2016. február 15., hétfő

Be The First (+18)


Inhaeng és Jan lassan két éve kerülgették egymást. A csapattársaival is közeli barátságot ápolt. A többiek hiába unszolták a fiút, hogy csajozzon, de ő nem fárasztotta magát ezzel, mert neki csak egy lány kellett, ő pedig Jan volt. A többiek tudta nélkül néhány csók el is csattant közöttük és gyakran fogták meg egymás kezét, de odáig nem jutottak, hogy le is feküdjenek egymással. A médiában másról sem lehetett hallani és olvasni, hogy ők ketten egy párt alkotnak és ez szerinte is így volt. Megkönnyebbült, hogy a lány nem járt senkivel és rajta kívül nem csókolt meg senkit. Kapcsolatuk az utóbbi időben odáig fejlődött, hogy sokat csókolóztak, de változatlanul titkolóztak.
Zavarta, hogy a lány nem akart lefeküdni vele. Már azon gondolkodott, hogy nem tartotta elég vonzónak ahhoz, hogy végre megtörténjen. A pettingelés és a ruhán keresztül gyakorlás már nem volt elég neki és ezt ki is mutatta, de a lány mindig eltolta és azt mondta neki, hogy még ráérnek és nem akarja elhamarkodni, nehogy megbánja. Ami az időt illeti nem hamarkodták volna el és zavarta, hogy ilyen téren a szüzessége miatt gyereknek látta a lány. Szexet akart és Jan-nel! Nem bírta tovább. Az egyik fan meeting-en mikor senki nem látta, behúzta egy sarokba és úgy csókolta meg, hogy kétség se férjen hozzá mit akar. 

- Inhaeng. - nyögte halkan.

- Akarlak! - végre kimondta és ajkai a lány nyakára tapadtak.

Akkor először hagyta, hogy abba az irányba menjenek, de hirtelen eltolta magától. - Itt nem szabad. - zihálta Jan. - Megláthatnak.

Úgy tett, mintha meg sem hallotta volna. - Azt akarom, hogy te légy az első. - suttogta a lány ajkaira és érezte, hogy nem sok választotta el attól, hogy neki essen.

A manager őket hívta és mindössze néhány másodpercük volt összeszedni magukat. Nagyon koncentrálnia kellett, hogy merevedése lelohadjon. Mosolyogva ült le az asztalhoz a többiek köré, míg Jan a háta mögött ült néhány méterrel és a körülöttük sertepertélő stábtagokkal beszélgetett. Egy idő után felállt és a kijárat felé vette az irányt, ami miatt meglepődött. Remegő kézzel írta alá a fényképeket és a CD-ket. A fényképeken próbált természetesen mosolyogni. Pont akkor, amikor már majdnem odahajolt az egyik stábtaghoz, Jan akkor jelent meg pont azzal a kávéval, amit annyira szeretett. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor lassan átvágott a tömegen és letette elé a kávéját.


 A rajongók megállás nélkül fényképezték őket és nem akartak elfogyni. Arra a napra semmi más nem terveztek be. Alig várta, hogy hazaérjenek és akkor végre elkaphatja a lányt. Kezdett egyre türelmetlenebb lenni, de igyekezett megőrizni a hidegvérét annak ellenére, hogy az idő lassan telt. Az asztal mögött úgy helyezkedett a széken, hogy még csak véletlenül se látszódjon hatalmas merevedése. Időnként vágyakozó pillantásokat vetett a lányra, aki néhány huncut mosollyal válaszolt neki és ez csak még jobban beindította. Hirtelen zihálni kezdett, mert már túl sok volt neki az egész.

- Jól vagy, Hyung? - kérdezte Jaeyong.

- Persze. - hazudta.

