Képtelen volt mozdulatlan maradni, egy mozdulattal felült, ellökte magától azt a valakit és akkor látta meg, hogy ömlik belőle a vér. Rémülten zihált, leszállt az asztalról, de amint a földet érte a lába, az a valaki odament hozzá. A hasa és a férfiassága csupa vér volt és ahogy felnézett, azt a szörnyet látta maga előtt, aki megmarta a combjait és megakarta erőszakolni. Pánikolni kezdett és csak remélte, hogy valaki felébreszti.
Zihálva ébredt, izzadtan és meglepő módon véresen. Amint leszálltak a repülővel, azonnal keresett egy ott dolgozót és kivett egy szállodai szobát, hogy rendbe szedhesse magát. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor meglátta, hogy a combjain lévő kötései véreztek csupán át és nem a hüvelyéből jön. Gyorsan lezuhanyozott, átöltözött, a véres nadrágját és bugyiját egy zacskóba tette, majd miután megérkezett az ottani családtagjaihoz, azonnal betette őket a mosógépbe.
Egy kollégiumszerűség egyik szárnyában kötött ki, ahova akkor megy, ha egyedül akar lenni. Az egyetemet az ő családtagjai vezették és néhányan tanítottak is, emiatt akkor mehetett órát látogatni, amikor csak akart. Kipakolt, aztán ledőlt az ágyra. Ránézett a telefonjára és még csak délután négy volt. A diákok számára még mindig tartottak az órák, voltak akik plusz pontokért vettek fel bizonyos tantárgyakat és voltak, akik gyakorlaton voltak.
Patológiára ment be, ahol egyik nagybátyja tartott éppen előadást és egy hasonlóan meggyilkolt lány feküdt az asztalon, mint korábban az Angyalok városában. Kicsit kényelmetlenül érezte magát, mert ő is áldozat, de a legnagyobb örömére a diákok nem emberek voltak, hanem a szövetségeseik gyerekei, akikkel jól ismerték egymást. A boncolás lassan elkezdődött. Az ilyen kurzusok a nem emberek számára oktató jellegűek voltak, hogy tudják mivel állnak szemben ha találkoznak vele.
- Az áldozat egy huszonéves nő. - kezdte el a bácsikája. - Ki tudja megmondani mi történhetett vele?
- A sebek alapján küzdött valakivel, mielőtt meghalt.
- Miből gondolja ezt? - James bácsikája mindent tudni akart az esetről.
- A szája felszakadt, a nyakán fojtogatás nyoma látszik és a körme is felszakadt. - válaszolta az egyik diák.
- Nagyon jó. - dicsérte meg a nagybátyja. - Egyéb lehetőségek?
- Az áldozatot megerőszakolták. - a szavak maguktól csúsztak ki a száján. - A nemi szerv körül karmolások és véraláfutások találhatók, de a halálát nem ez okozta, hanem a nyakán lévő sérülés.
- Kiváló, Miss Hatcher! Azt is tudja mi végzett vele? - a mondatra belé fagyott a szó, mert felvillant előtte a rém arca. - Tíz perc szünet.
Zihált, sírt és védekezett, mikor kimentek a helyiségből és bementek az orvosi szobába. Fáradt volt, ingerült, kétségbeesett és szexuálisan frusztrált. A combjai belső oldalán lévő sebek lüktettek és vérezni kezdtek. James ügyesen kibújtatta a nadrágjából, hogy megnézhesse a sebeket és mikor levette a kötéseket, teljesen megfagyott.
- Mi az?
- Hát te vagy az? Úristen, Jan te vagy az!
- Mondd már meg, hogy miről beszélsz! - kezdett kicsit türelmetlen lenni.
- Mindenütt azt beszélik, hogy van egy áldozat, aki túlélte a mészárlást, de a kiléte titok. - Ó hát persze! Thom úgy intézte, hogy névtelen maradjon. - Tudod mi támadott meg?
- Nem. - közben a fejét rázta. Honnan is tudhatta volna, mikor még soha életében nem találkozott olyannal, mint az a lény?
- Egy Incubus volt. - a válaszra meghökkent.
