2012. december 19., szerda

Together again (Tatsuya Ueda +18)


Ueda izgatottan érkezett haza a franciaországi nagy vadászatból. Azonnal a lakásába sietett, hátha ott találja szerelmét. Mikor felért a másodikra, zsebéből előhúzta a kulcsait, a zárba helyezte és elfordította. Mikor az ajtó kinyílt, belépett és letette a holmiját a földre.

Elégetten mosolyodott el, amikor megérezte a konyhából áradó frissen elkészített ebéd illatát. Nem teketóriázott, azonnal a konyhába ment és nekifogott a számára elkészített ebédnek.

Minden egyes falatnál elégedetten hümmgött. Már nagyon hiányzott neki a házi koszt és a barátnője is. Miután befejezte, a tányért és az evőeszközöket elmosogatta és elindult a szoba felé.

Megállt az ajtó előtt és bekopogott, de senki nem válaszolt. Talán szerelme ledőlt egy kicsit pihenni. Kezét rátette a kilincsre és halkan benyitott, de mikor belépett, kikerekedtek a szemei. A lány nem volt ott.

Ok nélkül nem menne el úgy, hogy ne üzenne vagy ne szólna. Egyet biztosan tudott, meg kell őt találnia, kerül, amibe kerül. Felvette a válltáskáját és már indult is.

Először a lány családjához ment, mert ők biztos tudnak valamit és ugye előle sosem hallgatnák el szerelme éppen hová ment vagy mit csinál éppen.

Egész odaúton ideges volt és akárhogy próbált megnyugodni, nem sikerült. Túlságosan is aggódott ahhoz. Néhány perc autókázás után végre megérkezett a hatalmas kastélyhoz, amiben a lány és családja lakott.

Épphogy kiszállt a kocsiból, a kiskapu máris nyílt, hogy akadály nélkül beléphessen rajta. Ahogy az udvaron sétálgatott, egyre erősödött benne a gyanú, hogy valami nincs rendben, hisz ott ha alig is, de lehetett érezni a káoszt és a félelmet, amire eddig még nem sokszor volt példa, persze akkor szerelme hamar megoldotta a helyzetet.

Ez is bizonyítja, hogy a lány tényleg bajban lehet. Ahogy elsétált az ottani szövetségesek előtt, akiket elfogadott a Hatcher család, mind meghajoltak előtte, mivel tudták, hogy a lány vérvonalába tartozik, ráadásul szerelmesek is. A Hatcher-öket tisztelték és félték.

Végre a bejárathoz ért, de mielőtt bekopogtatott volna, egy komornyik nyitotta ki az ajtót előtte és engedte be.

- Üdvözlöm, Tatsuya úrfi. - hajolt meg előtte a férfi.

- Hello, Jarvis. Hogy van? - tett ugyanígy a fiú.

- Köszönöm jól. - válaszolta a komornyik.

Azonnal besietett, táskáját lerakta az egyik asztalra, cipőjét levette és csatlakozott a nappaliban tanácskozó családhoz. A helyzet komolyabb volt, mint gondolta. Mindenki arcáról letudta olvasni, hogy mennyire aggódnak a lány miatt, főleg Lucy, Jan legkedvesebb menyasszonya.

- Mi történt? Hol van Jan? - kérdezte aggódva Tatsuya.

- Elment vadászni. - válaszolta az egyik vadász.

- Mi? Egyedül? - ült le halálra váltan a fiú.

- Megjelent néhány vérfarkas és halomra gyilkolják a vámpírokat. Még két öreggel is végeztek. - folytatta a vadász.

- Ne aggódj, tud vigyázni magára. - csatlakozott be Carlos, Jan társa.

- Csakhogy ezek nem olyanok, mint amikkel eddig dolgunk volt! - emlékeztette Carlos-t Lucy.

- Megbirkózunk velük. - próbálta Carlos nyugtatni.

- Igen, és hogyan? Jan és Lucian is elmentek! Raze is készülődik a csapatával. - tört ki Lucy-ból a sírás.

Tatsuya csendesen szemlélődött és elgondolkodott: muszáj megtudnia hol van a szerelme, különben ő is túlzásba viszi az aggódást, aminek két kimenetele lehet, dühösen a csatába veti magát vagy hazamegy és a lakásában elbújva sétálgat fel-alá.

Inkább az előbbi lehetőséget választaná, az utóbbiba tuti beleőrülne. 

- Kérlek áruljátok el hová ment. Segíteni szeretnék neki. - mondta könnyes szemmel a fiú.

- A vámpírok városába ment. - válaszolta Lucy.

- Köszönöm. - hajolt meg.

