2015. február 16., hétfő

Embrace of the Incubus ~ Part 1 (ADDICTION +18)



INCUBUS: 
Erkölcstelen férfi démon, aki nőket csábít el. A héber mitológiában éjszaka befekszik melléjük az ágyba és szexuális viszont folytat velük. Ádám démoni leszármazottjainak tartják őket. Éjszakai csábításukból ember-démon hibridek születtek, akik magas rangot foglaltak el a démonok között.
A korai keresztény tanok szerint az inkubusok bukott angyalok. A nőkkel folytatott szexuális viszonyukból születtek a Nephilim-ek (tisztátalanok, bukottak). Leginkább apácákat és fiatal szüzeket támadtak meg. Gyónással, kereszttel és imával elűzhető.

Jan az utóbbi években egész szűzies életet élt. Száműzte az életéből a szexet és mindent, ami azzal kapcsolatos, nem pasizott és nem érdekelték igazán. Örömét lelte, mikor valamelyik menyasszonyának segíthetett bepasizni, de ő rögtön utána el is tűnt a helyszínről. Legutóbbi szerelme halála óta egyedüli társai a csillagok voltak és a Hold. 
Most is éppen az utcákat rótta, gondolatai a múltba révedtek és arra az időre gondolt, amikor még boldog volt. Szerette a magányt és ezt az is bizonyította, hogy egész éjszaka kint sétálgatott. Élvezte a friss, gyümölcsöktől és virágoktól buja hajnali illatot, a kellemesen hűvös levegőt és a hangokat. Útja az egyik parkba vezetett, ahol leült egy kőasztalra és onnan bámulta az eget. Hullócsillagok cikáztak az égen. Legnagyobb meglepetésére volt egy kívánsága. Egy olyan srácot akart, aki cseppet sem esetlen, van fogalma minden természetfeletti dologról és nem ember. Nem is sejtette, hogy mi is folyik körülötte.

Egy fiatal ázsiai srác leselkedett utána láthatatlanul. Évek óta figyelte már és képtelen volt elviselni a szenvedést, amit átélt. Valahogy segíteni akart a meggyötört lánynak, de nem tudta hogyan. Csak nézte az égben gyönyörködő lányt és végig arra gondolt, bár bele látna a gondolataiba. Szemeivel itta a lány látványát, ahogy csillogó szemekkel élvezte az égen történő égi csodát. A hullócsillagok tömeges feltűnése romantikussá tette a légkört körülöttük, sőt elindított benne valamit, amikor ujjbegyeivel finoman végigsimított a nyaka bal oldalán.
Hirtelen nagyot kellett nyelnie, szája és a torka kiszáradt, a nadrágjában pedig valami fenyegetően növekedett. Felébredt benne a birtoklási vágy, amitől a többiek annyira óva intették, hisz egy Incubus életében mindössze egyszer vagy kétszer lehet szerelmes és a második alkalom is csak akkor lehetséges, ha előző párja meghalt. Még sosem érzett ilyet, és kicsit elpirult, mikor eszébe jutott, hogy eddig még sosem szeretkezett nővel, hiába benne van a természetükben. Kézzel és szájjal kielégített már néhány lányt, de arra sosem tudta rávenni magát, hogy le is feküdjön bárkivel.
Most, hogy a lány közelében volt, az ellenérzése elmúlt és csak az lüktetett a fejében, hogy meg kell kapnia a lányt, de csak finoman, lassan éri el, hogy az övé legyen. Bizsergett a bőre, miközben megtette azt a néhány lépést, ami még hátra volt. Beharapta alsó ajkát, miközben a lányt bámulta és közel hajolt hozzá, hogy beszívhassa az illatát. A nadrágja egyre szorosabb lett, ő pedig hangosan felnyögött, szerencséjére "áldozata" ezt nem hallotta. 

- Gyönyörűek, igaz? - mondta, miután rászánta magát, hogy a lány számára is láthatóvá váljon.

- Igen. - nézett rá csillogó szemekkel, amitől elállt a lélegzete. - Egész éjjel elnézegetném őket.

- Olyanok, mint te. - a mondat véletlenül csúszott ki a száján és meg is lett a hatása, mert azok a vágyakozó kék szemek őt figyelték.

Beharapta alsó ajkát, mert ahogy a lány ránézett, majdnem felnyögött. Érezte a kettejük között egyre jobban növekvő izzó feszültséget, amitől a nadrágjában keményedő kisebbik tagja elviselhetetlenül lüktetett úgy, hogy azt hitte beleőrül. A combjaira tette a kezét, miközben megszorította a térdén a nadrágot, ezzel is próbálva parancsolni magának.
Már nem is gondolkodott, a nadrágjában lüktető rém egyáltalán nem gondolkodásra biztatta, hanem a cselekedésre. Forrt a vér az ereiben, belső gondolatai arra kényszerítették, hogy támadja le a lányt ott és nem számít ki előtt. Legszívesebben ordított volna a rá telepedő feszültségtől, megragadta volna a lányt, lenyomta volna a kőasztalra vagy az ahhoz tartozó ülőkére és minden erejét bevetve a magáévá tette volna.

Jan úgy érezte elbájolták. Azok az igéző barna szemek teljesen elvarázsolták és olyan volt az egész, mintha csak álmodna. A fiú olyan érzéseket keltett fel benne, amiket évek óta elnyomott magában és az az aura, amit árasztott magából, úgy érezte megbízhat benne. Csak a srác szemeit és a száját tudta bámulni, alsó ajkát ugyanúgy beharapta, mint ő.
Amikor megnyalta ajkait, a lélegzete is elállt és úgy bámulta addig, ameddig egy nagyot nem sóhajtott. Szinte nem is gondolkodott, csak tette, amit jónak látott. A fiú váratlanul felállt mellőle és egy szempillantás alatt előtte termett, és benyomult a combjai közé. Mondani akart valamit, de amint kinyitotta a száját, "támadója" éhesen vette birtokba és nem sokkal később egy nyelv kért bebocsátást.
Esze ágában sem állt válaszolni az ajánlatra, de amikor egy kéz megragadta a tarkóját és egy másik őrjítően lassan a bugyijába csúszott és megállt egy ujj a csiklóján, belenyögött a csókba. Nyelveik az érzés hatására találkoztak és vad táncot jártak egymással addig a pillanatig, amíg az a bizonyos ujj lejjebb csúszott és belé hatolt. Hátra ejtette a fejét, amennyire lehetséges volt, ezzel is megszakította az édes csókot, amit nemrég kezdtek el.

- Megakarlak dugni, de nem lehet. - sziszegte a fiú a fülébe.

- Csináld. - lehelte, amikor azok az ajkak a nyakára tértek és egyik kezével megmarkolta a férfiasságát.

- Ahhhhh.... nem akarlak bántani. - a nyelve végignyalt a nyakán.

- Akarom. - zihálta az érzéstől.

A következő pillanatban egy jól eső éles fájdalom kúszott végig a gerincén és a szürcsölő hang is csak egy dologra engedett következtetni, hogy minden bizonnyal megharapta, sőt ezt még az is alátámasztotta, hogy valami meleg folyadék lefolyt a hátán. Teljesen extázisba esett és csak hagyta, hogy a legsötétebb helyre kalauzolja. A sötétségben zuhant egyre lejjebb és lejjebb, míg egy fényt nem látott és a teste apró darabkákra nem robbant.
Szemeit lehunyva tartva, megkönnyebbülten fújta ki a tüdejében rekedt levegőt, amikor a srác abbahagyta a szivornyázást a nyakából. Halványan érezte, hogy ledöntötték a kőasztalra, majd némi szöszmötölés után feszítő érzés kerítette hatalmába. Sikítva vetette hátra a fejét, mikor teljes hosszában benne volt és kellemetlenből jól esővé vált a benne lévő feszítés. Teste ívbe feszült, majd elernyedt, amikor támadója megállt az első lökés után.
Fújtatást hallott meg a füle mellett és biztosra vette, hogy nem emberé. Egy szörnyeteg magasodott felé és őt bámulta. Vészcsengője azonnal bekapcsolt, amikor az végigsimított a combján, majd a nyakához hajolt és mélyen beszívta az illatát. Hirtelen tért magához a bódulatból és egyetlen mozdulattal távolabb rúgta magától a lényt. Gyorsan magára vette a bugyiját, majd egy hátra bukfenccel a földre vetette magát és néhány méterrel távolabbról nézte őt.
A korábbi srác jelent meg, akivel nemrég együtt volt és lefogta a szörnyeteget, amíg elslisszol előle, hogy biztonságban lehessen. Lassan távolodott tőlük és tisztán látta, ahogy egymással küzdöttek, majd az a valami lerázta magáról a srácot és ő messze repült tőlük. Tudta, hogy el kell tűnnie onnan és a lehető leggyorsabban, különben ki tudja mit csinálna vele. Futásnak eredt.
Mikor kiért a parkból, rendőrökbe ütközött, akik azonnal megfogták, de tudta, hogy nem lehet biztonságban. Zihált, ereiben száguldozott az adrenalin, de nem érezte magát biztonságban, mert tudta, hogy az a valami éppen rá les és az alkalmat várja, hogy mikor kaphatja el. A mentősök azonnal a mentőkocsihoz vitték, hogy ellássák a sebeit. A nyakán megtisztogatták a harapás nyomait és vastag kötést raktak rá, de tudta, hogy nem stimmel valami. A combjait vizsgálta és akkor látta meg a belőlük szivárgó vért. Mély karmolások voltak rajtuk, amit minden bizonnyal a lény ejthetett rajtuk, mikor végigsimította őket, mielőtt magához tért.
Minden lelassult körülötte, a mentősök és a nyomozók hangja a homályba veszett. Csak a holttestekre tudott koncentrálni, amiket másik három mentőhöz toltak, a rajtuk lévő lepedő iszamos volt a rengeteg vértől. Fogalma sem volt mi lehetett az a rém, de annyi bizonyos volt, hogy ő tette azokat a rémségeket a halott lányokkal. Az alvadó vér szaga mindent beborított, elbűvölte az érzékeit és ekkor jött rá, hogy szomjas. A csillagok bámulása után be akart menni a családjuk egyik klubjába, hogy ihasson egy jó nagy adag friss vért és utána indulhasson haza.

- Hölgyem, jól van? - hallotta meg az egyik nyomozó hangját. - Hölgyem!

Megrázta a fejét, majd válaszolt. - I... Igen.

- Eltudná mondani nekem mi történt magával?

Hirtelen törtek elő a friss emlékek. Először a srác, ahogy nézte és csókolta, majd a rém felette. - Valaki megtámadott a közeli parkban. - mondta, de tudta, hogy tovább fogják faggatni.

- Hogy szabadult el tőle?

- Lerúgtam magamról.

- Megerőszakolta magát? - folytatta tovább a kérdezgetést a nyomozó.

- N... nem. - minden zavaros számára. Felpillantott és alig néhány méterre megpillantotta a srácot. Hirtelen megfagyott. 

- Mára elég legyen ennyi. - egy ismerős hang csendült fel néhány méterre tőlük.

A nagybátyja jelent meg, aki szintén nyomozó és a különleges ügyekre szakosodott. Minden természetfeletti és szörnyekkel kapcsolatos ügyekben ő volt az illetékes és nem akármilyen csapattal dolgozott. Az emberei átvizsgálták a parkot, de néhány vérfolton kívül semmit sem találtak. Mire feleszmélt, már a kocsiban ült és éppen haza tartottak.
A hatalmas birtok kapui kitárultak és zökkenőmentesen begurultak az udvarra. Sok vérfarkas sétálgatott a birtokon némelyek emberi alakban és figyelték, hogy ne tévedjen be senki a területükre. A lehető leghamarabb az otthoni orvosi szobában kötött ki, ahol Sheppard már várta és kérdezgetés nélkül kötözte át a sebeit. Végig a történtekre gondolt, miközben a kezébe nyomtak egy zacskó vért és azt szipolyozta.

- Hogy állunk? - kérdezte a bácsikája Sheppard-től.

- A sebei nem akarnak begyógyulni még a vértől sem. - válaszolta. - Mi sebesítette meg?

- Az esetek elemzése után egy incubus.

- Egy szex démon? Ugye viccelsz?

- Nem. A harapást ő is akarta, de a marás a combjain egy másik okozta.

- Azt hittem belőlük csak egy fajta van!

- A nyakán egy vámpír incubus harapta meg. Hamarosan el fog tűnni, de a combját egy sokkal veszélyesebb fajta. - Thom nagyot sóhajtott. - Ez megöli a nőket, miután megerőszakolta őket!