Egész idő alatt próbált lazítani és a lány már nem reagált két értelműen ha ránézett. Alig néhány perc alatt sikerült megnyugodnia és normál ütemben folytatódott a fan meeting. Legnagyobb megkönnyebbülésükre hoztak nekik enni és kaptak pár perc szünetet, hogy kényelmesen megehessék. Szokásukhoz híven összeültek a lánnyal egy nagy körben és mindenki csipegetett a másik bentojából. Nagy előnye volt annak, hogy valaki mindig megette azt, amit a másik szeretett és így egy falatot sem hagytak a dobozokban. Hálás volt a többieknek, hogy szerelmét úgy kezelték, mintha a csapat tagja lenne és mindenhová vitték magukkal.
Amint vége lett a fan meeting-nek, jó kedvűen szálltak be a kisbuszba. Képtelen volt megállni, hogy ne húzza az ölébe Jan-t, ameddig a többiek elfoglalták a helyeiket. Nagy nehezen engedte csak, hogy a lányt és várnia kellett, amíg hazaértek a dorm-ba. Ujjaival a térdein dobolt, mert nehéz volt kivárni, hogy bemenjenek és bezárkózhasson szerelmével a szobájába. Mikor megérkeztek, megragadta Jan csuklóját és húzni kezdte magával, egészen a szobáig, majd bevágta maguk mögött az ajtót és kulcsra zárta. A szobából nyílt egy fürdőszoba, ahol nyugodtan ellehettek maguknak. 
Képtelen volt tovább várni és neki esett a lánynak. A lehető leggyorsabban szabadította meg magukat az összes ruhadarabjuktól, míg a zuhanyzóig értek. Egymás ajkait falva engedték meg a vizet. Ajkai éhesen vándoroltak le szerelme nyakára, miközben kezeivel a mellbimbóit izgatta. A jól eső sóhaj még jobban beindította. Finoman lejjebb haladt a melleire és a szájába vette az egyiket, nyelvével gyengéden körzött rajta, a másik keze pedig becsusszant a combjai közé. Érezte, hogy Jan nem a zuhanyzóban akarta, hogy belé hatoljon, így kicsit visszavett a tempóból és a tusfürdőért nyúlt. Alaposan megszárítkoztak és úgy mentek be a szobába. 
Nem bírta tovább és a lánynak esett. Meztelenül az ágy felé vezette és azonnal le is feküdtek rá. Ujjaival finoman a bejárata felé kalandozott és cseppet sem lepődött meg, hogy készen állt a folytatásra. Vágyakozva a szemeibe nézett és amikor megkapta az engedélyt, elhelyezkedett a combjai közé és egy lassú mozdulattal belé hatolt. Az érzés sokkal jobb volt, mint elképzelte. Forró és nedves volt, amitől kezdte elveszíteni az eszét. Képtelen volt visszafogni a hangját és nem is várt arra, hogy Jan megszokja a méretét. Lassan kezdett mozogni. Hátát és csípőjét a lány végtagjai ölelték körbe, miközben vele együtt mozgott és halkan nyögdécselt alatta. 
Egy hirtelen ötlettől vezérelve mélyebbre lökte magát, amitől Jan hátra vetette a fejét a párnán és követelte, hogy gyorsítson. Kérését azonnal teljesítette és keményebben is lökött, miközben lehajolt hozzá egy csókra. Teljesen elvette az eszét és szinte extázisba esett. Jan egyre szorosabban ölelte magához, miközben különös zsibbadás kezdett szétáradni a testében és az ágyékában kezdett összegyűlni. Zihálva vált el a lánytól és megakart állni, de ő nem engedte. Keményebben kezdett lökni és mindössze néhány után szerelme reszketni kezdett alatta. Azok az izmok megfeszültek körülötte és őt is magával rántotta. 
Az összes erő elszállt a testéből és fáradtan hullott a lányra. Mindketten ziháltak és izzadtak voltak. A korábbi feszítő vágyát mintha elfújták volna és jól érezte magát. Nem bánta meg, hogy eddig várt, azt pedig főleg nem, hogy a szüzességét olyan lánnyal veszítette el, akibe szerelmes. Még egy jó ideig feküdtek így és cirógatták egymást. Szerelme is kielégültnek látszott és fáradt is volt. Finoman elvált tőle és elhelyezkedett mellette. Könnyednek érezte a testét és csak azt érezte, hogy a szemei nehézzé válnak. Közelebb bújt a lányhoz és hagyta, hogy elnyomja az álom.