Azonnal felállt és az ajtó felé vette az irányt. A komornyik a kezébe adta a táskáját, elköszöntek és már rohant is a lány után. Salem's Lot.... hát odament. Amilyen gyorsan csak tud, utána kell mennie, de előbb össze kell szednie néhány dolgot.

Amint megtette, máris indult. Felhasználta a képességeit, amivel elég hamar odaér, ahová csak akar. Ahogy átlépte a város határát, megkérdezte az első útjába akadót merre találhatja a lányt, de senki sem árulta el neki.

Saját magának kell megtalálnia ebben a városban, még ha nem is tudja mekkora ez a város, hisz szerelme sosem mutatta meg neki teljesen. Addig sétált, míg egy ismerős környékre nem ért, onnan könnyen odatalált a család ottani házához.

A karbantartó engedte be. Letette a cuccát a szokásos szobába és máris indult a lány felkutatására. Nem tudta merre keresse, csak ment előre és nyitva tartotta a szemét.

Nemsokkal később betévedt a város régi részébe, ahol régi épületek voltak. Ez a terület lakatlan volt, itt rendezték le az egymással szemben állók az ügyeiket és ide jöttek azok, akik el akartak rejtőzni valaki vagy valami elől.

A közelből hangokat hallott és egy hangos üvöltést, ami minden bizonnyal egy farkasemberé lehetett és követte őket. Amint odaért az egyik épülethez, meglátta szerelmét felé futni.

- Futás, Tat-chan, futás! - mondta, miközben megragadta a csukóját és húzni kezdte magával.

Kéz a kézben futottak egy hatalmas raktárig, ahová bementek, biztonságos helyet kerestek és leültek a közepén. Amint Jan ránézett, ő rögtön szorosan magához ölelte és összeérintette a szájukat.

A lány egy pillanatig sem habozott, azonnal válaszolt az ajánlatra és úgy elmerült az ölelésben, hogy észre sem vette, a vérfarkas máris bejutott az épületbe.

Jan hirtelen lökte el őt magától és támadt rá a vérfarkasra. Annyira ledermedt, hogy képtelen volt segíteni neki a harcban. Minden olyan gyorsan történt. A következő pillanatban a lány a szörny mögött állt, egyik kezével szorosan megragadta, a másikat pedig átütötte a mellkasán. 

A lény csak ordított, majd amikor a lány összenyomta tenyerében a szívét, halk morgással rogyott a földre. Jan leeresztette a kezeit, és hangosan zihált a küzdelem után. Kikerekedtek a szemei, még sosem látta ilyennek a lányt.

- Gyere, menjünk. - nyújtotta ki felé egyik kezét a lány.

Csak bólintani tudott, mikor elfogadta a lány kezét. Alig voltak néhány lépésre, a lány összerezzent és fájdalmában felnyögött. Kapkodva nézte át a ruháját és mikor meglátta a vért a hasán, nekinyomta az egyik épület falának, hogy jobban megnézhesse.

- Jan, te vérzel! - mondta rémülten Ueda.

- Ne aggódj, csak egy karcolás. - nyögte fájdalmában a lány.

- Mi az hogy ne aggódjak? - csattant fel a fiú.


- Tat-chan, kérlek. - nézett rá türelmetlenül.


Nem hallotta mit mondott ezután a fiú, csak a közeledő veszélyre tudott koncentrálni. Lehunyta a szemeit, lenyugtatta őrülten verő szívét és csak a körülöttük ólálkodó újabb farkasemberre koncentrált. 


Ledobta a táskát a földre, ami a vállán lógott és Ueda-ra nézett. A fiú rögtön megértette, hogy van benne valami, amire szerelmének égetően szüksége van és kinyitotta a táskát.


- Mit keressek? - kérdezte Ueda.


- Vért. - válaszolta a lány.


Kevés kotorászás után három vérrel teli zacskót talált a táskában. Egyiket odanyújtotta a lánynak, aki nem teketóriázott: azonnal beleharapott és néhány pillanat alatt kiszívta a tartalmát az utolsó cseppig.


Mikor a lány kinyitotta a szemeit, ő riadtan nézett rajta végig. Szemei éjfeketék voltak, arca megváltozott, szemfogai kilátszottak a szájából és valami túlvilági hangon morgott egész halkan. A következő amit érzett, hogy a lány a kezébe ad valamit és mikor lenézett akkor látta meg, hogy egy csomag vér az.

- Igyál. - szólt hozzá a lány.

Szó nélkül a szájához emelte és belekóstolt. Ő is hamar kiitta a benne lévő édes nedűt. Olyan érzése volt, mintha eddig tompák lettek volna az érzékei, amik most élesedtek ki igazán. Megérezte ő is a körülöttük lévő veszedelmet, de a hátuk mögül is közeledett valami, ám ezektől nem érezte magát veszélyben.

