy utolsó pillantást vetett a képekre és az aktákra, majd elindult autójával és a helyszínig meg sem állt.
A tetthelyen nyüszögtek a rendőrök, a helyszínelők és a mentősök. A halottkém fal fehéren állt meg a kordonon belül, de jó néhány méterrel távolabb a holttesttől. Nagyot nyelt, majd folytatta útját a kordonig.
- Sajnálom, de nem léphet át. - kezdte el vele szemben az egyik rendőr. Jellemző. Ők még nem ismerik. Unottan kezdett kotorászni a zsebében és eltartott kis ideig, míg előkapta a jelvényét.
- Ueda nyomozó vagyok. - nyomta a képébe a jelvényét. A férfi szemei kikerekedtek. Néhány másodperc után átengedték és akadálytalanul jutott el az áldozatig.
Ott szinte mindannyian kérdően néztek rá, de mielőtt bárki is megszólalt volna, újra felmutatta a jelvényét. Ahogy megpillantotta az áldozatot, lehunyta a szemét. A látvány elviselhetetlen volt. Egy nő feküdt az egyik klub hátsó bejáratánál meztelenül, felvágott hassal, megerőszakolva és vérben úszva.
Ahogy felnézett, mintha szerelmét látta volna alig néhány méterre előtte a halottkémmel beszélgetni. Kikerekedtek a szemei és a szíve is zakatolni kezdett. Néhány pillanat múlva először az egyik nagybátyját, majd a másikat is megpillantotta. Valami nagy baj lehet, ha ők hárman itt vannak.
Legyökerezett a lába és kihagyott pár ütemet a szíve, mikor a lány odament, hogy alaposan szemügyre vegye a holttestet. Úgy járta körbe többször és szippantott bele a levegőbe, mintha vadászna rá. Az utolsó nagy szippantás közben lehunyta a szemeit és mikor betöltekezett az illattal, kinyitotta őket.
Néhány pillanatra éjfeketévé váltak és csak akkor változtak vissza normális színükké, mikor bácsikáira nézett. Követte a lányt, mikor a 2 férfivel kicsit távolabb vonultak, hogy megbeszélhessék a dolgokat.
- Mi a helyzet? - kérdezte Jack. Titkon elégedett volt a helyzet alakulásával. Ennél jobban már nem is alakulhatott volna, de megijedt, mikor meglátta a dühöt unokahúga szemében.
- Ugyanúgy végeztek vele, mint a többi nő áldozattal. - válaszolt a lány, miközben másik nagybátyjára, Frank-re nézett. A férfi mindig megértette és támogatta. Már csak a nézéséből vagy egyetlen mozdulatából tudta hogyan reagál a helyzeteken.
Jack megkönnyebbülten sóhajtott fel. Legalább ugyanaz a tettes és nem kell 2 után nyomozni. Titkon remélte, hogy nem oldódik meg hamar az ügy.
Nem gondolkozott, csak hagyta, hogy az érzelmei vezessék és odament hozzájuk.
- Tat-chan! - szólította meg a lány.
Jól tudta, hogy nyilvánosan nem ölelheti át és nem csókolhatja meg szerelmét, ezért próbált csak az ügyre koncentrálni és jól tudta, hogy semmit sem fognak eltitkolni előle, még ha nem is emberi lény végzett velük. Mikor legutóbb az Angyalok városában járt, sikerült bepillantania abba a világba, ami az emberek elől rejtve van és sokkal nagyobb veszélyek leselkednek rájuk.
Jan és a családja pont ezektől védte az embereket az egész világon. Vérvonaluk nagyon szerteágazó és 1-1 városban vagy faluban akár 100-an vagy 1000-en is élhettek közülük, hogy fen tartsák a békét, az egyensúlyt és titkuk rejtve maradjon mindenki elől. Akik nyomozók voltak a családból, ők kapták az ilyen ügyeket is és mindet megoldották.