Please Stop! (+18)


Jan ismét fáradtan és meggyötörten ébredt. Megalázottnak és mocskosnak érezte magát. Lassan felült az ágyban és akkor látta meg, hogy Kai ezúttal alaposan elintézte. A nyakán alvadt vér volt és a lepedő is iszamos volt tőle. Minden testrésze sajgott és rengeteg fekete folt díszítette. Sosem gondolta volna, hogy így fogja végezni. Egy mindenre elszánt vérfarkas, akinek hatalmas ereje van és különleges képessége. Az ő szexrabszolgája lett akarata ellenére és csak a hangulatától függ, hogy hogyan erőszakolja meg. Utálta ezt az életet és állandóan azon gondolkodott hogyan léphetne meg tőlük. Sírva és nyöszörögve botorkált be a fürdőbe, hogy kicsit rendbe szedje magát. 
Megengedte a zuhanyzóban a meleg vizet és aláállt. Először felszisszent, amikor elérte a sebeit, de idővel megszokta és alaposan lezuhanyozott. Szerencsére a gyógyszeres szekrényben kötszereket és fájdalomcsillapítót is talált. Igyekezett ellátni a sebeit és a gyógyszereket is bevette, hogy legalább annyival könnyebb legyen neki. Az egyik szekrényben talált fehérneműt és ruhát is, amibe felöltözhetett. Az ajtó nyitódásának hangjára kapta fel a fejét és szinte a fürdő ajtajába fagyott. Idegei pattanásig feszültek és már felkészült a legrosszabbra, amikor az ajtón belépett Suho. Akarata ellenére fújta ki megkönnyebbülten a tüdejében rekedt levegőt, amire a fiú elmosolyodott. 

- Jó reggelt. - mondta szívdöglesztő mosollyal. - Hoztam neked egy kis reggelit.

- Köszönöm, de nem vagyok éhes. - válaszolta, de a fiú nem adta fel.

- Muszáj enned. - unszolta a fiú, de nem állt kötélnek.

- Nem kívánok. - nyelt egy nagyot és ez tényleg így volt.

- Akkor ezt mindet egyedül kell megennem. - húzta félre a fiú a száját és szemei kikerekedtek, amikor meglátta, hogy mindenből két személyre elég adag volt. 

Pánikolni kezdett. Mi lesz ha Kai megtudja, hogy ők ketten együtt reggeliztek a szobában? - Úristen, Kai!

Suho legnagyobb meglepetésére ismét elmosolyodott. - Ne aggódj miatta. Túlságosan elfoglalt.

Lehet, hogy elkapkodta, de itt látta az idejét annak, hogy megkérje segítsen neki megszökni. - Ki kell innen jutnom. - rimánkodott Suho-nak. - Kérlek! 

A fiú nem felelt semmit, csak elkezdtek enni. Minden reménye benne volt, de nem úgy tűnt, mint aki segíteni akar neki. Gondolatban Kris nevét ordítozta, remélve hátha meghallja, de nem így lett. Sírva borult volna a nyakába, miközben kifelé tartottak volna abból a pokolból, amiben már legalább két hete élt. Ujjai véletlenül végigsimítottak a combján és nagyot szisszent, amikor a sebhez értek. Suho azonnal reagált a fájdalmára és megvadultan tépte tolta fel a ruháját. Először teljesen lefagyott a látványon, majd szemei elsötétedtek a dühtől és kiviharzott. Nyöszörögve nézte az átvérzett kötését a combján. Lentről dulakodást és kiabálást hallott. Lassan lekászálódott az ágyról és elindult lefelé. A nappaliban hét fiú tehetetlenül állt, míg Suho és Kai verekedtek.