Mire feleszmélt, a lány állt előtte, mellette közvetlenül a falnak préselve egy ugyanolyan farkasember, mint amilyet szerelme korábban megölt. A lány túlvilági ordítása visszhangzott a környéken, majd egyetlen mozdulattal kitépte a lény gigáját és testét néhány méterrel odébb hajította.

Végignézett a lányon. Elemi erő és vadság sugárzott belőle, aminek semmi jele nem volt, mikor a családjával vagy kettesben voltak. Eszébe jutott, mikor azok a kezek gyengéden simogatták és azok az ajkak, amik most teljesen másak, mint általában, annyira finoman csókolják őt minden alkalommal....

- Tat-chan... - suttogta aggódva Jan, miközben elindult felé.

A lány szemeiben ugyanaz a gyengédség ült, mint szokott, annak ellenére, hogy most nem volt ember. Mielőtt odaért volna, egy kéz nyúlt érte és rántotta fel a tetőre, eltávolítva őt a lánytól.

Egy újabb ocsmány szörnnyel találta szemben magát. Lenézett a lányra, aki szintén ugyanebben a helyzetben volt. Jan sokkal rosszabb helyzetben volt, mint ő. A lány pont az Alfával állt szemben, aki sokkal ocsmányabb volt bármelyik eddig feltűnt talpnyalójánál is.

Annyira dühítette a helyzet, hogy egy hatalmas vonítással ő is átváltozott egy vámpírfarkassá, ugyanúgy, mint a lány. Visszanézett ellenfelére és ugyanúgy vicsorgott, ahogy ő tette. Kivárta a pillanatot, míg a lény támadott. Egyetlen ütéssel eltávolította a tetőről. 

A farkas egy hangos nyüszítéssel puffant a földre, belekeveredve a lent egymással viaskodó páros halálos csatájába. Leugrott, mire az alfa rávetette magát. Amilyen gyorsan csak tudott, kikeveredett szorításából és lefogta. Jan azonnal kapott az alkalmon és végigmart a lény testén, Eltörte a karjait majd egy mozdulattal letépte a fejét és ledobta a földre.

Ueda odasietett a másik lényhez és mikor felállította, lazán eltörte a nyakát. Vicsorgott, miközben nézte, ahogy az élettelen test a földre zuhant. Rögtön utána a lányra nézett és mikor találkozott a tekintetük elindultak egymás felé.

Amint találkoztak, azonnal egymásnak estek. Ueda felvette a lányt az ölébe és falnak támasztotta, hogy megtartsa őt. Miután elváltak, bementek egy közeli házba, bezárták az ajtót és ott folytatták, ahol nemrég abbahagyták.

Éhesen ízlelgették egymás ajkait. Úgy vetkőztették egymást, mintha nem lenne sok idejük. Nemsokkal később már a földön feküdtek teljesen meztelenül. Tatsuya befészkelte magát a lány combjai közé és egy hatalmas lökéssel belé hatolt.

Mindketten hangosan felnyögtek, majd a fiú elhallgattatta őt a szájával. Még sosem szeretkeztek így átváltozva, de ez volt eddigi legjobb együttlétük. Gyorsított a tempón és szorosabban ölelte magához a lányt, aki az élvezettől karmolászni kezdte a hátát. 

Nem telt sok időbe, elélveztek ennek az egész boldogságnak a közepén. Minden erejük elszállt. Tatsuya engedett a fáradtságnak és lefeküdt a lány mellkasára, miután kihúzódott belőle. Jó időbe beletelt, míg minden visszatért a régi kerékvágásba, de nem tudta nyitva tartani a szemeit. 

Még felemelte a fejét, hogy ránézzen a lányra, de ő már aludt. Elmosolyodott és visszafeküdt a mellkasára, mielőtt ő is elaludt volna. A környéken is minden elcsendesedett. Már nem hallatszott semmi nesz vagy üvöltés, csak a Hold fénye világított be a szobába, ahol ők voltak. Biztonságban voltak.

One Hot Night (Akanishi Jin +18)


Csodás napra ébredt Los Angeles városa, az égen egyetlen esőfelhő sem volt, a nap melegen sütött és a madarak vidáman énekeltek. 

Jan nagyot nyújtózott a hatalmas ágyában, miután kinyitotta a szemét és kinézett az ablakon, hogy megcsodálhassa a ragyogó égboltot. Egy rövid ideig elmerült a látványban, majd felkelt, az erkély ajtóhoz ment és kinyitotta.

Langyos szellő cirógatta a bőrét, ahogy néhány lépés után az erkélyen állt és lekönyökölt. Szemeit lehunyva élvezte a kellemes időt. Még csak reggel 7 óra, de máris meleg van.

