Húsz évvel ezelőtt egy apa felajánlotta alig tizenkét éves fiát egy démonnak, hogy cserébe gazdag és sikeres legyen. Az a Sátánista szekta tette meg a felajánlást, akik rengeteg ember rituális meggyilkolásáért voltak felelősek. Vassey atya leszámolt velük, de csak akkor tudta meg, hogy mi történt, amikor a gyerek apja haldokolva el nem mondta neki. A pap elutazott abba a csendes kis városkába, ahol a fiú lakott nagynénjével és élte viszonylag megszokott életét édesanyja halála után. A gonosz megjelent a városban és gyilkolni kezdett. Az Árnyékhozó, ahogy emlegették, áldozata fényben töltött éveinek megfelelően szedett áldozatokat, hogy feláldozhassa és elhozza a poklot a földre. Először a temetőbe fészkelte be magát, hogy megszentségtelenítse Chris édesanyjának maradványait és az első áldozata egy rendőr volt, aki felfigyelt a nagy pusztításra. A második a kórboncnok, a harmadik Chris nagynénjének, Jenny Hatcher-nek az asszisztense volt, a negyedik a város papja, az ötödik szintén egy rendőr és az utolsó Vassey atya volt, aki önmagát áldozta fel, ezzel megmentve a fiút a kárhozattól....
Egy sátáni szekta ismét összeült. A szomszédos teremben feláldoztak néhány embert, kegyetlen módszerekkel. Egyikük teste mellett egy hatalmas tál volt, benne vérrel, a másik mellett egy szív volt, a harmadik mellett vese és így tovább. A levegőben istenkáromló kántálás és a gonoszhoz imádkozás folyt. Egy férfi lépett elő a semmiből, kezében egy borítékkal és a vezető ránézett.- A vért! - Szólt rá a férfi és az ismeretlen egy véres kötést tartott a gyertya tüzébe. - A hajat! - Azzal is ugyanígy tett. - A fényképet, Mr. Douglas! - Amint a tűz érte a fényképet, valami sötét megelevenedett az árnyékból és testet öltött.
Egy férfi rontott be a semmiből és próbálta megakadályozni, hogy megtörténjen, de elkésett. A felajánlás megtörtént és már nem tehetett semmit. Az áldozati gyertya mellett Chris Hatcher képe feküdt. Éppen elakarta tenni, amikor a szekta vezetője rátámadt. Verekedtek és dulakodtak, míg néhány lövés el nem dördült. A sátánista fuldokolva támolygott el a férfitól, majd a földre zuhant és vért köpve kilehelte a lelkét. A fény árnyékában ismét megjelent a sötét alak és nevetni kezdett.
- Nem állíthatsz meg! - Mondta a férfinek érdekes hanggal.
Zihálva és izzadtan ébredt fel. Amint kezdett észhez térni, szemei a szobát kezdték vizslatni és nem ismerte fel. Az ágy másik oldalán feküdt mellette valaki és amikor odanézett, megkönnyebbülten vette észre, hogy Damon az, akivel évek óta egy családot alkotnak. Már ő is fent volt és láthatóan nem aludt valami jól. Mintha a zaklatottsága rá is átragadt volna. Damon reszketve ült fel az ágyban és a fejét a vállára fektette. Elméjében folyamatosan peregtek a képek az álmaiból. A tűzben tartott képnél rájött, hogy valamelyiküket felajánlották egy démonnak. Chris nézése mindent elárult. Rettegett a múltjától és az, hogy megálmodta, hogy ismét megtörténhet, újra felszínre hozta az emlékeit.
