2015. február 20., péntek

Embrace of the Incubus ~ Part 2 (ADDICTION +18)

Álmában ismét a parkban találta magát az asztalon fekve, a csillagokat bámulva és extázisban a fiútól. Lehunyta a szemeit és csak arra figyelt, hogy jó legyen. Egy kéz simított végig a combján, majd megragadta és közelebb húzta magához és belé hatolt. Az érzés leírhatatlan volt. Egyszerre jóleső, izgató és rémisztő. A kellemes érzés hamarosan kezdett eltűnni, karmok szántottak végig finoman a mellén és a hasán, majd hüvelyében égető fájdalom keletkezett és valami folyt belőle.
Képtelen volt mozdulatlan maradni, egy mozdulattal felült, ellökte magától azt a valakit és akkor látta meg, hogy ömlik belőle a vér. Rémülten zihált, leszállt az asztalról, de amint a földet érte a lába, az a valaki odament hozzá. A hasa és a férfiassága csupa vér volt és ahogy felnézett, azt a szörnyet látta maga előtt, aki megmarta a combjait és megakarta erőszakolni. Pánikolni kezdett és csak remélte, hogy valaki felébreszti.
Zihálva ébredt, izzadtan és meglepő módon véresen. Amint leszálltak a repülővel, azonnal keresett egy ott dolgozót és kivett egy szállodai szobát, hogy rendbe szedhesse magát. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor meglátta, hogy a combjain lévő kötései véreztek csupán át és nem a hüvelyéből jön. Gyorsan lezuhanyozott, átöltözött, a véres nadrágját és bugyiját egy zacskóba tette, majd miután megérkezett az ottani családtagjaihoz, azonnal betette őket a mosógépbe.
Egy kollégiumszerűség egyik szárnyában kötött ki, ahova akkor megy, ha egyedül akar lenni. Az egyetemet az ő családtagjai vezették és néhányan tanítottak is, emiatt akkor mehetett órát látogatni, amikor csak akart. Kipakolt, aztán ledőlt az ágyra. Ránézett a telefonjára és még csak délután négy volt. A diákok számára még mindig tartottak az órák, voltak akik plusz pontokért vettek fel bizonyos tantárgyakat és voltak, akik gyakorlaton voltak.
Patológiára ment be, ahol egyik nagybátyja tartott éppen előadást és egy hasonlóan meggyilkolt lány feküdt az asztalon, mint korábban az Angyalok városában. Kicsit kényelmetlenül érezte magát, mert ő is áldozat, de a legnagyobb örömére a diákok nem emberek voltak, hanem a szövetségeseik gyerekei, akikkel jól ismerték egymást. A boncolás lassan elkezdődött. Az ilyen kurzusok a nem emberek számára oktató jellegűek voltak, hogy tudják mivel állnak szemben ha találkoznak vele.

- Az áldozat egy huszonéves nő. - kezdte el a bácsikája. - Ki tudja megmondani mi történhetett vele?

- A sebek alapján küzdött valakivel, mielőtt meghalt.

- Miből gondolja ezt? - James bácsikája mindent tudni akart az esetről.

- A szája felszakadt, a nyakán fojtogatás nyoma látszik és a körme is felszakadt. - válaszolta az egyik diák.

- Nagyon jó. - dicsérte meg a nagybátyja. - Egyéb lehetőségek?

- Az áldozatot megerőszakolták. - a szavak maguktól csúsztak ki a száján. - A nemi szerv körül karmolások és véraláfutások találhatók, de a halálát nem ez okozta, hanem a nyakán lévő sérülés.

- Kiváló, Miss Hatcher! Azt is tudja mi végzett vele? - a mondatra belé fagyott a szó, mert felvillant előtte a rém arca. - Tíz perc szünet.

Zihált, sírt és védekezett, mikor kimentek a helyiségből és bementek az orvosi szobába. Fáradt volt, ingerült, kétségbeesett és szexuálisan frusztrált. A combjai belső oldalán lévő sebek lüktettek és vérezni kezdtek. James ügyesen kibújtatta a nadrágjából, hogy megnézhesse a sebeket és mikor levette a kötéseket, teljesen megfagyott.

- Mi az?

- Hát te vagy az? Úristen, Jan te vagy az!

- Mondd már meg, hogy miről beszélsz! - kezdett kicsit türelmetlen lenni.

- Mindenütt azt beszélik, hogy van egy áldozat, aki túlélte a mészárlást, de a kiléte titok. - Ó hát persze! Thom úgy intézte, hogy névtelen maradjon. - Tudod mi támadott meg?

- Nem. - közben a fejét rázta. Honnan is tudhatta volna, mikor még soha életében nem találkozott olyannal, mint az a lény?

- Egy Incubus volt. - a válaszra meghökkent.

- Azt akarod mondani, hogy egy szexdémon volt az a rohadék? - ismét bevillant előtte az arca. - Az lehetetlen! Ők nem így néznek ki!

- Vannak közöttük békések, akik csak boldoggá akarják tenni a nőket és olyanok is, akiket csak az erőszak és gyilkolás éltet. - borzalmas volt visszagondolnia arra a sok nőre, akiket megtaláltak. - A gonoszak teljesen elfajzottak, szörnyekként sanyargatják a nőket, aztán bedurvulnak.

- Engem miért nem ölt meg?

- Látott benned valamit, ami tetszik neki. - borsódzott a háta az ötlettől. - Hamarosan keresni fog és ha válaszolsz neki, akkor előbb-utóbb megtalál!

- És a másik srác? - felcsillant a szemében a remény, hogy talán megjelent az őrangyala.

- Milyen másik srác? - James a homlokát ráncolta.

- Akivel együtt voltam és megvédett a démontól. - bácsikája abbahagyta amit csinált és feszülten figyelte.

- Szexi volt és vonzódtál hozzá? - a kérdésre csak bólogatott. - Ez nem lehet! Ők csak ritkán csinálnak ilyeneket!

Megugrott, mikor a férfi felállt és csodálkozva az állát simogatta. Nem értette miért viselkedett így, de egyre kíváncsibbá tette a dolog. - Elmondanád végre miről van szó?

- Van egy saját Incubus-od!

- Tessék? - Hirtelen lefagyott a ténytől. Neki saját szexdémona lenne?

Mire feleszmélt, egy számítógép előtt ült és a családi archívumban kutattak. A kereső szavak az Incubus, a saját és a védelmezés volt, aztán a gép feldobott egy oldalt, ahol választ kaphatott a kérdéseire. Elképedve olvasta a sorokat, mik szerint léteznek olyan esetek, amikor néhány kiválasztottnak saját Incubus-a van, ritkán több is, akik megvédik az éjszaka többi teremtményétől, ha veszélyben van, de az csak abban az esetben van, ha vonzalom alakult ki az "áldozat" és közte.
Mire ítélték őt az égiek, hogy ezeket kell végigszenvednie? Először a szüleit ölte meg valaki, akinek a nyomára a mai napig nem sikerült ráakadnia, aztán a vőlegénye halt meg, majd a hozzá legközelebb álló menyasszonya és utána még ketten közülük. Egyre inkább kezdett arra a következtetésre jutni, hogy meg sem kellett volna születnie vagy ha mégis, akkor nem úgy, hogy a nemes vérvonal tiszta vérű utódjaként.
Eddigi élete során hadakozott már vámpírokkal, vérfarkasokkal, mitikus szörnyetegekkel, magával az ördöggel, a halállal is, a nagy tanáccsal is szembekerült, a legundorítóbb lényekkel is farkasszemet nézett, de egy őrült és vérszomjas szexdémonnal nem volt még dolga. Mit nem adott volna azért, ha inkább egy kannibál démonnal hadakozna! Azzal sokkal egyszerűbb dolga lenne. Nem kellene sakkoznia a lehetőségekkel és bújnia az archívumban kotorásznia, hogy legalább egy szikrányi esélye legyen ellene.
Már arra is gondolt, hogy megadja magát és hagyja, hogy elvigye magával ki tudja hová, amikor felvillant egy oldal, ami a vérszomjas Incubus-okról szólt. A bejegyzés részlete szerint ezek a démonok csak három esetben hagynak életben valakit, akit megtámadtak: ha utódra vágynak, kínozni akarják egy darabig az áldozatot vagy megzavarták a tevékenysége közben. Bevillant a kép, amikor végigsimított a combján, majd a hörgés a fülénél és a nyakán a lehelete. Már majdnem sírt, amikor kinyílt az ajtó és mikor felnézett, az a srác állt előtte, aki megmentett, vagy legalábbis nagyon hasonlított rá.

- Bocsánat. - motyogta a fiú japánul. - Hatcher professzort keresem, szeretném látogatni az óráját.

Hirtelen meg sem tudott szólalni, csak bámulta a srácot. - Őőőőőő... - ennyi telt tőle.

- Hölgyem, jól van? - azok az aggódó barna szemek teljesen elvarázsolták.

- Hatcher professzor a.... - Úristen, mondj valamit! Mondd, hogy éppen órát tart a boncteremben vagy valami! - Éppen órát tart. - Ez az és most vezesd oda! - Jöjjön velem, kérem.

Néha lenyűgözte, hogy a tudatalattija kínos vagy szorult esetben észhez tudja téríteni vagy legalábbis súg neki, hogy mit kellene tennie. Ezért hálás volt neki, mert ilyenkor mindig kitudta húzni a csávából. Mintha skizofrén lenne, akinek a fejében hangok mondanák meg, hogy mit tegyen. Végig kattogott az agya, hogy mit mondhatna neki, de semmi értelmes nem jutott az eszébe. Mire sikerült volna megszólalnia, beértek a boncterembe.

- Tudja valaki, hogy mi végzett vele? - James mondata szinte égette.

- Minden bizonnyal egy kegyetlen és dühös Incubus. - felelte a srác és a bácsikáját láthatóan meglepte a válasz.

A többiek tátott szájjal figyelték, miközben a professzor helyeselt, a csajok pedig majd elcsöppentek álló helyükben. Próbált koncentrálni, de képtelen volt, mert a fiú teljesen elvonta a figyelmét. Ismét bevillant egy emlék a parkból, amikor rámosolygott, majd megcsókolta és a keze a bugyijához csusszant. Halkan felnyögött, aztán megrázta a fejét és igyekezett figyelni.
Mire a feje teljesen kitisztult, James jelezte, hogy vége van az "órának" és mehetnek végre vacsorázni vagy amit akarnak csinálni. A nagy faliórára pillantva teljesen leesett az álla, mert majdnem este hatot mutatott. A gyomra kínzó fájdalommal jelezte, hogy emberi étekre éhes és egy kis vér sem esne rosszul neki a hosszú utazás után. Bácsikája azonnal kézbe vette az ügyet és a többi ott élő családtaggal elmentek vacsorázni.
Végre érezhette a vér kellemesen édes és zamatos ízét a szájában. Legalább elfelejthette egy kicsit azt a rémálmot, amibe nem egészen két napja került bele. Hazafelé sétálva mélyen beszívta New Orleans mámorító levegőjét. Az emberek a Mardi Gras-ra készülődtek és az üzletek kirakatában is csak a karneválhoz kapcsolódó díszítés volt. Imádta ezt az ünnepet. Az utcák késő délutántól megteltek emberekkel, akik táncolva, a zenétől extázisba kerülve táncoltak egymással, rajtuk a karnevál három színével és pohárral vagy üveggel a kezükben, ami tele volt piával.
Eddig minden évben eljöttek és ünnepeltek a tömeggel, de most senki sincs vele a családjából, aki igazán közel állna hozzá, csupán csak a bácsikájára számíthat és a saját szexdémonára, aki követte őt Los Angeles-ből. A kollégium előtt lévő egyik padnál megállt és felült az asztalra és úgy nézte a csillagokat. Részben fájdalmas emlék volt ez számára és igazság szerint a megvadult Incubus-t elfelejtette volna vagy legalábbis kimaradhatott volna, de nem így lett. Vajon a sráccal mi lehet? Hol járhat éppen? Nagyot ugrott, amikor ez meleg kéz megfogta az övét. Mindenre gondolt csak jóra nem, aztán mikor felemelte a fejét és meglátta a srácot, megkönnyebbült.