Sokáig eltudott volna időzni elmerülve álmának édes emlékeiben, de egy ismerős hang szólította őt. Nagynénje, Jenna volt az.

- Jó reggelt. - köszöntötte Jenna.

- Jó reggelt. - üdvözölte ő is.

- Jól aludtál? - kérdezte mosolyogva.

- Igen. - mosolyodott el a lány.

Jenna kiment hozzá és egy bögre kávét nyomott a kezébe. A mai napot semmi nem ronthatja el, ahhoz túl szépen indult. A környéken senki sem veszekszik vagy kiabál. Ilyen egy tökéletes. Túl tökéletes ahhoz, hogy igaz legyen.

- Ne felejtsd el, hogy Jin délre ér haza. - mondta Jenna.

- Már majdnem sikerült. - mondta gúnyos hanggal és elhúzta a száját.

Jenna rátette a kezét a vállára és megsimogatta, majd otthagyta, hogy még kicsit gyönyörködhessen a látványban és megbarátkozzon a gondolattal, hogy a szívtipró mostoha bátyja hazajön, ráadásul péntek van.

Tudja mikorra kell időzíteni. Utálta Jin-t, hogy pont most jön haza, mikor este a barátnőivel nagyot akartak bulizni. Biztos, hogy Jin is beleveti magát az éjszakai életbe, ha kipihente magát és azt is tudta, hogy ugyanúgy próbál majd vele szórakozni, ahogy mindig is.

Jin volt minden fiatal nő álma: Gyönyörű barna szemek, érzékien csókolni való ajkak, vadító tekintet és csodásan kidolgozott izmos test. A nők megvadultak érte, ő pedig igazi playboy lévén, 1-1 éjszakára ki is használta őket.

Bármilyen is volt mostoha bátyja, titkon akkor is szerelmes volt belé, ezt pedig nagyon jól titkolta, mert félt, hogy kihasználná és nem lenne más, mint egy a sok nője közül, akik megfordultak az ágyában.

Megrázta a fejét. Nem gondolhat ilyenekre! Akármilyen csábító is az ajánlat, akárhogy is szórakozik vele Jin, nem szabad beleesnie a csapdájába és behódolnia neki. Nem ábrándozhat róla úgy, mint egy szeretőről! Ezt abba kell hagynia!

Akárhogy is, mióta megtudta, hogy Jin hazajön, folyton erotikus álmai vannak vele és gyakran kapja magát azon, hogy arról ábrándozik, mit tenne vele. 

El kell nyomnia ezeket az érzéseket és találnia kell egy olyan fiút, aki rendes és nem használja ki őt. Lassan kortyolta a forró kávét és ismét elmélázott. Visszagondolt akkorra, mikor a fiú legutóbb itthon volt.

- Ne mondd, hogy nem gondolkodtál el azon milyen lenne velem. - suttogta Jin a fülébe, mikor hátat fordított neki.

- Engedj el! - követelte a lány.

- Tudom, hogy titkon arról ábrándozol, hogy megérintelek és együtt töltünk egy forró éjszakát. - folytatta a fiú.

- Jin, szépen kérlek engedj el. - könyörgött a lány.

A fiú ahelyett, hogy engedelmeskedett volna a kérésnek, inkább megfordította őt, nekipréselte a falnak, kezeit felnyomta a feje fölé és olyan közel hajolt hozzá, hogy ajkaik súrolták egymást.

Jan próbált szabadulni, de nem tudott. Jin túl erősen markolta a két csuklóját.

- Ha nem engedsz el most azonnal, sikítani fogok. - fenyegetőzött a lány.

- Az egyetlen amit sikítani fogsz, az az én nevem. - válaszolta Jin.

Meghűlt benne a vér. Jin magáévá akarja tenni az ő beleegyezése nélkül? Végig ez volt a terve és azért jött haza, hogy őt megkapja? Könny csordult ki a szeméből. Jin nem lehet ennyire erőszakos. Ő nem így ismerte meg. Ismét próbált szabadulni, esélytelenül.

- Ne ficánkolj. - mondta undorítóan elégedett mosollyal az arcán a fiú.

- Jin, kérlek. - könyörgött ismét.

- Shhhhh..... - egyszerűen csak lepisszegték.

Sürgősen ki kell találnia valamit, ha szabadulni akar, de mielőtt ezt megtehette volna, a fiú máris birtokba vette a száját. Először finoman harapdálta, szívogatta alsó ajkát, igyekezve kiharcolni, hogy bejuthasson a szájába. Jan tudta mire megy ki a játék, mégsem engedett.

Jin addig szívogatta a lány ajkait, míg az engedve neki résnyire nyitotta ajkait. Kihasználta a lehetőséget és átcsúsztatta nyelvét a szájába, hogy megízlelhesse őt. Hiába próbálkozott, semmi olyan reakciót nem kapott, ami pozitív lett volna, így elengedte a száját és mélyen a szemébe nézett.