- Azt akarod mondani, hogy egy szexdémon volt az a rohadék? - ismét bevillant előtte az arca. - Az lehetetlen! Ők nem így néznek ki!
- Vannak közöttük békések, akik csak boldoggá akarják tenni a nőket és olyanok is, akiket csak az erőszak és gyilkolás éltet. - borzalmas volt visszagondolnia arra a sok nőre, akiket megtaláltak. - A gonoszak teljesen elfajzottak, szörnyekként sanyargatják a nőket, aztán bedurvulnak.
- Engem miért nem ölt meg?
- Látott benned valamit, ami tetszik neki. - borsódzott a háta az ötlettől. - Hamarosan keresni fog és ha válaszolsz neki, akkor előbb-utóbb megtalál!
- És a másik srác? - felcsillant a szemében a remény, hogy talán megjelent az őrangyala.
- Milyen másik srác? - James a homlokát ráncolta.
- Akivel együtt voltam és megvédett a démontól. - bácsikája abbahagyta amit csinált és feszülten figyelte.
- Szexi volt és vonzódtál hozzá? - a kérdésre csak bólogatott. - Ez nem lehet! Ők csak ritkán csinálnak ilyeneket!
Megugrott, mikor a férfi felállt és csodálkozva az állát simogatta. Nem értette miért viselkedett így, de egyre kíváncsibbá tette a dolog. - Elmondanád végre miről van szó?
- Van egy saját Incubus-od!
- Tessék? - Hirtelen lefagyott a ténytől. Neki saját szexdémona lenne?
Mire feleszmélt, egy számítógép előtt ült és a családi archívumban kutattak. A kereső szavak az Incubus, a saját és a védelmezés volt, aztán a gép feldobott egy oldalt, ahol választ kaphatott a kérdéseire. Elképedve olvasta a sorokat, mik szerint léteznek olyan esetek, amikor néhány kiválasztottnak saját Incubus-a van, ritkán több is, akik megvédik az éjszaka többi teremtményétől, ha veszélyben van, de az csak abban az esetben van, ha vonzalom alakult ki az "áldozat" és közte.
Mire ítélték őt az égiek, hogy ezeket kell végigszenvednie? Először a szüleit ölte meg valaki, akinek a nyomára a mai napig nem sikerült ráakadnia, aztán a vőlegénye halt meg, majd a hozzá legközelebb álló menyasszonya és utána még ketten közülük. Egyre inkább kezdett arra a következtetésre jutni, hogy meg sem kellett volna születnie vagy ha mégis, akkor nem úgy, hogy a nemes vérvonal tiszta vérű utódjaként.
Eddigi élete során hadakozott már vámpírokkal, vérfarkasokkal, mitikus szörnyetegekkel, magával az ördöggel, a halállal is, a nagy tanáccsal is szembekerült, a legundorítóbb lényekkel is farkasszemet nézett, de egy őrült és vérszomjas szexdémonnal nem volt még dolga. Mit nem adott volna azért, ha inkább egy kannibál démonnal hadakozna! Azzal sokkal egyszerűbb dolga lenne. Nem kellene sakkoznia a lehetőségekkel és bújnia az archívumban kotorásznia, hogy legalább egy szikrányi esélye legyen ellene.
Már arra is gondolt, hogy megadja magát és hagyja, hogy elvigye magával ki tudja hová, amikor felvillant egy oldal, ami a vérszomjas Incubus-okról szólt. A bejegyzés részlete szerint ezek a démonok csak három esetben hagynak életben valakit, akit megtámadtak: ha utódra vágynak, kínozni akarják egy darabig az áldozatot vagy megzavarták a tevékenysége közben. Bevillant a kép, amikor végigsimított a combján, majd a hörgés a fülénél és a nyakán a lehelete. Már majdnem sírt, amikor kinyílt az ajtó és mikor felnézett, az a srác állt előtte, aki megmentett, vagy legalábbis nagyon hasonlított rá.
- Bocsánat. - motyogta a fiú japánul. - Hatcher professzort keresem, szeretném látogatni az óráját.
Hirtelen meg sem tudott szólalni, csak bámulta a srácot. - Őőőőőő... - ennyi telt tőle.
- Hölgyem, jól van? - azok az aggódó barna szemek teljesen elvarázsolták.