- Nyugi, csak én vagyok. - mondta a fiú és a mosolyának képtelen volt ellenállni.

- Ki az az én? - a kérdés nagyon is helyénvaló volt, hisz legutóbb még a nevét sem árulta el.

- A nevem...

- Myuji! - visította egy fiatal lány, aki láthatóan odavolt érte. - Van kedved moziba menni velünk?

Láthatóan a fiú nagyon habozott, mert ismét csak elkezdtek valamit, amit valaki pofátlanul megzavarta őket. Mindketten fújtattak egyet, majd japánul folytatták a társalgást.

- Menj csak el. Jót fog tenni egy kis kikapcsolódás. - kacsintása egyáltalán nem volt meggyőző, hisz ordított róluk, hogy csak kettesben akarnak lenni.

- Emlékszel mit mondtam a parkban? - nagyon is jól emlékezett. ~ Megakarlak dugni, de nem lehet. ~ elpirult a gondolattól, hogy ők ketten...

- Ne kísérts! - nyögte az izgalomtól. - Mielőtt bármit is mondhatott volna, megszólalt a mobilja, de hiába hívták bulizni, nem volt kedve.

- Ugyan már! - Lucy próbálta rávenni a telefonban, hogy menjen el az egyik klubba, amiben lazulni szoktak. - Randizzunk! Légyszi.

Megforgatta a szemét, majd nagyot sóhajtott és Myuji-re nézett. - Rendben. - nem tudott nemet mondani az egyetlen menyasszonyának, aki még a hozzá legközelebb állók közül maradt. - A szokásos helyen és Lucy... - a srác rabul ejtette a tekintetét. - .... ne késs!

Myuji leszállt a padról és odasétált hozzá. Beharapta alsó ajkát, mikor odaért hozzá és elállt a lélegzete, mikor a hüvelykujjával végigsimított rajta. - Minden rendben? - Szent ég! Megbabonázta és ha nem lett volna ott a lány, aki rajongott érte tuti felhívta volna magához.

- Őőőőőőőő... - próbálta keresni a szavakat. - Igen. - nagyot kellett nyelnie. - Menj csak nyugodtam.

- Veled mi lesz? - Lángra gyűlt a teste és arra vágyott, hogy jobban hozzáérjen.

- Velem? - Teljesen kába volt. - Nekem randim van. - nyögte egyszerűen.

- Egy lánnyal? - ez a pasi mindent tud? Legszívesebben vele randizott volna.

- A legjobb barátnőmmel. - Mit mást mondhatott volna? Randizik az utolsó menyasszonyával a régi időkből? Úgysem értené meg, vagy mégis?

- Később találkozunk. - ideje sem volt bármit is válaszolni, mert a fiú rögtön megcsókolta.

Kábultan húzódott el Myuji-tól, majd olyan gyorsan tűnt el a környékről, ahogy csak lehetett. Útközben végre kitisztult a feje, de olyan érzése volt, mintha valaki távolról figyelné. Igyekezett elhessegetni a gondolatot és elnyomni magában az érzést, de azért éberen figyelt. Alig néhány sarokkal később megérkezett abba a klubba, ahol mindig lazulhattak, mert a családjuk keze is benne volt. 
A Passion-ben csupa ismerős arc volt, akik között végre biztonságban érezhette magát. Teljesen el is felejtette a rá leselkedő veszélyt, mikor meglátta Lucy-t, ahogyan a szokásos asztaluknál ült és kortyolgatta a sörét. Kicsit megkönnyebbült, hogy végre van valaki, akivel nem kell azt a bizonyos távolságtartó játékot játszani, hanem elengedheti magát.
A pultos azonnal odament hozzájuk, hogy üdvözölje, majd a szokásos sört hozta ki neki és magukra hagyta őket. A levegőben ott volt az aggodalom és a ki nem mondott fájdalom, ami mindkettejüket üldözte. Nem tudták miről beszélgessenek és Lucy-t láthatóan nagyon zavarta a dolog. Elhúzta a száját és végre kinyitotta a száját.

- Jól vagyok, ne aggódj!

- Biztos? - néha az aggódása az őrületbe kergette, de most nem így volt.

- A rémálmoktól eltekintve igen. - a mondatától menyasszonya megfagyott.

- Rémálmok? - a lány olyan volt, mint egy élő kérdőjel.

- A helyes sráccal vagyok a parkban, már készülnénk tovább menni és hirtelen egy szörnyeteg mered rám helyette és... megerőszakol.

A mondatra Lucy félrenyelte a sört és fulladozva próbált levegőhöz jutni. - Úristen! Nem csodálom, hogy zaklatott vagy!

- Gyenge voltam. Azonnal meg kellett volna ölnöm a rohadékot! - már majdnem sírt. - Ki tudja hány nőt erőszakolt és ölt meg azóta?

- Mióta itt vagy egyet sem. - a mondatra kiment a végtagjaiból az erő.

A klubba egy annyira dögös ázsiai pasi lépett, aki után az összes ott lévő nő tátott szájjal fordult meg. A pulthoz ment, kért egy üveg sört és hátat fordítva a pultosnak bámulta a csajokat, miközben a szájához emelte az üveget. Mosolyogva nézte a kínálatot és a körülötte lévő lányok mind elolvadtak tőle. Azon kapta magát, hogy csodálkozva bámulja a srácot és mikor találkozott a tekintetük, ledermedt. 
Minden érzéke azt súgta, hogy veszélyes és a vészcsengője is megszólalt. Legszívesebben elment volna, de Lucy teljesen a bűvkörébe esett és nem hagyhatta, hogy baja essen. Megbénította a gondolat, hogy elveszítheti az utolsó embert, aki valaha is közel állt hozzá, de azt is el kellett ismernie, hogy menyasszonya vámpír és megtudja védeni magát, ha szükséges.

- Hölgyeim, csatlakozhatok? - a fiú valósággal rémisztette és kényelmetlenül érezte magát tőle.

- Persze. - Lucy válasza egy cseppet sem lepte meg.

A srác leült a menyasszonya mellé és csak bámulták egymást. - A nevem Taecyeon. - mutatkozott be.

- Én Lucy vagyok, a barátnőm Jan. - a barátnő szónál kicsit hezitált, de jól is volt az úgy, mert nem mutathatta be úgy, hogy a mestere vagy valami hasonló.

A szemkontaktust a telefonja pittyegése szakította félbe. Megkönnyebbülten kapott utána és elmosolyodott az üzenet láttán. Myuji küldött neki egy képet a moziból. Dögös volt a kócos sötét hajával és a bőrdzsekivel, ami rajta volt. Beharapta alsó ajkát és arra gondolt, hogy mennyire jó lenne most vele lenni és elolvadni az ölelésében. 
Egy pillanatig elgondolkodott rajta, hogy felhívja és megbeszélik, hogy a mozi után találkoznak, de szöget ütött a fejében, hogy honnan tudhatja a számát. Zavartan pislogott a telefonjára és nem értette a dolgot, aztán beugrott neki valami. Mi van, ha a fiú az Incubus-a és megvédte a másiktól akkor éjjel? Ezért lenne az a szokatlan és mindent elsöprő vonzódás?
Ideje sem volt gondolkodni rajta tovább, mert a klubba belépett valaki, aki miatt automatikusan bekapcsolt a védelmi ösztöne, amit már annyira hiányolt. Lucy felé kapta a tekintetét és amint hosszabb időre találkozott a tekintetük, elindult a legközelebbi kijáraton és eltűnt a szeme elől. Kettesben maradt a fiúval, de nem törődött vele, egyszerűen csak otthagyta és előlépett az asztalok közül. Félrebiccentette a fejét, mire a furcsa fickó bűntudatosan nézett le a cipőjére és a hátsó kijárat felé indult, ő pedig követte.
Amint kiértek és bezáródott az ajtó mögöttük, két idegen lény támadott rá, de egyáltalán nem érte váratlanul. Mindössze néhány pillanat alatt azzá a lénnyé változott, akitől annyira féltek az éjszaka teremtményei. Az egyiket néhány mozdulattal darabokra tépte, míg a másiknak letépte az egyik karját és kiverte az összes fogát nehogy harapni tudjon, de ez nem volt elég, mert ismét támadott. Túlvilági ordítás kísértében tépte ki a másik kezét is a helyéről és élvezte a dolgot, mert nem egy gyenge áldozat volt, hanem az, akivel nem lehet büntetlenül szórakozni.
A szörny sikítva puffant a földre és rögtön utána azután indult, aki kicsalta a hátsó kijárathoz. Nem teketóriázott, lazán megragadta, majd egy morgással a nyakába kapott és kitépett belőle egy darabot, a vérét pedig kiszívta. Végre kezdett minden visszatérni a régi kerékvágásba, érzékei kiélesedtek és már nem félt annyira, mint eddig. Alig sikerült észhez térnie, máris ismerős arcok jelentek meg, hogy eltüntessék a hullákat és a letépett testrészeket. 
Hazafelé indulva írt egy üzenetet Lucy-nak, hogy rendben van és ne aggódjon.
Szinte azonnal válaszolt neki és megkönnyebbültség áradt belőle, ami miatt mosolyognia kellett. Hamarabb kell felkelnie valakinek ahhoz, hogy letudja győzni és ha azt akarja hinni, hogy egy fikarcnyi esélye is van arra, hogy meg is tudja ölni! Egész úton furcsa érzés kerítette hatalmába, a nyakából a sajgás eltűnt a combjain lévő sebek csípése is csillapodott. Sokkal jobban érezte magát a gyilkolás és a rengeteg vér után.
Amint hazaért ledobált magáról minden ruhadarabot és beállt a zuhany alá. Élvezte a meleg víz simogatását és csak áztatta magát. Legnagyobb meglepetésére a víz nem bántotta a sebeit és a csípés is eltűnt. Amint elzárta a csapot gyorsan megtörölközött és leszedte a kötéseket magáról. A látványtól szinte azonnal lefagyott, mert nyoma sem volt egyik marásnak sem, sőt a nyakáról is eltűnt a harapás. Megkönnyebbült, hisz ez azt jelenti, hogy többé már nem áldozat és nem találhatja meg egykönnyen a szörnyeteg.
Szinte ujjongott örömében. A félelemnek és a rossz emlékeknek vége és végre nyugodtan élheti az életét. Meglepetten vette tudomásul, hogy fáradt és nem is szórakozott sokat, inkább felvette a hálóingét egy bugyival és lefeküdt. Jó ideig nem tudott aludni amiatt, amit Myuji mondott neki és az új srác miatt sem, de az megnyugtatta, hogy visszatért a régi énje. Kicsit észhez térítette az esti vérengzés, de változatlanul nem irigyelte áldozatait, hisz maguknak keresték a bajt.
Nagy nehezen rászánta magát az alvásra, de még nem aludt mélyen, amikor két meleg kéz finoman végigsimított a lábfejétől a belső combjáig, amitől felnyögött. Egy száj is csatlakozott a játékhoz. Lassan egyre feljebb csókolta, a combjáról áttért a csípőjére, majd fel a hasán és a melléig meg sem állt. Rátapadt, finoman megszívta, nyelvével körözött a mellbimbóján, miközben az egyik kéz a bugyijába csusszant és egy ujj játszott a csiklóval, amitől teljesen elvesztette az eszét.
Egyre hangosabban nyögött bele az érzéki játékba és már majdnem átlendült a határon, mikor az az ujj megállt és eltűnt a bugyijából. Elégedetlenül kezdett nyöszörögni, majd amikor felnézett, meglepetten vette észre, hogy Myuji fekszik a combjai között. Épphogy sikerült kifújni a tüdejében rekedt levegőt, amikor nedves ajkak tapadtak az övére és makacsul foglyul ejtették. Amikor eltávolodott tőle, lehúzta a bugyiját és a hálóingét is áthúzta a fejét, hogy meztelenül feküdjön előtte. Kicsit meglepődött a fiú nagy méretein, de tudta, hogy nem lesz gond.
Felsikított, amikor Myuji a bejáratához préselte férfiasságát és megemelte a csípőjét, hogy a tudtára adja, készen áll. Hátra vetette a fejét a párnán, amikor lassan belé csúszott és mozogni kezdett. A jóleső feszítő érzés tovább fokozódott és átment valami sokkal kellemesebbe, ami miatt mást sem tudott csinálni, csak szüntelenül nyögni és Myuji sem tett másképp. Megállíthatatlanul ringatóztak a vágy tengerén és mikor végre átlépték a határt, a képzeletbeli csónak fölött esni kezdett.
Kábultan zuhant a semmibe, majd teste apró darabokra robbant és csak zihált a fiú alatt. Myuji néhány erőtlen lökés után követte, majd fáradtan rázuhant és próbált levegőhöz jutni. Annyira elcsigázott és kimerült volt, hogy amint minden visszatért a régi kerékvágásba, megadta magát és lehunyta a szemeit. Halványan érezte, hogy Myuji mellé fekszik, közelebb húzódik és betakarja magukat.