- Gondolod, hogy Jan veszélyben van? - hallatszott Sheppard-ön, hogy nagyon aggódik.

- Attól tartok igen! Minél hamarabb el kell mennie, mielőtt elkapja!

Elakadt a lélegzete és a tüdejében rekedt a levegő. Nyomorult érzés volt számára, hogy áldozat lett annak ellenére, hogy sosem volt annak való, mióta azzá lett, aki most. Nagyszerű! Egy mitikus szörnyeteg feni rá a fogát valahol odakint és majdnem egy szexdémon szexrabszolgájává vált.
Éjszaka nem bírt aludni, mert folyton a nemrég történtek foglalkoztatták. Valahányszor lehunyta a szemeit, a srác arca villant be, majd a lény és szinte érezte a bőrén a leheletét. A reggel hamar eljött és ő azonnal pakolni kezdett, mert távol akarták tartani addig, ameddig az ügy meg nem oldódik és a gyilkost el nem kapják. A repülőn minden csendes volt, sőt azt is megkockáztatta, hogy alszik egy kicsit, míg le nem szállnak.

2014. október 26., vasárnap

Dark Angel's Love ~ Part 5 - Finale (Yoshihide Sasaki & Heechul +18)

Szép lassan szállingózni kezdtek a többiek az egyik közeli kis viskóhoz. Jan-nel együtt odamentek és leültek egymással szemben, majd hallgatták, ahogy az ott lévő családtagok végigfuttatják eszmecseréiket arról, hogy miért is akarhatja magának Jan-t annyira James, hogy még egy félelmetes takarítót is ráküld a saját házában. Yoshihide aggódott szerelméért, hisz látszott rajta, hogy valami nem stimmel. Valamiért nagyokat sóhajtott, lehunyt szemekkel a kanapéra dőlt, miközben a hasát simogatta.

Legszívesebben odament volna hozzá, de azzal csak a többiek rosszallását váltotta volna ki és Heechul volt hozzá a legközelebb. Oda is ült mellé és a hasát simogatta, majd néhány pillanatra lefagyott, de utána folytatta tovább. Lehetséges, hogy hirtelen női gondok elé néz? Csak akkor szokott ilyen furcsán viselkedni, de rögtön hoznak neki gyógyszert és kikísérik a fürdőszobába is. Alaposan végigpörgette maga előtt az eseményeket, de a jelek egyáltalán nem arra utaltak. Valami másnak kellett a háttérben lennie. Lehet gyomorrontása van?

- Rájöttünk miért akar téged James ennyire. - szólalt meg hirtelen az egyik férfi, akit Michael-nek hívtak társai.

- És pedig? - Jan hangja mindent elárult. Tényleg rosszul volt.

- Azért, mert egyedül te vagy képes olyan gyereket szülni neki, amilyenre mindig is áhított és ezzel bekerülne a családba is. Legalábbis ő ezt hiszi és a férjedként irányíthatna mindent.

- Nagy ívben elfelejtheti!

- Jól vagy?

- Igen. - végre csillapodott a rosszulléte és a légzése is egyenletes volt.

- Mit javasolsz, mit tegyünk?

- Egyenlőre várunk, de ha mozgolódik, kinyírjuk az apjával és a többi szemétládával együtt.

A terv megszületett, minden helyzetre volt egy lehetséges variáció és megoldás. Bámulatos volt végighallgatni a tervek megszületését, a dolgok lefixálását és az összes előkészület megtételét. Bár neki nem mondták meg mi lesz a dolga, mégis tudta, hogy az, amire kirendelnek egy őrangyalt: meg kell védenie Jan-t, akár az élete árán is.

Mire feleszmélt, ismét a házban voltak. Még mindig aggódott Jan miatt, de amikor utána ment a fürdőszobába, semmi jele nem volt korábbi rosszullétének. Csillogtak a szemei a boldogságtól, és folyamatosan mosolygott rá. 

- Mi az?

- Hmmmm.... - elbűvölően édesnek látta a lányt. - Csak az, hogy szeretlek.

- Szóval a szerelemtől vagy ennyire édes? - a kérdés magától csúszott ki a száján. Odament hozzá, karjait a teste köré fonta. - Én is szeretlek. - mondta, majd összeérintette ajkaikat.

Testük automatikusan reagált az érintésekre. Vadul tépték egymás ajkait, az ágy felé tartva szabadultak meg minden egyes ruhadarabjuktól. Kellemes érzés járta át a testét, amint teljesen elmerült szerelme forró és nedves bensőjébe. Képtelenek voltak visszafogni magukat, egyszerűen csak hagyták, hogy a hangok utat törjenek maguknak és nem érdekelte őket ki hallja vagy ki nem. Kéjes nyögések, elégedett sóhajok, forró csókok és érzéki érintések követték egymást.

Úgy érezte, mintha az első alkalmuk lett volna. Ugyanolyan esetlennek érezte magát, de most nem állt meg, miután átlendült a határon, hanem igyekezett minél tovább élvezni szerelmével az együttlétet. Nem tudni hányszor érték el a beteljesülést, mire fáradtan rogytak egymásra és próbálták lenyugtatni magukat. Miután minden lenyugodott, egy alapos zuhanyzás után lefeküdtek aludni.

Furcsa álmot látott, melyben egy méhben növekvő gyermek szerepelt, majd hirtelen James-el és a bandájával találta magát szemben a földön fekve, teljesen lebénítva, ezzel is arra kényszerítve, hogy maradjon nyugodtan, míg Jan-t elviszik, majd egy gyerek sírás szívszaggatóan csendült fel. Fuldokolva riadt fel, izzadtságban úszva és zihálva. Szerelme békésen feküdt mellette. Percekig csak ijedten kapkodta a levegőt, mert álma még mindig kísértette, de ahogy Jan-re nézett, mintha minden balsejtelme eltűnt volna. Keze önálló életre kelt, ujjaival szerelme arcát simogatta, időnként kiseperve néhány kósza tincset a nyakából. Annyira elmerült abban, amit csinált, hogy észre sem vette, hogy felébredt.

Megugrott, mikor egy gyengéd kéz simult az arcára. - Jól vagy? - még mindig nem hitte el, hogy valóra vált, amit a világon a legjobban akart. Szabadon szeretheti a lányt, akiért mindent képes lenne feláldozni és az érzés kölcsönös. Még sosem volt vele ennyire gyengéd. Vajon tudta, hogy mennyire vágyott már erre annyi év után?

- Igen. - hangja cseppet sem volt meggyőző, de semmit sem kellett mondania ahhoz, hogy Jan pontosan tudja mi a baja.

- Meséld el. - kérésének képtelen volt ellenállni.

- Álmomban egy méhben növekedő gyereket láttam. Kisfiú volt, aztán szemben találtam magam James-ékkel, ők pedig elhurcoltak téged és semmit sem tudtam tenni, mert leszorítottak. - szemeiből könnyek csordultak ki. - Nem hagyhatom, hogy bajod essen!

Jan felült az ágyban és egy gyengéd ölelésbe vonta. Nem tudta mi ütött belé, de sírni kezdett, majd arra eszmélt, hogy a lány kicsit eltávolodik tőle és az ölébe fészkeli magát, hogy könnyebben összebújhassanak. Egy kéz finoman a hajába túrt, míg a másik a hátát simogatta megnyyugtatóan. Kezdte megérteni, hogy miért is szeretik a családtagjai, szövetségesei és a barátai. A hűvös viselkedés, a düh és a kegyetlenség mögött valójában egy kedves, melegszívű lány van, aki mindig ott van ha kell és támogatja őket.

Miután megnyugodott, Jan lazított az ölelésükön, arcát kezei közé vette és megszólalt. - Nem lesz semmi bajom, megígérem. - szemeiből ismét kicsordult néhány kósza könnycsepp. - Eszem ágában sincs gyereket szülni annak a rohadéknak!

Mintha olvasott volna a gondolataiban. Szavai megnyugtatták és lassan visszadőltek, de az álom nem hagyta nyugodni. Mikor ismét felriadt, óvatosan kibontakozott szerelme öleléséből, felvette a nadrágját, kabátját és a cipőjét, majd kiosont a házból. Útja egyenesen James-hez vezetett és míg rá várt, egy fiú szólította meg.

- Tudod, nem olyan rossz vele élni, ha hagyod, hogy szeressen.

- Mi? - nem hitt a fülének.

- A barátnőd nagyon boldog lesz itt. Örülhet, hogy őt választotta ki magának.

- Te miről beszélsz? Ő soha nem lesz az övé!

- Előbb-utóbb mindenki behódol és akkor gyereket fog szülni neki.

- Hogy vagy képes ezt mondani? - kezdett ideges lenni. - Hogyan?

Az ordibálásra végre belépett James néhány emberével.

- Mi ez a kiabálás? - látszott a férfin, hogy meglepte a jelenléte. - Nicsak ki van itt. - nevetett. - A híres őrangyal jött el hozzám.

- Miért pont őt akarod?

- Ejnye, drága kis őrangyal. - csóválta a férfi a fejét. - Nem jöttél még rá? Oh, hát persze hogy nem, hisz ti nem szerethettek! Azt akarom, hogy csak az enyém legyen és gyermekekkel ajándékozzon meg!

- Szóval mindezt szerelemből teszed? Ezért akarod kényszeríteni, még ha nem is szeret viszont?

- Nem kell, hogy szeressen, csak legyen az enyém. Heechul a biztonság kedvéért a húgomé lesz, hogy ne essenek kísértésbe többet!

Eleget hallott. Nem gondolkodott, csak elindult a férfi felé. - Te rohadt szemét! - Rendőrfélék állították meg végül. egy lefogta, míg egy másik gyomron vágta és egy laza mozdulattal a földre kényszerítették. A helyzet furcsán ismerős volt számára.

A nap már javában fent volt, mikor Jan ébredezni kezdett. Első dolga az volt, hogy kezeivel keresni kezdte Yoshihide-t, de semmi nyoma sem volt, sőt, még a helye, ahol korábban feküdt is hideg volt. Cikáztak fejében a gondolatok, míg rá nem jött, hogy hová is mehetett. Gyorsan összeszedte magát, felöltözött, szólt a többieknek és el is indult a fiú után.

Pontosan tudta hová kell mennie. Egy elhagyott épületbe futott be. Az egyik helyiségben James egyik embere várt rá. Ellenállás nélkül követte őt, míg egy nagyobb helyiségbe nem értek. Szemei kikerekedtek, mert meglátta Yoshihide-t a földre kényszerítve. Először köpni-nyelni nem tudott, majd végül hagyta, hogy kegyetlenebbik énje győzzön és kezdett átalakulni.

- Kedvesem! - köszöntötte a férfi. - Végre megérkeztél.

- Engedd el a fiút! - a vele tartók időközben felsorakoztak a háta mögött.

- Elengedem egy feltétellel. Légy az enyém és egy haja szála sem fog görbülni. - a férfi elmosolyodott, mikor a számára legfontosabb embere megjelent.

- Mit akarsz?

- Szülj nekem örököst.

- Jan, ne tedd! - Yoshihide szabadulni próbált, de kísérlete kudarcba fulladt.

- Te az enyém vagy, ha tetszik ha nem nem!

- Uram! - szólalt meg James jobb keze. - Ő már nem lehet az asszonyod, mert egy másik férfi gyermekét hordja a szíve alatt.

Meglepetten nézett felváltva Yoshihide-re, a férfire és James-re. Hirtelen megértette a kósza rosszullétek okát.

- Bassza meg! - ordította James. - Heechul meghal!

- Nem ő a gyermek apja, hanem a fiú. - Yoshihide-re biccentett, de neki James-el ellentétben nem mondott újat, hisz kitől mástól lehetne a gyerek, mikor az elmúlt két évben senkivel sem volt, csak vele.

- Akkor nincs más választásom! - elindult lassan felé. - Kitépem azt a fattyút a méhedből!

- Neeeeeeeeee! - A fiú küzdött az őt földre kényszerítő démonnal.

A semmiből hatalmas fény támadt és szárnyas lények árnyékai vetődtek mindenhová. Mikor felnézett, Michael, Danyael és Simon álltak körülötte, hogy leszámolhassanak James-el. Michael el is kapta és minden erőfeszítés nélkül széttépte a férfit. Simon is elindult, hogy segíthessen a fiúnak és miután kiszabadult, szaladni kezdtek egymás felé. Mire kibontakoztak egymás karjaiból, a démonoknak és James többi csatlósának semmi nyoma nem maradt.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Néhány hónappal később a Hatcher házban nyugalom volt. A ház lakói lassan ébredeztek. Yoshihide és Jan összebújva, csukott szemmel élvezték egymás cirógatását. Az éjjeli szekrényen egy esküvői kép volt róluk. Kezeik összetalálkoztak, ujjaikat összefűzték és megcsókolták egymást. Boldogok voltak, hisz James és bagázsa halála után végre nyugodt életük lehetett.