Mikor Damon megnyugodott és visszadőlt az ágyba, azonnal lement a konyhába és reggelit kezdett készíteni. Míg a szalonnát, tojást és a palacsintát sütötte, állandóan azon gondolkodott hogyan óvhatja meg a fiúkat a szekta által rájuk küldött gonosztól. Vajon milyen borzalmat küldhettek rájuk az a rohadékok? A hab a tortán a Napfogyatkozás fesztivál volt, amit a bizonyos nap után is minden évben megtartottak. Chris számára horror lehet majd az előttük álló nap, hiszen ma van az évfordulója annak, hogy a démon fel akarta áldozni. Azóta sem mer sötétben aludni és mindig felkapcsolja a villanyokat arra, amerre jár és gyakran úgy hagyja. Az évek alatt már teljesen hozzászokott és ez egy újabb közös pont az életükben. Annak idején neki is volt egy ilyen esete egy démonnal, akit szintén Árnyékhozónak hívtak.
- Jó reggelt! - Zökkentette ki egy női hang. - Minden rendben? - Amikor kiszakadt a gondolataiból, akkor látta, hogy Chris nagynénje, Jenny volt.
- Persze. - Hazudta.
- Jó reggelt. - Mondta Damon zavartan akcentussal.
- Jól aludtatok? - Logan Sheriff, aki azóta elvette Chris nagynénjét és nyugdíjba ment.
- Egyáltalán nem! - Vágta rá Chris és Damon-nel csak bólogatni tudtak.
Mintha Jenny-nek azonnal leesett volna mi történt. - Rémálmaid voltak? - Nem válaszoltak. Csak az arcán legördülő könnycsepp árulta el, hogy ugyanazt álmodta és persze Damon furcsa viselkedése. Összenézett a fiúkkal. - Mit nem mondtok el nekem? - Még mindig semmi. Látszott rajta, hogy nagyon kétségbe volt esve. - Jan? - Tőle várta a választ. - Egy család vagyunk, legalább te mondd el mi folyik itt!
Egy család voltak, mert Chris összekötötte őket és a család emberi ágának egyik részét ők is képviselték. A fiút szándékosan nem változtatta át semmivé, ennek ellenére mindenre megtanította és óvta amikor kellett. - Mindhármunkat felajánlottak egy démonnak! - Jenny az őt hirtelen ért sokktól majdnem összeesett.
- Megint kezdődik? - Kérdezte tőle Logan Sheriff és csak bólintani tudott.
- Melyikőtöket akarja? - Jött Jenny újabb kérdése.
- Nem tudom. - Vallotta be neki az igazat. - Chris-ért mindenképp eljön!
Jenny szemei kikerekedtek. - Ezt hogy érted?
Nagyot sóhajtott és belekezdett a mondókájába. - Legutóbb azt mondta, hogy még nincs vége és Chris-ért is eljön, amint lesz rá lehetősége. - Chris furcsán viselkedett. Odament hozzá és átölelte. - Tizenöt éve értem is eljött! - Kijelentésére mindenki meglepődött.
- Hogy úsztad meg? - Kérdezte Chris.
- Isten közbelépett! - A többiek zavarodottak voltak. - Nálad is azzal, hogy Vassey atya feláldozta magát. - Újabb könnycsepp csordult le az arcán. - Ezúttal kevés lesz hozzá!
- Miről beszélsz? - Kérdezte Logan Sheriff.
- Ha a Sátán nem lép közbe, akkor végünk!
- Ő honnan tudja majd, hogy baj van? - Damon kérdése választ adott az övékére.
- Remélem! - Sóhajtotta.
Nem vesztegették feleslegesen az idejüket fecsegésre. Két kisebb csoportban összeszedtek minden lehetséges fényforrást és generátort, nehogy sötétség szakadjon rájuk. Szereztek némi élelmet és vért, hogy a sajátjával megvédhesse a házat és legyen idejük kitalálni valamit. Húzni akarta az időt, míg a Sátán megneszeli, hogy valami nem stimmel és veszélyben van az életük. Alkonyat előtt végeztek a fények felszerelésével és akkor elkezdte a feladatát. Először a benzinbe csepegtette a vérét, aztán a generátorokba, hogy ne lehessen tönkretenni őket. Kifelé tartva nem zavartatta magát az útközben lecseppenő vér miatt, mert azok azonnal beleivódtak a padlóba és a ház részévé váltak.