- Hatcher professzor a.... - Úristen, mondj valamit! Mondd, hogy éppen órát tart a boncteremben vagy valami! - Éppen órát tart. - Ez az és most vezesd oda! - Jöjjön velem, kérem.
Néha lenyűgözte, hogy a tudatalattija kínos vagy szorult esetben észhez tudja téríteni vagy legalábbis súg neki, hogy mit kellene tennie. Ezért hálás volt neki, mert ilyenkor mindig kitudta húzni a csávából. Mintha skizofrén lenne, akinek a fejében hangok mondanák meg, hogy mit tegyen. Végig kattogott az agya, hogy mit mondhatna neki, de semmi értelmes nem jutott az eszébe. Mire sikerült volna megszólalnia, beértek a boncterembe.
- Tudja valaki, hogy mi végzett vele? - James mondata szinte égette.
- Minden bizonnyal egy kegyetlen és dühös Incubus. - felelte a srác és a bácsikáját láthatóan meglepte a válasz.
A többiek tátott szájjal figyelték, miközben a professzor helyeselt, a csajok pedig majd elcsöppentek álló helyükben. Próbált koncentrálni, de képtelen volt, mert a fiú teljesen elvonta a figyelmét. Ismét bevillant egy emlék a parkból, amikor rámosolygott, majd megcsókolta és a keze a bugyijához csusszant. Halkan felnyögött, aztán megrázta a fejét és igyekezett figyelni.
Mire a feje teljesen kitisztult, James jelezte, hogy vége van az "órának" és mehetnek végre vacsorázni vagy amit akarnak csinálni. A nagy faliórára pillantva teljesen leesett az álla, mert majdnem este hatot mutatott. A gyomra kínzó fájdalommal jelezte, hogy emberi étekre éhes és egy kis vér sem esne rosszul neki a hosszú utazás után. Bácsikája azonnal kézbe vette az ügyet és a többi ott élő családtaggal elmentek vacsorázni.
Végre érezhette a vér kellemesen édes és zamatos ízét a szájában. Legalább elfelejthette egy kicsit azt a rémálmot, amibe nem egészen két napja került bele. Hazafelé sétálva mélyen beszívta New Orleans mámorító levegőjét. Az emberek a Mardi Gras-ra készülődtek és az üzletek kirakatában is csak a karneválhoz kapcsolódó díszítés volt. Imádta ezt az ünnepet. Az utcák késő délutántól megteltek emberekkel, akik táncolva, a zenétől extázisba kerülve táncoltak egymással, rajtuk a karnevál három színével és pohárral vagy üveggel a kezükben, ami tele volt piával.
Eddig minden évben eljöttek és ünnepeltek a tömeggel, de most senki sincs vele a családjából, aki igazán közel állna hozzá, csupán csak a bácsikájára számíthat és a saját szexdémonára, aki követte őt Los Angeles-ből. A kollégium előtt lévő egyik padnál megállt és felült az asztalra és úgy nézte a csillagokat. Részben fájdalmas emlék volt ez számára és igazság szerint a megvadult Incubus-t elfelejtette volna vagy legalábbis kimaradhatott volna, de nem így lett. Vajon a sráccal mi lehet? Hol járhat éppen? Nagyot ugrott, amikor ez meleg kéz megfogta az övét. Mindenre gondolt csak jóra nem, aztán mikor felemelte a fejét és meglátta a srácot, megkönnyebbült.
- Nyugi, csak én vagyok. - mondta a fiú és a mosolyának képtelen volt ellenállni.
- Ki az az én? - a kérdés nagyon is helyénvaló volt, hisz legutóbb még a nevét sem árulta el.
- A nevem...
- Myuji! - visította egy fiatal lány, aki láthatóan odavolt érte. - Van kedved moziba menni velünk?
Láthatóan a fiú nagyon habozott, mert ismét csak elkezdtek valamit, amit valaki pofátlanul megzavarta őket. Mindketten fújtattak egyet, majd japánul folytatták a társalgást.
- Menj csak el. Jót fog tenni egy kis kikapcsolódás. - kacsintása egyáltalán nem volt meggyőző, hisz ordított róluk, hogy csak kettesben akarnak lenni.
