INCUBUS:
Erkölcstelen férfi démon, aki nőket
csábít el. A héber mitológiában éjszaka befekszik melléjük az ágyba és
szexuális viszont folytat velük. Ádám démoni leszármazottjainak tartják őket. Éjszakai csábításukból ember-démon hibridek születtek, akik magas rangot foglaltak el a démonok között.
A korai keresztény tanok szerint az inkubusok bukott angyalok.
A nőkkel folytatott szexuális viszonyukból születtek a Nephilim-ek
(tisztátalanok, bukottak). Leginkább
apácákat és fiatal szüzeket támadtak meg. Gyónással, kereszttel és
imával elűzhető.
Jan az utóbbi években egész szűzies életet élt. Száműzte az életéből a szexet és mindent, ami azzal kapcsolatos, nem pasizott és nem érdekelték igazán. Örömét lelte, mikor valamelyik menyasszonyának segíthetett bepasizni, de ő rögtön utána el is tűnt a helyszínről. Legutóbbi szerelme halála óta egyedüli társai a csillagok voltak és a Hold.
Most is éppen az utcákat rótta, gondolatai a múltba révedtek és arra az időre gondolt, amikor még boldog volt. Szerette a magányt és ezt az is bizonyította, hogy egész éjszaka kint sétálgatott. Élvezte a friss, gyümölcsöktől és virágoktól buja hajnali illatot, a kellemesen hűvös levegőt és a hangokat. Útja az egyik parkba vezetett, ahol leült egy kőasztalra és onnan bámulta az eget. Hullócsillagok cikáztak az égen. Legnagyobb meglepetésére volt egy kívánsága. Egy olyan srácot akart, aki cseppet sem esetlen, van fogalma minden természetfeletti dologról és nem ember. Nem is sejtette, hogy mi is folyik körülötte.
Egy fiatal ázsiai srác leselkedett utána láthatatlanul. Évek óta figyelte már és képtelen volt elviselni a szenvedést, amit átélt. Valahogy segíteni akart a meggyötört lánynak, de nem tudta hogyan. Csak nézte az égben gyönyörködő lányt és végig arra gondolt, bár bele látna a gondolataiba. Szemeivel itta a lány látványát, ahogy csillogó szemekkel élvezte az égen történő égi csodát. A hullócsillagok tömeges feltűnése romantikussá tette a légkört körülöttük, sőt elindított benne valamit, amikor ujjbegyeivel finoman végigsimított a nyaka bal oldalán.
Hirtelen nagyot kellett nyelnie, szája és a torka kiszáradt, a nadrágjában pedig valami fenyegetően növekedett. Felébredt benne a birtoklási vágy, amitől a többiek annyira óva intették, hisz egy Incubus életében mindössze egyszer vagy kétszer lehet szerelmes és a második alkalom is csak akkor lehetséges, ha előző párja meghalt. Még sosem érzett ilyet, és kicsit elpirult, mikor eszébe jutott, hogy eddig még sosem szeretkezett nővel, hiába benne van a természetükben. Kézzel és szájjal kielégített már néhány lányt, de arra sosem tudta rávenni magát, hogy le is feküdjön bárkivel.
Most, hogy a lány közelében volt, az ellenérzése elmúlt és csak az lüktetett a fejében, hogy meg kell kapnia a lányt, de csak finoman, lassan éri el, hogy az övé legyen. Bizsergett a bőre, miközben megtette azt a néhány lépést, ami még hátra volt. Beharapta alsó ajkát, miközben a lányt bámulta és közel hajolt hozzá, hogy beszívhassa az illatát. A nadrágja egyre szorosabb lett, ő pedig hangosan felnyögött, szerencséjére "áldozata" ezt nem hallotta.
- Gyönyörűek, igaz? - mondta, miután rászánta magát, hogy a lány számára is láthatóvá váljon.
- Igen. - nézett rá csillogó szemekkel, amitől elállt a lélegzete. - Egész éjjel elnézegetném őket.