Többször is körbejárta a házat, levédte a kamrát és a garázst is, a kocsiról sem felejtkezett meg. Igyekezett pótolni az elveszett vért és a pajzs egyre erősebbé vált. Az órák előrehaladtával az emberek kezdtek megőrülni. A nagy harc előtt még volt egy kis idejük, mielőtt lement a nap. A város lakói egymást üldözték, megölték egymást, férfiak követtek el erőszakot a nőkön vagy orgiát tartottak. Az Árnyékhozó megmérgezte a lakókat és ez ellen semmit sem lehetett tenni. Mindenhol csak a halál és a frissen kiontott vér illata érződött. A démon ezúttal túl messzire ment! A nap lassan kezdett eltűnni a horizonton és átadta magát a sötétségnek.
Hatalmasat nyelt, majd megindult futásban hazafelé. Szerencsétlenségére néhányan követték és a ház előtt néhány méterrel feltartóztatták. Nem akart nagy kárt tenni az emberekben, sem felfedni igazi lényét, de meg kellett valahogy védenie magát. Úgy döntött tovább megy, de valami megragadta és nem engedte, hogy átlépje a védőpajzs határát. Egy hideg kéz simított végig az arcán, majd le a nyakán és végül a vállán. Megborzongott, mert tudta, hogy ki az. Nagyot nyelt és próbált mélyeket lélegezni, mert kezdett eluralkodni rajta a bénító félelem. Próbált ellenállni a reszketésnek, de nem sikerült. Az a bizonyos hátborzongató hang elnevette magát.
- Rég találkoztunk, Jennifer! - Motyogta a fülébe.
- Mit akarsz? - Kérdezte a démon-t.
- Téged! - Nem ezt a szót várta.
- Ki volt a képen, amit elégettek? - Nagyon kíváncsi volt rá.
- Damon. - A névtől teljesen lefagyott.
Küzdött magával, nehogy megmutatkozzon a valódi énje. Szerencsére lángok csaptak fel a semmiből és az Árnyékhozó elengedte. Azonnal kapott az alkalmon és rohant, ameddig át nem lépte a védőpajzs határát. Nem nézett vissza, csak futott tovább és meg sem állt a házig. Levegő után kapkodva ült le az emeletre vezető lépcsőre és próbált megnyugodni. Akarata ellenére kezdett változni, amit képtelen volt visszafogni. Jenny elsikította magát, amikor meglátta éjfekete szemeit, sötét karmait és megnyúlt fogát. Bevillant számára, hogy amikor az Árnyékhozó meggyulladt, a saját démoni erejének egy részét használta. Bizonyára az Árnyékhozó is meglepődött, mert folyamatosan szólította. Rájött, hogy a benne lakozó démonnak fel kell erősödnie.
Emberek kezdtek gyülekezni a ház előtt és kántáltak valamit. A démon tervezett valamit, de nem érte váratlanul. Mire ura lett önmagának, az összes lámpa pislákolni kezdett. Emberek tévedtek a pajzs mögé és meg akarták ölni. Ekkor már nem volt más választása, mint ölni. Sorra ölte meg a rátámadókat. Valamit mindig kitépett belőlük és kihajította az úttestre. Sajnos későn eszmélt fel, mert a fények kialudtak. Azt várta, hogy a generátor kivilágítja a házat, de nem így lett. Beszaladt a házba és akkor meglepő dologgal találkozott. A démon elkapta Jenny-t és Logan Sheriff-et, akik holtan estek össze. Rögtön azután Chris-t kereste és amikor megtalálta, torkon ragadta.
- Hello Christopher. - Hörögte a démon.
Még mielőtt bármit is tehetett volna, az álmaiban szereplő nyomozó jelent meg pappal.
- Távozz innen tisztátalan lélek! - Ment közelebb hozzá és rálötybölt egy adag szentelt vizet.