- Emlékszel mit mondtam a parkban? - nagyon is jól emlékezett. ~ Megakarlak dugni, de nem lehet. ~ elpirult a gondolattól, hogy ők ketten...
- Ne kísérts! - nyögte az izgalomtól. - Mielőtt bármit is mondhatott volna, megszólalt a mobilja, de hiába hívták bulizni, nem volt kedve.
- Ugyan már! - Lucy próbálta rávenni a telefonban, hogy menjen el az egyik klubba, amiben lazulni szoktak. - Randizzunk! Légyszi.
Megforgatta a szemét, majd nagyot sóhajtott és Myuji-re nézett. - Rendben. - nem tudott nemet mondani az egyetlen menyasszonyának, aki még a hozzá legközelebb állók közül maradt. - A szokásos helyen és Lucy... - a srác rabul ejtette a tekintetét. - .... ne késs!
Myuji leszállt a padról és odasétált hozzá. Beharapta alsó ajkát, mikor odaért hozzá és elállt a lélegzete, mikor a hüvelykujjával végigsimított rajta. - Minden rendben? - Szent ég! Megbabonázta és ha nem lett volna ott a lány, aki rajongott érte tuti felhívta volna magához.
- Őőőőőőőő... - próbálta keresni a szavakat. - Igen. - nagyot kellett nyelnie. - Menj csak nyugodtam.
- Veled mi lesz? - Lángra gyűlt a teste és arra vágyott, hogy jobban hozzáérjen.
- Velem? - Teljesen kába volt. - Nekem randim van. - nyögte egyszerűen.
- Egy lánnyal? - ez a pasi mindent tud? Legszívesebben vele randizott volna.
- A legjobb barátnőmmel. - Mit mást mondhatott volna? Randizik az utolsó menyasszonyával a régi időkből? Úgysem értené meg, vagy mégis?
- Később találkozunk. - ideje sem volt bármit is válaszolni, mert a fiú rögtön megcsókolta.
Kábultan húzódott el Myuji-tól, majd olyan gyorsan tűnt el a környékről, ahogy csak lehetett. Útközben végre kitisztult a feje, de olyan érzése volt, mintha valaki távolról figyelné. Igyekezett elhessegetni a gondolatot és elnyomni magában az érzést, de azért éberen figyelt. Alig néhány sarokkal később megérkezett abba a klubba, ahol mindig lazulhattak, mert a családjuk keze is benne volt.
A Passion-ben csupa ismerős arc volt, akik között végre biztonságban érezhette magát. Teljesen el is felejtette a rá leselkedő veszélyt, mikor meglátta Lucy-t, ahogyan a szokásos asztaluknál ült és kortyolgatta a sörét. Kicsit megkönnyebbült, hogy végre van valaki, akivel nem kell azt a bizonyos távolságtartó játékot játszani, hanem elengedheti magát.
A pultos azonnal odament hozzájuk, hogy üdvözölje, majd a szokásos sört hozta ki neki és magukra hagyta őket. A levegőben ott volt az aggodalom és a ki nem mondott fájdalom, ami mindkettejüket üldözte. Nem tudták miről beszélgessenek és Lucy-t láthatóan nagyon zavarta a dolog. Elhúzta a száját és végre kinyitotta a száját.
- Jól vagyok, ne aggódj!
- Biztos? - néha az aggódása az őrületbe kergette, de most nem így volt.
- A rémálmoktól eltekintve igen. - a mondatától menyasszonya megfagyott.
- Rémálmok? - a lány olyan volt, mint egy élő kérdőjel.
- A helyes sráccal vagyok a parkban, már készülnénk tovább menni és hirtelen egy szörnyeteg mered rám helyette és... megerőszakol.
A mondatra Lucy félrenyelte a sört és fulladozva próbált levegőhöz jutni. - Úristen! Nem csodálom, hogy zaklatott vagy!
- Gyenge voltam. Azonnal meg kellett volna ölnöm a rohadékot! - már majdnem sírt. - Ki tudja hány nőt erőszakolt és ölt meg azóta?
- Mióta itt vagy egyet sem. - a mondatra kiment a végtagjaiból az erő.