- Ezzel túl mentél minden határon! - ordította az idősebb, miközben bevert egyet Kai képébe.

- Azt csinálok vele, amit akarok! - próbált visszaütni a fiatalabb, de nem volt szerencséje. - Úgy dugom meg, ahogy akarom!

- Mióta menő megerőszakolni és megkínozni egy szerencsétlen lányt? - A többiek mind egyszerre hördültek fel.

- Ez igaz Jongin-ah? - kérdezte Kyungsoo.

- Mi közöd hozzá? - vakkantotta oda a fiúnak. - Ő az enyém! Azt teszek vele amit akarok!

- Mostantól nem! - szólt közbe Baekhyun. - Gyere le, Jan! - nagyot nyelt, de megtette.

Lassan lépkedett le a lépcsőn, és nagyon ügyelt arra, hogy véletlenül se kerüljön Kai-hoz annyira közel, hogy el tudja érni. Baekhyun közelebb ment hozzá, hogy úgy tudja odahúzni, hogy Kai közbelépne. Leültették a kanapéra és elkezdték átnézni a sebeit. A hasán, oldalán, karján, tenyerén, nyakán, csuklóján, külső és belső combján voltak kötések, nem beszélve a vastag anyagról, ami a bugyijában volt a durvasága miatt. 

- Te idióta barom! - mordult rá Suho. - Soha többé nem nyúlhatsz hozzá! - A fiú megmozdult és akkorát a képébe vágott Kai-nak, hogy az néhány métert repült.

- Egy kibaszott vadállat vagy! - ordított Baekhyun. - Hosszú ujjaival finoman végigsimított a kötéseken. - Chanyeol, kérem a kötszeres ládát.

A fiú elszaladt, majd néhány másodperc múlva vissza is tért. A két fiú közösen kötözte át a sebeit. Suho igyekezett távol tartani tőle Kai-t, amíg a két fiú végzett. Látszólag megkönnyebbült, de még mindig nagyon tartott a fiútól és tudta, hogy ha kettesben maradnak, akkor sokkal csúnyábban fog vele bánni, mint a múlt éjjel. Könnyek csordultak ki a szeméből és összerezzent, amikor Chanyeol gyengéden letörölte őket. Végig Suho-t nézte és ő volt az egyetlen, akiben megtudott bízni közülük. Chanyeol-nak és Baekhyun-nak láthatóan nagyon viszketett a tenyere Kai műve miatt. Váratlanul ellökte maga elől Suho-t, majd átgázolt a többieken, megragadta a csuklóját és már húzni is kezdte magával.
Sehun gondolkodás nélkül közéjük ugrott és elhajította Kai-t a szoba másik végébe. Az akcióban eltörött két lámpa és a falról is lepattogzott a festék. Ha már ő is megunta a játszadozást, akkor az azt jelentette, hogy Kai egyedül maradt a birtoklási vágyával. Sehun maga mögé húzta, amikor Jongin felkelt és dühösebb volt, mint eddig bármikor. Chanyeol, Baekhyun és Suho is felsorakoztak eléjük, hogy ne a fiú ne tudja elérni. Korábban hallotta, hogy Chanyeol és Sehun is van annyira vadállat, mint Jongin, így nem sok esélye volt annak, hogy bármit is tehessen vele. 

- Tűnjetek el az útból! - morogta Jongin és a szemei sárgán kezdtek izzani. Bevillant előtte, hogy előző éjjel vérfarkas alakban erőszakolta meg, majd még egyszer utána, hogy visszaváltozott. 

- Állj le! - morogta Suho. - Nem bántottad eléggé?

- Hyung, nem akarlak bántani, de kicsinállak, ha nem kapom őt vissza! - fenyegetőzött a fiatalabb.