2015. február 16., hétfő

Embrace of the Incubus ~ Part 1 (ADDICTION +18)



INCUBUS: 
Erkölcstelen férfi démon, aki nőket csábít el. A héber mitológiában éjszaka befekszik melléjük az ágyba és szexuális viszont folytat velük. Ádám démoni leszármazottjainak tartják őket. Éjszakai csábításukból ember-démon hibridek születtek, akik magas rangot foglaltak el a démonok között.
A korai keresztény tanok szerint az inkubusok bukott angyalok. A nőkkel folytatott szexuális viszonyukból születtek a Nephilim-ek (tisztátalanok, bukottak). Leginkább apácákat és fiatal szüzeket támadtak meg. Gyónással, kereszttel és imával elűzhető.

Jan az utóbbi években egész szűzies életet élt. Száműzte az életéből a szexet és mindent, ami azzal kapcsolatos, nem pasizott és nem érdekelték igazán. Örömét lelte, mikor valamelyik menyasszonyának segíthetett bepasizni, de ő rögtön utána el is tűnt a helyszínről. Legutóbbi szerelme halála óta egyedüli társai a csillagok voltak és a Hold. 
Most is éppen az utcákat rótta, gondolatai a múltba révedtek és arra az időre gondolt, amikor még boldog volt. Szerette a magányt és ezt az is bizonyította, hogy egész éjszaka kint sétálgatott. Élvezte a friss, gyümölcsöktől és virágoktól buja hajnali illatot, a kellemesen hűvös levegőt és a hangokat. Útja az egyik parkba vezetett, ahol leült egy kőasztalra és onnan bámulta az eget. Hullócsillagok cikáztak az égen. Legnagyobb meglepetésére volt egy kívánsága. Egy olyan srácot akart, aki cseppet sem esetlen, van fogalma minden természetfeletti dologról és nem ember. Nem is sejtette, hogy mi is folyik körülötte.

Egy fiatal ázsiai srác leselkedett utána láthatatlanul. Évek óta figyelte már és képtelen volt elviselni a szenvedést, amit átélt. Valahogy segíteni akart a meggyötört lánynak, de nem tudta hogyan. Csak nézte az égben gyönyörködő lányt és végig arra gondolt, bár bele látna a gondolataiba. Szemeivel itta a lány látványát, ahogy csillogó szemekkel élvezte az égen történő égi csodát. A hullócsillagok tömeges feltűnése romantikussá tette a légkört körülöttük, sőt elindított benne valamit, amikor ujjbegyeivel finoman végigsimított a nyaka bal oldalán.
Hirtelen nagyot kellett nyelnie, szája és a torka kiszáradt, a nadrágjában pedig valami fenyegetően növekedett. Felébredt benne a birtoklási vágy, amitől a többiek annyira óva intették, hisz egy Incubus életében mindössze egyszer vagy kétszer lehet szerelmes és a második alkalom is csak akkor lehetséges, ha előző párja meghalt. Még sosem érzett ilyet, és kicsit elpirult, mikor eszébe jutott, hogy eddig még sosem szeretkezett nővel, hiába benne van a természetükben. Kézzel és szájjal kielégített már néhány lányt, de arra sosem tudta rávenni magát, hogy le is feküdjön bárkivel.
Most, hogy a lány közelében volt, az ellenérzése elmúlt és csak az lüktetett a fejében, hogy meg kell kapnia a lányt, de csak finoman, lassan éri el, hogy az övé legyen. Bizsergett a bőre, miközben megtette azt a néhány lépést, ami még hátra volt. Beharapta alsó ajkát, miközben a lányt bámulta és közel hajolt hozzá, hogy beszívhassa az illatát. A nadrágja egyre szorosabb lett, ő pedig hangosan felnyögött, szerencséjére "áldozata" ezt nem hallotta. 

- Gyönyörűek, igaz? - mondta, miután rászánta magát, hogy a lány számára is láthatóvá váljon.

- Igen. - nézett rá csillogó szemekkel, amitől elállt a lélegzete. - Egész éjjel elnézegetném őket.

- Olyanok, mint te. - a mondat véletlenül csúszott ki a száján és meg is lett a hatása, mert azok a vágyakozó kék szemek őt figyelték.

Beharapta alsó ajkát, mert ahogy a lány ránézett, majdnem felnyögött. Érezte a kettejük között egyre jobban növekvő izzó feszültséget, amitől a nadrágjában keményedő kisebbik tagja elviselhetetlenül lüktetett úgy, hogy azt hitte beleőrül. A combjaira tette a kezét, miközben megszorította a térdén a nadrágot, ezzel is próbálva parancsolni magának.
Már nem is gondolkodott, a nadrágjában lüktető rém egyáltalán nem gondolkodásra biztatta, hanem a cselekedésre. Forrt a vér az ereiben, belső gondolatai arra kényszerítették, hogy támadja le a lányt ott és nem számít ki előtt. Legszívesebben ordított volna a rá telepedő feszültségtől, megragadta volna a lányt, lenyomta volna a kőasztalra vagy az ahhoz tartozó ülőkére és minden erejét bevetve a magáévá tette volna.

Jan úgy érezte elbájolták. Azok az igéző barna szemek teljesen elvarázsolták és olyan volt az egész, mintha csak álmodna. A fiú olyan érzéseket keltett fel benne, amiket évek óta elnyomott magában és az az aura, amit árasztott magából, úgy érezte megbízhat benne. Csak a srác szemeit és a száját tudta bámulni, alsó ajkát ugyanúgy beharapta, mint ő.
Amikor megnyalta ajkait, a lélegzete is elállt és úgy bámulta addig, ameddig egy nagyot nem sóhajtott. Szinte nem is gondolkodott, csak tette, amit jónak látott. A fiú váratlanul felállt mellőle és egy szempillantás alatt előtte termett, és benyomult a combjai közé. Mondani akart valamit, de amint kinyitotta a száját, "támadója" éhesen vette birtokba és nem sokkal később egy nyelv kért bebocsátást.
Esze ágában sem állt válaszolni az ajánlatra, de amikor egy kéz megragadta a tarkóját és egy másik őrjítően lassan a bugyijába csúszott és megállt egy ujj a csiklóján, belenyögött a csókba. Nyelveik az érzés hatására találkoztak és vad táncot jártak egymással addig a pillanatig, amíg az a bizonyos ujj lejjebb csúszott és belé hatolt. Hátra ejtette a fejét, amennyire lehetséges volt, ezzel is megszakította az édes csókot, amit nemrég kezdtek el.

- Megakarlak dugni, de nem lehet. - sziszegte a fiú a fülébe.

- Csináld. - lehelte, amikor azok az ajkak a nyakára tértek és egyik kezével megmarkolta a férfiasságát.

- Ahhhhh.... nem akarlak bántani. - a nyelve végignyalt a nyakán.

- Akarom. - zihálta az érzéstől.

A következő pillanatban egy jól eső éles fájdalom kúszott végig a gerincén és a szürcsölő hang is csak egy dologra engedett következtetni, hogy minden bizonnyal megharapta, sőt ezt még az is alátámasztotta, hogy valami meleg folyadék lefolyt a hátán. Teljesen extázisba esett és csak hagyta, hogy a legsötétebb helyre kalauzolja. A sötétségben zuhant egyre lejjebb és lejjebb, míg egy fényt nem látott és a teste apró darabkákra nem robbant.
Szemeit lehunyva tartva, megkönnyebbülten fújta ki a tüdejében rekedt levegőt, amikor a srác abbahagyta a szivornyázást a nyakából. Halványan érezte, hogy ledöntötték a kőasztalra, majd némi szöszmötölés után feszítő érzés kerítette hatalmába. Sikítva vetette hátra a fejét, mikor teljes hosszában benne volt és kellemetlenből jól esővé vált a benne lévő feszítés. Teste ívbe feszült, majd elernyedt, amikor támadója megállt az első lökés után.
Fújtatást hallott meg a füle mellett és biztosra vette, hogy nem emberé. Egy szörnyeteg magasodott felé és őt bámulta. Vészcsengője azonnal bekapcsolt, amikor az végigsimított a combján, majd a nyakához hajolt és mélyen beszívta az illatát. Hirtelen tért magához a bódulatból és egyetlen mozdulattal távolabb rúgta magától a lényt. Gyorsan magára vette a bugyiját, majd egy hátra bukfenccel a földre vetette magát és néhány méterrel távolabbról nézte őt.
A korábbi srác jelent meg, akivel nemrég együtt volt és lefogta a szörnyeteget, amíg elslisszol előle, hogy biztonságban lehessen. Lassan távolodott tőlük és tisztán látta, ahogy egymással küzdöttek, majd az a valami lerázta magáról a srácot és ő messze repült tőlük. Tudta, hogy el kell tűnnie onnan és a lehető leggyorsabban, különben ki tudja mit csinálna vele. Futásnak eredt.
Mikor kiért a parkból, rendőrökbe ütközött, akik azonnal megfogták, de tudta, hogy nem lehet biztonságban. Zihált, ereiben száguldozott az adrenalin, de nem érezte magát biztonságban, mert tudta, hogy az a valami éppen rá les és az alkalmat várja, hogy mikor kaphatja el. A mentősök azonnal a mentőkocsihoz vitték, hogy ellássák a sebeit. A nyakán megtisztogatták a harapás nyomait és vastag kötést raktak rá, de tudta, hogy nem stimmel valami. A combjait vizsgálta és akkor látta meg a belőlük szivárgó vért. Mély karmolások voltak rajtuk, amit minden bizonnyal a lény ejthetett rajtuk, mikor végigsimította őket, mielőtt magához tért.
Minden lelassult körülötte, a mentősök és a nyomozók hangja a homályba veszett. Csak a holttestekre tudott koncentrálni, amiket másik három mentőhöz toltak, a rajtuk lévő lepedő iszamos volt a rengeteg vértől. Fogalma sem volt mi lehetett az a rém, de annyi bizonyos volt, hogy ő tette azokat a rémségeket a halott lányokkal. Az alvadó vér szaga mindent beborított, elbűvölte az érzékeit és ekkor jött rá, hogy szomjas. A csillagok bámulása után be akart menni a családjuk egyik klubjába, hogy ihasson egy jó nagy adag friss vért és utána indulhasson haza.