Hirtelen nagyot kellett nyelnie, szája és a torka kiszáradt, a nadrágjában pedig valami fenyegetően növekedett. Felébredt benne a birtoklási vágy, amitől a többiek annyira óva intették, hisz egy Incubus életében mindössze egyszer vagy kétszer lehet szerelmes és a második alkalom is csak akkor lehetséges, ha előző párja meghalt. Még sosem érzett ilyet, és kicsit elpirult, mikor eszébe jutott, hogy eddig még sosem szeretkezett nővel, hiába benne van a természetükben. Kézzel és szájjal kielégített már néhány lányt, de arra sosem tudta rávenni magát, hogy le is feküdjön bárkivel.
Most, hogy a lány közelében volt, az ellenérzése elmúlt és csak az lüktetett a fejében, hogy meg kell kapnia a lányt, de csak finoman, lassan éri el, hogy az övé legyen. Bizsergett a bőre, miközben megtette azt a néhány lépést, ami még hátra volt. Beharapta alsó ajkát, miközben a lányt bámulta és közel hajolt hozzá, hogy beszívhassa az illatát. A nadrágja egyre szorosabb lett, ő pedig hangosan felnyögött, szerencséjére "áldozata" ezt nem hallotta.
- Gyönyörűek, igaz? - mondta, miután rászánta magát, hogy a lány számára is láthatóvá váljon.
- Igen. - nézett rá csillogó szemekkel, amitől elállt a lélegzete. - Egész éjjel elnézegetném őket.
- Olyanok, mint te. - a mondat véletlenül csúszott ki a száján és meg is lett a hatása, mert azok a vágyakozó kék szemek őt figyelték.
Beharapta alsó ajkát, mert ahogy a lány ránézett, majdnem felnyögött. Érezte a kettejük között egyre jobban növekvő izzó feszültséget, amitől a nadrágjában keményedő kisebbik tagja elviselhetetlenül lüktetett úgy, hogy azt hitte beleőrül. A combjaira tette a kezét, miközben megszorította a térdén a nadrágot, ezzel is próbálva parancsolni magának.
Már nem is gondolkodott, a nadrágjában lüktető rém egyáltalán nem gondolkodásra biztatta, hanem a cselekedésre. Forrt a vér az ereiben, belső gondolatai arra kényszerítették, hogy támadja le a lányt ott és nem számít ki előtt. Legszívesebben ordított volna a rá telepedő feszültségtől, megragadta volna a lányt, lenyomta volna a kőasztalra vagy az ahhoz tartozó ülőkére és minden erejét bevetve a magáévá tette volna.
Jan úgy érezte elbájolták. Azok az igéző barna szemek teljesen elvarázsolták és olyan volt az egész, mintha csak álmodna. A fiú olyan érzéseket keltett fel benne, amiket évek óta elnyomott magában és az az aura, amit árasztott magából, úgy érezte megbízhat benne. Csak a srác szemeit és a száját tudta bámulni, alsó ajkát ugyanúgy beharapta, mint ő.
Amikor megnyalta ajkait, a lélegzete is elállt és úgy bámulta addig, ameddig egy nagyot nem sóhajtott. Szinte nem is gondolkodott, csak tette, amit jónak látott. A fiú váratlanul felállt mellőle és egy szempillantás alatt előtte termett, és benyomult a combjai közé. Mondani akart valamit, de amint kinyitotta a száját, "támadója" éhesen vette birtokba és nem sokkal később egy nyelv kért bebocsátást.
Esze ágában sem állt válaszolni az ajánlatra, de amikor egy kéz megragadta a tarkóját és egy másik őrjítően lassan a bugyijába csúszott és megállt egy ujj a csiklóján, belenyögött a csókba. Nyelveik az érzés hatására találkoztak és vad táncot jártak egymással addig a pillanatig, amíg az a bizonyos ujj lejjebb csúszott és belé hatolt. Hátra ejtette a fejét, amennyire lehetséges volt, ezzel is megszakította az édes csókot, amit nemrég kezdtek el.
- Megakarlak dugni, de nem lehet. - sziszegte a fiú a fülébe.
- Csináld. - lehelte, amikor azok az ajkak a nyakára tértek és egyik kezével megmarkolta a férfiasságát.