- Szerinted van még egy kis időnk, mire mindenki felébred? - Hide hangja rekedtes volt, szemei csillogtak.

- Megint? - kuncogta el magát. - Telhetetlen vagy.

- Csak azért, mert szeretlek. - vonta gyengéd csókba és még csak befejezni sem tudták, mert kopogtak az ajtón.

- Ennyit a reggeli  játszadozásról. - nyújtotta ki a nyelvét.

- Remélem nem csináltok semmi illetlent. - nevetett Heechul, miután benyitott hozzájuk. - Hoztam valakit.

Azonnal elmosolyodtak, mikor megláttak Heechul-lel totyogó babát. Kikeltek az ágyból és egymásra néztek.

- Gyere babó. - intetett oda a csöppségnek és ő el is indult.

- Ez az, menj csak anyához. - nézte mosolyogva a totyogó és nevető pici fiút.

A házban béke volt. A baba megszületett és boldogságot hozott mindenki életébe. Jan és Hide tökéletes szülők lettek és sosem hagyták el egymást. Minden úgy ment, ahogy kellett.

2014. október 12., vasárnap

Dark Angel's Love ~ Part 4 (Yoshihide Sasaki & Heechul +18)

Reggeli idő volt. Jan és Sasaki a konyhában foglalatoskodott, reggelit készítettek, megterítettek és mindent elintéztek, ami ehhez kapcsolódott. Mikor mindennel végeztek, a fiú egyetlen mozdulattal rántotta magához és tapasztotta ajkait az övére. Annyira magukkal ragadták őket az érzelmek, hogy nem figyeltek arra, amit éppen csinálni készülnek. Vadul tépték egymás ajkait, kezeik vándorútra indultak, testük szorosan összesimult. Következő pillanatban érezte, hogy a fiú a pultra ülteti és combjai közé állt. Sasaki befészkelte magát a lábai közé, szorosan hozzá simult, keménysége a bejáratát simogatta, amire elengedte a száját és egy halk nyögés szökött ki rajta.

- Hide... - lehelte a csókok között, amikor ráébredt, hogy mit készülnek elkövetni. - ..... nem szabad.

- Csak egy kicsit. - ajkai a nyakán jártak. - Csak most az egyszer.... kérlek!

Már majdnem ott tartott, hogy enged neki, mikor a többiek hangoskodva lépkedtek le a lépcsőkön az emeletről. Szinte azonnal szétugrottak és elvégezték az utolsó simításokat, hogy ne fogjanak gyanút. Evés közben lopva pillantottak egymásra, és mikor valamelyikük megnyalta az ajkát, a másik mindig nagyot nyelt. Étkezés után Lucy mosogatott el Heechul társaságában, míg a pár a hátsó udvarban a kertet csodálta. Legszívesebben mindent felrúgva és senkire sem figyelve estek volna egymásnak, de úgy döntöttek nem teszik.

Később Jan a hűtőben és a spájzban készített leltárt, hogy mi az ami van otthon és mi ami nincs. Remélte, hogy a közelben Sasaki, mert képtelen lenne türtőztetni magát a jelenlétében és akkor lebuknak ha rájuk nyitnak. Igyekezett nem a korábban majdnem létrejött szeretkezésükre gondolni és viszonylag hamar bele is merült a számolgatásba. Észre sem vette, hogy kinyílt az ajtó, de amikor két kéz fonódott a derekára, azonnal megfagyott.

- Nyugi, csak én vagyok. - Heechul hangja megnyugtató volt számára.

- Ne ijesztgess. - zihálta. - Nem akarok szívrohamot kapni.

- Mióta vagy ennyire ijedős? - csókolt a nyakába, amitől azt hitte mentem megőrül. Reszketni kezdett a vágytól. - Noona, jól vagy?

- I-igen. - hazudta. - Nincs valami dolgod?

- De igen. - mondta a fiú. - A tisztálkodási szereket össze kell írnom, hogy mi kell.

- Rendben.

A semmiből hirtelen Yoshihide jelent meg. - Segítsek valamit?

Csak mosolyogni tudott, de képtelen volt megszólalni, mert attól félt, hogy Heechul előtt olyat mondana, amit nem akarna. Percekig szótlanul írta a listát és egyszer sem nézett Yoshihide-re, csak a leltárral kapcsolatban beszélgetett vele. Nem sokra rá, el is készült a lista és Heechul is megjelent a rá kiosztott résszel. A többiek is lassan lementek, hogy elmehessenek vásárolni. Mikor mindenki elment, a fiú megragadta a bal kezét és hallban lévő kanapéhoz húzta.

Sasaki leült és csak bámulták egymást. Ismét reszketni kezdett és titkon bármit megadott volna azért, hogy a fiú hozzáérjen. Túl régóta nem volt már pasival, hiába volt mellette Heechul, vele is csak háromszor volt dolga évekkel ezelőtt. Azóta úgy alakította a dolgait, hogy se kedve, se ideje ne legyen pasizni és jó is volt neki addig, ameddig őrangyala fel nem bukkant. Képtelen volt tovább gondolkozni, agyát megtöltötték a korábbi csókok és majdnem szeretkezés képei. Minden egyes sóhaj, mozzanat, hanglejtés, csók és benyomás ott lebegett körülötte, ostromolva azt a kevés önkontrollját, ami még megmaradt nem régről.

Yoshihide képtelen volt tovább várni. Keménysége fájón lüktetett a nadrágjában, ajkai csókra, kezei érintésre, teste megkönnyebbülésre és vágya kielégülésre vágyott. Nem teketóriázott sokat, egyenesen az ölébe húzta a reszkető lányt és gyengéden összeérintette a szájukat. A csók elmélyült, éhesen tépték egymás ajkait, nyelvük vad táncot járt. Gondolkodás nélkül ragadta meg szerelme derekát, letépte róla a finom anyagot, majd közelebb húzta magához, egy kézzel kiszabadította lüktető tagját és lassan rácsúsztatta. Ajkaik elváltak, mindkettejükből jóleső sóhaj tört a felszínre. Leírhatatlan érzés volt számára, mikor a lány karjai a nyaka köré fonódtak és mozogni kezdett az ölében. Először nem merte kiengedni a hangját, de mikor hallotta Jan-ét, hogy mennyire élvezi, már nem számított, szinte egyszerre nyögtek fel minden egyes alkalommal, mikor nem egymást csókolták.

Kinyitotta a szemeit és a lány arcát nézte, miközben testét egyre jobban átjárta a forróság, gyomrában kellemes nyomás kezdett fokozódni. Megállította, mielőtt teljesen elérte volna. Szorosan tartotta szerelme csípőjét és ügyelt arra, nehogy tovább mozogjon.

- Semmi baj. - zihálta Jan reszkető hangon. - Bízz bennem.

Megtette amit kért tőle. Enyhített a szorításon és hagyta, hogy tovább mozogjon. A forró és szorító érzés addig csökkent, de hamarosan visszatért és egyre erősödött benne. Megakarta állítani, de fejében visszhangzott a legutóbbi mondata, így inkább csak magához ölelte és várta a végét. Belenyögött a csókba, jobb kezét rásimította a lány tarkójára, hogy el ne válhasson tőle egyetlen pillanatra sem. Hamarosan érezte, hogy a lány izmai összehúzódnak tagja körül, a teste reszketni kezdett és vele együtt őt is elérte a forróság. Kimondhatatlanul boldog volt, hisz legjobb tudomása szerint ennél közelebb nem kerülhetnek egymáshoz a szerelmesek és neki ebben volt része. Az emberek ezt hívják szeretkezésnek. Sokkal jobb érzés volt, mint a barátai elmondták neki, akik régóta szerelmesek voltak.

Fogalmuk sem volt a titokban utánuk leselkedő Heechul-ről, aki csak azért ment vissza a házba, mert elfelejtette magával vinni a kocsi kulcsát. Vegyes érzésekkel volt a pár felé. Szemeiben könnyek gyűltek, egyszerre keveredett benne az elkeseredés és a düh, de sosem lenne annyira aljas, hogy imádott mesterének ártson. Tudta, hogy előbb-utóbb el kell fogadnia a tényt, hogy ők ketten szerelembe estek a közelgő sötét felhők és annak ellenére, hogy nem akarták. Régen ő is így volt azzal a nővel, aki rábocsájtotta a halhatatlanok szenvedéssel teli világát. Először minden arról szólt, hogy megtanítsa őt ennek a létnek minden fortélyára, előnyére, hátrányára, de később ez megváltozott, mikor viszonyt kezdtek. Évszázadokig voltak együtt, nem léptek félre mással, még a fejükben sem fordult meg az ötlet és kimondhatatlanul boldogok voltak egészen addig a pillanatig, míg egy James-hez hasonló szemétláda el nem vette őt tőle. A szeme láttára végezték ki és őt is halálosan megsebezték. Hála szerelme ajándékának mégis túlélte és akkor kezdte el kiirtani a hozzá hasonló férgeket. Vérengzésének hátulütője az volt, hogy néha amellett, hogy megcsapolta a nőket, kíméletlenül meg is erőszakolta őket. Ettől mentette meg Jan lassan hét éve és új életet adott neki azzal, hogy az övéi közé emelte. Szemeit az éppen csókolózó párra emelte. Eldöntötte magában, hogy mindenben segíteni fog nekik, nehogy megismétlődjön az, ami Elizabeth-el és vele ötven évvel ezelőtt. Jan-nek és a fiúnak van együtt esélyük, méghozzá nem is kevés és ahogy elnézte őket még egy darabig, úgy tűnt, hogy egy életre megtalálták egymást. Letörölte könnyeit, majd halkan megfogta a kocsi kulcsait és kisettenkedett az ajtón.

A szerelmes pár kezdett ismét összegabalyodni, de hogy senki se láthassa meg őket miután a többiek visszatértek, felmentek Jan szobájába, bemasíroztak a fürdőbe, kulcsra zárták az ajtaját és a zuhany alatt kötöttek ki. A meleg víz kellemesen masszírozta bőrüket, miközben behabozták egymást. Yoshihide elmosolyodott.

- Mi az? - kérdezte Jan.

- Csak eszembe jutott, hogy mikor még nem tudtad, hogy létezem és téged néztelek, sosem volt ilyen jó, mint most. - válaszolta.

Jan kicsit meglepődött. - Szóval tényleg leskelődtél utánam.

- Igen és minden perce megérte! - kijelentésére a lány közelebb ment hozzá.

- Csakugyan? - a kérdésnél hirtelen nagyot ugrott, mert ujjak fonódtak meredező férfiasságára. - Akkor is ilyen hatással voltam rád?

- Ahah. - sóhajtotta, de nem tudott többet mondani, mert ajkai rögtön szerelméére tapadtak.

Vadul tépték egymás ajkait, kezeik vándorútra indultak és Jan belemosolygott a csókba, mikor tenyereivel feltérképezte Yoshihide feszes izmait. Nemsokára elvált a fiútól, ajkaival először a nyakát vette célba, később a kulcscsontjára vándoroltak, majd a mellizmaira és végül szépen kidolgozott kockás hasára. A fiú megijedt, hogy esetleg lejjebb is mehet, ezért megmarkolta állát és egyenesen felhúzta magához. Nem akarta, hogy akarata ellenére olyat tegyen, amit máskor sosem és tudta, hogy undorodik az orális szextől, de különösebben nem is akarta megtapasztalni a dolgot, mert ő is látott már néhány ilyet és akkor igazat adott a lánynak. Helyette most ő csókolgatta a nyakát, melleit gyengéden simogatta az egyik kezével, majd az egyik bimbóját ajkai közé vette és nyelvével finoman körözgetni kezdett rajta.

Jan azonnal felnyögött, mikor a fiú egyik keze a combjai közé csúszott és megállapodott egy ujja a csiklóján. A körkörös mozdulatok hamar kicsaltak belőle néhány halk nyögést, de arra ügyelt, hogy ne hangoskodjon. Alsó ajkait beharapva élvezte a kényeztetést, amit a fiú nyújtott neki. Egy cuppanást hallott, a nyelv eltűnt a melléről, majd nedves ajkak vették birtokba az övét.