Elengedte a csuklóit, de nem tágított tőle és újra a lány ajkaira tapadt. Jan végül feladta, engedett a fiúnak és visszacsókolt. Pont akkor szakította meg a csókot, mikor a nagybátyja és nagynénje beléptek a bejárati ajtón.

Belepirult az emlékekbe és igyekezett elhessegetni őket, nehogy ezekről ábrándozzon egész nap. Mikor ránézett az órára, már majdnem 9 óra volt. Jesszus, ennyi ideig csak ábrándozott? Jin nemsokára megérkezik és ő még sehol sem tart.

Gyorsan összeszedte magát és lement a konyhába a többiekhez reggelizni. Jenna elmosolyodott, miközben odanyújtotta neki a pirítóst, hisz még mindig vörös volt az arca, de nem mondott semmit.

Miután mindannyian megreggeliztek, Jan visszament a szobájába, felöltözött, megmosta a fogát, összekötötte a haját és lement a nagynénjéhez segíteni.

Mire végeztek, pont ebédidő volt, és frissen elkészített étel ott gőzölgött az asztalon. Éppen terítettek, mikor Jin belépett hozzájuk. 

Örömmel üdvözölték egymást, majd leültek és megebédeltek. Jin felment a szobájába, hogy kipihenhesse a hosszú út fáradalmait és készüljön az estére.

Jan is ugyanezt tette. Felment a szobájába, lefeküdt az ágyára és hagyta, hogy elnyomja az álom. 

Arra ébredt, hogy egy kéz, ami biztosan nem hozzá tartozik végigsimít a haján, a nyakán és az ajkain. Mikor kinyitotta a szemét, nem hitte el, amit lát.

Jin feküdt mellette és simogatta őt. Ismét lehunyta a szemét, nem azt hitte álmodik, de valójában megtörtént. Hirtelen ugrott ki az ágyból.

- Mi a....?

- Hello. - mosolygott rá Jin.

- Kifelé! - mutatott az ajtó felé.

- Oi, oi, oi.... Így kell üdvözölni a mostoha bátyádat? - biggyesztette le a száját Jin.

- Mit akarsz? - kérdezte Jan mérgesen.

- Jenna nemrég szólt, hogy kész a vacsi. - válaszolta ártatlan képpel.

- Mindjárt megyek. - mondta a lány.

Miután Jin kiment a szobájából, a lány nagyot sóhajtott. Utálta Jin játékait, pláne akkor, ha vele akart játszani. Néhány perc alatt átöltözött az esti szerelésébe és lement.

A többiek már várták. Vacsora közben hosszú és kínos csend volt közöttük, csak a nagybátyja és nagynénje beszélgettek Jin-nel, ő végig csak figyelt.

Miután végeztek, megérkeztek Jan barátnői és máris indultak.

- Vigyázzatok magatokra és ha valami gond van azonnal szóljatok! - kiabálta utánuk Jan nagybátyja, Thom.

 A szokásos klubba, a HOT-ba mentek, hogy kibulizhassák magukat. Kikértek néhány italt, majd a barátnői táncolni mentek, de neki nem volt kedve. Hiányolta Jin-t. Most először arra vágyott, hogy a fiú vele legyen és szóval tartsa, míg a csajok bepasiznak.

Ő nem volt az egy éjszakás kalandok híve, így szinte sosem pasizott, inkább csatlakozott valamelyik baráti társasághoz, akiket már jól ismert és úgy mulatott.

Alig egy óra telt el és megunta a várakozást. A pulthoz ment, hogy rendeljen egy italt. Mikor maga mellé nézett, akkor pillantotta meg a mellette álló Jin-t, aki kajánul mosolygott rá.

- Mit adhatok? - kérdezte a pultos.

- Egy sört kérek. - válaszolta a lány.

- Legyen kettő. - szólt a pultos után Jin.

Kínos csend telepedett közéjük. Jin ott volt mellette, mégsem tudott kinyögni egy épkézláb mondatot.

- Hol vannak a barátnőid? - kérdezte Jin.

- Éppen táncolnak. - mutatott a táncparkett felé.

- Te miért nem vagy velük? - kérdezte, miközben a szájához emelte az üveget.

- Nem vagyok az a pasizós típus.- rángatta meg a vállát a lány.

Még jó néhány óráig elvoltak és élvezték egymás társaságát, sőt még azt is elfogadta, mikor Jin táncolni hívta. Hagyta, hogy Jin irányítsa. Olyan szorosan bújtak egymáshoz, amennyire lehetséges volt. Átkarolta Jin nyakát és csak ringatóztak a zene ütemére.