A klubba egy annyira dögös ázsiai pasi lépett, aki után az összes ott lévő nő tátott szájjal fordult meg. A pulthoz ment, kért egy üveg sört és hátat fordítva a pultosnak bámulta a csajokat, miközben a szájához emelte az üveget. Mosolyogva nézte a kínálatot és a körülötte lévő lányok mind elolvadtak tőle. Azon kapta magát, hogy csodálkozva bámulja a srácot és mikor találkozott a tekintetük, ledermedt. Minden érzéke azt súgta, hogy veszélyes és a vészcsengője is megszólalt. Legszívesebben elment volna, de Lucy teljesen a bűvkörébe esett és nem hagyhatta, hogy baja essen. Megbénította a gondolat, hogy elveszítheti az utolsó embert, aki valaha is közel állt hozzá, de azt is el kellett ismernie, hogy menyasszonya vámpír és megtudja védeni magát, ha szükséges.
- Hölgyeim, csatlakozhatok? - a fiú valósággal rémisztette és kényelmetlenül érezte magát tőle.
- Persze. - Lucy válasza egy cseppet sem lepte meg.
A srác leült a menyasszonya mellé és csak bámulták egymást. - A nevem Taecyeon. - mutatkozott be.
- Én Lucy vagyok, a barátnőm Jan. - a barátnő szónál kicsit hezitált, de jól is volt az úgy, mert nem mutathatta be úgy, hogy a mestere vagy valami hasonló.
A szemkontaktust a telefonja pittyegése szakította félbe. Megkönnyebbülten kapott utána és elmosolyodott az üzenet láttán. Myuji küldött neki egy képet a moziból. Dögös volt a kócos sötét hajával és a bőrdzsekivel, ami rajta volt. Beharapta alsó ajkát és arra gondolt, hogy mennyire jó lenne most vele lenni és elolvadni az ölelésében. Egy pillanatig elgondolkodott rajta, hogy felhívja és megbeszélik, hogy a mozi után találkoznak, de szöget ütött a fejében, hogy honnan tudhatja a számát. Zavartan pislogott a telefonjára és nem értette a dolgot, aztán beugrott neki valami. Mi van, ha a fiú az Incubus-a és megvédte a másiktól akkor éjjel? Ezért lenne az a szokatlan és mindent elsöprő vonzódás?
Ideje sem volt gondolkodni rajta tovább, mert a klubba belépett valaki, aki miatt automatikusan bekapcsolt a védelmi ösztöne, amit már annyira hiányolt. Lucy felé kapta a tekintetét és amint hosszabb időre találkozott a tekintetük, elindult a legközelebbi kijáraton és eltűnt a szeme elől. Kettesben maradt a fiúval, de nem törődött vele, egyszerűen csak otthagyta és előlépett az asztalok közül. Félrebiccentette a fejét, mire a furcsa fickó bűntudatosan nézett le a cipőjére és a hátsó kijárat felé indult, ő pedig követte.
Amint kiértek és bezáródott az ajtó mögöttük, két idegen lény támadott rá, de egyáltalán nem érte váratlanul. Mindössze néhány pillanat alatt azzá a lénnyé változott, akitől annyira féltek az éjszaka teremtményei. Az egyiket néhány mozdulattal darabokra tépte, míg a másiknak letépte az egyik karját és kiverte az összes fogát nehogy harapni tudjon, de ez nem volt elég, mert ismét támadott. Túlvilági ordítás kísértében tépte ki a másik kezét is a helyéről és élvezte a dolgot, mert nem egy gyenge áldozat volt, hanem az, akivel nem lehet büntetlenül szórakozni.
A szörny sikítva puffant a földre és rögtön utána azután indult, aki kicsalta a hátsó kijárathoz. Nem teketóriázott, lazán megragadta, majd egy morgással a nyakába kapott és kitépett belőle egy darabot, a vérét pedig kiszívta. Végre kezdett minden visszatérni a régi kerékvágásba, érzékei kiélesedtek és már nem félt annyira, mint eddig. Alig sikerült észhez térnie, máris ismerős arcok jelentek meg, hogy eltüntessék a hullákat és a letépett testrészeket.