Yoshihide ujja egyre gyorsabban masszírozta a lány legérzékenyebb pontját és meglepődött, mikor reszketve és nagyot nyögve átlendült a határon. Hagyta, hogy kicsit pihenjen, majd eltávolodott tőle a sarokban lévő szekrényben kezdett kutatni. Szinte azonnal meg is találta, amit keresett. Remegő kezekkel szakította fel a kis csomagocskát, majd ügyelve minden mozdulatára tekerte le a síkos gumit keménysége tövére. Mikor ezzel megvolt, megragadta a lány, az ölébe vette, neki nyomta a falnak, majd lassan belé hatolt. Az érzéstől mindketten hangosan felnyögtek, de nem mozdult meg, csak állt ölében a lánnyal és kiélvezték az első lökést.

Néhány pillanat múlva lassan mozogni kezdett, keménysége teljes hosszában munkálkodott a lányban, amitől egyikük sem bírta visszatartani a sóhajait és így küzdötte magukat a csúcs felé. Lenyűgöző érzés volt, hogy ezúttal ő irányíthatott és a lány csak hagyta, hogy azt tegyen amit és ahogyan akart. Sokkal mélyebbre tudott így hatolni benne, de ugyanakkor őrjítőbb is volt az érzés, ami korábban is végigkúszott már a gerincén. Képtelen volt betelni az érzéssel, mindig többet és többet akart és nagyon meglepődött, mikor Jan nem mondott semmit, valahányszor csak megállt. Nem akart még elélvezni, szerette volna mélyen elraktározni az érzést és agyába rejteni minden egyes alkalmat, mikor együtt voltak, hiába nem csináltak még hasonlót. Minden pillanat sokkal értékesebb volt számára és ettől volt olyan édes.

Ismét mozogni kezdett, de most gyorsabban és erősebben, mint korábban. Hangos nyögés tört fel egyszerre mindkettejükből, Jan lábai szorosabban fonódtak dereka köré és karjaival erősebben ölelte. Ideje sem volt feleszmélni, mikor azok az izmok összerándultak körülötte és ő is átlendült a határon. Zihálva támasztotta mindkettejüket a falnak és próbált állva maradni, de annyira elfáradt, hogy lassan lecsúsztak a földre és úgy pihegtek tovább. Legszívesebben folytatta volna, de képtelen volt rá.

Jó időbe telt, míg minden visszatért a régi kerékvágásba. Jan még mindig az ölében ült és ölelte őt, feje a falnak volt támasztva, szemei csukva voltak és a fejét simogatta. Nem létezett ennél jobb érzés a földön. Kihúzódott belőle, szerelmével karjaiban felállt, majd leengedte a földre és lassú mozdulatokkal lefejtette magáról a gumit. A végére csomót kötött és letette a szekrényre, hogy majd kidobja, ha végeztek a zuhanyozással. Így is lett. Az első kukába dobta ki, ami a közelben volt.

Éppen öltözködtek, mikor Jan váratlanul éjfekete szemekkel felkapta a fejét és csak állt egy helyben. Percekig semmi sem történt, majd olyan gyorsan kapkodta magára a ruhát, ahogy csak lehetett. Mire ő is felöltözött, Jan már egy táskába kezdett ruhákat pakolászni és némi ételt. Tudta, hogy valami nem stimmel.

- Mi történt? - kérdezte idegesen.

- Valami közeledik és cseppet sem jó szándékkal. - a válasz megrémítette és egyszerre le is nyűgözte, hogy hamarabb érezte meg, mint ő.

- Hová megyünk?

- Van egy hely, ahol nem találhatnak ránk. - a mondat után megragadta a kezét és elindultak az első kocsiig, ami eléjük került.

Vérfarkasok gyűltek köréjük, közülük néhányan emberré váltak, majd beszálltak két kocsiba és elindultak. Útjuk egy erdőbe vezetett. Még sosem volt itt korábban, így nem tudta mire számíthat. Jó ideig zötykölődtek, majd hamarosan egy hatalmas házat pillantott meg. A hely gyönyörű volt. Minden olyan nyugodt és csendes volt. Legnagyobb meglepetésére Heechul várta őket a bejáratnál. Nem tudta mit akar vagy miért jött, de ki fogja deríteni és ha azért van ott, hogy ők ne lehessenek együtt, megmagyarázza neki a dolgokat.

- Chullie, mi a baj? - kérdezte a lány.

- Valami elkapta a Thom-ot és azzal fenyegetőzött, ha nem mész el James-hez, megöli. - mondta a fiú.

- Persze.... - csattant fel Jan. - ... nyilván azt kell elkapni, akiről azt hiszik, hogy illetékes abban, hogy kihez menjek férjhez! Lucian mit akar lépni?

- Beszélni akar veled. Van egy terve.

- Raze! - szólt oda az egyik vérfarkasnak és ő azonnal ráfigyelt. - Menj haza és mondd meg mindenkinek, hogy itt találkozunk!

- Indulok. - a férfi meghajolt, majd eltűnt.

- Fúúúú, apám. - szólalt meg Heechul, miután Jan bement a házba. - Nem lennék annak a szemétnek a helyében!

- Miért? - kérdezte a fiút.

- Mert Jan apró cafatokra fogja tépni!

A kijelentésre nagyot kellett nyelnie és leült az egyik székbe, ami a teraszon volt. Kavarogtak a fejében a gondolatok. Nem tudta elképzelni, hogy valaki ennyire aljas is lehet, hogy zsarolva és tisztességtelenül kényszerít bele valakit abba, amit a világon a legjobban elutasít. Be kellett látnia, hogy Heechul-nek igaza volt, hisz Michael is megmondta neki: Jan bármeddig képes elmenni a családjáért. Már előre sajnálta James-t és az apját, hogy ilyen mélyre süllyedtek.

- Nem lennék a helyében. - szólalt meg hirtelen.

- Tessék? - nézett rá Heechul értetlenül.

- Mármint a pasi helyében. - pontosította a mondatát.

Heechul nagyot sóhajtott. - Figyelj, tudom, hogy szereted Jan-t, de nem kell jó pofiznom veled! Tudom, hogy lefeküdtetek!

- Mit akarsz ezzel mondani? - nézett a másikra dühösen. - Megölsz, mert szeretem Jan-t?

- Akkor öllek meg, ha elhagyod!  - Heechul szemeiben könnyek gyűltek. - Azt hittem én leszek majd az a nagy szerelem, amit megélhet legalább egyszer. Az a bizonyos társ, akire eddigi életében várt és együtt leélheti vele az életét, de tévedtem. Féltékeny voltam rád. Minden vámpírnak egyszer vagy kétszer megadatik a lehetőség, hogy rátalálj életed párjára. Nekem egyszer sikerült, de elvették tőlem és azóta keresem az igazit. Neki te vagy a nagy Ő!

A szavak nagyon meglepték. Nem ezt várta Heechul-től. Azt hitte neki esik majd és megvívnak Jan szívéért, de ehelyett közölte vele, hogy nem vetélytársa és ajánlja neki, hogy jól bánjon vele. Ideje sem volt válaszolni, mert Jan lépett ki hozzájuk és sietett a kocsikhoz. Látta Heechul-ön, hogy tudja mi fog történni.

2014. október 9., csütörtök

Dark Angel's Love ~ Part 3 (Yoshihide Sasaki & Heechul +18)

Napok teltek el a sérülés és a csók után, de Jan sebe nagyon nehezen gyógyult és ez a többieknek is feltűnt. Csak találgatni tudták mi történhetett, de ha megkérdezték a fiút vagy a lányt, egyikük sem válaszolt, mert valószínű nem tudták ők sem. Nagyon aggódtak amiatt, hogy Jan-nek bármi baja eshet, hogy kíséret nélkül nem mehetett sehová, még úgy sem, ha Sasaki vele volt.

Sasaki aggódva figyelte odafentről Jan-t és cseppet sem tetszett neki, hogy képességei ellenére sem tud felgyógyulni. Mit tehetne azért, hogy végre mosolyogni lássa és egészséges legyen? Cikáztak a fejében a gondolatok. Az ő hibájából sérült meg! Miatta fekszik most az ágyában elképzelhetetlen fájdalmak között, mert nem abban a klubban kereste először! Megakadályozhatta volna!

- Ne okold magad. - egy kéz simult a vállára és a hang ismerős volt. - Nem a te hibád.

Michael jelent meg a semmiből, hogy támogassa. - Honnan tudod? Én nem mentem oda először! - fakadt ki. - A lehető legrosszabb őrangyal vagyok a világon!

- Tévedsz! - cáfolta meg Michael. - Nálad jobban semelyik angyal nem törődik a védencével. Ő ment oda és nem lehetett megállítani.

- Miért pont oda?

- A családját védte. - válaszolta a férfi. - Ha róluk van szó, a végletekig képes elmenni.

- Nem értem miért zárkózik el ennyire mindenkitől!

- Mert kicsi korától a családját óvja és mivel Lucian nem volt a helyzet magaslatán, neki kellett mindent intézni. Egyedül egy kislánynak nehéz az ilyesmi. Ekkor talált rájuk és most Heechul a célpont. - Michael szavai világosak voltak számára. Végre megértette miért annyira fontosak neki a többiek és az ok, amiért vezérükként is bánnak vele.

- Ki a srác, aki múltkor nekem esett? - kibökte amit akart és tudta, hogy ezzel a férfi is rájön miért érdeklődik utána.

- Heechul? Jan még évekkel ezelőtt találta meg. Vadul tombolt az utcán, időnként nőket erőszakolt és kiszívta a vérüket. Koreában találkoztak, de már egyetlen pillantásból érezték, hogy összetartoznak. Ittak egymás véréből és azóta együtt vannak. - mesélte el a történet rövid verzióját Michael.

- Tehát együtt vannak. - szemeiben könnyek gyűltek.

- Nem szerelmesek, ha erre gondolsz. - Végre felcsillant szemeiben a remény. - Miért nem mondod el neki, hogy szereted?

- Mi? - a kérdéstől nagyon meglepődött. - Honnan veszed, hogy szeretem? Folyamatosan csak beszól.

- Sasaki, mondd el neki. - Michael sokkal meggyőzőbb volt, mint gondolta. - Ki kell mondania a neved, ha azt akarod, hogy felgyógyuljon. A kapcsolatotok nem tud tovább lépni és emiatt van rossz állapotban. Egy sötét angyal szerelme sok bajra megoldás lehet.

A férfi úgy tűnt el mellőle, mint ahogy érkezett. Igazat adott Michael-nek. Gondolatban homlokon billentette magát. Visszaemlékezett a pár nappal ezelőtt történt estére az egyik klubban.

~ Sasaki, állj meg!

~ Mit szeretnél? - förmedt rá a lányra.

~ Mi történt tegnap a klubnál?

~ Hogyhogy mi? - úgy tett, mintha nem emlékezett volna rá, pedig ennek az ellenkezője volt igaz.

~ Sasaki! - nyúlt a lány a karjáért és ő legszívesebben megmondta volna neki, hogy szereti, de nem tehette.

~ Mondtam már, hogy nem vagy az esetem! - gondolatban megszidta magát.

~ Akkor mi a francnak csókoltál meg? - a lány mondata szíven ütötte.

Egyszerűbb lett volna azt mondania, hogy azért, mert szereti, de helyette játszotta a megközelíthetetlent. - Ezért! - Végül mégis engedett az érzéseinek és megcsókolta. Percekig ízlelgették egymás ajkait, majd megszólalt. - Csillapítja a fájdalmaidat.

Eközben Jan az ágyában szaggatottan lélegzett. A múltkori verekedést négy bordája és egy lapockája bánta. Előbbiből kettő törött könnyebben, másik kettő repedt, míg utóbbi majdhogynem szilánkosra törött. Hiába nyomták bele a fájdalomcsillapítókat és a vért, nem sok hasznuk volt. A nagy fájdalomtól rémálmai voltak és ha fent volt hallucinált és másra sem volt képes, csak nyöszörögni. A többiek csodálták, hogy ennyire képes elviselni, de mást amúgy sem tehetett. Épp csukott szemmel várta, hogy könnyítsen rajta a fájdalomcsillapító, mikor két meleg kéz fogta meg az övét és kicsivel később egy száj simult az övére. A gyötrelme csillapodott annyira, hogy megtudjon mozdulni és mikor kinyitotta a szemeit, meglepődött.

- Danyael. - suttogta.

- Hogy vagy? - mindig meglepte a férfi gyengédsége annak ellenére, hogy Isten egyik arkangyala.

- Nem akarok hazudni. - mosolygott, már amennyire tőle telt.

- Akarod, hogy veled maradjak, míg az őrangyalod visszatér? - a kérdés nagyon meglepte.

- Nincs más sürgős dolgod?