- Hölgyem, jól van? - hallotta meg az egyik nyomozó hangját. - Hölgyem!

Megrázta a fejét, majd válaszolt. - I... Igen.

- Eltudná mondani nekem mi történt magával?

Hirtelen törtek elő a friss emlékek. Először a srác, ahogy nézte és csókolta, majd a rém felette. - Valaki megtámadott a közeli parkban. - mondta, de tudta, hogy tovább fogják faggatni.

- Hogy szabadult el tőle?

- Lerúgtam magamról.

- Megerőszakolta magát? - folytatta tovább a kérdezgetést a nyomozó.

- N... nem. - minden zavaros számára. Felpillantott és alig néhány méterre megpillantotta a srácot. Hirtelen megfagyott. 

- Mára elég legyen ennyi. - egy ismerős hang csendült fel néhány méterre tőlük.

A nagybátyja jelent meg, aki szintén nyomozó és a különleges ügyekre szakosodott. Minden természetfeletti és szörnyekkel kapcsolatos ügyekben ő volt az illetékes és nem akármilyen csapattal dolgozott. Az emberei átvizsgálták a parkot, de néhány vérfolton kívül semmit sem találtak. Mire feleszmélt, már a kocsiban ült és éppen haza tartottak.
A hatalmas birtok kapui kitárultak és zökkenőmentesen begurultak az udvarra. Sok vérfarkas sétálgatott a birtokon némelyek emberi alakban és figyelték, hogy ne tévedjen be senki a területükre. A lehető leghamarabb az otthoni orvosi szobában kötött ki, ahol Sheppard már várta és kérdezgetés nélkül kötözte át a sebeit. Végig a történtekre gondolt, miközben a kezébe nyomtak egy zacskó vért és azt szipolyozta.

- Hogy állunk? - kérdezte a bácsikája Sheppard-től.

- A sebei nem akarnak begyógyulni még a vértől sem. - válaszolta. - Mi sebesítette meg?

- Az esetek elemzése után egy incubus.

- Egy szex démon? Ugye viccelsz?

- Nem. A harapást ő is akarta, de a marás a combjain egy másik okozta.

- Azt hittem belőlük csak egy fajta van!

- A nyakán egy vámpír incubus harapta meg. Hamarosan el fog tűnni, de a combját egy sokkal veszélyesebb fajta. - Thom nagyot sóhajtott. - Ez megöli a nőket, miután megerőszakolta őket!

- Gondolod, hogy Jan veszélyben van? - hallatszott Sheppard-ön, hogy nagyon aggódik.

- Attól tartok igen! Minél hamarabb el kell mennie, mielőtt elkapja!

Elakadt a lélegzete és a tüdejében rekedt a levegő. Nyomorult érzés volt számára, hogy áldozat lett annak ellenére, hogy sosem volt annak való, mióta azzá lett, aki most. Nagyszerű! Egy mitikus szörnyeteg feni rá a fogát valahol odakint és majdnem egy szexdémon szexrabszolgájává vált.
Éjszaka nem bírt aludni, mert folyton a nemrég történtek foglalkoztatták. Valahányszor lehunyta a szemeit, a srác arca villant be, majd a lény és szinte érezte a bőrén a leheletét. A reggel hamar eljött és ő azonnal pakolni kezdett, mert távol akarták tartani addig, ameddig az ügy meg nem oldódik és a gyilkost el nem kapják. A repülőn minden csendes volt, sőt azt is megkockáztatta, hogy alszik egy kicsit, míg le nem szállnak.

2014. október 26., vasárnap

Dark Angel's Love ~ Part 5 - Finale (Yoshihide Sasaki & Heechul +18)

Szép lassan szállingózni kezdtek a többiek az egyik közeli kis viskóhoz. Jan-nel együtt odamentek és leültek egymással szemben, majd hallgatták, ahogy az ott lévő családtagok végigfuttatják eszmecseréiket arról, hogy miért is akarhatja magának Jan-t annyira James, hogy még egy félelmetes takarítót is ráküld a saját házában. Yoshihide aggódott szerelméért, hisz látszott rajta, hogy valami nem stimmel. Valamiért nagyokat sóhajtott, lehunyt szemekkel a kanapéra dőlt, miközben a hasát simogatta.

Legszívesebben odament volna hozzá, de azzal csak a többiek rosszallását váltotta volna ki és Heechul volt hozzá a legközelebb. Oda is ült mellé és a hasát simogatta, majd néhány pillanatra lefagyott, de utána folytatta tovább. Lehetséges, hogy hirtelen női gondok elé néz? Csak akkor szokott ilyen furcsán viselkedni, de rögtön hoznak neki gyógyszert és kikísérik a fürdőszobába is. Alaposan végigpörgette maga előtt az eseményeket, de a jelek egyáltalán nem arra utaltak. Valami másnak kellett a háttérben lennie. Lehet gyomorrontása van?

- Rájöttünk miért akar téged James ennyire. - szólalt meg hirtelen az egyik férfi, akit Michael-nek hívtak társai.

- És pedig? - Jan hangja mindent elárult. Tényleg rosszul volt.

- Azért, mert egyedül te vagy képes olyan gyereket szülni neki, amilyenre mindig is áhított és ezzel bekerülne a családba is. Legalábbis ő ezt hiszi és a férjedként irányíthatna mindent.

- Nagy ívben elfelejtheti!

- Jól vagy?

- Igen. - végre csillapodott a rosszulléte és a légzése is egyenletes volt.

- Mit javasolsz, mit tegyünk?

- Egyenlőre várunk, de ha mozgolódik, kinyírjuk az apjával és a többi szemétládával együtt.

A terv megszületett, minden helyzetre volt egy lehetséges variáció és megoldás. Bámulatos volt végighallgatni a tervek megszületését, a dolgok lefixálását és az összes előkészület megtételét. Bár neki nem mondták meg mi lesz a dolga, mégis tudta, hogy az, amire kirendelnek egy őrangyalt: meg kell védenie Jan-t, akár az élete árán is.

Mire feleszmélt, ismét a házban voltak. Még mindig aggódott Jan miatt, de amikor utána ment a fürdőszobába, semmi jele nem volt korábbi rosszullétének. Csillogtak a szemei a boldogságtól, és folyamatosan mosolygott rá. 

- Mi az?

- Hmmmm.... - elbűvölően édesnek látta a lányt. - Csak az, hogy szeretlek.

- Szóval a szerelemtől vagy ennyire édes? - a kérdés magától csúszott ki a száján. Odament hozzá, karjait a teste köré fonta. - Én is szeretlek. - mondta, majd összeérintette ajkaikat.

Testük automatikusan reagált az érintésekre. Vadul tépték egymás ajkait, az ágy felé tartva szabadultak meg minden egyes ruhadarabjuktól. Kellemes érzés járta át a testét, amint teljesen elmerült szerelme forró és nedves bensőjébe. Képtelenek voltak visszafogni magukat, egyszerűen csak hagyták, hogy a hangok utat törjenek maguknak és nem érdekelte őket ki hallja vagy ki nem. Kéjes nyögések, elégedett sóhajok, forró csókok és érzéki érintések követték egymást.

Úgy érezte, mintha az első alkalmuk lett volna. Ugyanolyan esetlennek érezte magát, de most nem állt meg, miután átlendült a határon, hanem igyekezett minél tovább élvezni szerelmével az együttlétet. Nem tudni hányszor érték el a beteljesülést, mire fáradtan rogytak egymásra és próbálták lenyugtatni magukat. Miután minden lenyugodott, egy alapos zuhanyzás után lefeküdtek aludni.

Furcsa álmot látott, melyben egy méhben növekvő gyermek szerepelt, majd hirtelen James-el és a bandájával találta magát szemben a földön fekve, teljesen lebénítva, ezzel is arra kényszerítve, hogy maradjon nyugodtan, míg Jan-t elviszik, majd egy gyerek sírás szívszaggatóan csendült fel. Fuldokolva riadt fel, izzadtságban úszva és zihálva. Szerelme békésen feküdt mellette. Percekig csak ijedten kapkodta a levegőt, mert álma még mindig kísértette, de ahogy Jan-re nézett, mintha minden balsejtelme eltűnt volna. Keze önálló életre kelt, ujjaival szerelme arcát simogatta, időnként kiseperve néhány kósza tincset a nyakából. Annyira elmerült abban, amit csinált, hogy észre sem vette, hogy felébredt.

Megugrott, mikor egy gyengéd kéz simult az arcára. - Jól vagy? - még mindig nem hitte el, hogy valóra vált, amit a világon a legjobban akart. Szabadon szeretheti a lányt, akiért mindent képes lenne feláldozni és az érzés kölcsönös. Még sosem volt vele ennyire gyengéd. Vajon tudta, hogy mennyire vágyott már erre annyi év után?

- Igen. - hangja cseppet sem volt meggyőző, de semmit sem kellett mondania ahhoz, hogy Jan pontosan tudja mi a baja.

- Meséld el. - kérésének képtelen volt ellenállni.

- Álmomban egy méhben növekedő gyereket láttam. Kisfiú volt, aztán szemben találtam magam James-ékkel, ők pedig elhurcoltak téged és semmit sem tudtam tenni, mert leszorítottak. - szemeiből könnyek csordultak ki. - Nem hagyhatom, hogy bajod essen!

Jan felült az ágyban és egy gyengéd ölelésbe vonta. Nem tudta mi ütött belé, de sírni kezdett, majd arra eszmélt, hogy a lány kicsit eltávolodik tőle és az ölébe fészkeli magát, hogy könnyebben összebújhassanak. Egy kéz finoman a hajába túrt, míg a másik a hátát simogatta megnyyugtatóan. Kezdte megérteni, hogy miért is szeretik a családtagjai, szövetségesei és a barátai. A hűvös viselkedés, a düh és a kegyetlenség mögött valójában egy kedves, melegszívű lány van, aki mindig ott van ha kell és támogatja őket.

Miután megnyugodott, Jan lazított az ölelésükön, arcát kezei közé vette és megszólalt. - Nem lesz semmi bajom, megígérem. - szemeiből ismét kicsordult néhány kósza könnycsepp. - Eszem ágában sincs gyereket szülni annak a rohadéknak!