- Ahhhhh.... nem akarlak bántani. - a nyelve végignyalt a nyakán.
- Akarom. - zihálta az érzéstől.
A következő pillanatban egy jól eső éles fájdalom kúszott végig a gerincén és a szürcsölő hang is csak egy dologra engedett következtetni, hogy minden bizonnyal megharapta, sőt ezt még az is alátámasztotta, hogy valami meleg folyadék lefolyt a hátán. Teljesen extázisba esett és csak hagyta, hogy a legsötétebb helyre kalauzolja. A sötétségben zuhant egyre lejjebb és lejjebb, míg egy fényt nem látott és a teste apró darabkákra nem robbant.
Szemeit lehunyva tartva, megkönnyebbülten fújta ki a tüdejében rekedt levegőt, amikor a srác abbahagyta a szivornyázást a nyakából. Halványan érezte, hogy ledöntötték a kőasztalra, majd némi szöszmötölés után feszítő érzés kerítette hatalmába. Sikítva vetette hátra a fejét, mikor teljes hosszában benne volt és kellemetlenből jól esővé vált a benne lévő feszítés. Teste ívbe feszült, majd elernyedt, amikor támadója megállt az első lökés után.
Fújtatást hallott meg a füle mellett és biztosra vette, hogy nem emberé. Egy szörnyeteg magasodott felé és őt bámulta. Vészcsengője azonnal bekapcsolt, amikor az végigsimított a combján, majd a nyakához hajolt és mélyen beszívta az illatát. Hirtelen tért magához a bódulatból és egyetlen mozdulattal távolabb rúgta magától a lényt. Gyorsan magára vette a bugyiját, majd egy hátra bukfenccel a földre vetette magát és néhány méterrel távolabbról nézte őt.
A korábbi srác jelent meg, akivel nemrég együtt volt és lefogta a szörnyeteget, amíg elslisszol előle, hogy biztonságban lehessen. Lassan távolodott tőlük és tisztán látta, ahogy egymással küzdöttek, majd az a valami lerázta magáról a srácot és ő messze repült tőlük. Tudta, hogy el kell tűnnie onnan és a lehető leggyorsabban, különben ki tudja mit csinálna vele. Futásnak eredt.
Mikor kiért a parkból, rendőrökbe ütközött, akik azonnal megfogták, de tudta, hogy nem lehet biztonságban. Zihált, ereiben száguldozott az adrenalin, de nem érezte magát biztonságban, mert tudta, hogy az a valami éppen rá les és az alkalmat várja, hogy mikor kaphatja el. A mentősök azonnal a mentőkocsihoz vitték, hogy ellássák a sebeit. A nyakán megtisztogatták a harapás nyomait és vastag kötést raktak rá, de tudta, hogy nem stimmel valami. A combjait vizsgálta és akkor látta meg a belőlük szivárgó vért. Mély karmolások voltak rajtuk, amit minden bizonnyal a lény ejthetett rajtuk, mikor végigsimította őket, mielőtt magához tért.
Minden lelassult körülötte, a mentősök és a nyomozók hangja a homályba veszett. Csak a holttestekre tudott koncentrálni, amiket másik három mentőhöz toltak, a rajtuk lévő lepedő iszamos volt a rengeteg vértől. Fogalma sem volt mi lehetett az a rém, de annyi bizonyos volt, hogy ő tette azokat a rémségeket a halott lányokkal. Az alvadó vér szaga mindent beborított, elbűvölte az érzékeit és ekkor jött rá, hogy szomjas. A csillagok bámulása után be akart menni a családjuk egyik klubjába, hogy ihasson egy jó nagy adag friss vért és utána indulhasson haza.
- Hölgyem, jól van? - hallotta meg az egyik nyomozó hangját. - Hölgyem!
Megrázta a fejét, majd válaszolt. - I... Igen.
- Eltudná mondani nekem mi történt magával?
Hirtelen törtek elő a friss emlékek. Először a srác, ahogy nézte és csókolta, majd a rém felette. - Valaki megtámadott a közeli parkban. - mondta, de tudta, hogy tovább fogják faggatni.
- Hogy szabadult el tőle?
- Lerúgtam magamról.