- Emiatt ne aggódj. Már mindent elrendeztem. Jelenleg te vagy a sürgős dolgom. - mosolya teljesen elvarázsolta, ahogy meleg szíve is.

Heechul lépett be az ajtón és nyújtott oda neki egy zacskó vért, hogy igya meg. Látszott rajta, hogy nagyon aggódik érte. Nem ellenkezett, csak elvette tőle és jó kislányhoz illően az utolsó cseppet elszopogatta belőle. Mikor végzett vele, a fiú egy nagy tálcával lépett be, ami tele volt minden jóval, amit csak megkívánhat. Letette a földre, majd Danyael segítségével felültette és lassan apró falatonként adogatta a szájába az ételt.

- Jobban nézel ki. - mosolygott rá Heechul.

- Jobban is érzem magam, hála Danyael-nek. - kacsintott a férfire.

- Oh, persze. A híres angyali csók, amely minden fájdalmat csillapít.

- Chullie! - szólt a fiú után, ahogy az ajtóhoz ért. - Köszönöm.

A fiú csak kacsintott egyet, majd kiment. Amint magukra maradtak, meghallották, ahogy Heechul és Sasaki ismét egymást marják. Danyael segített neki kikászálódni az ágyból, sőt még az ölébe is vette és úgy mentek le a földszintre.

- Mi a francnak jöttél vissza? Nem okoztál neki elég fájdalmat így is? - Heechul megtudta volna ölni a másikat.

- Tetszik vagy sem, az őrangyala vagyok és akkor jövök hozzá, amikor akarok!

Mindketten elhallgattak, mikor észrevették és Sasaki még meg is hunyászkodott Danyael jelenléte miatt. A férfivel lassan közelebb mentek és alig néhány méterre őrangyalától tette le, onnan pedig sétált. Heechul mindenáron segíteni akart neki, de Danyael visszafogta, mert kíváncsi volt mi fog történni. Nem tudta hogy reagáljon. Sasaki koszos volt, a ruhája néhány helyen elszakadt és édes, aggódó kiskutya szemekkel nézett a két férfire.


- Jézusom Hide, hol voltál? - a fiú felemelte a fejét és ránézett.

Jan kimondta a nevet amit hallani akart. A nagy teher, ami a vállain volt, eltűnt és a korlátok, amik közéjük álltak elpárologtak.

- Mondd még egyszer a nevemet! - követelte, hogy tudatosuljon benne, hogy tényleg megtörtént.

- Hide.

Nem gondolkodott, megragadta a lányt, az ölébe húzta, majd gyengéden megcsókolta. Szinte hallotta, ahogy a csontok összeforrnak rekordidő alatt és a sebek is begyógyultak. Amint elváltak ajkaik, nem engedte, hogy Jan elmozduljon az öléből, inkább szorosan átölelte. Szíve ki akart szakadni a mellkasából, míg két kar a testére nem fonódott, hogy viszonozza a gyengédséget. Látta Heechul gyilkos tekintetét, de nem érdekelte, mert végre nem kell színlelnie és kimutathatja az érzéseit, amiket szerelme iránt érez.

Amikor kibontakoztak egymás karjaiból, elszánta magát, hogy végre elmondjon mindent. - Egy démon bandát öltem meg. Parancsot kaptak rá, hogy téged vigyenek James-hez vagy ha nem, akkor öljenek meg.

- Ezért tűntél el napokra?

- Ezért is. - válaszolta. - Gondolkodnom kellett.

- Miről? - a kérdés cseppet sem lepte meg, szinte már várta mikor teszi fel neki.

- Az érzéseimről. Arról, hogy mit érzek irántad. - a szavak maguktól törtek elő. - Szeretlek és nem akarlak elveszíteni! - hát végre kimondta.

- Soha többé ne merj eltűnni,  érted? - megkönnyebbülten sóhajtott, mikor a lány ölelésében találta magát. - Beleőrülnék, ha történne veled valami. - Mégis szereti?

A többiek teljesen lefagytak, mikor meglátták az összegabalyodó párt. Meglepetten álltak és bámulták őket, ahogy Jan fájdalom és erőfeszítés nélkül sétált be a konyhába a fiúval. Mi történhetett, hogy egyik pillanatról a másikra jól érezte magát? Ennyire sokat számít, hogy Sasaki vele legyen? Boldognak látszott, de valami mégsem volt az igazi. Mi okozhat ekkora gondot neki, hogy még most sem teljesen boldog?

2014. október 8., szerda

Dark Angel's Love ~ Part 2 (Yoshihide Sasaki & Heechul +18)

Képtelen volt elhinni, hogy mégis megtörtént. Találkozott személyesen az őrangyalával és most is őt nézi. Mi történt, hogy megjelent neki?

- Miért jöttél? - faggatózott tovább Lucy, de ismét nem kapott választ.

- Nem válaszolhatok, csak Jan-nek. - ennyi telt Sasaki-tól és ezzel mindent elárult.

- Akkor nekem válaszolj a kérdésre, amit Lucy feltett az imént.

- Azért jöttem, hogy megvédjelek azoktól az angyaloktól és démonoktól, akik az életedre törnek. - mondta a fiú.

Az ég hirtelen megnyílt, mikor megfagyott ereiben a vér és két angyal csatlakozott hozzájuk, név szerint Michael és Danyael. Mindketten szorosan ölelték magukhoz, és karolták át derekát, miután kibontakoztak egymás karjaiból.

- Valaki megbízta őket, hogy öljék meg vagy ijesszenek Jan-re, hogy hozzámenjen Chuck egyik fiához. - Michael megadta a választ arra, amire a fiú még nem.

- És ezt ő miért nem mondta el? - csattant fel Lucy.

- Mert egy őrangyal csak a saját védencének árulhatja el a szándékait vele kapcsolatban. - mondta Danyael.

Jan a fiú felé fordult. - Ez igaz?

Sasaki csak bólogatott, mert nem mert megszólalni a két arkangyal társaságában úgy, hogy éppen fontos dolgokról beszélnek. Csodálta, hogy ők ennyire nyilvános helyen is képesek bármikor kupaktanácsot tartani és egyáltalán nem zavartatják magukat. Michael egy olyan védőburkot vont köréjük, hogy senki sem látja és hallja őket. Elnézte a két idősebbet és felfedezte bennük azt, amit magán, mikor rájött, hogy szerelmes Jan-be. A tiltott érzéseken túl olyan bensőséges kapcsolat volt közöttük, amit mindig is irigyelt.

- Sasaki, te maradj Jan-nel. - utasította őt négyszemközt Michael, mikor berekesztették a tanácskozást. - Mostantól nagyobb szüksége lesz rád, mint eddig bármikor.

Mikor a hatalmas kastélyra emléktető házukhoz értek és beléptek a kapun, Heechul szaladt ki a bejárati ajtón és senkire se figyelve ölelte át. Önelégült mosollyal nézett a srácra, valahányszor nem tetszett neki, hogy vele foglalkozik és szándékosan provokálta, míg meg nem tudta, hogy kicsoda valójában. Rosszul esett neki, amikor rájött, hogy Jan is érdeklődik az angyal után, hisz akkor minden esélye elszáll, hogy végre normálisan összejöjjenek.

A vacsora is csendben telt. Jan és Sasaki többször is fogva tartották egymás tekintetét, ami az asztalnál ülőket kicsit kezdte feszélyezni és jól tudta mire gondolnak. Hogy vonzódhat egy olyan sráchoz, akiről csak azt tudja, hogy az őrangyala és azon kívül szinte semmit és a legijesztőbb az volt, hogy szerintük a srácnak is tetszik. Egy angyal nem szerethet bele egy emberbe, pláne nem egy meghatározhatatlan fajú lénybe, mint ő, mert csúnyán megütheti a bokáját a fiú.

- Befejeznétek a filózgatást? - csattant fel. - Úgysem lesz belőle semmi!

Miután végeztek, Sasaki-val a nyomában elindult az emeletre, hogy bemehessen a szobájába és a fürdőben kössön ki, hogy lemossa magáról a nap mocskát. Annyira megfeledkezett magáról, hogy észre sem vette Sasaki-t, csak amikor leejtette a törölközőt és az a fiú lábára esett.

- Jézusom! - ijedten maga köré tekerte a törölközőt. - Te mindenhová követsz?

A fiú elmosolyodott. - Igen. - a válasz egyszerű volt.

Jan szemei kikerekedtek. - Megtennéd, hogy kimész?

- Mégis miért? Már számtalanszor láttalak meztelenül. - hangja kissé közönyös és bunkó volt.

- Te utánam leskelődtél? - csattant fel Jan, de valahol tetszett is neki.

- Chhhh... jobb dolgom is volt annál.

- Nem mennél ki végre? - mordult rá a fiúra. - Szeretnék nyugodtan lezuhanyozni!

- Nem! - válaszolta Sasaki.

- Ahogy akarod! - szinte letépte magáról a törölközőt és nagy erővel vágta le a padlóra. - Nehogy magadhoz nyúlj! Nincs kedvem utánad takarítani!

- Ne aggódj, annyira nem vagy jó nő!

De igen az volt, legalábbis számára a tökéletes nő. Bármit megadott volna azért, hogy ugyanúgy szeresse viszont, ahogy ő, de képtelen volt megmondani neki, ráadásul nem is tehette, hogy Jan alig ismeri annak ellenére, hogy mindent tud róla. Tudta, hogy nem sokáig játszhatja a hűvös és megközelíthetetlen srácot, mert előbb-utóbb úgyis lépni fog és bevallja érzelmeit. Szinte hallotta a lány gondolatait, ahogy a nevét ízlelgette magában és már meg is volt a név, amire vágyott és ha kimondja, eltűnnek a korlátok kettejük között. Az a bizonyos név felszabadítja és végre szerethetik egymást, de addig maradnak az apró jelek, célozgatások és a hűvös, bunkóskodó szerep. Fájó szívvel, de kiment a fürdőből és a lány szobájának erkélyére ment, hogy onnan bámulja a csillagokat.

Mire feleszmélt, már hajnalodott. Megfordult és szemeivel Jan-t kezdte keresgetni és örömmel nyugtázta, hogy az ágyában fekszik békésen szuszogva. Lassan odasétált hozzá és megcirógatta a karját a vállától az ujjai végéig. Megtűrné maga mellett, ha tudná, hogy szerelmes belé? Mit szólna hozzá, ha bevallaná az érzéseit? Eltolná magától vagy esetleg viszonozná?

A nap legtöbb része eseménytelenül és unalmasan telt mindenki számára, ráadásul Sasaki fáradt volt az éjszakázás miatt, ennek ellenére tartotta magát és mindenben lehetett rá számítani. Csak néhány pillanatra fordult el, és Jan-nek máris hűlt helye volt. Órákig próbálta megtalálni, de hiába. Már el is felejtette, hogy képes úgy eltűnni, hogy senki se tudja merre jár és ennek jó oka volt.Végül a lehető legveszélyesebb helyen találta meg, ahová bármelyik lény csak merészkedhetett.

A Poison nevű klubban csak a legveszedelmesebb lények merészkednek be és csak azért, hogy bajt keverjenek. Gyakoriak ott a gyilkosságok. A nőkre tárgyként tekintenek, amikkel kedvük szerint szórakozhatnak és ha megunták őket, egyszerűen kibelezik vagy átvágják a torkukat. Nagyot nyelve lépett be és kereste a lányt, de nem találta meg, azonban a hátsó ajtónál dulakodás hangjait vélte felfedezni. Szinte azonnal megszólaltak benne a vészcsengő hangjai és minden előzetes óvintézkedés helyett kilépett az ajtón.

Lenyűgöző volt szerelmét látni egyszerre két démonszerű lény ellen harcolni. Ahogy elindult feléjük, kikerekedtek a szemei. Ki tudja hány holttesten kellett átlépnie, míg végül a közelükbe tudott kerülni. Az egyiket megragadta és lekaszabolta a kezében megjelenő késével. Alig néhány pillanat múlva arra kapta fel a fejét, hogy valaki ordít, majd Jan a falnak ütközve egyetlen mozdulattal törte el ellensége nyakát.

- Jól vagy? - lépett hozzá közelebb és mikor Jan kicsit eltávolodott a faltól, akkor látta meg, hogy véres.

- Semmi bajom. - válaszolta.

- Jézusom, te vérzel!

- Hamarosan elmúlik. - Egyáltalán nem győzte meg a fiút.