Mintha olvasott volna a gondolataiban. Szavai megnyugtatták és lassan visszadőltek, de az álom nem hagyta nyugodni. Mikor ismét felriadt, óvatosan kibontakozott szerelme öleléséből, felvette a nadrágját, kabátját és a cipőjét, majd kiosont a házból. Útja egyenesen James-hez vezetett és míg rá várt, egy fiú szólította meg.

- Tudod, nem olyan rossz vele élni, ha hagyod, hogy szeressen.

- Mi? - nem hitt a fülének.

- A barátnőd nagyon boldog lesz itt. Örülhet, hogy őt választotta ki magának.

- Te miről beszélsz? Ő soha nem lesz az övé!

- Előbb-utóbb mindenki behódol és akkor gyereket fog szülni neki.

- Hogy vagy képes ezt mondani? - kezdett ideges lenni. - Hogyan?

Az ordibálásra végre belépett James néhány emberével.

- Mi ez a kiabálás? - látszott a férfin, hogy meglepte a jelenléte. - Nicsak ki van itt. - nevetett. - A híres őrangyal jött el hozzám.

- Miért pont őt akarod?

- Ejnye, drága kis őrangyal. - csóválta a férfi a fejét. - Nem jöttél még rá? Oh, hát persze hogy nem, hisz ti nem szerethettek! Azt akarom, hogy csak az enyém legyen és gyermekekkel ajándékozzon meg!

- Szóval mindezt szerelemből teszed? Ezért akarod kényszeríteni, még ha nem is szeret viszont?

- Nem kell, hogy szeressen, csak legyen az enyém. Heechul a biztonság kedvéért a húgomé lesz, hogy ne essenek kísértésbe többet!

Eleget hallott. Nem gondolkodott, csak elindult a férfi felé. - Te rohadt szemét! - Rendőrfélék állították meg végül. egy lefogta, míg egy másik gyomron vágta és egy laza mozdulattal a földre kényszerítették. A helyzet furcsán ismerős volt számára.

A nap már javában fent volt, mikor Jan ébredezni kezdett. Első dolga az volt, hogy kezeivel keresni kezdte Yoshihide-t, de semmi nyoma sem volt, sőt, még a helye, ahol korábban feküdt is hideg volt. Cikáztak fejében a gondolatok, míg rá nem jött, hogy hová is mehetett. Gyorsan összeszedte magát, felöltözött, szólt a többieknek és el is indult a fiú után.

Pontosan tudta hová kell mennie. Egy elhagyott épületbe futott be. Az egyik helyiségben James egyik embere várt rá. Ellenállás nélkül követte őt, míg egy nagyobb helyiségbe nem értek. Szemei kikerekedtek, mert meglátta Yoshihide-t a földre kényszerítve. Először köpni-nyelni nem tudott, majd végül hagyta, hogy kegyetlenebbik énje győzzön és kezdett átalakulni.

- Kedvesem! - köszöntötte a férfi. - Végre megérkeztél.

- Engedd el a fiút! - a vele tartók időközben felsorakoztak a háta mögött.

- Elengedem egy feltétellel. Légy az enyém és egy haja szála sem fog görbülni. - a férfi elmosolyodott, mikor a számára legfontosabb embere megjelent.

- Mit akarsz?

- Szülj nekem örököst.

- Jan, ne tedd! - Yoshihide szabadulni próbált, de kísérlete kudarcba fulladt.

- Te az enyém vagy, ha tetszik ha nem nem!

- Uram! - szólalt meg James jobb keze. - Ő már nem lehet az asszonyod, mert egy másik férfi gyermekét hordja a szíve alatt.

Meglepetten nézett felváltva Yoshihide-re, a férfire és James-re. Hirtelen megértette a kósza rosszullétek okát.

- Bassza meg! - ordította James. - Heechul meghal!

- Nem ő a gyermek apja, hanem a fiú. - Yoshihide-re biccentett, de neki James-el ellentétben nem mondott újat, hisz kitől mástól lehetne a gyerek, mikor az elmúlt két évben senkivel sem volt, csak vele.

- Akkor nincs más választásom! - elindult lassan felé. - Kitépem azt a fattyút a méhedből!

- Neeeeeeeeee! - A fiú küzdött az őt földre kényszerítő démonnal.

A semmiből hatalmas fény támadt és szárnyas lények árnyékai vetődtek mindenhová. Mikor felnézett, Michael, Danyael és Simon álltak körülötte, hogy leszámolhassanak James-el. Michael el is kapta és minden erőfeszítés nélkül széttépte a férfit. Simon is elindult, hogy segíthessen a fiúnak és miután kiszabadult, szaladni kezdtek egymás felé. Mire kibontakoztak egymás karjaiból, a démonoknak és James többi csatlósának semmi nyoma nem maradt.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Néhány hónappal később a Hatcher házban nyugalom volt. A ház lakói lassan ébredeztek. Yoshihide és Jan összebújva, csukott szemmel élvezték egymás cirógatását. Az éjjeli szekrényen egy esküvői kép volt róluk. Kezeik összetalálkoztak, ujjaikat összefűzték és megcsókolták egymást. Boldogok voltak, hisz James és bagázsa halála után végre nyugodt életük lehetett.

- Szerinted van még egy kis időnk, mire mindenki felébred? - Hide hangja rekedtes volt, szemei csillogtak.

- Megint? - kuncogta el magát. - Telhetetlen vagy.

- Csak azért, mert szeretlek. - vonta gyengéd csókba és még csak befejezni sem tudták, mert kopogtak az ajtón.

- Ennyit a reggeli  játszadozásról. - nyújtotta ki a nyelvét.

- Remélem nem csináltok semmi illetlent. - nevetett Heechul, miután benyitott hozzájuk. - Hoztam valakit.

Azonnal elmosolyodtak, mikor megláttak Heechul-lel totyogó babát. Kikeltek az ágyból és egymásra néztek.

- Gyere babó. - intetett oda a csöppségnek és ő el is indult.

- Ez az, menj csak anyához. - nézte mosolyogva a totyogó és nevető pici fiút.

A házban béke volt. A baba megszületett és boldogságot hozott mindenki életébe. Jan és Hide tökéletes szülők lettek és sosem hagyták el egymást. Minden úgy ment, ahogy kellett.

2014. október 12., vasárnap

Dark Angel's Love ~ Part 4 (Yoshihide Sasaki & Heechul +18)

Reggeli idő volt. Jan és Sasaki a konyhában foglalatoskodott, reggelit készítettek, megterítettek és mindent elintéztek, ami ehhez kapcsolódott. Mikor mindennel végeztek, a fiú egyetlen mozdulattal rántotta magához és tapasztotta ajkait az övére. Annyira magukkal ragadták őket az érzelmek, hogy nem figyeltek arra, amit éppen csinálni készülnek. Vadul tépték egymás ajkait, kezeik vándorútra indultak, testük szorosan összesimult. Következő pillanatban érezte, hogy a fiú a pultra ülteti és combjai közé állt. Sasaki befészkelte magát a lábai közé, szorosan hozzá simult, keménysége a bejáratát simogatta, amire elengedte a száját és egy halk nyögés szökött ki rajta.

- Hide... - lehelte a csókok között, amikor ráébredt, hogy mit készülnek elkövetni. - ..... nem szabad.

- Csak egy kicsit. - ajkai a nyakán jártak. - Csak most az egyszer.... kérlek!

Már majdnem ott tartott, hogy enged neki, mikor a többiek hangoskodva lépkedtek le a lépcsőkön az emeletről. Szinte azonnal szétugrottak és elvégezték az utolsó simításokat, hogy ne fogjanak gyanút. Evés közben lopva pillantottak egymásra, és mikor valamelyikük megnyalta az ajkát, a másik mindig nagyot nyelt. Étkezés után Lucy mosogatott el Heechul társaságában, míg a pár a hátsó udvarban a kertet csodálta. Legszívesebben mindent felrúgva és senkire sem figyelve estek volna egymásnak, de úgy döntöttek nem teszik.

Később Jan a hűtőben és a spájzban készített leltárt, hogy mi az ami van otthon és mi ami nincs. Remélte, hogy a közelben Sasaki, mert képtelen lenne türtőztetni magát a jelenlétében és akkor lebuknak ha rájuk nyitnak. Igyekezett nem a korábban majdnem létrejött szeretkezésükre gondolni és viszonylag hamar bele is merült a számolgatásba. Észre sem vette, hogy kinyílt az ajtó, de amikor két kéz fonódott a derekára, azonnal megfagyott.

- Nyugi, csak én vagyok. - Heechul hangja megnyugtató volt számára.

- Ne ijesztgess. - zihálta. - Nem akarok szívrohamot kapni.

- Mióta vagy ennyire ijedős? - csókolt a nyakába, amitől azt hitte mentem megőrül. Reszketni kezdett a vágytól. - Noona, jól vagy?

- I-igen. - hazudta. - Nincs valami dolgod?

- De igen. - mondta a fiú. - A tisztálkodási szereket össze kell írnom, hogy mi kell.

- Rendben.

A semmiből hirtelen Yoshihide jelent meg. - Segítsek valamit?

Csak mosolyogni tudott, de képtelen volt megszólalni, mert attól félt, hogy Heechul előtt olyat mondana, amit nem akarna. Percekig szótlanul írta a listát és egyszer sem nézett Yoshihide-re, csak a leltárral kapcsolatban beszélgetett vele. Nem sokra rá, el is készült a lista és Heechul is megjelent a rá kiosztott résszel. A többiek is lassan lementek, hogy elmehessenek vásárolni. Mikor mindenki elment, a fiú megragadta a bal kezét és hallban lévő kanapéhoz húzta.

Sasaki leült és csak bámulták egymást. Ismét reszketni kezdett és titkon bármit megadott volna azért, hogy a fiú hozzáérjen. Túl régóta nem volt már pasival, hiába volt mellette Heechul, vele is csak háromszor volt dolga évekkel ezelőtt. Azóta úgy alakította a dolgait, hogy se kedve, se ideje ne legyen pasizni és jó is volt neki addig, ameddig őrangyala fel nem bukkant. Képtelen volt tovább gondolkozni, agyát megtöltötték a korábbi csókok és majdnem szeretkezés képei. Minden egyes sóhaj, mozzanat, hanglejtés, csók és benyomás ott lebegett körülötte, ostromolva azt a kevés önkontrollját, ami még megmaradt nem régről.

Yoshihide képtelen volt tovább várni. Keménysége fájón lüktetett a nadrágjában, ajkai csókra, kezei érintésre, teste megkönnyebbülésre és vágya kielégülésre vágyott. Nem teketóriázott sokat, egyenesen az ölébe húzta a reszkető lányt és gyengéden összeérintette a szájukat. A csók elmélyült, éhesen tépték egymás ajkait, nyelvük vad táncot járt. Gondolkodás nélkül ragadta meg szerelme derekát, letépte róla a finom anyagot, majd közelebb húzta magához, egy kézzel kiszabadította lüktető tagját és lassan rácsúsztatta. Ajkaik elváltak, mindkettejükből jóleső sóhaj tört a felszínre. Leírhatatlan érzés volt számára, mikor a lány karjai a nyaka köré fonódtak és mozogni kezdett az ölében. Először nem merte kiengedni a hangját, de mikor hallotta Jan-ét, hogy mennyire élvezi, már nem számított, szinte egyszerre nyögtek fel minden egyes alkalommal, mikor nem egymást csókolták.

Kinyitotta a szemeit és a lány arcát nézte, miközben testét egyre jobban átjárta a forróság, gyomrában kellemes nyomás kezdett fokozódni. Megállította, mielőtt teljesen elérte volna. Szorosan tartotta szerelme csípőjét és ügyelt arra, nehogy tovább mozogjon.

