Mine! (+18)

Egy új vámpír tűnt fel az Angyalok városában és szedte áldozatait. Napokig semmit sem lehetett tudni a kilétéről egészen addig, ameddig az egyik szemtanú el nem mondta, hogy megnyerő külsejű, és nagyon vonzó férfi volt, aki szinte elcsábította a gyanútlan nőket. Kezdetben prostikat és striciket ölt meg, aztán ártatlan járókelőket. Az alig húsz éves szűz lányokat megerőszakolta, mielőtt kiszívta volna a vérüket. Hiába próbáltak csapdát állítani, a vámpír túl jó volt ahhoz, hogy elkapják. Végül mégis sikerült.
Jan néhány nappal ezelőtt egy vámpír támadást vizsgált ki. A vérszívó egy fiatal lányt sanyargatott, amikor megtalálta. Akkora erő volt benne, hogy alig tudták leszedni a lány halott testéről. Próbált ellenállni, de ő gyorsabb volt és egy mozdulattal kiütötte a vámpírt. A házukban a pincéjükbe vitték, ahol erős láncokkal kikötözték és egy maszkot tettek rá, hogy ne tudjon senkit sem megharapni. Próbálkoztak önkéntesekkel, hogy időnként megetessék, de nem akarta egyiket sem elkapni, csak annyit ivott belőlük, amennyire szüksége volt. Kezdett különösen viselkedni, hiszen a tapasztalatok alapján imádott a lányokkal szórakozni, mielőtt kiszívta a vérüket.
Napokig a közelébe se ment, de aznap nagyot hibázott, amikor ő vitte be hozzá az egyik lányt. Érezte, hogy valami nem stimmel és minden óvintézkedést megtett, hogy ne kelljen közel mennie a sráchoz. Igazi szívtipró volt a srác. Szép lassan elcsábította a lányt, mielőtt fogait belemélyesztette volna a nyakába. Unottan figyelte az eseményeket, aztán a vámpír a szemeibe nézett és mintha saját magát látta volna a karmai között. Igazság szerint nem bánta, mert most először elgondolkodott rajta, hogy milyen lehet egy ismeretlen és veszélyes vámpírral, aki nem állandóan a kívánságát lesi, hanem a sajátját is kielégíti bármi áron. A veszély vonzotta és ez most erősebb volt mindennél.
A vámpír kiszúrta, hogy kissé óvatlan volt. Jelzett neki, hogy végzett az evéssel és ő odament a lányért. Amint a lány tisztes távolságban volt, megragadta a karját és magához húzta. Szíve kihagyott néhány ütemet, de igyekezett észnél maradni. A vámpír egész közel hajolt hozzá, mégpedig annyira, hogy ajkaik egymást súrolták. Megakarta csókolni, de nagyot mordulva ellökte magát tőle és olyan távolból figyelte, ahonnan nem érhette el. Szemei befeketedtek, amivel jelezte, hogy nem érdemes vele szórakozni. A srác szinte extázisban vonult visszavonulót, amikor ráordított és csak bámulta tovább. Látszott rajta, hogy erre nem számított. Fenyegetve érezte magát és megmutatta a lénye egy kis darabkáját. Izzó szemekkel bámulta, miközben megpróbálta leszedni magáról a láncolat és a nyakörvet. Látszott rajta, hogy nagyon közel akart kerülni hozzá.

Napfelkeltéig még volt néhány óra. Túlságosan fáradt volt ahhoz, hogy a sráccal foglalkozzon, ráadásul meg is sérült. A bal oldalán vastag kötés volt, ami teljesen átázott a sok vértől. Az egyik családtagjának megengedte, hogy kicserélje a kötését, miközben legalább három tasakos vért szivornyázott ki az alatt a pár perc alatt. A zuhanyzást már korábban megejtette, így utána rögtön mehetett aludni. Nagyot nyögve zuhant be a párnái közé és úgy, ahogy volt azonnal el is nyomta az álom. Először csak a semmiben lebegett, majd zuhanni kezdett és teste hamarosan leereszkedett egy havazó és kopár erdőbe. Fogalma sem volt hová került, de tudta, hogy hamarosan kiderül.
Próbálta feltérképezte a területet, de sehogy sem volt neki ismerős. Már kezdte feladni a reményt, hogy rájön hol is lehet, amikor a fák között meglátott egy szakadt ruhás, tépett hajú srácot sétálgatni. Először nem tudta ki lehet, de amint felé fordult, teljesen lefagyott. Az a srác volt, akit a pincében tartottak láncra verve. A kezét a szája elé tette, miközben lassan hátrálni kezdett és azon gondolkodott, hogy tűnhetne el onnan. Ahogy próbált távolabb kerülni a vámpírtól, ő úgy követte és képtelen volt lehagyni. 