A helyszínelés és a találgatások még órákon át tartottak. Tatsuya főnöke is türelmetlen volt már és cseppet sem tetszett neki, hogy a rendőrök sehová sem jutottak. Ueda fáradtan vakarta meg a fejét, miután kijött főnökétől, majd gondolatai szerelme körül forogtak.
Hazament, hogy lezuhanyozhasson és pihenhessen néhány órát, mielőtt naplemente után ismét támadna a gyilkos és eldöntötte, hogy ma este elkapja őt. Egy fáradt nyögéssel lépett be hálószobájának ajtaján és meg sem várva, hogy beérjen a fürdőbe, máris vetkőzni kezdett, minden egyes ruhadarabját a földre dobva menet közben.
Mikor a zuhanyfülkéhez ért, nagyot nézett, mert valaki éppen zuhanyzott. Nem habozott, azonnal kinyitotta a fülke ajtaját és megkönnyebbülten mosolyodott el, mikor meglátta, hogy szerelme az. Boldog volt, mert másra sem vágyott, csak rá. Belépett, bezárta maga mögött az ajtót és azonnal a lánynak esett. Testük automatikusan engedelmeskedett az őket kísértő vágynak, de a hangjukat csak akkor hallatták, mikor a lökések közepette elengedte szerelme száját levegőhiány miatt és feljebb tolta az ölében, miközben a hátát nekinyomta a falnak.
Elégedetten nyögött fel, mikor átlendült a határon nemsokkal Jan elélvezése után és boldogan, lihegve ölelte át, nem érdekelte, hogy még mindig az ölében van és csak a fal ad nekik támaszt, de a móka itt nem fejeződött be, mert miután lezuhanyoztak és megszárítkoztak, az ágyban folytatták tovább.
Néhány óra múlva Jan megérzett valamit, ami álmából felkeltette. Úgy érezte valaki vagy valami figyeli őket. Óvatosan felébresztette Tatsuya-t és lassan felöltöztek, majd mikor elindultak lefelé az emeltről, hallották, hogy betörik egy üveg, majd morgás és mocorgás hallatszott a konyhából.
Lassan lépkedtek le a lépcsőn, sőt Ueda magához vette a fegyverét is a biztonság kedvéért. Még le sem értek, mikor a váratlan vendég rájuk támadt. Ueda beleeresztett egy egész tárat, de ezzel csak még jobban feldühítette a lényt. Ahogy alaposabban megnézték, egy majdnem 2 méter magas, iszonyúan ronda démon állt előttük, vörös szemekkel, karmokkal, agyarakkal és farokkal.
Jan nem habozott, egyszerűen csak megmutatta neki valódi énjét, de mielőtt támadhatott volna, a démon megragadta Tatsuya-t és egyszerűen beleharapott a vállába.
A férfi fájdalmasan ordítani kezdett és jobb híján csak hagyta magát, míg Jan a lény mögött nem termett és meg nem ragadta az egyik szarvát és maga felé húzta a fejét. Összerezzent, mikor meghallotta a túlvilági üvöltést a torkából.
- Egy valamit jegyezz meg! - mondta Jan, miután még hátrébb húzta a démon fejét. - Sose kezdj ki egy Hatcher-rel! - A mondat után lazán átütötte egyik öklét a lény testén, mire az visítani kezdett, míg össze nem morzsolták a szívét.
A dög teste hatalmasat puffanva landolt a földön. Mire a rendőrök kiértek Tatsuya házához, addigra már a démon helyett egy pucér férfi holtteste feküdt a lépcsőknél. A helyszínelés és a vallomások felvétele után Ueda úgy döntött, ott hagyja Japán-t és szerelmével együtt visszautazik Amerikába.
Néhány óra múlva már az Angyalok városába tartó repülőn ültek, temészetesen miután mindent sikerült elintézniük. Tatsuya végre boldog volt, mert azzal lehetett, akit szeretett és a brutális gyilkos is kézre került.