- Megerőszakolta magát? - folytatta tovább a kérdezgetést a nyomozó.
- N... nem. - minden zavaros számára. Felpillantott és alig néhány méterre megpillantotta a srácot. Hirtelen megfagyott.
- Mára elég legyen ennyi. - egy ismerős hang csendült fel néhány méterre tőlük.
A nagybátyja jelent meg, aki szintén nyomozó és a különleges ügyekre szakosodott. Minden természetfeletti és szörnyekkel kapcsolatos ügyekben ő volt az illetékes és nem akármilyen csapattal dolgozott. Az emberei átvizsgálták a parkot, de néhány vérfolton kívül semmit sem találtak. Mire feleszmélt, már a kocsiban ült és éppen haza tartottak.
A hatalmas birtok kapui kitárultak és zökkenőmentesen begurultak az udvarra. Sok vérfarkas sétálgatott a birtokon némelyek emberi alakban és figyelték, hogy ne tévedjen be senki a területükre. A lehető leghamarabb az otthoni orvosi szobában kötött ki, ahol Sheppard már várta és kérdezgetés nélkül kötözte át a sebeit. Végig a történtekre gondolt, miközben a kezébe nyomtak egy zacskó vért és azt szipolyozta.
- Hogy állunk? - kérdezte a bácsikája Sheppard-től.
- A sebei nem akarnak begyógyulni még a vértől sem. - válaszolta. - Mi sebesítette meg?
- Az esetek elemzése után egy incubus.
- Egy szex démon? Ugye viccelsz?
- Nem. A harapást ő is akarta, de a marás a combjain egy másik okozta.
- Azt hittem belőlük csak egy fajta van!
- A nyakán egy vámpír incubus harapta meg. Hamarosan el fog tűnni, de a combját egy sokkal veszélyesebb fajta. - Thom nagyot sóhajtott. - Ez megöli a nőket, miután megerőszakolta őket!
- Gondolod, hogy Jan veszélyben van? - hallatszott Sheppard-ön, hogy nagyon aggódik.
- Attól tartok igen! Minél hamarabb el kell mennie, mielőtt elkapja!
Elakadt a lélegzete és a tüdejében rekedt a levegő. Nyomorult érzés volt számára, hogy áldozat lett annak ellenére, hogy sosem volt annak való, mióta azzá lett, aki most. Nagyszerű! Egy mitikus szörnyeteg feni rá a fogát valahol odakint és majdnem egy szexdémon szexrabszolgájává vált.
Éjszaka nem bírt aludni, mert folyton a nemrég történtek foglalkoztatták. Valahányszor lehunyta a szemeit, a srác arca villant be, majd a lény és szinte érezte a bőrén a leheletét. A reggel hamar eljött és ő azonnal pakolni kezdett, mert távol akarták tartani addig, ameddig az ügy meg nem oldódik és a gyilkost el nem kapják. A repülőn minden csendes volt, sőt azt is megkockáztatta, hogy alszik egy kicsit, míg le nem szállnak.
Már nem is gondolkodott, a nadrágjában lüktető rém egyáltalán nem gondolkodásra biztatta, hanem a cselekedésre. Forrt a vér az ereiben, belső gondolatai arra kényszerítették, hogy támadja le a lányt ott és nem számít ki előtt. Legszívesebben ordított volna a rá telepedő feszültségtől, megragadta volna a lányt, lenyomta volna a kőasztalra vagy az ahhoz tartozó ülőkére és minden erejét bevetve a magáévá tette volna.
Jan úgy érezte elbájolták. Azok az igéző barna szemek teljesen elvarázsolták és olyan volt az egész, mintha csak álmodna. A fiú olyan érzéseket keltett fel benne, amiket évek óta elnyomott magában és az az aura, amit árasztott magából, úgy érezte megbízhat benne. Csak a srác szemeit és a száját tudta bámulni, alsó ajkát ugyanúgy beharapta, mint ő.