Mikor vége lett a számnak és elváltak, egy ismeretlen nő ment oda hozzájuk és tartotta szóval Jin-t, ő pedig otthagyta őket. Fáradt volt. Egész nap Jenna-val ténykedtek a konyhában és pont akkor zavarta meg az a nő őket, amikor nagyon egymásra hangolódtak.

Ez sok volt számára. Kiment a klubból és nagyot sóhajtott. Nem gondolkodott, csak hagyta, hogy a lábai vezessék és mire feleszmélt, már otthon is volt. Jenna és Thom nem voltak otthon, elmentek ők is bulizni.

Nagy sóhajok közepette vetkőzött le és ment el zuhanyozni. Alapos szárítkozás után felvette a hálóingét és a bugyiját, majd kinyitotta az erkély ajtaját és felnézett az égre. A csillagok gyönyörűen világítottak az éjszakai égbolton.

Lehunyta a szemét és arra gondolt mit csinálhat most Jin és kivel lehet. Utálta, hogy Jin-nek több futó kaland is volt az életében és rengeteg nő vágyódott utána, hogy vele lehessenek akár egyetlen éjszakára is.

Dühítették ezek a gondolatok. Ismét nagyot sóhajtott majd ezt egy hangos morgás követte. Miért szeret olyat, aki nem veszi komolyan a nőket? Jin-nek minden csak játék. Ujjaival gyengéden beletúrt a hajába.

Hirtelen két kar fonódott a dereka köré, amik biztosan nem hozzátartoznak és keltettek benne olyan reszketést, amilyet eddig még sosem érzett. 

Nagy levegőt vett és hagyta, hogy maga felé fordítsa. Mélyen Jin szemeibe nézett, mikor szemben állt vele és hagyta, hogy összeérintse ajkaikat. Belesóhajtott a csókba.

- Jin... - suttogta megszakítva a csókot.

- Shhhhh... csak lazíts. - mondta lágy hangon.

Jan engedett a fiúnak és hagyta, hogy az ágy felé vezesse, miközben éhesen vette birtokba a száját és használta ki a lehetőséget, mikor résnyire nyitotta a száját.

Észre sem vette, mikor megszabadította a hálóingétől és leültette az ágy szélére. Egyetlen pillanatig sem habozott, csak elfogadta, amit Jin adott neki. 

A fiú gyorsan lerúgta magáról a ruháit és egyetlen mozdulattal lefeküdt a lánnyal az ágyra. Egyik kezével végigsimított a nyakán, majd le a vállán és megállapodott a mellén, hogy méltóképpen figyelembe részesítse őket.

A lány felsóhajtott, mikor nyelvével finoman végigsiklott rajta, majd megszívta. A keze lassan cirógatta, miközben egyre lejjebb haladt a combjai közé és simogatni kezdte először lassan, majd egyre gyorsabban.

A sóhajok idővel hangosodtak, és hangosan felnyögött, mikor Jin ujjaival gyengéden belé hatolt. Elégedett mosollyal nyugtázta, hogy a lány nagyon is élvezi. Egyre gyorsabban mozgatta őket ki-be, mikor Jan teste megfeszült és reszketve elélvezett.

Jin kicsit várt, míg sikerül lenyugodnia, majd ujjaival ismét belé hatolt, de ezúttal olyan lassan mozgatta őket, hogy szinte megőrjítette. 

- Ó Jin, kérlek. - szakadt ki a lányból egy kétségbeesett nyögés.

A lány nyöszörgése arra késztette, hogy elhallgattassa őt a szájával. Miután elváltak ajkaik, a lány hallotta, hogy feltép valamit, majd visszatért hozzá és befészkelte magát a combjai közé, de nem hatolt belé.

Ajkaival ismét a lány bőrét kényeztette, elérve azt, hogy türelmetlenül mozogni kezdjen alatta. 

A fiú végre eleget tett a kérésének és egyetlen mozdulattal finoman belé hatolt. Mindkettejük száját elégedett nyögések hagyták el. Megállt, hogy kiélvezzék az első lökést. Jin hátrahúzódott, hogy egy újabb lökéssel hatoljon ismét belé.

Jan nem is vette észre, hogy bámulta őt egészen addig, míg Jin bele nem nézett a szemeibe. Végigfutott a remegés a hátán, ahogy a tekintetük összekapcsolódott. Nem sokra rá Jin még mélyebbre lökve és még gyorsabban kezdett mozogni, amitől majdnem elállt a lélegzete is.

- Jin... - lehelte alig hallhatóan a lány.

A nyögések egyre hangosabbak és a lökések egyre gyorsabbak és keményebbek lettek. Alig néhány lökés után a lány elért a csúcsra, Jin pedig követte őt. Beleélvezett Jan reszkető testébe.