 
Igéző tekintettel nézett rá és próbálta meggyőzni, hogy ne fusson el tőle. Az ösztönei azt súgták, hogy ne álljon meg. Kereste a kiutat a rémálomból, de nem találta. Fel akart ébredni, de nem tudott. Pánikolni kezdett és nem ok nélkül. A srác egyszerre testesítette meg a szívtiprót és a veszélyt, ami neki nagyon nem tetszett. Rengeteg dolog futott át az agyán abban a pillanatban. Rohanni kezdett a fák a között, de akármeddig jutott, sosem ért a végre. A fiú mindig megtalálta és nem tudott szabadulni. Egy idő után megállt és megrázta a fejét. Először nem hitte el, hogy tényleg megtette. Csak várta a srácot két fa között és pont akkor nem jelent meg, amikor végre rászánta magát, hogy megkérdezze mit akar. 

Már feladta és indult volna, amikor valaki elkapta és nekinyomta a mögötte lévő fának. A fiú volt. - Ilyen könnyen nem szabadulsz! - Ugyanúgy állta a pillantását, mint a pincében. Közel hajolt hozzá és beszívta az illatát. - Milyen finom illatod van. - Azonnal összerezzent.

Morogva forgatta meg a szemeit. - Mit akarsz?

A fiú elmosolyodott. - Azt, hogy legközelebb te gyere be a többi lány helyett.

Felhúzta a szemöldökét és előjött a durvábbik énje. - Kajának nézel?

A vámpír elmosolyodott. - Ki mondta, hogy enni akarok? - ajkai a nyakát súrolták és egy kéz simított végig a combján. 

- Ne! - lökte el magától a kezét, de nem tágított tőle.

- Shhhh... - egyszerűen lepisszegte. - Élvezni fogod. 

Az a kéz eltűnt a combjai között, miközben ajkai levándoroltak a nyakáról a mellére. Az érzéstől megfeszült, mert nem akarta, hogy megharapja és ezt a fiú is érezte. Egy nyelv nyalt végig a mellbimbóján, miután kibújtatta a kezét a spagettipántos hálóingéből. Nem akarta, hogy hozzáérjen, azt pedig pláne nem, hogy a magáévá tegye! Küzdött ellene minden erejével, de túl jó volt a csábítás és egy idő után kezdte megadni magát. Megfogta a fiú állát és elhúzta a mellétől, a kezét pedig kihúzta a bugyijából. Végre visszanyerte az irányítást a teste felett és vámpírként morogva, fekete szemekkel távolodott el tőle és öltözött fel. Az egyik fánál talált egy folyosót, amin visszajutott a saját világába és fel is ébredt.  
Ijedten kapkodta a fejét minden felé, de sehol sem találta a fiút és ettől megnyugodott. Megkönnyebbülten fújta ki a tüdejében rekedt levegőt. Az egész csak egy rossz álom volt, amit az idő majd elhesseget és nem kell többé foglalkoznia vele. A sebe még mindig fájt és a kötés ismét átvérzett. Ismét egyik családtagja cserélte ki a kötést. Egész nap a fiúval történt álmán gondolkodott. Biztos csak álmodta, hogy bármi mást is akarna tőle a vérén kívül! A seb miatt állandóan fáradt volt, de nem mert elaludni, mert félt, hogy a fiú elkapja. Napok óta nem aludt és a sebe sem úgy gyógyult, ahogy kellett volna. Kimerült volt, mégsem tudott aludni. Annyira fáradt volt, hogy a végén már démonokról hallucinált.

Az egyik családtagja ment be hozzá, a kezében tálca volt, amin emberi étel és vér is volt. - Ezt szépen mind megeszed, aztán pedig alszol egyet. - Nem tudta beazonosítani ki volt, de annyit tudott, hogy férfi.

- Ne! - tiltakozott. - Nem akarok aludni!

- Muszáj! - próbálta nyugtatni. - Sokkal jobban érzed majd magad. Bízz bennem.