Jan nem gondolkodott, egyszerűen csak elindult és a lehető legrövidebb úton visszamentek a saját területükre. Ott is a hátsó bejáraton akartak bemenni, mikor hirtelen éles fájdalom járta át a testét. Zihálva vetette magát a falnak és várta, hogy elmúljon. Mikor lehunyta a szemeit, érezte, hogy két kar, amik biztosan nem hozzá tartoznak ölelik át, majd forró levegő csapta meg a bőrét. Kinyitotta a szemét és akkor látta meg a tőle alig néhány centire lévő Sasaki-t.

Nagyot nyelt, de nem szólt semmit, csak hagyta, hogy befejezze, amit elkezdett. Néhány pillanat múlva szemei lecsukódtam és puha ajkak nyomódtak az övének. Testét melegség járta át. Szinte automatikusan mélyítette el a csókot és egyáltalán nem úgy tűnt, mintha Sasaki ellenkezne, sőt. Olyan csókcsatát vívtak, hogy attól félt ha tovább folytatják, az utcán esnek egymásnak. Mire befejezték, a fájdalom sokkal gyengébb volt, mint korábban.

Nah igen! Elfelejtette, hogy az angyalok csókja csillapítja a fájdalmat és segít a sebek gyorsabban gyógyulásában, de ez viszont is igaz.

- Fáj még? - suttogta Sasaki.

- Egy kicsit. - válaszolta

- Akarod, hogy... tovább folytassuk?

Nem válaszolt, egyszerűen csak magához húzta és megcsókolta. Hamarosan vadul tépték egymás ajkait és az sem zavarta őket, hogy az utcán vannak. Nagyot nyögött, mikor megérzett valami keményet a szeméremdombjának préselődni. Kíváncsiságból egyik kezével megtapogatta, és mikor a fiú felnyögött.

- Ha tovább akarunk menni, meg kell tenned valamit. - suttogta a fiú néhány csók közben.

- Mit?

- Mondd ki a nevem. - a fiú éhesen vette birtokba a száját és nem akarta elengedni.

- Sasaki. - nyögte halkan.

- Hát itt vagytok! - Lucy hangjára úgy ugrottak szét, mintha valami égetni őket. - Már mindenhol kerestelek. - Egy pillanat! Jól láttam, hogy ti smároltatok?

Mindketten zavarban voltak, de egyikük sem válaszolt a kérdésére. Mikor hazaértek, Heechul egyből vitatkozni kezdett Sasaki-val. Úgy tűnt a fiú hamar megnyílt és ez a csókoknak is volt köszönhető.

- Hogy volt képed megcsókolni Jan-t? - szögezte az első kérdést Heechul a fiúnak.

- Mi közöd hozzá? Az őrangyala vagyok és nem kell a beleegyezésed!

- Miattad sérült meg, mert nem vigyáztál rá!

Jan ideges volt. Képtelen volt végighallgatni a fiúk kakaskodását. - Befejeznétek végre? Nem egy konc vagyok, amin marakodhattok! - Dühösen ment fel a szobájába és zárta be maga mögött az ajtót. Senkit sem akart látni. Kinyitotta a szobájában lévő hűtőt és kivett belőle egy zacskó vért, majd az ágyán fekve szép lassan megitta az utolsó cseppig. Folyton azon járt az esze, amit a fiú mondott neki. Mondja ki a nevét. Ha nem a születési nevére gondolt, akkor melyikre? Ezekkel a gondolatokkal tért nyugovóra, remélve, hogy a holnap majd válaszokat adhat.

Dark Angel's Love ~ Part 1 (Yoshihide Sasaki & Heechul +18)


Yoshihide Sasaki. Egy őrangyal, aki szerethet, harcolhat és mindezt úgy, hogy nem kötik a szabályok, amik a sima angyalokat igen. Anyja félig angyal, félig ember, míg apja a mennyek egyik leghűségesebb katonája volt. Egyedüli gyerekként nőtt fel. Sok barátot szerzett magának lent a földön és odafent is, de a lányok nem érdekelték, kivéve azt az egyet, amelyikért képes lett volna meghalni is. Még fiatal volt, mikor kiválasztott magának egy lányt, hogy ha felnő, majd őt fogja őrizni. Gyerekkorától szerelmes volt a lányba és vele sírt, amikor valami tragédia történt a családjába. Mindenki azt hangoztatta, hogy különleges fiú és ennek megfelelően választott magának védencet.

Most is odafentről nézte a lányt. A földön hajnalodni kezdett, de nem bírta tovább és megjelent a szobájában, kihasználva az alkalmat, hogy mellette legyen. Jan még aludt. Óvatosan leült az ágya szélére, ujjaival finoman végigsimított az arcán, majd a karján. Mindennél jobban szeretett volna az összes lehetséges módon együtt lenni. Közelebb hajolt hozzá és mélyen beszívta az illatát. Észre sem vette, hogy a lány ébredezik, csak arra lett figyelmes, hogy egy meleg kéz megfogja a kezét.

- Gyere bújj be. - teljesen meghűlt benne a vér. - Tudod, hogy nem szeretem, ha bámulsz alvás közben.

Szemei csukva voltak, de engedelmeskedett neki, mikor a mögötte lévő helyet paskolta, majd mikor odaért, felemelte a takarót, hogy bebújhasson mellé. Mikor végre mellette volt, egy kósza gondolattól vezérelve hozzábújt és átölelte, de legnagyobb meglepetésére nem tolta el magától, hanem azonnal el is aludt. Szíve kihagyott néhány ütemet, de utána annyira zakatolt, hogy azt hitte menten kiszakad a mellkasából, mégis boldog volt. Talán soha többet nem lesz rá lehetősége, hogy ennyire közel kerüljön hozzá. Annyira jó volt összebújva feküdnie a lánnyal, hogy észre sem vette, hogy elaludt.

Arra riadt fel, hogy egy női hang kiabálja a lány hangját. Pillanatok alatt pattant ki az ágyból és vált láthatatlanná, miközben eltüntette a nyomait is. Nem akart lebukni és így elveszíteni azt, amit eddig elért a lánnyal kapcsolatban.

- Jan, ébresztő! - rázogatta a szőke hajú lány.

- Muszáj? - nyöszörögte félig nyitott szemmel a másiknak.

- Igen muszáj, de ha akarod, szólok az illetékesnek, hogy segítsen felébredni.

- Ne! Csak Heechul-t ne! - sírást tettetett, mert remélte, hogy a szőke békén hagyja.

Nem is kellett mondania semmit, mert az emlegetett srác máris felbukkant a szobája ajtajában és szólítgatta.

- Noona, ébresztő!

- Noona a nénikéd! - morrant rá a fiúra Jan. - Nincs jobb dolgod?

- Nem, nincs. - válaszolta.

- Heechul, komolyan mondom, hogy húzz el innen. - hozzávágott egy párnát, mire csak hangos kuncogást kapott.

A fiú nem teketóriázott sokat, egyszerűen odament hozzá, kitakarta, majd az ölébe vette és elindult vele a fürdő felé. Jan hiába kapálózott és fenyegetőzött, Heechul csak jót nevetett rajta és készült az esetleges bosszúra, majd olyan gyorsan iszkolt el onnan, ahogy csak lehetett.

Sasaki mosolyogva nézte végig, mint eddig mindig. Sosem ment be a lány után a fürdőszobába, most mégis arra késztette valami, hogy megtegye. Mikor ott volt, alaposan megnézte magának a helyiséget. A lány hálóinge szépen össze volt hajtogatva az egyik polcon, a bugyiját nem látta szétdobálva és egy törölköző lógott a zuhanykabin egyik oldalán. Szíve kalapált a mellkasában, amint meghallotta a víz jellegzetes fröccsenéseit, amiket csak zuhanyzás közben lehetett. Nagyot nyelt, mikor kirajzolódott előtte a lány háta, feneke és a combjai. Élvezettel hallgatta, ahogy Jan minden egyes alkalommal meglepetten nyögött fel a meleg víztől, ami szép lassan elérte minden porcikáját.

Közelebb ment, amíg beljebb nem találta magát és mire feleszmélt, a nadrágjában szorította valami. Kikerekedtek a szemei, mikor megtapogatta és rájött, hogy a látványtól megkeményedett. Először pánikolni kezdett, de rögtön elfelejtette, mikor Jan szembe fordult vele és felmérhette tökéletes domborulatait. Elképzelte, hogy minden szó nélkül ráront, vadul csókolja, miközben minden ruhadarabjától megszabadul. Hallotta magát nagyot nyögni, de rögtön vissza is tért az álmodozásból, mikor valaki bement a fürdőbe.

- Ugye nem aludtál el? - az előző srác volt, aki mindig hülyéskedik védencével.

- Mi lenne, ha elhúznál és hagynál zuhanyozni? - vágott vissza Heechul-nek.

- És ha csatlakoznék hozzád? - hangjában enyhén hallatszott a vágy.

Jan elgondolkodott kicsit, és végül megszólalt. - Inkább készülj. Mindjárt indulnunk kell.

A srác nem hallgatott rá. Leült az egyik bent lévő székre és megvárta, míg Jan végez a zuhanyzással, megtörölgeti magát, testére tekeri a törölközőt és kilép a zuhanyfülkéből. A lány mosolyogva lépett oda Heechul-höz, mert már jól tudta, hogy mire megy ki a játék, csak azt felejtette el, hogy bármivel és bárhogy is próbálkozik, nem fogja megkapni amit akar.

Érdekes volt Sasaki-nek végignéznie, mert minden alkalommal kicsit tovább engedte a lány a fiút, de a célját sosem érhette el, legalábbis a fürdőben nem. Tátott szájjal figyelte, ahogy Heechul átfonja karjait a lány testén és gyengéden birtokba veszi ajkait, majd egy kevés ideig a csók elmélyült és végül eltolta magától, hogy nyugodtan rendbe szedhesse magát és kitessékelte őt onnan. Mivel tett róla, hogy Jan ne lássa és hallja, nyugodt szívvel nevethetett a fiú megismétlődött balszerencséjén.

Vágyakozó tekintettel nézte imádottját, mikor lehullott róla a törölköző és újra meglátta azokat a csodás domborulatokat. Keze véletlenül a sliccénél kötött ki és felszisszent az érzéstől. Kikerekedett szemekkel tapogatta meg nemesebbik tagját, ami sokkal nagyobb és keményebb volt, mint korábban. Valamit tennie kell, különben meg fog őrülni és azt nem akarja, de hiába mondogatta magának, hogy egyszerűen csak menjen ki, képtelen volt otthagyni Jan-t. Tátva maradt a szája, mikor megpillantotta a végeredményt. Még sosem látta ilyen gyönyörűnek a lányt. Elegáns nyári ruha, enyhe smink, hosszú korall vörös loknik, amelyek tökéletesen omlottak a vállára. Nagyot kellett nyelnie, de ismét csak a szőke lány kiabálása zökkentette ki.

- Kész vagy? - nyitott be az ajtón Lucy.

- Mehetünk. - kacsintott Jan a lányra.

Az úton is végig velük volt. Míg a többiek elhülyültek egymással, addig Jan teljesen máshol járt. Szinte hallotta a gondolatait és látta, ami lejátszódott a fejében. Egy szövetségesük lányának esküvőjére voltak hivatalosak és cseppet sem volt kedve ott lenni. A férfi mindig azzal zargatta, hogy egy nap a fia majd elveszi és boldog családként élnek együtt az idők végezetéig, de ő ezt nem akarta és legnagyobb megkönnyebbülésére se Lucian se a bácsikái nem mentek volna bele és mikor ezzel jött, mindig azt mondták, hogy majd ő eldönti. A szertartás gyönyörű volt és a menyasszony legalábbis szerinte elbújhatott Jan mellett.

A ceremónia előtt Jan-t többen is menyasszonynak nézték és ez nagyon feszélyezte. A szövetséges rokonai úgy beszéltek az esküvőjéről az egyik fiával, mintha már eldöntött tény lenne, hogy hamarosan megtörténik és ezt utálta. Lassan gyülemlett fel benne a düh, de nem akarta tönkretenni az esküvőt, így nyelt egyet, néhányszor nagy levegőt és kifújta, hogy ezzel is lenyugtassa magát.

- Minden rendben? - Heechul pont akkor jelent meg, mikor a legnagyobb szüksége volt rá.

- Utálom ezt az egészet! - a szavak maguktól jöttek ki a száján. - Hogy lehet valaki ennyire csökönyös, hogy nem érti meg, hogy nem megyek hozzá egyik fiához sem!

- Hűűűű.... - csodálkozott Heechul. - Mivel húztak fel?

- Már az egész rokonságnak azt terjeszti, hogy az esküvőt szervezi a fiával és velem. - Úgy érezte menten megbolondul, ha nem adhatja ki magából.

- Lucian és a bácsikáid mit mondtak rá?