-----------------------------------------------
Még1x boldog szülinapot, Évi hugim és remélem tetszeni fog neked ^^ Puszka <3
2013. június 29., szombat
Play with me (Jin BTS +18)
Folyton csak csábítgatták egymást, de tovább nem jutottak. A klubban már forró volt a hangulat, mikor belépett és azonnal a fiúkat kezdte el keresni. Egy asztalnál ültek, szemben a párpulttal. Mikor tekintete összefonódott Jin-ével elmosolyodott, majd a pulthoz sétált és kikért egy italt.
Szeme sarkából figyelte a fiúkat és nem is sokat kellett várnia, míg Jin megmozdult. Pár pillanattal később pont mellette állt meg és ő is kért egy italt. Jan szája széle halvány mosolyra húzódott, tudta, hogy a fiú belemegy a játékba.
- Új vagy itt? - kérdezte a fiú.
- Nem állhatok szóba idegenekkel. - húzta el játékosan a száját.
- Nem? Hisz most is azt tetted. - húzódott a lányhoz közelebb.
Jan csak megnyalta ajkait és belekortyolt az italába. Tudta, hogy nyert, de tovább játszotta a játékot.
- Jin vagyok. - mutatkozott be úgy téve, mintha most találkoznának.
- Jan. - bólintott.
A fiú közelebb húzódott hozzá és gyengéden birtokba vette a száját. Nem tudott neki és visszacsókolt. Nyelveik egymást keresték és míg belemerültek, Jin egyszerűen az ölébe húzta. Úgy falták egymást, hogy a többi fiúnak is megjött hozzá a kedve.
Nem bírták ki. Jin ajkai elengedték az övét és lejjebb vándoroltak a nyakára, jó ideig elidőzve ott. Élvezte minden egyes pillanatát, majd felszisszent, mikor erősen megszívott egy területet.
Végül nem bírta tovább. - Akarlak! - suttogta a fiú a fülébe.
Válaszul csak elmosolyodott és kiszállt az öléből, majd húzta magával a fiút és intettek a többieknek, hogy mennek. Egy közeli motelig meg sem álltak. Kivettek egy szobát, majd miután bementek, rögtön egymásnak estek.
Szorosan egymás ajkaira tapadva mentek az ágyig, majd dőltek le rá. A lány kényelmesen elhelyezkedett az ölében és lefejtette róla a kabátját, majd a pólóját. Huncut mosollyal kúszott lejjebb a nyakához, hogy elhalmozza finom puszikkal, aztán a kulcscsontjára tévedt. Ettől az érzéstől felnyögött.
Ahogy a lány ajkai egyre lentebb haladtak a hasán, úgy nyögött egyre hangosabban. Kikerekedett szemekkel nézett rá, mikor nadrágjának övével kezdett bajlódni. Csodálattal töltötte el, hogy az a két kis kéz mennyire akadály nélkül oldotta meg az elé tárult akadályt. Ismét felnyögött, ahogy lassan lehúzta róla a nadrágot.
Jan nagyot nézett, mikor meglátta Jin nem kis barátját az alsójának nyomódni. Semmi mást nem akart, csak érezni magában. Hamar lehámozta róla az alsóját is és visszaült az ölébe. Ujjait keménységére kulcsolta és finoman végigsimított rajta egyet először egészen fel, majd végül le és többször megismételve.
Egyre gyorsabban mozgatta a kezét, de hirtelen megállt, éppen csak néhány simításra Jin megkönnyebbülésétől. A fiú nem teketóriázott, levette róla a térdig érő ruháját, ajkaival pedig a mellére tapadt. Ujjai lassan a bugyijába vándoroltak és körözni kezdtek a csiklóján.
Hangos nyögések hagyták el a száját, majd felsikoltott, mikor két ujjával belé hatolt. Nem bírta ki és mozogni kezdett rajtuk. Olyan gyorsan haladt, hogy hamarosan reszketve élvezett el és ölelte át a fiút.
- Most én jövök. - hallotta meg a fiú huncutsággal teli hangját a fülénél.