- Azt hiszed megállíthatsz pap? - Vicsorogta az Árnyékhozó. - Már tizet elvittem! - Akkor jött rá, hogy míg ők megpróbálták magukat megóvni, nem tétlenkedett. Már csak egy lelket kell elvinnie, hogy közel kerülhessen Damon feláldozásához.
- Ki innen! - Üvöltötte a pap és démon köddé vált.
Megkönnyebbülten ölelte magához először Chris-t, aztán végül Damon-t is. Hála a nyomozónak és a papnak nyertek egy kis időt, hogy kitalálhassanak valamit. A rettegés beleültette magját mindannyiukba. Tartott tőle, hogy elveszíti a két fiút és képtelen ellene tenni. Észre sem vette, hogy mit tesznek. Mikor feleszmélt, egy szenvedélyes csókon voltak túl Damon-nel. Zavarában elpirult és megpróbált elhúzódni a fiútól, de nem hagyta.
- Mikor tesszük meg végre? - Kérdezte a fiú vággyal teli hangon, miközben a nyakát csókolgatta.
- Amint vége lesz, megrontalak. - Lehelte és akkor a papnak valami szöget ütött a fejébe.
- A fiú szűz? - Kérdezte az atya.
- Tessék? - Hörrent fel rögtön.
- Ártatlan? - Nem akart rá válaszolni.
- Nem voltam még nővel! - Jelentette ki Damon. - Jan-re várok. - A fiú nem bírt magával.
- Most akartok szeretkezni? - Chris hangján hallatszott, hogy nagyon nem tetszik neki az ötlet. - Ugye nem?
- Nem! - Vágta rá azonnal.
- De! - Kiabálta a pap.
- Hogy mi? - Háborodott fel Chris.
- Ha a fiú tisztátalan, nem viheti el a lelkét, csak ha önszántából felajánlja neki!
- Ronts meg! - Suttogta Damon kéjesen a fülébe.
Kicsit eltolta magától és elmosolyodott. - Megkapod amire régen vágysz!
Elegendő volt ennyit mondania, mert a fiú az ölébe kapta és meg sem álltak a szobájukig. Ahogy bevágódott mögöttük az ajtó, Damon neki esett. Nem volt szükségük több előjátékra, mint amit lent lejátszottak. Az első lökés észvesztő volt. Képtelen volt megállni, hogy ne igyon a véréből és ne adjon az övéből neki. Így minden lehetséges módon megfosztotta a tisztaságától és azzá tette, amivé válni akart. Egy halhatatlanná, mindegy milyen fajból való. A mag el volt vetve, de lassan csirázott ki. Hála a papnak a ház leszentelése sokat nyomott a latba és senki sem tudta a védőmezőt átlépni, még úgy sem, hogy félhomály volt náluk. A démon biztos fortyoghatott magában.
Míg Damon kezdett bevadulni felette és keményebbeket lökni, úgy érezte, mintha ismét álmodott volna. A teljes negyed sötétségbe borult, csupán egyetlen házban lehetett látni fényt. Egy fiatal nő, aki kétségbeesve rimánkodott Istenhez. Mintha a démon szemével látott volna, úgy közeledett a házhoz. Pechére nem tudott bejutni és azok sem, akiket amiatt küldött, hogy vessenek véget a világosnak. Rengeteg elemmel vagy feltöltött akkumulátorral rendelkező lámpája volt, amivel az egész ház egy hatalmas karácsonyfa izzónak tűnt belül. Rögtön mellette egy teljes sötétségbe burkolózó ház volt, benne egy elemlámpával világító fiatal nővel, aki rettegve és sírva világított eszeveszetten.