Nehezen, de sikerült rávennie magát, hogy elaludjon. Szemei azonnal lecsukódtak és lebegett a semmiben. Körülötte semmi sem volt, csak a hatalmas feketeség. Megkönnyebbült, hogy a fiú nem találta meg, így végre nyugodtan kialudhatta magát. Lehunyta a szemeit és megadta magát a lebegésnek. A semmi körülölelte, akár egy hűséges szerető a kielégítő és órák óta tartó szeretkezés után. Élvezte a csendet és a magányt. Szemei kipattantak, amikor lábai földet értek, majd az a valami leengedte és ott feküdt a havas földön. Szemei azonnal kipattantak és majdnem elájult, amikor meglátta az erdőt, ahol korábban összefutottak a fiúval.   

 Szemei azonnal kikerekedtek, de a teste teljesen lefagyott és mozdulni sem tudott. Végig azon imádkozott, hogy végre mozduljon meg a lába és egy kicsit maga mögött tudhassa a fiút, aki egy pillanat alatt került a semmiből a szeme elé, de nem így történt. Pánikolni kezdett. Nem akart vele találkozni, beszélni pláne nem és azt sem, hogy megismétlődjön a múltkori eset. Régebben egyik pasi sem tehette meg ezt vele, de ő teljesen más volt, mert volt benne valami, amivel tudott rá hatni. Küzdött ellene, de legutóbb is kis híján megadta magát neki. Kétségbeesetten kereste a kiutat és kapkodta a fejét, de semmi sem utalt arra, hogy lett volna. Gondolkodott, hogy hogyan is juthatna ki abból a pokolból, de semmit nem talált. Mikor visszanézett a srácra hatalmasat ugrott, mert ő térdelt és éppen őt bámulta.

Hátrálni kezdett, mire a fiú megmozdult és elindult felé. Szíve kihagyott néhány ütemet, amikor elkapta és még levegőt is elfelejtett venni a nagy ijedtségben. Ismét egy fának szegezte és olyan közel hajolt hozzá, hogy érezte a bőrén a forró leheletét. Minden idegszálával rá figyelt és arra várt, ajkaik mikor kóstolhatnak egymásba. A többi nővel ellentétben, akiket korábban a fiú elkapott ő igen is igényt tartott a csókra és anélkül semmire sem volt hajlandó. Apró jelzéseket küldött a fiú felé, amit nagyon úgy tűnt, hogy nem vett, mert nem csókolta meg. Morogva lökte el magától és csak várt.

Izzó szemekkel közelített felé, mire idejét látta tisztázni vele a dolgokat. - Én nem az egyik vérszajhád vagyok, akit megdughatsz és megcsapolhatsz!

A fiú ismét odament hozzá és végig simított az alsó ajkán. - Senki sem mondta. - Szinte zihált az érintésétől.

- Mi a neved? - kérdezte, miután szóhoz tudott jutni.

- Jaejoong. - válaszolta a vámpír. Nem bírta tovább és úgy döntött próbára teszi. Közelebb hajolt hozzá, hogy ajkaik összeérjenek, de ő elhúzódott.

Elhúzódott tőle, miközben elméje végig üvöltött. ~ Csókolj már meg! ~ 
   
Jaejoong mintha olvasott volna a gondolataiban, mert amint kigondolta a mondatot, már cselekedett is. Ajkaik összeforrtak és amint elengedte magát, egy nyelv simított végig alsó ajkán bebocsájtást kérve a szájába. Kicsit hezitált, mielőtt megadta neki az engedélyt. Képtelen volt ellenállni tovább és megadta magát neki. Egyik pillanatról a másikra egy ágyban találta magát, combjai között Jaejoong-al, aki a melleit szivogatta, miközben az egyik kezével a csiklóját kényesztette. Az érzés kezdett túl sok lenni. Teste hamarosan megfeszült, majd reszketni kezdett, de nem sokáig élvezhette az orgazmus első hullámát, mert a fiú könyörtelenül belé hatolt és felsikított. Csípője könyörtelenül lendült előre és ő csak szorította magához, miközben egymás szájába nyögtek. Azok az ajkak levándoroltak a nyakára, majd egy nyelv nyalt végig érzékeny bőrét, majd enyhe fájdalmat érzett. Jaejoong keményeket lökött a fájdalom elűzése érdekében. Mikor elakarta tolni magától, a fiú rátapadt a nyakára és nem akarta elengedni. A fájdalom elviselhetetlen volt és amikor nem akarta elengedni. 
Sikítva tért magához és ült fel az ágyában. Egyáltalán nem akarta ezt. Utálza magát áldozatnak érezni, még ha csak álmában is. Az orvos naponta járt ki hozzá és megnézte a sebét. Elmondása szerint sokat javult az állapota, de emellett szigorú ágynyugalmat is javasolt neki. Úgy tett, ahogy mondták, miközben a fiú egyre közelebb jutott ahhoz, hogy elcsábítsa. Végső elkeseredésében altatókhoz fordult, amiktől nem álmodott, de jókat aludt. A sebe napról-napra egyre szebben gyógyult és annak mindenki örült. Egyik éjjel kiabálásokra és ordításokra lett figyelmes, amik az alaksorból jöttek és tudta, hogy baj van. Hálóingben és köntösben rohant le, hogy megnézze mi történhetett.