- Azt, hogy majd én eldöntöm kihez akarok hozzámenni, ha itt az idő. - válaszolta.

- Akkor nincs mitől félned. - ujjaival megmarkolta az állát és felemelte, hogy a szemeibe nézhessen és gyengéden összeérintette ajkaikat. - Nem lesz semmi baj.

- Nem fogod ezt mondani, ha megtudod, hogy a másik lányának téged szánt, mert nem bírja elviselni, hogy velem vagy.

Heechul szemei elsötétedtek a dühtől. Egy valamit nagyon jól megjegyzett: Ne akard távol tartani egymástól a Hatcher-öket, különben a pokolnál is rosszabb szabadul rád! - A rohadék! Ezt nem teheti meg!

- Most már érted miért nem akarok jönni, amikor meghívnak. - simított végig a fiú karján és bevált a nyugtatási módszere, mert ugyanolyan gyengéd tekintettel nézett rá, mint korábban.

Miután nagy nehezen sikerült megnyugodniuk visszamentek a lagzi helyszínére, ahol már az ifjú pár búcsúzkodni kezdett. Nagy nehezen Heechul rábeszélte, hogy a poén kedvéért álljon be a csajok közé és próbálja megszerezni a menyasszony csokrát, de semmi kedve nem volt hozzá, mert tudta, hogy Chuck, a szövetségesük jelnek venné és tényleg szervezni kezdené az esküvőjüket. Mivel nem igazén volt kedve ehhez az egészhez, leghátulra állt, hogy még véletlenségből se tudja elkapni a csokrot. Nem figyelt arra, hogy a többi lány szinte vérre menő csatát vívott a virágért, de összerezzent, mikor valami váratlanul az ölébe esett és mikor rájött mi az, majdnem elájult.

- Basszus! - mondta reszkető hanggal és majdnem lefagyott, mikor meglátta a többi lány reakcióját.

Heechul azonnal odasietett hozzá és mikor elakarta dobni a csokrot, nem engedte. Fel tudott volna robbanni a méregtől, hisz ekkora balszerencséje a világon nem lehet és ez csak erősödött benne, mikor Chuck önelégült mosolyát látta. Alig hallgatóan szitkozódott, mikor a férfi megindult feléjük, de Heechul gondoskodása kivert a fejéből mindent. Nem gondolkodott, egyszerűen csak tette, amire vágyott. Gyengéd csókba húzta Heechul-t és hosszú percekig csak egymással voltak elfoglalva, nem érdekelte őket Chuck és az időközben hozzá csatlakozott fia.

Miután elváltak ajkaik, felállt a fiú mellől.

- Jan, várj! - szólt utána James, szövetségesük fia.

- Az esküvő részleteit szeretnénk megbeszélni veled. - tért a lényegre Chuck.

Jan olyan volt, mint egy élő kérdőjel. - Milyen esküvőét?

- James-ét és a tiédet. - válaszolta a férfi.

Elhúzta a száját és nagy levegőt vett, mielőtt belekezdett volna a mondókájába. - Figyelj, mert csak egyszer mondom el. Nem lesz itt semmilyen esküvő, de ha mégis, akkor sem a fiaidhoz mennék hozzá! Remélem érthető voltam. - Elmosolyodott, ahogy megpillantotta Heechul döbbent, félig mosolygós arcát. - Megyek, járok egyet. Otthon találkozunk. - ismét megcsókolta, mielőtt elment.

Sasaki mosolyogva követte a lányt és csodálta, hogy így ki mert állni magáért. Minden nyugodtnak tűnt, mégis megszólalt benne a vészcsengő. Egy kissé kihalt utcán sétálgattak. Kezdett sötétedni, de a baljós előjelek nem akartak megszűnni. A lámpák által megvilágított utcákon sötét árnyak tűntek fel a semmiből és suhantak el a közelükben. Cseppet sem lepte meg, hogy Jan nem menekült el a veszély elől, hisz tudta, hogy mennyire kemény és néhány árny nem fogja elriasztani a szokásos tevékenységétől. Amint befordultak a következő utcába, az árnyak megelevenedtek és démonokká váltak.

- Rossz ötlet volt nemet mondani a fiúnak. - vicsorgott rá az egyik.

- Tévedett, ha azt hitte néhány démontól megijedek. - nevetett a démon képébe.

- Pedig lehet kellene.

Ismét nevetni kezdett. - Néhány egyszerű démontól, akiket a pokolból is kitaszítottak? Ugyan, ne nevettes!

- Ezt még nagyon megbánod! - morgott rá a férfi.

Nem akart tovább játszadozni velük, egyszerűen csak folytatta útját, de nem akarták útjára engedni. Dühösen nézett az előtte álló öt démonra, mert a türelme lassacskán kezdett fogyni és utálta, ha akadályozták valamiben. - Hát jó! Ti akartátok! - hagyta, hogy szemei éjfeketén izzanak, szemfogai megnyúljanak, karmai kinőjenek és arca eltorzuljon kicsit. Túlvilági hörgésétől ellenségeiben megfagyott a vér.

Nem volt idejük megszólalni sem, mikor váratlanul fájdalmában felordított az egyikük, majd holtan esett össze és utána még ketten közülük, elvágott torokkal és kieresztett belekkel.

- Fogd vissza az őrangyalodat! - követelte a démon, de fogalma sem volt miről beszélt. - Mutasd magad, különben a lánynak vége!

- Ha hozzányúlsz, meghalsz! - a hang közvetlenül mellette csendült fel.

Nagyot nyelt, mikor meglátta korabeli fiatal srácot. Vörösesbarna haj, vággyal teli lángoló tekintet, csábító ajkak, fehér bőr. Azonnal megtetszett neki. Percekig csak bámulták egymást. Úgy érezte, mintha megállt volna körülöttük az idő. A fiú tekintete is megenyhült és cseppet sem volt dühös. Szíve kihagyott néhány ütemet, de a démon rögtön visszarántotta a földre. Mire feleszmélt, csak hamu volt körülöttük, ami a démonokból maradt, miután a fiú megölte őket.

- Jan, jól vagy? - hirtelen arra eszmélt, hogy menyasszonya Lucy rázogatja, de még mindig a srácot bámulta. - Te ki vagy? - kérdésére nem érkezett válasz.

- Nem esett bajod? - kérdezte a sráctól, mire ő elmosolyodott.

- Jól vagyok. - válaszolta. - A nevem Yoshihide Sasaki és az őrangyalod vagyok.

2014. október 4., szombat

Baby Say Yes (Lee Joon & Mir +18 )



Mindenkinek vagy egy őrangyala. Egyesek szerencsésebbek és többen vannak, de néhányuknak maga a kínzás a rájuk bízott személyre vigyázni. Elkerülhetetlen, hogy egyesek beleszeressenek az általuk oltalmazott nőbe vagy férfibe és ha a vonzalom kölcsönös, az maga a pokol. Vannak, akik elveszítik az eszüket annyira, hogy véget vetnek életüknek, eltűnnek vagy rárontanak a szeretett személyre és akaratuk ellenére megerőszakolják őket vagy a beleegyezésükkel titkos viszonyt kezdenek velük.

Ilyen volt Lee Joon is. Az évek alatt teljesen belezúgott a védencébe. Csak akkor pihent, ha teljesen kimerült és akkor veszi át helyét barátja Mir, aki a kezdetektől szerelmes a lányba. Felváltva őrködtek a lány felett és élvezték a dolgot. Éjszakánként mielőtt aludni ment volna, mindig a lányt nézte és elmélázott, hogy milyen lenne, ha csak egyetlen éjszakára az övé lehetne. Évek óta próbálta visszafogni magát és eddig sikerült is, de most, hogy ott állt az ágyánál a nyár legforróbb éjszakái közül az elsőn, mintha nem tudott volna uralkodni magán.

Akarata ellenére megkeményedett és másra sem vágyott, minthogy magáévá tegye védencét. Minden őrzőnek ez volt a maga átka, persze akkor nem állt fent, legalábbis normál esetben, ha férfi védett egy valakit a saját neméből vagy éppen nő, de megeshetett. Élesen szedte a levegőt, írisze vörösen izzott, míg a körülötte lévő rész befeketedett, szemfogai megnyúltak, torka kiszáradt és keményen meredező férfiassága annyira lüktetett a nadrágjában, hogy azt hitte menten szétrobban.

Tudta, hogy nem teheti meg a beleegyezése nélkül, de az a kevés önkontrollja is vészesen fogyott, ami még az évek során megmaradt. Képtelen volt parancsolni magának és a lehető legaljasabb eszközhöz nyúlt, amit egy vámpír-démon megtehetett: elbűvölte és kérte, hogy könyörögjön azért, hogy a magáévá tegye. Látszólag hatott, de hiába kérte, a lány nem könyörgött neki.

- Francba! - sziszegte, majd ismét a lányra nézett.

Vágyakkal teli őrjítő álmot bocsátott rá, amivel elérte, hogy epekedjen utána, de még mindig nem mondta ki, amit hallani akart. Alig hallhatóan átkozódott a szerencsétlenségén, miközben azon gondolkodott hogyan érhetné el amit annyira akar. Végül nem jutott más megoldásra, mint lefejtegette a lányról a köré csavarodott lepedőt, feltolta a hálóingét a derekáig, majd egy gyors mozdulattal lehúzta a bugyiját és lehajította a földre. Ujjaival finoman végigsimított a lány bejáratán, majd az egyik megállapodott a csiklóján és körkörös mozdulatokba kezdett.

Válaszul először egy morgást kapott, majd nemsokkal később, már jól eső sóhajok jöttek ki védence száján. Beharapta alsó ajkát, és úgy nézte, ahogy "áldozata"egyre gyakrabban nyögött fel és ez kezdte egyre jobban az őrületbe kergetni. Nem bírta tovább. Két ujjal hatolt a lányba, hogy kellően előkészítse a terepet, de képtelen volt várni. Olyan gyorsan szabadult meg az összes ruhadarabjától, ahogy csak lehetett, majd széttárta a lány combjait és közéjük feküdt.

Megragadta egyre jobban lüktető férfiasságát és felváltva dörzsölte finoman a lány bejáratához és a csiklójához, amivel kéjes sikolyokat váltott ki belőle. Szemei izzottak az elméjére telepedett vágytól. Megunta a játszadozást. Akarta a lányt, méghozzá itt és most! Nem gondolkodott tovább, egyszerűen hagyta, hogy a vágy vezesse és néhány pillanat múlva a makkja máris a lányba csusszant.

- Nem teheted meg, ugye tudod? - Mir hangja úgy vágott bele mindkettejük ködös elméjébe, mint a késpenge. - Az engedélye nélkül nem!

- Egy szóval sem mondta, hogy nem akarja. - morogta Joon, mert zavarta, hogy barátja őket bámulja.

- Hyung, ne tedd! - fogta meg a vállát a srác. - Ha nem tudod befejezni, értelmetlen az egész!

- Sajnálom, de nem bírom tovább! - Joon csípője előre lendült és tövig hatolt a lányba.

Joon egyszerre nyögött fel Jan-nel, ami maga volt a Mennyország. Annyira nedves volt, hogy korábban is belé hatolhatott volna, már akkor élvezték volna mindketten, de így jobb volt, mert elérte, hogy miatta akarja a szexet. Most már nem volt arra szüksége, hogy továbbra is elbűvölje, ezért csak a kettejük élvezetére koncentrált. Egyre mélyebbre lökte magát és már készült, hogy elmegy, de akárhogy próbálkozott, képtelen volt rá. Mindig csak a közelében volt. 

- Picsába! - morgott egyet. - Miért nem sikerül?

- Különös nem? - szólalt meg ismét Mir. - Már a határán vagy, mégsem sikerül.

Joon-nak láthatóan nem tetszett, hogy még mindig ott volt. - Nincs jobb dolgod, mint minket bámulni dugás közben?

- Jó nézni, ahogy a próbálkozásaid kudarcba fulladnak. - mondta a fiatalabb. - Janho-nak jó és ez a lényeg. Az ágy melletti éjjeliszekrényhez sétált, kinyitotta az egyik fiókot, majd hozzáhajított valamit.

Joon olyan volt, mint egy nagy kérdőjel, szemei kikerekedtek, mikor meglátta a kis csomagocskát az ágyon. Miért adott neki Mir óvszert? Nem teherbe akarja ejteni Jan-t, hanem szeretkezni vele akár egész éjjel. Nem érdekelte különösebben a dolog, inkább folytatta a mozgást és egyre keményebbeket lökött, ezzel is gyorsabban küzdve magát a csúcs felé. Már majdnem elélvezett, mikor a lány izmai megfeszültek körülötte, de vele ellentétben ő nem lendült át a határon. Kétségbeesetten nézett szét a szobában, de Mir már nem volt ott és az alatta fekvő is békésen szuszogott már.