Halványan érezte, hogy a fiú ráhanyatlott. Eltartott egy ideig, míg minden visszatért a régi kerékvágásba és akkor vette észre, hogy Jin még mindig rajta pihen. Felemelte egyik kezét, ujjaival végigsimított a fiú haján és élvezte a közelségét.

Jin jólesően sóhajtott és válaszképpen egy gyengéd csókot lehelt a lány ajkaira, majd legördült róla, hozzábújt és egyik karját átvetette a derekán.

Egyikük sem volt képes ébren maradni, hiába akarta számon kérni a fiút miért őt választotta ma este, de inkább elmerült az ölelésben és lehunyta a szemeit.

2012. december 17., hétfő

Hide & Seek (KAT-TUN - one shot)



A Johhny’s Entertainment Tokyo-ban egy privát versenyt hirdetett az 5 tagú KAT-TUN és egy lány között. A verseny résztvevői már napokkal korábban megérkeztek a helyszínre, ami egy ódon kastély volt és a 2 egymástól távol lévő szárnyban foglalták el a szobáikat.

A dolgok szépen mentek a maguk útján és mindenki egyre izgatottabb lett, ahogy közeledett az a bizonyos nagy nap.

Délelőtt 10 óra volt, mikor a verseny szervezője megkereste őt a szobájában és elmondta a játékszabályokat.

-  A játék hamarosan kezdődik. Amint meglátod a fiúkat, azonnal futnod kell és nem szabad hagynod, hogy elkapjanak, különben ők nyernek. Lesz néhány terem, ahol diákokat is bevonunk, ők mind téged fognak segíteni. Ha kell bújj el és várd meg, míg a fiúk eltűnnek a közeledből, egyébként mindent szabad, ami csak kellemes és örömet okoz. Jó játékot kívánok.


Hát ezek voltak a szabályok. Miután a férfi elment, ő még készülődött egy kicsit, még volt néhány perce, míg elkezdődik és szeretne minden eshetőségre felkészülni.

Még szerencse, hogy előző este minden lehetséges titkos folyosón elhelyezett valamit, aminek hasznát veheti és gondoskodott arról, hogy lehet jó ideig kell majd egy bizonyos szobában lennie, így abban a stáb is segített neki.

Pont akkor szakadt ki gondolataiból, mikor megszólalt a játék kezdetét jelző kürt. Jan úgy rohant ki a szobájából, mintha valaki üldözné és egészen a hallig meg sem állt, ahol megtalálta a borítékot a fiúk neveivel és adataival.

Elolvasta az elsőt, ami a kezébe akadt: Kamenashi Kazuya. Becenév: Kame.... de tovább nem jutott, mert épp akkor mentek le a srácok is. Megmeredt, amikor meglátta azt a srácot, akiről éppen az előbb olvasott. Kikerekedtek a szemei és elállt a lélegzete, ahogy tekintete találkozott a fiúéval és a többi srác is megfagyott, amikor látták, hogy társuk áll és bámul valamit.

- Kame, minden rendben? - kérdezte őt egyik társa, de nem tudott válaszolni, mert a lány lekötötte minden figyelmét.

- Ueda, odanézz! - szólt neki egy következő srác.

- El kellene kapnunk, hisz már elkezdődött a játék. - csatlakozott egy másik is.

- Majd én elkapom. - kacsintott rájuk egy másik.

- Maru, ezt hagyd rá Kame-ra! - mondta a korábban Ueda-nak nevezett fiú.

- Koki, mondj már valamit. - kiabált rá a srácra Maru.

- Kame-chan szúrta ki, ez a kör az övé. - rángatta meg a vállát.

Annyira elmerültek egymás piszkálásában, hogy csak azt vették észre, hogy Kame eltűnt előlük. Összenéztek és rögtön utána indultak.

Eközben Jan a nyomában lévő fiú elől fut kétségbeesetten és reméli nem éri utol. Egy hosszú folyosón volt, tőle nem messze jobb oldalon egy folyosó, ahová azonnal betért és elbújt a sötétbe, hogy meg ne találják.

A szíve kihagyott pár ütemet, mikor Kame is megérkezett és követte őt oda, mire ő lassan kezdett hátrálni, igyekezve a legkisebb zajt csapva, nehogy rájöjjön merre van vagy nem hozzáérni és leverni valamit. A fiú lassan lépkedett felé, ő pedig visszatartotta a lélegzetét, mikor előtte állt meg.

Mivel a többiek megegyeztek, hogy Kame lesz az, aki elkaphatja a lányt, elhatározták, hogy minden lehetséges módon támogatják őt, ahogy csak tudják. Segítenek neki csapdába csalni a lányt, hogy megkaphassa, amit akar.