A szóváltás és az időnkénti verekedés lassan kezdett eldurvulni, így Suho jobbnak látta, ha felviszi a szobájába és rázárta az ajtót. A kiabálás és a csörömpölés még eltartott egy ideig, de annyira fáradt volt, hogy képtelen volt ellenállni Suho ágya hívogatásának. Remélte, hogy legalább egy kicsit tud majd aludni, mielőtt megpróbál megszökni tőlük. Folyamatosan felszisszenve a fájdalomtól helyezkedett el viszonylag kényelmesen az ágyban. Akaratlanul is beszívta a fiú illatát, ami teljesen megnyugtatta. Vele el tudta volna képzelni, hogy szerelmesek legyenek és idővel talán családjuk is lehetett volna. Egyik legrosszabb napja volt, amikor Jongin elrabolta és megerőszakolta. Sosem felejti el azt a fájdalmat, amit akkor érzett. A gerincébe és a csontjába hatolt. A méhében égő érzés és nem akart megszűnni. Arra riadt fel, hogy valaki megragadta és megfordította.

Az a valaki betapasztotta a száját és lehúzta a bugyiját. - Ha sikítasz, sokkal durvább leszek, mint az éjjel! - morogta neki Jongin. Könny csordult ki a szemeiből és egy halk sikoly, amikor belé hatolt. Ismét az az elviselhetetlen fájdalom, ami teljesen megbénította. A kezei a feje fölött voltak és Jongin kegyetlen hatolt belé minden alkalommal. Sikítani kezdett, mire a fiú lekevert neki egy hatalmasat, amitől felszakadt a szája.

- Hagyd abba! - zokogta. - Jongin, kérlek!

- Rossz kislány voltál! - sziszegte összeszorított fogakkal, miközben mélyebbre lökte magát benne, amitől ismét sikítani kezdett. Magában Kris nevét sikította, de nem hallotta, mert nem törte rájuk az ajtót. - Most jól megkapod! - Húzódott hátrébb és mielőtt előre lendült volna a csípője, az ajtó ripityára törött mellettük. Csak zokogni tudott annak ellenére, hogy a fiú megállt.

Jongin-t lerángatták róla, majd egy gyengéd kéz simított végig a combján és adta vissza rá a bugyiját a benne lévő vastag kötszerfélével. Finoman magához vonta, de amint a combjai között guggolt, a teste megfeszült. - Ne haragudj, de csak most hallottalak tisztán. - a hangot azonnal felismerte.

- Kris? - kérdezte meglepetten.  

A fiú gyorsan átnézte az összes sebet a testén. - Mit tett veled ez az állat? - Óvatosan húzta közelebb magához és vette ölbe, amire felszisszent. - Bocsánat. - mondta a fiú, majd elindultak lefelé.

- Nem viszed sehová, hyung! - ordította Kai.

Kris agya hirtelen elborult, majd leültette a legközelebbi kanapéra és odarángatta mellé Sehun-t, hogy ne essen baja, ameddig ellátja Kai baját. A két fiú eszét vesztve harcolt egymással. Jongin elszántam ment Kris-nek minden egyes alkalommal, hiszen nem akarta elveszíteni a szexrabszolgáját, akit bármikor megerőszakolhatott és megkínozhatott. Látta az arcán, hogy elkönyvelte magában, hogy megnyerte a harcot Kris ellen. Vérfarkassá változott és úgy ordított az idősebbre, de arra nem számolt, hogy ő már megváltozott.

- Gyerünk Hyung! - morogta Jongin. - Próbálj meg legyőzni! - Kris felé fordította a fejét és csak várt, figyelmen kívül hagyva a fiút. - Mi az? Félsz? - kötekedett vele. - Ti rohadékok! - fújtatott a többiekre. - Elárultatok!

- Túl sok lánnyal tetted már ezt! - szólt Baekhyun.

- Magadnak kerested. - folytatta Sehun.