Nem sokra rá, a fiú maga alá vonta és lehúzta róla a bugyiját, majd elhelyezkedett a combjai között és belé hatolt. Fejét hátravetette a párnán és szorosan magához ölelte. Lökései gyengédek voltak egészen addig, amíg a lány kérlelni nem kezdte. - Méééééééég!. - Tempóját felgyorsította és egyre keményebb lökésekkel hatolt belé.
Nem bírták tovább, elélveztek ennek az egész boldogságnak a közepén. Jin még erőtlenül lökött párat, majd fáradtan hullt az alatta pihegő lányra. Beletelt egy kis időbe, míg minden visszatért a régi kerékvágásba. Kihúzódott a lányból és mellé feküdt, majd magához ölelte. - Szeretlek Jan. - suttogta szerelme fülébe.
- Én is téged. - válaszolta, majd hagyta, hogy elnyomja az álom.
2013. január 13., vasárnap
Baby Be Mine! {Taemin +18)
Taemin fárasztó nap után sietett szerelme lakására és már nagyon hiányolta őt. Egész nap csak rá tudott gondolni és amikor csak lehetett felhívta vagy szerelmes üzeneteket és cuki képeket küldött a mobiljára.
Elégedett volt a szerelmi életével, hisz pont olyan barátnőt talált magának, akibe már az első napon beleszeretett, mikor összeütköztek az utcán és ő felsegítette.
Sötét volt és mivel aggódott volna, hogy egyedül sétál hazáig az utcán, gondolta hazakíséri és kicsit megismerik egymást. Egész jól elvoltak, sőt még egy randit is megbeszéltek másnapra és a telefonszámot is cseréltek.
Sokáig tartott a koncert és a barátnőjét is csak ritkán látta a szünetekben vagy szólók közben, hiába kapott VIP jegyet és rögtön a koncert vége után haza is ment, hogy befejezze még a vizsgára felkészülést.
Végre az ajtó előtt állt. Izgatott volt. Mindig izgatott volt, ha néhány hetes távollét után tudtak találkozni. Nagyot nyelt, mikor az ajtó előtt állt és rátette a kezét a kilincsre, majd benyitott.
A lakásban finom illatok terjengtek, mire ő elmosolyodott. Frissen szült sütemény volt a gáztűzhelyen, de szerelmét nem találta.
- Megjöttem! - kiáltotta jól halhatóan.
A lány kilépett a szobából egy köntösben, haja még mindig göndör volt és lágyan esett a vállára.
- Nagyon szép vagy. - bókolt Taemin.
- Köszönöm. - mosolyodott el a lány.
Nem bírt tovább várni, szó nélkül szerelmének esett, akit egyetlen pillanatig sem lepett meg a fiú viselkedése, hisz hetek óta nem voltak együtt és a legutolsó együtt töltött éjszakán sem aludtak.
Taemin vadul és éhesen tépte szerelme ajkait, miközben szorosan magához ölelte és egyik kezével a hátát simogatta. Azon kapta magát, hogy a fiú türelmetlenül próbálja kibogozni a köntösét, majd egyik kezét a mellére csúsztatta.
- Taemin-ah... - lehelte a csókok között.
- Akarlak! - nyögte a fiú, amint megérezte a lány kezét nadrágján keresztül merevségénél.
Jan kibontakozott az ölelésből, hogy levetkőztethessék egymást és utána rögtön megragadta a fiú csuklóját, úgy vezette be a fürdőszobába és zárta be az ajtót.
Taemin meglepetten nézett körbe a helyiségben. Illatos gyertyák fényei pislákoltak romantikus hangulatot árasztva.
A fiú csak bámulni tudta a gyönyörű fürdőszobát és a hatalmas kádat. Sosem gondolta volna, hogy szerelme meglepi egy ilyen akcióval, bár volt olyan is, mikor a hálót tette romantikussá.
Perzselő szemekkel nézte, ahogy kedvese beszáll a kádba és meztelen testét elfedik a habok. Ő sem tétovázott, azonnal követte őt. Taemin végignézett a lányon: a meleg, apró hullámok úgy nyaldosták körbe testét, ahogy ő szerette volna tenni a nyelvével.