Amikor megnyalta ajkait, a lélegzete is elállt és úgy bámulta addig, ameddig egy nagyot nem sóhajtott. Szinte nem is gondolkodott, csak tette, amit jónak látott. A fiú váratlanul felállt mellőle és egy szempillantás alatt előtte termett, és benyomult a combjai közé. Mondani akart valamit, de amint kinyitotta a száját, "támadója" éhesen vette birtokba és nem sokkal később egy nyelv kért bebocsátást.
Esze ágában sem állt válaszolni az ajánlatra, de amikor egy kéz megragadta a tarkóját és egy másik őrjítően lassan a bugyijába csúszott és megállt egy ujj a csiklóján, belenyögött a csókba. Nyelveik az érzés hatására találkoztak és vad táncot jártak egymással addig a pillanatig, amíg az a bizonyos ujj lejjebb csúszott és belé hatolt. Hátra ejtette a fejét, amennyire lehetséges volt, ezzel is megszakította az édes csókot, amit nemrég kezdtek el.
- Megakarlak dugni, de nem lehet. - sziszegte a fiú a fülébe.
- Csináld. - lehelte, amikor azok az ajkak a nyakára tértek és egyik kezével megmarkolta a férfiasságát.
- Ahhhhh.... nem akarlak bántani. - a nyelve végignyalt a nyakán.
- Akarom. - zihálta az érzéstől.
A következő pillanatban egy jól eső éles fájdalom kúszott végig a gerincén és a szürcsölő hang is csak egy dologra engedett következtetni, hogy minden bizonnyal megharapta, sőt ezt még az is alátámasztotta, hogy valami meleg folyadék lefolyt a hátán. Teljesen extázisba esett és csak hagyta, hogy a legsötétebb helyre kalauzolja. A sötétségben zuhant egyre lejjebb és lejjebb, míg egy fényt nem látott és a teste apró darabkákra nem robbant.
Szemeit lehunyva tartva, megkönnyebbülten fújta ki a tüdejében rekedt levegőt, amikor a srác abbahagyta a szivornyázást a nyakából. Halványan érezte, hogy ledöntötték a kőasztalra, majd némi szöszmötölés után feszítő érzés kerítette hatalmába. Sikítva vetette hátra a fejét, mikor teljes hosszában benne volt és kellemetlenből jól esővé vált a benne lévő feszítés. Teste ívbe feszült, majd elernyedt, amikor támadója megállt az első lökés után.
Fújtatást hallott meg a füle mellett és biztosra vette, hogy nem emberé. Egy szörnyeteg magasodott felé és őt bámulta. Vészcsengője azonnal bekapcsolt, amikor az végigsimított a combján, majd a nyakához hajolt és mélyen beszívta az illatát. Hirtelen tért magához a bódulatból és egyetlen mozdulattal távolabb rúgta magától a lényt. Gyorsan magára vette a bugyiját, majd egy hátra bukfenccel a földre vetette magát és néhány méterrel távolabbról nézte őt.
A korábbi srác jelent meg, akivel nemrég együtt volt és lefogta a szörnyeteget, amíg elslisszol előle, hogy biztonságban lehessen. Lassan távolodott tőlük és tisztán látta, ahogy egymással küzdöttek, majd az a valami lerázta magáról a srácot és ő messze repült tőlük. Tudta, hogy el kell tűnnie onnan és a lehető leggyorsabban, különben ki tudja mit csinálna vele. Futásnak eredt.
Mikor kiért a parkból, rendőrökbe ütközött, akik azonnal megfogták, de tudta, hogy nem lehet biztonságban. Zihált, ereiben száguldozott az adrenalin, de nem érezte magát biztonságban, mert tudta, hogy az a valami éppen rá les és az alkalmat várja, hogy mikor kaphatja el. A mentősök azonnal a mentőkocsihoz vitték, hogy ellássák a sebeit. A nyakán megtisztogatták a harapás nyomait és vastag kötést raktak rá, de tudta, hogy nem stimmel valami. A combjait vizsgálta és akkor látta meg a belőlük szivárgó vért. Mély karmolások voltak rajtuk, amit minden bizonnyal a lény ejthetett rajtuk, mikor végigsimította őket, mielőtt magához tért.