- Ezt már nem úszhatod meg! - Chanyeol dühösebb volt, mint számítottak rá. Azonnal megremegett, amikor Kris-nek leadva a jelet szemei feketévé váltak. 

Az idősebb pillanatok alatt egy hatalmas, fekete színű, teljesen más kinézetű vérfarkassá vált. A többi fiú hátrahőkölt és tátott szájjal bámulták végig Kris-t. Minden bizonnyal akkor jöttek ki, hogy megváltozott és ennek ő volt az oka. A nappaliban a két farkas egymásra vicsorgott, majd kitárult a bejárati ajtó és belépett rajta valaki. Kellett egy kis idő, míg felismerte a jövevényben Luhan-t, aki már félig át volt alakulva. Hirtelen Chanyeol, Baekhyun és Sehun is védelmezően álltak be elé, mert nem tudták, hogy ők összetartoznak. Azonnal utat nyitottak felé, amint meglátták a gyengéd pillantásokat közöttük. Végre egy újabb ismerős karjaiban találta magát, aki felhúzta a kanapéról és az ölébe vette. Úgy ült azokban az erős karokban, mint egy gyermek az apjáéban.

- Oh, már Luhan is itt van? - törte meg a feszült csendet Jongin. - Jegyezzétek meg! Megölöm mindkettőtöket, azt a ribancot pedig addig fogom kúrni, ameddig bele nem döglik! - Oldalra biccentette a fejét, amiről a két fiú nagyon is jól tudta, hogy mit jelent. Kris készen állt és bármiben támogatta volna. - Miután végeztem vele, darabokra tépem és megint megdugom!

A fiú szavai megtették hatásukat, mert szemei elfeketedtek és Kris azonnal bólintott. Hatalmas erővel támadt Kai-ra, amitől a többiek meglepődtek. Luhan vele az ölében előrébb lépett néhány lépést, amitől a többiek megpróbálták visszatartani, különösen Suho, de ő megértette, hogy nem avatkozhatnak közbe attól, hogy a fejével nemet intett. Kegyetlen harc folyt a két vérfarkas között. Kai nyüszítve került a földre és próbálta összeszedni magát. Elégedetten nézte végig, ahogy Kris minden alkalommal kiharap vagy kikarmol a fiúból egy kisebb darabot. A friss vér illata előcsalogatta a benne szunnyadó lényt, de csak a vérfarkast engedte ki. Suho tátott szája elárulta, hogy rájött Jongin kivel kegyetlenkedett. Luhan lassan letette a földre, de nem tágított mellőle.  
A benne felgyülemlett harag és vérszomj lassan kezdett teljesen elszabadulni. Az eddig közöttük álló kilenc srác egyenként nyitott nekik utat. Kyungsoo-n hallotta, hogy halkan azért imádkozott, hogy Kai kapja meg méltó büntetését, de ha lehet ne öljék meg. Halkan morogva rátette vállára a kezét, amitől kicsordult egy könnycsepp a szeméből. Legszívesebben megölte volna a fiút, de úgy, hogy legalább egy ember őszintén aggódik miatta, nagyon megfontolandó volt. Lassan lépkedett az egymással vívódó két fiú felé. Kai ismét a földön kötött ki nyüszítve és Kris rálépett a mellkasára, hogy nyugton maradjon. Mire odaért, már teljesen átalakult és a fiú szemei kikerekedtek a meglepettségtől.  
Morogva hajolt le hozzá és tapogatta meg mindenét. Összenézett a két fiúval és miután mindkettő bólintott, megkezdte véres és különösen kegyetlen bosszúhadjáratát. Karmaival mélyen végigszántott a mellkasán és a hasán, de nem annyira, hogy a belei kijöjjenek a hasüregéből. A karjaiba már mélyebben mart, majd elért a lábaihoz is. Szinte kibökte a szemét a fiú ágaskodó, hatalmas férfiassága. Cselhez folyamodva először gyengéden izgatni kezdte, kezével végigsimított a teljes hosszán fel, majd egészen a tövéig és ezt megismételte néhányszor. Közben a nyakához hajolt. A keze megállt a mozgásban és akkor akcióba lépett. Fogait a nyakába mélyedtek és minden teketóriázás nélkül kitépett egy kisebb darabot belőle. Jongin felordított, és ő nevetve bámult rá, miközben szenvedett. A kegyelemdöfés volt a legkegyetlenebb. A még mindig férfiasságát markoló kezének szorítása kemény lett, majd egy hátborzongató ordítással kitépte a fejéről. Kai sikítása az egész környéken visszhangzott. 
Most már valamennyire elégtételt kapott a több heti erőszakért és kínzásért. Kris magához vonta és ismét az ölébe akarta venni, de még nem engedte. Ott hagyta Jongin-t a saját vérében fürödve és kitépett férfiasságán siránkozva. Lassan és megfontoltan lépkedett a többiek között, míg meg nem állt Suho előtt. Emberi alakban szép lassan hozzábújt és megölelte, ezzel is megköszönve a sok törődést. Miatta nem őrült bele ebbe az egészbe. Belesúgta a fülébe, hogy hogyan érheti el, ha beszélgetni akarnak, majd egy puszit nyomott az arcára és elengedte. Intett Chanyeol és Baekhyun felé, ezzel is megköszönte, amit érte tettek. Sehun-nal egymásra mosolyogtak. Még egy utolsó pillantást vetett a srácok felé, mielőtt Kris felkapta az ölébe és kimentek az ajtón.