A lány melle a felszínre került, körülötte pedig mindenütt fehér hab volt. Jan karja a vállára fonódott, lágy tekintete gyengéden fogva tartotta, ugyanolyan óvatosan és törődőn, ahogy az övé. Megcsókolta a fiút és ahogy nyelve végigsiklott ajkain, érzékeit elborította a vágy és az édes női gyengédség mámora.
Újra megcsókolta, mozgékony kis nyelvével izgatta a fiút, ő pedig felnyögött a bensőjében szétáradó gyönyörtől. Jan felé csúszott az egyre vékonyodó habfelhőben, lába átfogta a csípőjét és lazán a fenekére kulcsolódott. Előredőlt, ujjaival megkereste a fiú combját a vízfelszín alatt, aztán határozott mozdulattal, lassan, de gyötrelmesen finoman végigsimított rajta.
- Tudnod kell, hogy általában nem viselkedem így.
Taemin érdeklődése feszült nyögésben tört a felszínre. - Úgy érted annyira őrjítően, hogy a férfiak egyszerűen a lábadnál kússzanak?
A lány halkan felnevetett. - Miért, ezt művelem veled?
A fiú elkapta a lány incselkedő kezét és keményen ágaskodó férfiasságához vezette. - Mit gondolsz?
Jan azonnal elmosolyodott, hisz mindig élvezte kicsit kínozni párját. Ajkait gyengéden rányomta a fiúra, miközben azzal a kezével simogatni kezdte férfiasságát, amit az előbb odavezetett.
A fiú belenyögött a csókba. Képtelen volt visszafogni magát, fájón lüktető vágya erősebb volt bárminél. Karjait a lány dereka köré fonta és már húzta volna bele, de megállította.
- Nem kellene használnunk valamit? - A lány kényelmetlen kérdése úgy hasított vágytól ködös agyába, mint egy késpenge.
A fiú keze rákulcsolódott a csuklójára, mielőtt felemelkedett volna.
- Van a zsebemben. - szállt volna ki a kádból, de megpillantott a mellettük lévő kis szekrényen néhány kis zacskót, alig pár centire tőlük.
Türelmetlenül tépte fel az egyiket, ügyelve arra, hogy ne sérülhessen meg és helyezte fel nagy gonddal, hogy később ne legyenek problémák. Megragadta a lány csuklóját, visszahúzta az ölébe, majd karjait ismét szerelme dereka köré fonta, úgy irányította rá férfiasságára.
Hátravetette fejét és hangosan felnyögött, mikor a lány teste elemésztette őt. Beleborzongott, mikor Jan mozogni kezdett őrjítően gyors tempóban, úgy hajszolta magukat a vég felé.
Taemin nem sokáig bírta tovább. Jan illata körüllengte, átlebegett a fürdő gőzén és összekeveredett kettejük testének bódító parfümével. Hangos üvöltés tört fel a torkából, mikor a lány teste reszketni kezdett a rátörő gyönyörtől, ő pedig rögtön követte őt.
Miután magához tért és lába is újra képes volt megtartani, Taemin átölelte Jan hátát, felállt, szilárdan tartva őt. Alig néhány lépés után letette őt az ágyra, lefeküdt mellé és karjaiba zárta.
- Szeretlek. - suttogta Taemin szerelme fülébe.
- Én is szeretlek. - mondta mielőtt megcsókolta volna.
Miután ajkaik elváltak, Taemin a lány füléhez hajolt és egy dalt énekelt alig hallhatóan. A fiú lágy hangja egészen megnyugtatta. Lehunyta szemeit, hogy még jobban élvezhesse a csodás hangot.
Néhány perc után a fiú elégedetten mosolyodott el, mikor meghallotta szerelme egyenletes szuszogást. Finoman elsepert egy kósza tincset az arcából, ajkaira gyengéd csókot adott, majd hagyta, hogy őt is elnyomja az álom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)