Minden lelassult körülötte, a mentősök és a nyomozók hangja a homályba veszett. Csak a holttestekre tudott koncentrálni, amiket másik három mentőhöz toltak, a rajtuk lévő lepedő iszamos volt a rengeteg vértől. Fogalma sem volt mi lehetett az a rém, de annyi bizonyos volt, hogy ő tette azokat a rémségeket a halott lányokkal. Az alvadó vér szaga mindent beborított, elbűvölte az érzékeit és ekkor jött rá, hogy szomjas. A csillagok bámulása után be akart menni a családjuk egyik klubjába, hogy ihasson egy jó nagy adag friss vért és utána indulhasson haza.
- Hölgyem, jól van? - hallotta meg az egyik nyomozó hangját. - Hölgyem!
Megrázta a fejét, majd válaszolt. - I... Igen.
- Eltudná mondani nekem mi történt magával?
Hirtelen törtek elő a friss emlékek. Először a srác, ahogy nézte és csókolta, majd a rém felette. - Valaki megtámadott a közeli parkban. - mondta, de tudta, hogy tovább fogják faggatni.
- Hogy szabadult el tőle?
- Lerúgtam magamról.
- Megerőszakolta magát? - folytatta tovább a kérdezgetést a nyomozó.
- N... nem. - minden zavaros számára. Felpillantott és alig néhány méterre megpillantotta a srácot. Hirtelen megfagyott.
- Mára elég legyen ennyi. - egy ismerős hang csendült fel néhány méterre tőlük.
A nagybátyja jelent meg, aki szintén nyomozó és a különleges ügyekre szakosodott. Minden természetfeletti és szörnyekkel kapcsolatos ügyekben ő volt az illetékes és nem akármilyen csapattal dolgozott. Az emberei átvizsgálták a parkot, de néhány vérfolton kívül semmit sem találtak. Mire feleszmélt, már a kocsiban ült és éppen haza tartottak.
A hatalmas birtok kapui kitárultak és zökkenőmentesen begurultak az udvarra. Sok vérfarkas sétálgatott a birtokon némelyek emberi alakban és figyelték, hogy ne tévedjen be senki a területükre. A lehető leghamarabb az otthoni orvosi szobában kötött ki, ahol Sheppard már várta és kérdezgetés nélkül kötözte át a sebeit. Végig a történtekre gondolt, miközben a kezébe nyomtak egy zacskó vért és azt szipolyozta.
- Hogy állunk? - kérdezte a bácsikája Sheppard-től.
- A sebei nem akarnak begyógyulni még a vértől sem. - válaszolta. - Mi sebesítette meg?
- Az esetek elemzése után egy incubus.
- Egy szex démon? Ugye viccelsz?
- Nem. A harapást ő is akarta, de a marás a combjain egy másik okozta.
- Azt hittem belőlük csak egy fajta van!
- A nyakán egy vámpír incubus harapta meg. Hamarosan el fog tűnni, de a combját egy sokkal veszélyesebb fajta. - Thom nagyot sóhajtott. - Ez megöli a nőket, miután megerőszakolta őket!
- Gondolod, hogy Jan veszélyben van? - hallatszott Sheppard-ön, hogy nagyon aggódik.
- Attól tartok igen! Minél hamarabb el kell mennie, mielőtt elkapja!
Elakadt a lélegzete és a tüdejében rekedt a levegő. Nyomorult érzés volt számára, hogy áldozat lett annak ellenére, hogy sosem volt annak való, mióta azzá lett, aki most. Nagyszerű! Egy mitikus szörnyeteg feni rá a fogát valahol odakint és majdnem egy szexdémon szexrabszolgájává vált.
Éjszaka nem bírt aludni, mert folyton a nemrég történtek foglalkoztatták. Valahányszor lehunyta a szemeit, a srác arca villant be, majd a lény és szinte érezte a bőrén a leheletét. A reggel hamar eljött és ő azonnal pakolni kezdett, mert távol akarták tartani addig, ameddig az ügy meg nem oldódik és a gyilkost el nem kapják. A repülőn minden csendes volt, sőt azt is megkockáztatta, hogy alszik egy kicsit, míg le nem szállnak.