Hazafelé indulva írt egy üzenetet Lucy-nak, hogy rendben van és ne aggódjon.
Szinte azonnal válaszolt neki és megkönnyebbültség áradt belőle, ami miatt mosolyognia kellett. Hamarabb kell felkelnie valakinek ahhoz, hogy letudja győzni és ha azt akarja hinni, hogy egy fikarcnyi esélye is van arra, hogy meg is tudja ölni! Egész úton furcsa érzés kerítette hatalmába, a nyakából a sajgás eltűnt a combjain lévő sebek csípése is csillapodott. Sokkal jobban érezte magát a gyilkolás és a rengeteg vér után.
Amint hazaért ledobált magáról minden ruhadarabot és beállt a zuhany alá. Élvezte a meleg víz simogatását és csak áztatta magát. Legnagyobb meglepetésére a víz nem bántotta a sebeit és a csípés is eltűnt. Amint elzárta a csapot gyorsan megtörölközött és leszedte a kötéseket magáról. A látványtól szinte azonnal lefagyott, mert nyoma sem volt egyik marásnak sem, sőt a nyakáról is eltűnt a harapás. Megkönnyebbült, hisz ez azt jelenti, hogy többé már nem áldozat és nem találhatja meg egykönnyen a szörnyeteg.
Szinte ujjongott örömében. A félelemnek és a rossz emlékeknek vége és végre nyugodtan élheti az életét. Meglepetten vette tudomásul, hogy fáradt és nem is szórakozott sokat, inkább felvette a hálóingét egy bugyival és lefeküdt. Jó ideig nem tudott aludni amiatt, amit Myuji mondott neki és az új srác miatt sem, de az megnyugtatta, hogy visszatért a régi énje. Kicsit észhez térítette az esti vérengzés, de változatlanul nem irigyelte áldozatait, hisz maguknak keresték a bajt.
Nagy nehezen rászánta magát az alvásra, de még nem aludt mélyen, amikor két meleg kéz finoman végigsimított a lábfejétől a belső combjáig, amitől felnyögött. Egy száj is csatlakozott a játékhoz. Lassan egyre feljebb csókolta, a combjáról áttért a csípőjére, majd fel a hasán és a melléig meg sem állt. Rátapadt, finoman megszívta, nyelvével körözött a mellbimbóján, miközben az egyik kéz a bugyijába csusszant és egy ujj játszott a csiklóval, amitől teljesen elvesztette az eszét.
Egyre hangosabban nyögött bele az érzéki játékba és már majdnem átlendült a határon, mikor az az ujj megállt és eltűnt a bugyijából. Elégedetlenül kezdett nyöszörögni, majd amikor felnézett, meglepetten vette észre, hogy Myuji fekszik a combjai között. Épphogy sikerült kifújni a tüdejében rekedt levegőt, amikor nedves ajkak tapadtak az övére és makacsul foglyul ejtették. Amikor eltávolodott tőle, lehúzta a bugyiját és a hálóingét is áthúzta a fejét, hogy meztelenül feküdjön előtte. Kicsit meglepődött a fiú nagy méretein, de tudta, hogy nem lesz gond.
Felsikított, amikor Myuji a bejáratához préselte férfiasságát és megemelte a csípőjét, hogy a tudtára adja, készen áll. Hátra vetette a fejét a párnán, amikor lassan belé csúszott és mozogni kezdett. A jóleső feszítő érzés tovább fokozódott és átment valami sokkal kellemesebbe, ami miatt mást sem tudott csinálni, csak szüntelenül nyögni és Myuji sem tett másképp. Megállíthatatlanul ringatóztak a vágy tengerén és mikor végre átlépték a határt, a képzeletbeli csónak fölött esni kezdett.
Kábultan zuhant a semmibe, majd teste apró darabokra robbant és csak zihált a fiú alatt. Myuji néhány erőtlen lökés után követte, majd fáradtan rázuhant és próbált levegőhöz jutni. Annyira elcsigázott és kimerült volt, hogy amint minden visszatért a régi kerékvágásba, megadta magát és lehunyta a szemeit. Halványan érezte, hogy Myuji mellé fekszik, közelebb húzódik és betakarja magukat.