Az Árnyékhozó új áldozatot talált magának, amit lassan cserkészett be. A nő idegesei pattanásig feszültek és látszott rajta, hogy hamarosan kiakad. Hallotta a démont nevetni, majd megközelítette a nőt, aki sikítani kezdett. Próbálta elcsábítani, de nem tudta, így aljas eszközökhöz nyúlt. Fekete anyaggá vált, ami körbeölelte áldozatát, majd furcsa közepette sikítás hallatszott. Hirtelen forróság kerítette hatalmába és akkor jött rá, hogy hamarosan átlendül a határon. Egyszerre élvezte a szexet és figyelte a démont, ahogy felfalta a nő lelkét, majd a testét is és csak csontok maradtak belőle. Reszketve élvezett el Damon alatt és olyan fáradt volt, hogy képtelen volt észnél maradni. Továbbra is össze volt kapcsolódva az Árnyékhozóval. A sötét anyag kezdett összeállni egy alakká, aki megkönnyebbülten zihált az újabb sikeres akciója után, majd váratlanul ránézett.
- Hamarosan érted is elmegyek! Akkorát sikított, hogy Chris eszét vesztve rohant be hozzájuk és mondott valamit, de nem értette mit. Korábbi fogadalma, hogy ez a lény többé nem tarthatja rettegésben semmivé vált.
- Jan! - Rázogatta Chris. - Mi történt? - Simogatta ezúttal az arcát. - Mit láttál?
Nem válaszolt semmit, egyszerűen bevonult a fürdőbe, beállt a zuhany alá és a víz csobogása közben alaposan kisírta magát. Annyi év után még mindig nem sikerült túltennie magát az eseményeken és az sem segített, hogy az Árnyékhozó nem tett le róla annyi év eltelte után. Szerencsére addig a napig jól óvták, hisz nem akadt a nyomára és nem kísértette állandóan álmában. Azt hitte, hogy sokkal erősebb lesz, amikor ismét találkoznak és bátrabb is, de teljesen megbénította. Erőt kell merítenie legalább abból, hogy Damon már az övé és mindenáron meg kell óvnia az Árnyékhozótól. Gondolataiból a fiú gyengéd érintései szakították ki. Miután végeztek, levonultak a többiekhez. Chris éppen a félig még vizes hajával játszadozott. Néhány pillanat múlva a fiú a falnak csapódott és egy hideg kéz ragadta meg a nyakát és szegezte a földnek.
Végigfutott a hideg a hátán, amikor a démon beszívta az illatát. - Milyen jó illatod van, Jennifer!
- Tévedsz! - Szólt közbe Damon a lépcső aljánál. - A neve Jan és nem Jennifer!
- Valóban? - Kuncogott a démon. - Azt hittem több eszed van!
- Nem kenyerem a menekülés! - Dacolt a fiú az Árnyékhozóval.
- Nagy hiba! - Szorított egy kicsit a fogáson. - Nyerhettél volna egy kis időt!
- Engedd el! - Parancsolt rá a démonra a fiú.
- Feláldozod magad helyette? - Mintha meglepődött volna.
- Igen! - Mondta ki azt a szót, amitől rettegett.
- Damon, ne! - Tiltakozott.
- Még nincs itt az ideje! - Tudta, hogy hová akart kilyukadni.
- Damon, te angyali teremtés. - Mondta az Árnyékhozó, mielőtt elvitte volna.
Nem volt más választása, mint bízni a fiúban. Nyert nekik egy kis időt, míg a benne lakozó démoni lény tudatára ébred és megmentheti a feláldozástól. Biztosra vette, hogy az Árnyékhozó nem tud a változásról, ami szép lassan bekövetkezik a fiúnál. Mivel óvták tőle, megtanulta hogyan lehet elrejteni előle a valódi énjét és Damon-ét is kordában tartani. Nem várta meg, amíg a többiek kitalálnak valamit, inkább maga indult utánuk és azt is tudta hol keresse őket. A démon korábban mindkettejüket egy templomban akarta feláldozni és érezte, hogy most sem lesz másképp.
- Hová megyünk? - Kérdezte a pap.
- A templomba. - Válaszolta helyette Chris.
- Miért pont oda? - Csatlakozott be a nyomozó is.
- Oda vitte Damon-t! - Nem akart több szót fecsérelni, mint amennyit szükséges volt.
- Tessék? - Zavarta, hogy a nyomozó túl sokat kérdezett.