- Semmi baj. - zihálta Jan reszkető hangon. - Bízz bennem.

Megtette amit kért tőle. Enyhített a szorításon és hagyta, hogy tovább mozogjon. A forró és szorító érzés addig csökkent, de hamarosan visszatért és egyre erősödött benne. Megakarta állítani, de fejében visszhangzott a legutóbbi mondata, így inkább csak magához ölelte és várta a végét. Belenyögött a csókba, jobb kezét rásimította a lány tarkójára, hogy el ne válhasson tőle egyetlen pillanatra sem. Hamarosan érezte, hogy a lány izmai összehúzódnak tagja körül, a teste reszketni kezdett és vele együtt őt is elérte a forróság. Kimondhatatlanul boldog volt, hisz legjobb tudomása szerint ennél közelebb nem kerülhetnek egymáshoz a szerelmesek és neki ebben volt része. Az emberek ezt hívják szeretkezésnek. Sokkal jobb érzés volt, mint a barátai elmondták neki, akik régóta szerelmesek voltak.

Fogalmuk sem volt a titokban utánuk leselkedő Heechul-ről, aki csak azért ment vissza a házba, mert elfelejtette magával vinni a kocsi kulcsát. Vegyes érzésekkel volt a pár felé. Szemeiben könnyek gyűltek, egyszerre keveredett benne az elkeseredés és a düh, de sosem lenne annyira aljas, hogy imádott mesterének ártson. Tudta, hogy előbb-utóbb el kell fogadnia a tényt, hogy ők ketten szerelembe estek a közelgő sötét felhők és annak ellenére, hogy nem akarták. Régen ő is így volt azzal a nővel, aki rábocsájtotta a halhatatlanok szenvedéssel teli világát. Először minden arról szólt, hogy megtanítsa őt ennek a létnek minden fortélyára, előnyére, hátrányára, de később ez megváltozott, mikor viszonyt kezdtek. Évszázadokig voltak együtt, nem léptek félre mással, még a fejükben sem fordult meg az ötlet és kimondhatatlanul boldogok voltak egészen addig a pillanatig, míg egy James-hez hasonló szemétláda el nem vette őt tőle. A szeme láttára végezték ki és őt is halálosan megsebezték. Hála szerelme ajándékának mégis túlélte és akkor kezdte el kiirtani a hozzá hasonló férgeket. Vérengzésének hátulütője az volt, hogy néha amellett, hogy megcsapolta a nőket, kíméletlenül meg is erőszakolta őket. Ettől mentette meg Jan lassan hét éve és új életet adott neki azzal, hogy az övéi közé emelte. Szemeit az éppen csókolózó párra emelte. Eldöntötte magában, hogy mindenben segíteni fog nekik, nehogy megismétlődjön az, ami Elizabeth-el és vele ötven évvel ezelőtt. Jan-nek és a fiúnak van együtt esélyük, méghozzá nem is kevés és ahogy elnézte őket még egy darabig, úgy tűnt, hogy egy életre megtalálták egymást. Letörölte könnyeit, majd halkan megfogta a kocsi kulcsait és kisettenkedett az ajtón.

A szerelmes pár kezdett ismét összegabalyodni, de hogy senki se láthassa meg őket miután a többiek visszatértek, felmentek Jan szobájába, bemasíroztak a fürdőbe, kulcsra zárták az ajtaját és a zuhany alatt kötöttek ki. A meleg víz kellemesen masszírozta bőrüket, miközben behabozták egymást. Yoshihide elmosolyodott.

- Mi az? - kérdezte Jan.

- Csak eszembe jutott, hogy mikor még nem tudtad, hogy létezem és téged néztelek, sosem volt ilyen jó, mint most. - válaszolta.

Jan kicsit meglepődött. - Szóval tényleg leskelődtél utánam.

- Igen és minden perce megérte! - kijelentésére a lány közelebb ment hozzá.

- Csakugyan? - a kérdésnél hirtelen nagyot ugrott, mert ujjak fonódtak meredező férfiasságára. - Akkor is ilyen hatással voltam rád?

- Ahah. - sóhajtotta, de nem tudott többet mondani, mert ajkai rögtön szerelméére tapadtak.

Vadul tépték egymás ajkait, kezeik vándorútra indultak és Jan belemosolygott a csókba, mikor tenyereivel feltérképezte Yoshihide feszes izmait. Nemsokára elvált a fiútól, ajkaival először a nyakát vette célba, később a kulcscsontjára vándoroltak, majd a mellizmaira és végül szépen kidolgozott kockás hasára. A fiú megijedt, hogy esetleg lejjebb is mehet, ezért megmarkolta állát és egyenesen felhúzta magához. Nem akarta, hogy akarata ellenére olyat tegyen, amit máskor sosem és tudta, hogy undorodik az orális szextől, de különösebben nem is akarta megtapasztalni a dolgot, mert ő is látott már néhány ilyet és akkor igazat adott a lánynak. Helyette most ő csókolgatta a nyakát, melleit gyengéden simogatta az egyik kezével, majd az egyik bimbóját ajkai közé vette és nyelvével finoman körözgetni kezdett rajta.

Jan azonnal felnyögött, mikor a fiú egyik keze a combjai közé csúszott és megállapodott egy ujja a csiklóján. A körkörös mozdulatok hamar kicsaltak belőle néhány halk nyögést, de arra ügyelt, hogy ne hangoskodjon. Alsó ajkait beharapva élvezte a kényeztetést, amit a fiú nyújtott neki. Egy cuppanást hallott, a nyelv eltűnt a melléről, majd nedves ajkak vették birtokba az övét.

Yoshihide ujja egyre gyorsabban masszírozta a lány legérzékenyebb pontját és meglepődött, mikor reszketve és nagyot nyögve átlendült a határon. Hagyta, hogy kicsit pihenjen, majd eltávolodott tőle a sarokban lévő szekrényben kezdett kutatni. Szinte azonnal meg is találta, amit keresett. Remegő kezekkel szakította fel a kis csomagocskát, majd ügyelve minden mozdulatára tekerte le a síkos gumit keménysége tövére. Mikor ezzel megvolt, megragadta a lány, az ölébe vette, neki nyomta a falnak, majd lassan belé hatolt. Az érzéstől mindketten hangosan felnyögtek, de nem mozdult meg, csak állt ölében a lánnyal és kiélvezték az első lökést.

Néhány pillanat múlva lassan mozogni kezdett, keménysége teljes hosszában munkálkodott a lányban, amitől egyikük sem bírta visszatartani a sóhajait és így küzdötte magukat a csúcs felé. Lenyűgöző érzés volt, hogy ezúttal ő irányíthatott és a lány csak hagyta, hogy azt tegyen amit és ahogyan akart. Sokkal mélyebbre tudott így hatolni benne, de ugyanakkor őrjítőbb is volt az érzés, ami korábban is végigkúszott már a gerincén. Képtelen volt betelni az érzéssel, mindig többet és többet akart és nagyon meglepődött, mikor Jan nem mondott semmit, valahányszor csak megállt. Nem akart még elélvezni, szerette volna mélyen elraktározni az érzést és agyába rejteni minden egyes alkalmat, mikor együtt voltak, hiába nem csináltak még hasonlót. Minden pillanat sokkal értékesebb volt számára és ettől volt olyan édes.

Ismét mozogni kezdett, de most gyorsabban és erősebben, mint korábban. Hangos nyögés tört fel egyszerre mindkettejükből, Jan lábai szorosabban fonódtak dereka köré és karjaival erősebben ölelte. Ideje sem volt feleszmélni, mikor azok az izmok összerándultak körülötte és ő is átlendült a határon. Zihálva támasztotta mindkettejüket a falnak és próbált állva maradni, de annyira elfáradt, hogy lassan lecsúsztak a földre és úgy pihegtek tovább. Legszívesebben folytatta volna, de képtelen volt rá.

Jó időbe telt, míg minden visszatért a régi kerékvágásba. Jan még mindig az ölében ült és ölelte őt, feje a falnak volt támasztva, szemei csukva voltak és a fejét simogatta. Nem létezett ennél jobb érzés a földön. Kihúzódott belőle, szerelmével karjaiban felállt, majd leengedte a földre és lassú mozdulatokkal lefejtette magáról a gumit. A végére csomót kötött és letette a szekrényre, hogy majd kidobja, ha végeztek a zuhanyozással. Így is lett. Az első kukába dobta ki, ami a közelben volt.

Éppen öltözködtek, mikor Jan váratlanul éjfekete szemekkel felkapta a fejét és csak állt egy helyben. Percekig semmi sem történt, majd olyan gyorsan kapkodta magára a ruhát, ahogy csak lehetett. Mire ő is felöltözött, Jan már egy táskába kezdett ruhákat pakolászni és némi ételt. Tudta, hogy valami nem stimmel.

- Mi történt? - kérdezte idegesen.

- Valami közeledik és cseppet sem jó szándékkal. - a válasz megrémítette és egyszerre le is nyűgözte, hogy hamarabb érezte meg, mint ő.

- Hová megyünk?

- Van egy hely, ahol nem találhatnak ránk. - a mondat után megragadta a kezét és elindultak az első kocsiig, ami eléjük került.

Vérfarkasok gyűltek köréjük, közülük néhányan emberré váltak, majd beszálltak két kocsiba és elindultak. Útjuk egy erdőbe vezetett. Még sosem volt itt korábban, így nem tudta mire számíthat. Jó ideig zötykölődtek, majd hamarosan egy hatalmas házat pillantott meg. A hely gyönyörű volt. Minden olyan nyugodt és csendes volt. Legnagyobb meglepetésére Heechul várta őket a bejáratnál. Nem tudta mit akar vagy miért jött, de ki fogja deríteni és ha azért van ott, hogy ők ne lehessenek együtt, megmagyarázza neki a dolgokat.

- Chullie, mi a baj? - kérdezte a lány.

- Valami elkapta a Thom-ot és azzal fenyegetőzött, ha nem mész el James-hez, megöli. - mondta a fiú.

- Persze.... - csattant fel Jan. - ... nyilván azt kell elkapni, akiről azt hiszik, hogy illetékes abban, hogy kihez menjek férjhez! Lucian mit akar lépni?

- Beszélni akar veled. Van egy terve.

- Raze! - szólt oda az egyik vérfarkasnak és ő azonnal ráfigyelt. - Menj haza és mondd meg mindenkinek, hogy itt találkozunk!

- Indulok. - a férfi meghajolt, majd eltűnt.

- Fúúúú, apám. - szólalt meg Heechul, miután Jan bement a házba. - Nem lennék annak a szemétnek a helyében!

- Miért? - kérdezte a fiút.

- Mert Jan apró cafatokra fogja tépni!

A kijelentésre nagyot kellett nyelnie és leült az egyik székbe, ami a teraszon volt. Kavarogtak a fejében a gondolatok. Nem tudta elképzelni, hogy valaki ennyire aljas is lehet, hogy zsarolva és tisztességtelenül kényszerít bele valakit abba, amit a világon a legjobban elutasít. Be kellett látnia, hogy Heechul-nek igaza volt, hisz Michael is megmondta neki: Jan bármeddig képes elmenni a családjáért. Már előre sajnálta James-t és az apját, hogy ilyen mélyre süllyedtek.

- Nem lennék a helyében. - szólalt meg hirtelen.