A fiú szinte őrjöngött és áldozata a nyakát fogva sírt mellette. Idejét látta annak, hogy közbelépjen. - Mi folyik itt? - szegezte a kérdést rögtön a fiúnak.

- Egyszer csak megőrült és megölte Jacob-ot. - válaszolta az egyik őr.

- Engedjetek el! - A fiú izzó szemekkel nézett rá, de nem volt rá sok hatásuk.

- Felejtsd el! - Ugyanúgy, ahogy napokkal ezelőtt az álmában dacolt vele.

- Amikor sikerül kiszabadulnom megölök mindenkit, téged pedig megduglak újra és újra! - fenyegetőzött a belőle kitörő vámpír.

Megvárta, amíg kiviszik a halott őrt és a sokkos állapotban lévő lányt, majd tekintetét ismét a vámpírra szegezte. - Sok szerencsét. - mondta, majd elindult az ajtó felé és akkor olyan dolog történt, amire nem számított. 

Hallotta, ahogy a láncok elszakadtak és a maszk is lerepült a földre, ami általában a vámpíron volt, hogy ne tudjon megharapni senkit. Ideje sem volt reagálni, mert a közeli asztalon kötött ki, a combjai között a vámpír állt és csak nézte. Kezeit felnyomta a feje fölé és folytatta, amit álmukban elkezdett. Ezúttal nem kérte tőle, hogy hagyja abba. Lassan simított fel kezével az egyik combján, amitől kezdett egyre idegesebb lenni. Tudta, ha erővel megmozdul, felszakadhat a sebe, ami legalább egy-két napja nem vérzett már, ráadásul még mindig gyenge volt és az altató is hatott már. Érzékei tompák voltak és fáradt volt. A kéz nem állt meg a combjai között, hanem felvándorolt a hatalmas kötésig, amit mikor megérintett felszisszent. 
Nem bírta tovább és vámpírként ordított fel, majd megpróbálta ellökni magától. Szemei kikerekedtek, amikor érezte, hogy valami kifolyt a sebekből és eláztatta a hatalmas és vastag mull-lapot, ami a ragasztó alatt volt. A fájdalom annyira megbénította, hogy visszazuhant az asztalra és bal kezét a kötéshez kapta. Fejét oldalra fordította és meglátta a pánikoló őröket, akik nem tudták mit tegyenek. Hamarosan Jaejoong visszatért hozzá és megfogta a kezét, ami a seben volt. A félelem a csontjaiba hatolt, amikor egyenként leszopogatta ujjairól a vért. 

- Jaejoong, elég volt! - mondta pánikolva. - Hagyd abba!

- Shhhh! - pisszegte le ismét. - Nem foglak bántani. 

Zihált a félelemtől, mert nem tudta mit akar vele tenni a fiú. Szívás hangját hallotta, majd a fiú megjelent és megcsókolta és beleengedte a vérét a szájába. Amint lenyelte furcsán érezte magát. Szörnyű dolgokat látott. Mindent, amit Jaejoong tett attól a pillanattól, hogy vámpírrá vált. Megkóstolták egymás vérét és onnantól tudták mit akart a másik. Teljesen kábult volt tőle és csak hagyta, hogy azt csináljon vele, amit akart. Hamarosan hátra vetette a fejét az asztalon és nagyot nyögött, amikor Jaejoong belé hatolt. A fiú lassan és óvatosan mozgott benne, mintha attól félt volna, hogy a sebe még jobban szétnyílik. Önkívületi állapotban sóhajtozott alatta és csak élvezte az együttlétet. Hamarosan teste reszketni kezdett majd csak zuhant a sötétségbe. Még halványan érezte, hogy két kéz visszaadja rá a bugyiját, majd ölbe veszik és elindulnak ki tudja hová.