- Bassza meg! - átkozódott alig hallhatóan, mikor lemászott a lányról és az ágy szélére ült.

Napok teltek el, míg kereste a választ hogyan is érhetné el, hogy végre szex közben elélvezhessen. Épp egy másik nővel volt, gumi nélkül, de akárhogy próbálkozott, nem sikerült elélveznie annak ellenére, hogy engedélyt kapott rá. A mellette heverő nadrágjából elővette a kis csomagot, amit Mir adott neki a lány szobájában. Miközben a gumit nézte, barátja szavai visszhangzottak a fejében.

~ Nem teheted meg, ugye tudod? Az engedélye nélkül nem! Már a határán vagy, mégsem sikerül.
Ha nem tudod befejezni, értelmetlen az egész!

Maga előtt látta, ahogy mélyebbre löki magát a lányba, majd az óvszert és azt, hogy az elélvezésért küzd. Hirtelen megállította a rajta lovagló nőt, eltolta magától, felöltözött és kirohant a lakásából. Futás közben végig az járt a fejében, hogy az óvszer a titok, amire Mir is próbálta felhívni a figyelmét és emiatt hiába próbálkozott nála, nem adta be a derekát. Mitől lesz neki attól jobb, ha felveszi a gumit, hisz az csak tompítja az érzést.

Gondolatai a lány és vele történt kielégítetlen szeretkezés körül forogtak. Meg kell kapnia, különben megőrül! Épp a sarkon lépett ki, mikor meglátta Janho-t egyedül sétálgatni az éjszaka közepén. Senkit sem látott vele, még Mir-t sem és védelmező ösztöneire hallgatva követte őt. Útjuk a sötét és kihalt utcákra vezetett, ahol sorban álltak a magukat vámpíroknak vagy egyéb vérszívó lényeknek felkínáló nők és férfiak. Lenyűgöző volt számára látni, ahogy a lány odalépett minden neki tetsző fiatal sráchoz és a nyakához hajolt, hogy mélyen beszívhassa az illatukat.

A még szűz srácokról messziről érződött az ártatlanság illata, mellettük nem időzött sokáig, de az egyikük felkeltette az érdeklődését. Követte őket, de, hogy ne legyen gyanús, megragadott egy lányt, aki már nem volt ártatlan és magával vitte. Először játszadozott vele, közben pedig Janho-t figyelte, hogy hogy halad a sráccal. Képtelen volt hinni a szemének, mikor a srác egyszerűen csak minden szó nélkül felkapta az ölébe a lányt és hatalmasat nyögött, mikor ajkak tapadtak a nyakára.

- Ahhhhh... - nyögte a srác. - ...... ne hagyd abba!

A friss vér illatára nem igazán kapta fel a fejét, hisz azon a környéken mindenhonnan az áradt és egyáltalán nem gondolta, hogy a lány tehette. Azt hitte, biztos csak a szex miatt jött, de tévedett, csak ezt ő még nem tudta. Végül elveszítette a fejét, fogait mélyen a nő nyakába mélyesztette és mohón kezdte szürcsölni a meleg karmazsinvörös nedűt. Férfiassága már az első korty után keményen meredezett a nadrágjában és elviselhetetlenül lüktetett.

- Akarsz engem? - morogta mély hangon a nő fülébe, miután lenyalta a maradék vért a nyakáról.

- Igen. - válaszolta áldozata teljesen extázis esve.

A mondatra egyetlen mozdulattal kioldotta a nadrágját és a nőt a vállánál nyomta le, hogy megmutassa mit akar. Nem is kellett kétszer "mondania", mert egy kéz ragadta meg keménységét és pillanatok múlva abban a melegségben találta magát, amire éppen vágyott. Ha a szex nem elégíti ki, akkor talán egy kis szopás megoldás a bajaira. A nyelvtechnika, amivel kényeztették hamar a csúcs felé sodorta és hamarosan érezte, hogy magja beleáramlik a nő szájába, de nem elégült ki, sőt még rosszabb volt, mint eddig.

- A kurva életbe! - káromkodott egy hatalmasat, miközben felhúzta magára a nadrágját.

Nem gondolkodott sokat, csak felhúzta áldozatát, erővel a falnak lökte és ismét a nyakára tapadt. Dühös volt és ezen semmi sem segíthetett. Mohón szürcsölte az édes vörös nedűt, mikor valaki megragadta és lerántotta róla.

- Mégis ki a francnak képzeled magad? - förmedt rá valakire.

- Elég, Hyung! Ne csináld! - Mir állt előtte és látszott rajta, hogy nagyon aggódott miatta.

- Ne állj folyton az utamba! Tudok uralkodni magamon!

- Tényleg? - csattant fel a fiú. - Szerinted mi történt volna, ha nem érek ide időben? Átlépted a határt! Seungho-ék nagyon dühösek!

- Hadd legyenek! Amúgy sem értenek meg és fogalmatok sincs milyen érzés most!

- Komolyan ezt gondolod? - hátrálni kezdett, hogy megóvhassa a lányt hyung-jától. - Szerinted miért mondtam neked akkor dolgokat, mikor a szobájában csináltátok? Néhány hónapja én is ebben a cipőben jártam, mint te. Seungho mondta, hogy keressem meg és oldjam meg a problémám, mielőtt nem késő. Hetekig találgattam hogyan szeretkezhetnék vele úgy, hogy én is kielégüljek és akkor rájöttem, mikor kihúzta az éjjeli szekrény fiókját. - Joon kizárólag csak rá figyelt és csak remélte, hogy megérti majd. - Az kitartás a lényeg! Ha türelmes vagy, akkor igent mond és végre megkapod, amit akarsz!

Joon szemei kikerekedtek. Hát tényleg ennyi lenne ami kielégülése útjába áll? Ahogy elgondolkodott, rájött, hogy Mir-nek igaza van, hisz van egy olyan prófécia, miszerint csak akkor elégülnek ki az őrzők a védencükkel folytatott szexuális kapcsolatban, ha igent mond és csak akkor kezdődik a földöntúli élvezet. Szemei még mindig izzottak, és ezúttal figyelmen kívül hagyta barátját, úgy indult el a lány felé, de ő nem engedte a közelébe. Perceken át viaskodtak egymással, míg végül a lány rájuk nem szólt.

- Hagyd, hadd jöjjön!

Joon olyan erővel rontott rá a lányra, hogy azt hitte ott marad, de tévedett, mert helyette csak megragadta a tarkóját és egy vad csókcsatába húzta. Csók közben Janho édes kis nyelve alsó ajkán cikázott, ezzel is lenyalogatva a rajta lévő vért és addig a száját el sem engedte, míg az utolsó cseppet is el nem tüntette. Már azon volt, hogy végre tovább léphetnek, mikor váratlanul megjelentek a többiek és el nem hurcolták magukkal. Dühös volt, mert Mir maradt a lánnyal és ki tudja miket csinálhattak.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
Másnap este vadászni indult. Az utcán volt, azon a környéken, ahol múlt éjjel majdnem megkapta Janho-t. A vér ízétől ismét megkeményedett és elveszítette a józan eszét. Innentől nem volt megállás. Áldozata könyöröghetett, ő tovább szívta a vérét, miközben letépte róla a bugyiját és már majdnem belé hatolt, mikor valaki megállította... ismét.

- Engedd el! - a hang ismerős volt számára.

- Mit akarsz? - hangneme bosszús volt, de azonnal megenyhült, mikor meglátta a nőt, akire mindennél jobban vágyott.

- Csak azt, hogy engedd el!

- Miért tenném? - tudta, hogy Janho játszik vele és nem pusztán a jó szíve miatt akarja, hogy engedje el.

- Itt vagyok helyette én. - Nem egészen erre a válaszra számított, de most megtette.

- Miért most ajánlod fel magad? - a szavak maguktól törtek elő a szájából. - Fogalmad sincs róla mit művelnék veled, ha elveszteném az eszem! Nem tudod milyen érzés! - szemei izzottak a dühtől és a vágytól, ami keveredett bennük.

- Vagy mégis? - a lány közelebb lépett és legnagyobb meglepetésére szemei feketék voltak, szemfogai megnyúltak, a szája pedig véres volt.

Leengedte az öléből a nőt, és hagyta, hogy elfusson, majd Janho-ra vetette magát és legnagyobb meglepetésére nem állt ellent neki, sőt, odaadóbb volt, mint legmerészebb álmaiban. Vadul tépték egymás ajkait, miközben a falnál kötöttek ki és már a keze a lány bugyijánál volt, mikor megállította.

- Várj.. - zihált Janho. - Ne itt.

A közelben volt egy lakás, ami Janho-é volt. Gyorsan felhúzta a nadrágját, összeszedte magát és hagyta, hogy vezesse. Hamar odaértek, majd amikor a bejáratnál álltak, ismét neki esett. Míg ő teljesen ráhangolódott, a lány megnyomta a lift hívógombját, majd átölelte, mikor pittyent egyet és kinyílt a lift ajtó. Ott ismét megnyomott egy gombot, majd elmerült a csókban, míg a lift ajtó ismét ki nem nyílt.

Nem sokat teketóriáztak, míg kinyitották az ajtót, majd miután beléptek, bezárták maguk mögött és a kulcsot is elfordították, hogy ne zavarhassa meg őket senki. Míg a hálószobáig értek, minden egyes ruhadarabtól megszabadultak. Nagyot nyögtek, mikor az ágyra zuhantak és Joon elhelyezkedett a lány combjai között.

- Kívánsz engem? - ideje volt megkérdeznie, ezzel is bebiztosította, hogy a végén végre eltudjon élvezi. Janho csak megrázta a fejét, de ez nem volt elég. - Mondd ki.

- Igen. - a választól elmosolyodott, majd kicsit eltávolodott tőle, hogy gondoskodhasson a védelemről. Fogai közé vette a kis csomagot és gyengéden feltépte, majd a feltekert gumit óvatos mozdulatokkal legörgette férfiassága tövéig és visszafeküdt a lányra.

Éhesen vette birtokba Janho ajkait és addig el nem engedte, míg keménységét a bejáratához nem tette, majd egy lassú mozdulattal belé hatolt. Lenyűgöző volt látnia, ahogy a lány hátra vetette fejét a párnán egy kéjes nyögés kíséretében majd utána rögtön a száját kereste, hogy újabb csókban forrjanak össze. Minden egyes lökésnél belenyögtek a csókba és ennek az lett a vége, hogy túl hamar közeledett a csúcs felé.

Sziszegve húzódott ki belőle néhány percre, de nem hagyta pihenni, ujjai belé hatoltak, míg egyel a csiklóját simogatta körkörös mozdulattal. Elégedetten mosolyodott el, mikor Janho önkívületben nyögött alatta. Sziszegve ragadta meg a combjait, ezzel közelebb húzva magához, majd belé hatolva és az ujjával azonos tempóban lökött tovább, míg azok az izmok össze nem rándultak körülötte és egyetlen nagy nyögéssel reszketve el nem élveztek.

Erőtlenül zuhant a lányra és úgy lihegtek tovább, majd kihúzódott belőle, de nem mozdult el róla. Jó időbe telt, míg minden visszaállt a régi kerékvágásba. Mikor minden lenyugodott, a lány arcát simogatta és az ő két keze a hátát. 

- Tudod mennyire vágytam rád? - a boldog perceket megtörte.

- Mhm. - válaszolta a lány. - Mi lesz most, hogy megkaptál?

- Mi lenne? - érintette össze gyengéden a szájukat.

- Ennyi volt? Megkaptál és vége?

Joon csak hunyorított. - Honnan veszed, hogy vége?

- Onnan, hogy azt mondtad vágytál rám. - felszisszent, mikor ajkai rátértek a nyakára.

- Eszemben sincs elengedni téged. - mondta, majd ismét megcsókolta. - Most is ugyanúgy akarlak, mint nemrég.

- Tényleg? - Janho hangja vággyal volt tele.

- Ahhhh... - nyögött egyet, mikor ismét belé hatolt. - Ez válasz volt... - ismét felnyögött. - ... a kérdésedre?

Ott folytatták, ahol nemrég abbahagyták. Kéjes nyögések, sikolyok és sóhajok töltötték be a lakás minden zugát. Már hajnalodott, mire befejezték, de még mindig nem tudtak aludni. Együtt gyönyörködtek a napfelkeltében. Nagyot nevettek és ismét megcsókolták egymást, így köszöntve a napot.