- Tessék? - nézett rá Heechul értetlenül.

- Mármint a pasi helyében. - pontosította a mondatát.

Heechul nagyot sóhajtott. - Figyelj, tudom, hogy szereted Jan-t, de nem kell jó pofiznom veled! Tudom, hogy lefeküdtetek!

- Mit akarsz ezzel mondani? - nézett a másikra dühösen. - Megölsz, mert szeretem Jan-t?

- Akkor öllek meg, ha elhagyod!  - Heechul szemeiben könnyek gyűltek. - Azt hittem én leszek majd az a nagy szerelem, amit megélhet legalább egyszer. Az a bizonyos társ, akire eddigi életében várt és együtt leélheti vele az életét, de tévedtem. Féltékeny voltam rád. Minden vámpírnak egyszer vagy kétszer megadatik a lehetőség, hogy rátalálj életed párjára. Nekem egyszer sikerült, de elvették tőlem és azóta keresem az igazit. Neki te vagy a nagy Ő!

A szavak nagyon meglepték. Nem ezt várta Heechul-től. Azt hitte neki esik majd és megvívnak Jan szívéért, de ehelyett közölte vele, hogy nem vetélytársa és ajánlja neki, hogy jól bánjon vele. Ideje sem volt válaszolni, mert Jan lépett ki hozzájuk és sietett a kocsikhoz. Látta Heechul-ön, hogy tudja mi fog történni.

2014. október 9., csütörtök

Dark Angel's Love ~ Part 3 (Yoshihide Sasaki & Heechul +18)

Napok teltek el a sérülés és a csók után, de Jan sebe nagyon nehezen gyógyult és ez a többieknek is feltűnt. Csak találgatni tudták mi történhetett, de ha megkérdezték a fiút vagy a lányt, egyikük sem válaszolt, mert valószínű nem tudták ők sem. Nagyon aggódtak amiatt, hogy Jan-nek bármi baja eshet, hogy kíséret nélkül nem mehetett sehová, még úgy sem, ha Sasaki vele volt.

Sasaki aggódva figyelte odafentről Jan-t és cseppet sem tetszett neki, hogy képességei ellenére sem tud felgyógyulni. Mit tehetne azért, hogy végre mosolyogni lássa és egészséges legyen? Cikáztak a fejében a gondolatok. Az ő hibájából sérült meg! Miatta fekszik most az ágyában elképzelhetetlen fájdalmak között, mert nem abban a klubban kereste először! Megakadályozhatta volna!

- Ne okold magad. - egy kéz simult a vállára és a hang ismerős volt. - Nem a te hibád.

Michael jelent meg a semmiből, hogy támogassa. - Honnan tudod? Én nem mentem oda először! - fakadt ki. - A lehető legrosszabb őrangyal vagyok a világon!

- Tévedsz! - cáfolta meg Michael. - Nálad jobban semelyik angyal nem törődik a védencével. Ő ment oda és nem lehetett megállítani.

- Miért pont oda?

- A családját védte. - válaszolta a férfi. - Ha róluk van szó, a végletekig képes elmenni.

- Nem értem miért zárkózik el ennyire mindenkitől!

- Mert kicsi korától a családját óvja és mivel Lucian nem volt a helyzet magaslatán, neki kellett mindent intézni. Egyedül egy kislánynak nehéz az ilyesmi. Ekkor talált rájuk és most Heechul a célpont. - Michael szavai világosak voltak számára. Végre megértette miért annyira fontosak neki a többiek és az ok, amiért vezérükként is bánnak vele.

- Ki a srác, aki múltkor nekem esett? - kibökte amit akart és tudta, hogy ezzel a férfi is rájön miért érdeklődik utána.

- Heechul? Jan még évekkel ezelőtt találta meg. Vadul tombolt az utcán, időnként nőket erőszakolt és kiszívta a vérüket. Koreában találkoztak, de már egyetlen pillantásból érezték, hogy összetartoznak. Ittak egymás véréből és azóta együtt vannak. - mesélte el a történet rövid verzióját Michael.

- Tehát együtt vannak. - szemeiben könnyek gyűltek.

- Nem szerelmesek, ha erre gondolsz. - Végre felcsillant szemeiben a remény. - Miért nem mondod el neki, hogy szereted?

- Mi? - a kérdéstől nagyon meglepődött. - Honnan veszed, hogy szeretem? Folyamatosan csak beszól.

- Sasaki, mondd el neki. - Michael sokkal meggyőzőbb volt, mint gondolta. - Ki kell mondania a neved, ha azt akarod, hogy felgyógyuljon. A kapcsolatotok nem tud tovább lépni és emiatt van rossz állapotban. Egy sötét angyal szerelme sok bajra megoldás lehet.

A férfi úgy tűnt el mellőle, mint ahogy érkezett. Igazat adott Michael-nek. Gondolatban homlokon billentette magát. Visszaemlékezett a pár nappal ezelőtt történt estére az egyik klubban.

~ Sasaki, állj meg!

~ Mit szeretnél? - förmedt rá a lányra.

~ Mi történt tegnap a klubnál?

~ Hogyhogy mi? - úgy tett, mintha nem emlékezett volna rá, pedig ennek az ellenkezője volt igaz.

~ Sasaki! - nyúlt a lány a karjáért és ő legszívesebben megmondta volna neki, hogy szereti, de nem tehette.

~ Mondtam már, hogy nem vagy az esetem! - gondolatban megszidta magát.

~ Akkor mi a francnak csókoltál meg? - a lány mondata szíven ütötte.

Egyszerűbb lett volna azt mondania, hogy azért, mert szereti, de helyette játszotta a megközelíthetetlent. - Ezért! - Végül mégis engedett az érzéseinek és megcsókolta. Percekig ízlelgették egymás ajkait, majd megszólalt. - Csillapítja a fájdalmaidat.

Eközben Jan az ágyában szaggatottan lélegzett. A múltkori verekedést négy bordája és egy lapockája bánta. Előbbiből kettő törött könnyebben, másik kettő repedt, míg utóbbi majdhogynem szilánkosra törött. Hiába nyomták bele a fájdalomcsillapítókat és a vért, nem sok hasznuk volt. A nagy fájdalomtól rémálmai voltak és ha fent volt hallucinált és másra sem volt képes, csak nyöszörögni. A többiek csodálták, hogy ennyire képes elviselni, de mást amúgy sem tehetett. Épp csukott szemmel várta, hogy könnyítsen rajta a fájdalomcsillapító, mikor két meleg kéz fogta meg az övét és kicsivel később egy száj simult az övére. A gyötrelme csillapodott annyira, hogy megtudjon mozdulni és mikor kinyitotta a szemeit, meglepődött.

- Danyael. - suttogta.

- Hogy vagy? - mindig meglepte a férfi gyengédsége annak ellenére, hogy Isten egyik arkangyala.

- Nem akarok hazudni. - mosolygott, már amennyire tőle telt.

- Akarod, hogy veled maradjak, míg az őrangyalod visszatér? - a kérdés nagyon meglepte.

- Nincs más sürgős dolgod?

- Emiatt ne aggódj. Már mindent elrendeztem. Jelenleg te vagy a sürgős dolgom. - mosolya teljesen elvarázsolta, ahogy meleg szíve is.

Heechul lépett be az ajtón és nyújtott oda neki egy zacskó vért, hogy igya meg. Látszott rajta, hogy nagyon aggódik érte. Nem ellenkezett, csak elvette tőle és jó kislányhoz illően az utolsó cseppet elszopogatta belőle. Mikor végzett vele, a fiú egy nagy tálcával lépett be, ami tele volt minden jóval, amit csak megkívánhat. Letette a földre, majd Danyael segítségével felültette és lassan apró falatonként adogatta a szájába az ételt.

- Jobban nézel ki. - mosolygott rá Heechul.

- Jobban is érzem magam, hála Danyael-nek. - kacsintott a férfire.

- Oh, persze. A híres angyali csók, amely minden fájdalmat csillapít.

- Chullie! - szólt a fiú után, ahogy az ajtóhoz ért. - Köszönöm.

A fiú csak kacsintott egyet, majd kiment. Amint magukra maradtak, meghallották, ahogy Heechul és Sasaki ismét egymást marják. Danyael segített neki kikászálódni az ágyból, sőt még az ölébe is vette és úgy mentek le a földszintre.

- Mi a francnak jöttél vissza? Nem okoztál neki elég fájdalmat így is? - Heechul megtudta volna ölni a másikat.

- Tetszik vagy sem, az őrangyala vagyok és akkor jövök hozzá, amikor akarok!

Mindketten elhallgattak, mikor észrevették és Sasaki még meg is hunyászkodott Danyael jelenléte miatt. A férfivel lassan közelebb mentek és alig néhány méterre őrangyalától tette le, onnan pedig sétált. Heechul mindenáron segíteni akart neki, de Danyael visszafogta, mert kíváncsi volt mi fog történni. Nem tudta hogy reagáljon. Sasaki koszos volt, a ruhája néhány helyen elszakadt és édes, aggódó kiskutya szemekkel nézett a két férfire.


- Jézusom Hide, hol voltál? - a fiú felemelte a fejét és ránézett.

Jan kimondta a nevet amit hallani akart. A nagy teher, ami a vállain volt, eltűnt és a korlátok, amik közéjük álltak elpárologtak.

- Mondd még egyszer a nevemet! - követelte, hogy tudatosuljon benne, hogy tényleg megtörtént.

- Hide.

Nem gondolkodott, megragadta a lányt, az ölébe húzta, majd gyengéden megcsókolta. Szinte hallotta, ahogy a csontok összeforrnak rekordidő alatt és a sebek is begyógyultak. Amint elváltak ajkaik, nem engedte, hogy Jan elmozduljon az öléből, inkább szorosan átölelte. Szíve ki akart szakadni a mellkasából, míg két kar a testére nem fonódott, hogy viszonozza a gyengédséget. Látta Heechul gyilkos tekintetét, de nem érdekelte, mert végre nem kell színlelnie és kimutathatja az érzéseit, amiket szerelme iránt érez.

Amikor kibontakoztak egymás karjaiból, elszánta magát, hogy végre elmondjon mindent. - Egy démon bandát öltem meg. Parancsot kaptak rá, hogy téged vigyenek James-hez vagy ha nem, akkor öljenek meg.

- Ezért tűntél el napokra?

- Ezért is. - válaszolta. - Gondolkodnom kellett.

- Miről? - a kérdés cseppet sem lepte meg, szinte már várta mikor teszi fel neki.

- Az érzéseimről. Arról, hogy mit érzek irántad. - a szavak maguktól törtek elő. - Szeretlek és nem akarlak elveszíteni! - hát végre kimondta.

- Soha többé ne merj eltűnni,  érted? - megkönnyebbülten sóhajtott, mikor a lány ölelésében találta magát. - Beleőrülnék, ha történne veled valami. - Mégis szereti?

A többiek teljesen lefagytak, mikor meglátták az összegabalyodó párt. Meglepetten álltak és bámulták őket, ahogy Jan fájdalom és erőfeszítés nélkül sétált be a konyhába a fiúval. Mi történhetett, hogy egyik pillanatról a másikra jól érezte magát? Ennyire sokat számít, hogy Sasaki vele legyen? Boldognak látszott, de valami mégsem volt az igazi. Mi okozhat ekkora gondot neki, hogy még most sem teljesen boldog?