Ez már napokkal korábban eldöntött tény volt, mikor rajta kapták, hogy folyton a lány fényképét nézegette és olvasta róla az adatokat. Kame vonzódott a lányhoz, ehhez kétség sem fért és ha úgy alakul, hogy kettesben maradnak egy szobában, akkor bezárják őket.

A sok munka mellett egyiküknek sem volt ideje futkosni a lányok után, de mivel az előző két körben ketten is szerelmesek lettek, most Kame-é a lehetőség. 

Eközben a lány kihasználta a lehetőséget, mikor a fiú hátat fordított neki, és elindult a folyosó vége felé, hogy elszaladhasson tőle, de pár lépésnél tovább nem jutott, mert megállították.

Egy kéz ragadta meg a csuklóját és rántotta magához, hogy a falnak nyomhassa. Azonnal megfagyott, de furcsa mód mégis élvezte.Egy kar fonódott a derekára, egy másik pedig felnyomta a kezeit a feje fölé a falra, biztosítva, hogy ne menekülhessen el.

Résnyire nyitott ajkain hangosan szedte a levegőt. Minden egyes másodperc maga volt a pokol. Ilyen hamar nem lehet vége. Gondolatban homlokon billentette magát, hogy megvárta, amíg a srác a közelébe kerül és hagyja, hogy ezt tegye vele.

Próbált szabadulni, mind hiába. Ennyire leblokkolt volna? A srác nem fogja le őt olyan szorosan, akkor miért nem akar elszaladni? A következő pillanatban egy éhesen követelőző száj vette birtokba ajkait és dugta át nyelvét a szájába, hogy megízlelhesse őt.

Akaratlanul is válaszolt az ajánlatra és belemenve a játékba, hagyta, hogy a fiú irányítson. Engedve a késztetésnek, kiszakította kezeit a fiú markából és rögtön a nadrágja övével kezdett el babrálni, mire ő felnyögött, mikor hozzáért férfiasságához. 

Jan elhúzta a kezét és végigsimított vele Kame mellkasán, mire ő egyszerűen csak visszacsúsztatta nemesebbik részéhez. Még jobban nekipréselte őt a falhoz és ahogy ez megtörtént, egy titkos ajtó nyílt ki, amin azonnal beestek.

Ott feküdtek a földön, Kame a lány lába is között, szorosan nekinyomódva. Hangokat hallottak a folyosóról, így mikor elterelődött a figyelme, a lány egyszerűen lelökte magáról és futásnak eredt.

Órák teltek el, mióta otthagyta a fiút és már kezdett úrrá lenni rajta az unalom, így kilépett a rejtekhelyéről és folytatta útját. Visszament a hallba, ahol összefutott a másik négy fiúval. Egyikük próbált utána kapni, de ő meglógott és eltűnt az egyik folyosón, pont az ő szárnyukban.

Egy idő után megállt, vett egy nagy levegőt és kifújta. Tudta, hogy Kame már úton van hozzá és nem ismerve a terepet hamar elfogja kapni, de akkor sem adja meg magát olyan könnyen. A fiúnak küzdenie kell. 

Mire elindult volna, a játék végét jelző kürt ismét megszólalt. Ez az! Megnyerte és egyikük sem kapta el. Kevés ujjongás után elindult, hogy keressen egy olyan folyosót, ami ismerős számára és ekkor látta meg a felé közeledő fiút.

Szinte azonnal befutott egy terembe, ahol diákok voltak, éppen magukban tanultak. A helyiség végében észrevett egy másik ajtót, ami biztosan kivezet egy másik folyosóra, de hamar fel kellett ocsúdnia.

Kame majdnem kitépte az ajtót, mikor benyitott. A diákok azonnal akcióba lendültek, amint elindult a lány felé, ő pedig csak futott tovább nem is sejtve hogy a vesztébe rohan.

Egy újabb szobában találta magát, ahová a fiú követte és bezárta az ajtót. Innen nincs menekvés. A fotelben összehajtogatott ruhákról jött rá, hogy ez a fiú szobája és innen sehogy sem tud szabadulni.

Kame abban a pillanatban rárontott és éhesen vette birtokba a száját, ő pedig csak hagyta, hogy azt tegyen vele, amit csak akar.

Mikor a többiek odaértek Kame szobájához, nem hallatszott ki más, csak az ágy halk recsegése és hol hangos, hol halkabb nyögések. Mindannyian összenéztek és elmosolyodtak. Ideje volt már, hogy ő is találjon valakit, de arra egyikük sem gondolt, hogy pont itt és pont így.

Rövid idő után jobbnak gondolták, ha hagyják, hogy kettesben lehessenek, így mindenki elvonult a saját szobájába.