- Nincs annál nagyobb Istenkáromlás, mint Isten házában feláldozni a fiút!
Nem teketóriázott tovább. Úgy rohant, mint egy őrült és meg sem várta a többieket. Amint beért, Damon az oltáron feküdt és az Árnyékhozó Jézus szobrát egy kaszával mellbe szúrta. Egy fülsiketítő sikítás visszhangzott a templomban és a fény, ami benne uralkodott kihunyt. A démon a Teremtés könyvét kezdte mondani visszafelé. Nem mondott semmit, csak lassan elkezdett közeledni a fiú felé. Mikor odaért hozzá, a szájára helyezte a mutatóujját, hogy csendben tartsa.
Az Árnyékhozó nevetni kezdett. - Mégis eljöttél, Jennifer?
- Isten szelleme lebegett a vizek fölött! - Kezdett el az Árnyékhozó ellen beszélni a pap. - És Isten azt mondta legyen fény, és megszületett a fény! - A démonnak cseppet sem tetszett. - És Isten látta, hogy a fény jó.
- Nap első az reggel a jött este az jött és elnevezte éjszakának.
- Isten elválasztotta a fényt a sötétségtől és Isten nappalnak nevezte a világosságot. - Ekkor már a pap is Damon mellett volt.
- Azért jöttél, hogy megváltásért könyörögj, pap? - Szűrte ki a fogai közt a démon.
- Nem áll módodban felajánlani! - Jelentette ki az atya.
- Akkor könyörögj a fiú életéért! - A pap beszélni kezdett Damon-hoz.
- Bízza csak rám, atyám! - Amint kimondta a mondatot, szemei feketén izzottak és furcsa aura kúszott köré. - Itt az ideje, hogy lezárjuk!
- Ez nem lehet! - Mondta meglepetten az Árnyékhozó.- Mi az? - Kérdezte vicsorogva. - Félsz tőlem? - Kinyújtotta a kezét és anélkül vette ki Jézus szobrából a kaszát, hogy hozzáért volna. Érezte, hogy valaki közeledett.
- Atyám, elhagytál engem! - Kiabálta a háta mögé az Árnyékhozó.
A pap mellette majdnem szívrohamot kapott és a démon is meglepettnek tűnt. - Késtél! - Vetette oda a Sátánnak.
- Későn jutott el hozzám a hír. - Mentegetőzött a pokol ura. - Nyugi Atyám, nem fogom bántani! - Hátulról átölelte és a nyakába csókolt. - A tiéd, ha akarod.
Kapott az alkalmon és elindult a démon felé. Karjával ismét intett és ezúttal az Árnyékhozó-t kényszerítette térdre. Itt volt az ideje, hogy leszámoljon vele és a szörnyű múlt a ködbe vesszen. Vérszomja minden egyes lépéssel csak nőtt és még akkor sem csillapodott, amikor megállt előtte. Kegyelmet nem ismerve ütötte át jobb öklét a démon mellkasát és nyúlt a szívéért, hogy kihúzza a testéből. Vicsorogva nézett rá, miközben Damon megjelent mellette, kezében a kaszával.
- Atyám, miért hagytál magamra? - Ez volt az Árnyékhozó utolsó kérdése.
Odakint lassan felkelt a nap és első sugarai megvilágítottak néhány padot. Damon intett a karjával és az összes függöny leszakadt a helyéről. A fény mindent bevilágított és a démon égni kezdett. A kezében szikrázó szívet egyetlen mozdulattal összemorzsolta, majd a fiú az Árnyékhozóba vágta a kaszát és az apró darabokra robbant, aztán mintha ott sem lett volna, felszívódott. Képtelen volt elhinni, hogy vége volt. Damon azonnal magához ölelte és rövid idő múlva Chris becsatlakozott. Megszabadultak az Árnyékhozó-tól és a rémálmok sem kísértették tovább őket. A templomot is átjárta a nyugalom és Isten jelenléte.