2014. október 8., szerda

Dark Angel's Love ~ Part 2 (Yoshihide Sasaki & Heechul +18)

Képtelen volt elhinni, hogy mégis megtörtént. Találkozott személyesen az őrangyalával és most is őt nézi. Mi történt, hogy megjelent neki?

- Miért jöttél? - faggatózott tovább Lucy, de ismét nem kapott választ.

- Nem válaszolhatok, csak Jan-nek. - ennyi telt Sasaki-tól és ezzel mindent elárult.

- Akkor nekem válaszolj a kérdésre, amit Lucy feltett az imént.

- Azért jöttem, hogy megvédjelek azoktól az angyaloktól és démonoktól, akik az életedre törnek. - mondta a fiú.

Az ég hirtelen megnyílt, mikor megfagyott ereiben a vér és két angyal csatlakozott hozzájuk, név szerint Michael és Danyael. Mindketten szorosan ölelték magukhoz, és karolták át derekát, miután kibontakoztak egymás karjaiból.

- Valaki megbízta őket, hogy öljék meg vagy ijesszenek Jan-re, hogy hozzámenjen Chuck egyik fiához. - Michael megadta a választ arra, amire a fiú még nem.

- És ezt ő miért nem mondta el? - csattant fel Lucy.

- Mert egy őrangyal csak a saját védencének árulhatja el a szándékait vele kapcsolatban. - mondta Danyael.

Jan a fiú felé fordult. - Ez igaz?

Sasaki csak bólogatott, mert nem mert megszólalni a két arkangyal társaságában úgy, hogy éppen fontos dolgokról beszélnek. Csodálta, hogy ők ennyire nyilvános helyen is képesek bármikor kupaktanácsot tartani és egyáltalán nem zavartatják magukat. Michael egy olyan védőburkot vont köréjük, hogy senki sem látja és hallja őket. Elnézte a két idősebbet és felfedezte bennük azt, amit magán, mikor rájött, hogy szerelmes Jan-be. A tiltott érzéseken túl olyan bensőséges kapcsolat volt közöttük, amit mindig is irigyelt.

- Sasaki, te maradj Jan-nel. - utasította őt négyszemközt Michael, mikor berekesztették a tanácskozást. - Mostantól nagyobb szüksége lesz rád, mint eddig bármikor.

Mikor a hatalmas kastélyra emléktető házukhoz értek és beléptek a kapun, Heechul szaladt ki a bejárati ajtón és senkire se figyelve ölelte át. Önelégült mosollyal nézett a srácra, valahányszor nem tetszett neki, hogy vele foglalkozik és szándékosan provokálta, míg meg nem tudta, hogy kicsoda valójában. Rosszul esett neki, amikor rájött, hogy Jan is érdeklődik az angyal után, hisz akkor minden esélye elszáll, hogy végre normálisan összejöjjenek.

A vacsora is csendben telt. Jan és Sasaki többször is fogva tartották egymás tekintetét, ami az asztalnál ülőket kicsit kezdte feszélyezni és jól tudta mire gondolnak. Hogy vonzódhat egy olyan sráchoz, akiről csak azt tudja, hogy az őrangyala és azon kívül szinte semmit és a legijesztőbb az volt, hogy szerintük a srácnak is tetszik. Egy angyal nem szerethet bele egy emberbe, pláne nem egy meghatározhatatlan fajú lénybe, mint ő, mert csúnyán megütheti a bokáját a fiú.

- Befejeznétek a filózgatást? - csattant fel. - Úgysem lesz belőle semmi!

Miután végeztek, Sasaki-val a nyomában elindult az emeletre, hogy bemehessen a szobájába és a fürdőben kössön ki, hogy lemossa magáról a nap mocskát. Annyira megfeledkezett magáról, hogy észre sem vette Sasaki-t, csak amikor leejtette a törölközőt és az a fiú lábára esett.

- Jézusom! - ijedten maga köré tekerte a törölközőt. - Te mindenhová követsz?

A fiú elmosolyodott. - Igen. - a válasz egyszerű volt.

Jan szemei kikerekedtek. - Megtennéd, hogy kimész?

- Mégis miért? Már számtalanszor láttalak meztelenül. - hangja kissé közönyös és bunkó volt.

- Te utánam leskelődtél? - csattant fel Jan, de valahol tetszett is neki.

- Chhhh... jobb dolgom is volt annál.

- Nem mennél ki végre? - mordult rá a fiúra. - Szeretnék nyugodtan lezuhanyozni!

- Nem! - válaszolta Sasaki.

- Ahogy akarod! - szinte letépte magáról a törölközőt és nagy erővel vágta le a padlóra. - Nehogy magadhoz nyúlj! Nincs kedvem utánad takarítani!

- Ne aggódj, annyira nem vagy jó nő!

De igen az volt, legalábbis számára a tökéletes nő. Bármit megadott volna azért, hogy ugyanúgy szeresse viszont, ahogy ő, de képtelen volt megmondani neki, ráadásul nem is tehette, hogy Jan alig ismeri annak ellenére, hogy mindent tud róla. Tudta, hogy nem sokáig játszhatja a hűvös és megközelíthetetlen srácot, mert előbb-utóbb úgyis lépni fog és bevallja érzelmeit. Szinte hallotta a lány gondolatait, ahogy a nevét ízlelgette magában és már meg is volt a név, amire vágyott és ha kimondja, eltűnnek a korlátok kettejük között. Az a bizonyos név felszabadítja és végre szerethetik egymást, de addig maradnak az apró jelek, célozgatások és a hűvös, bunkóskodó szerep. Fájó szívvel, de kiment a fürdőből és a lány szobájának erkélyére ment, hogy onnan bámulja a csillagokat.

Mire feleszmélt, már hajnalodott. Megfordult és szemeivel Jan-t kezdte keresgetni és örömmel nyugtázta, hogy az ágyában fekszik békésen szuszogva. Lassan odasétált hozzá és megcirógatta a karját a vállától az ujjai végéig. Megtűrné maga mellett, ha tudná, hogy szerelmes belé? Mit szólna hozzá, ha bevallaná az érzéseit? Eltolná magától vagy esetleg viszonozná?

A nap legtöbb része eseménytelenül és unalmasan telt mindenki számára, ráadásul Sasaki fáradt volt az éjszakázás miatt, ennek ellenére tartotta magát és mindenben lehetett rá számítani. Csak néhány pillanatra fordult el, és Jan-nek máris hűlt helye volt. Órákig próbálta megtalálni, de hiába. Már el is felejtette, hogy képes úgy eltűnni, hogy senki se tudja merre jár és ennek jó oka volt.Végül a lehető legveszélyesebb helyen találta meg, ahová bármelyik lény csak merészkedhetett.

A Poison nevű klubban csak a legveszedelmesebb lények merészkednek be és csak azért, hogy bajt keverjenek. Gyakoriak ott a gyilkosságok. A nőkre tárgyként tekintenek, amikkel kedvük szerint szórakozhatnak és ha megunták őket, egyszerűen kibelezik vagy átvágják a torkukat. Nagyot nyelve lépett be és kereste a lányt, de nem találta meg, azonban a hátsó ajtónál dulakodás hangjait vélte felfedezni. Szinte azonnal megszólaltak benne a vészcsengő hangjai és minden előzetes óvintézkedés helyett kilépett az ajtón.

Lenyűgöző volt szerelmét látni egyszerre két démonszerű lény ellen harcolni. Ahogy elindult feléjük, kikerekedtek a szemei. Ki tudja hány holttesten kellett átlépnie, míg végül a közelükbe tudott kerülni. Az egyiket megragadta és lekaszabolta a kezében megjelenő késével. Alig néhány pillanat múlva arra kapta fel a fejét, hogy valaki ordít, majd Jan a falnak ütközve egyetlen mozdulattal törte el ellensége nyakát.

- Jól vagy? - lépett hozzá közelebb és mikor Jan kicsit eltávolodott a faltól, akkor látta meg, hogy véres.

- Semmi bajom. - válaszolta.

- Jézusom, te vérzel!

- Hamarosan elmúlik. - Egyáltalán nem győzte meg a fiút.

Jan nem gondolkodott, egyszerűen csak elindult és a lehető legrövidebb úton visszamentek a saját területükre. Ott is a hátsó bejáraton akartak bemenni, mikor hirtelen éles fájdalom járta át a testét. Zihálva vetette magát a falnak és várta, hogy elmúljon. Mikor lehunyta a szemeit, érezte, hogy két kar, amik biztosan nem hozzá tartoznak ölelik át, majd forró levegő csapta meg a bőrét. Kinyitotta a szemét és akkor látta meg a tőle alig néhány centire lévő Sasaki-t.

Nagyot nyelt, de nem szólt semmit, csak hagyta, hogy befejezze, amit elkezdett. Néhány pillanat múlva szemei lecsukódtam és puha ajkak nyomódtak az övének. Testét melegség járta át. Szinte automatikusan mélyítette el a csókot és egyáltalán nem úgy tűnt, mintha Sasaki ellenkezne, sőt. Olyan csókcsatát vívtak, hogy attól félt ha tovább folytatják, az utcán esnek egymásnak. Mire befejezték, a fájdalom sokkal gyengébb volt, mint korábban.

Nah igen! Elfelejtette, hogy az angyalok csókja csillapítja a fájdalmat és segít a sebek gyorsabban gyógyulásában, de ez viszont is igaz.

- Fáj még? - suttogta Sasaki.

- Egy kicsit. - válaszolta

- Akarod, hogy... tovább folytassuk?

Nem válaszolt, egyszerűen csak magához húzta és megcsókolta. Hamarosan vadul tépték egymás ajkait és az sem zavarta őket, hogy az utcán vannak. Nagyot nyögött, mikor megérzett valami keményet a szeméremdombjának préselődni. Kíváncsiságból egyik kezével megtapogatta, és mikor a fiú felnyögött.

- Ha tovább akarunk menni, meg kell tenned valamit. - suttogta a fiú néhány csók közben.

- Mit?

- Mondd ki a nevem. - a fiú éhesen vette birtokba a száját és nem akarta elengedni.

- Sasaki. - nyögte halkan.

- Hát itt vagytok! - Lucy hangjára úgy ugrottak szét, mintha valami égetni őket. - Már mindenhol kerestelek. - Egy pillanat! Jól láttam, hogy ti smároltatok?

Mindketten zavarban voltak, de egyikük sem válaszolt a kérdésére. Mikor hazaértek, Heechul egyből vitatkozni kezdett Sasaki-val. Úgy tűnt a fiú hamar megnyílt és ez a csókoknak is volt köszönhető.

- Hogy volt képed megcsókolni Jan-t? - szögezte az első kérdést Heechul a fiúnak.

- Mi közöd hozzá? Az őrangyala vagyok és nem kell a beleegyezésed!

- Miattad sérült meg, mert nem vigyáztál rá!

Jan ideges volt. Képtelen volt végighallgatni a fiúk kakaskodását. - Befejeznétek végre? Nem egy konc vagyok, amin marakodhattok! - Dühösen ment fel a szobájába és zárta be maga mögött az ajtót. Senkit sem akart látni. Kinyitotta a szobájában lévő hűtőt és kivett belőle egy zacskó vért, majd az ágyán fekve szép lassan megitta az utolsó cseppig. Folyton azon járt az esze, amit a fiú mondott neki. Mondja ki a nevét. Ha nem a születési nevére gondolt, akkor melyikre? Ezekkel a gondolatokkal tért nyugovóra, remélve, hogy a holnap majd válaszokat adhat.