2016. február 11., csütörtök

Mine! (+18)


Egy új vámpír tűnt fel az Angyalok városában és szedte áldozatait. Napokig semmit sem lehetett tudni a kilétéről egészen addig, ameddig az egyik szemtanú el nem mondta, hogy megnyerő külsejű, és nagyon vonzó férfi volt, aki szinte elcsábította a gyanútlan nőket. Kezdetben prostikat és striciket ölt meg, aztán ártatlan járókelőket. Az alig húsz éves szűz lányokat megerőszakolta, mielőtt kiszívta volna a vérüket. Hiába próbáltak csapdát állítani, a vámpír túl jó volt ahhoz, hogy elkapják. Végül mégis sikerült.
Jan néhány nappal ezelőtt egy vámpír támadást vizsgált ki. A vérszívó egy fiatal lányt sanyargatott, amikor megtalálta. Akkora erő volt benne, hogy alig tudták leszedni a lány halott testéről. Próbált ellenállni, de ő gyorsabb volt és egy mozdulattal kiütötte a vámpírt. A házukban a pincéjükbe vitték, ahol erős láncokkal kikötözték és egy maszkot tettek rá, hogy ne tudjon senkit sem megharapni. Próbálkoztak önkéntesekkel, hogy időnként megetessék, de nem akarta egyiket sem elkapni, csak annyit ivott belőlük, amennyire szüksége volt. Kezdett különösen viselkedni, hiszen a tapasztalatok alapján imádott a lányokkal szórakozni, mielőtt kiszívta a vérüket.
Napokig a közelébe se ment, de aznap nagyot hibázott, amikor ő vitte be hozzá az egyik lányt. Érezte, hogy valami nem stimmel és minden óvintézkedést megtett, hogy ne kelljen közel mennie a sráchoz. Igazi szívtipró volt a srác. Szép lassan elcsábította a lányt, mielőtt fogait belemélyesztette volna a nyakába. Unottan figyelte az eseményeket, aztán a vámpír a szemeibe nézett és mintha saját magát látta volna a karmai között. Igazság szerint nem bánta, mert most először elgondolkodott rajta, hogy milyen lehet egy ismeretlen és veszélyes vámpírral, aki nem állandóan a kívánságát lesi, hanem a sajátját is kielégíti bármi áron. A veszély vonzotta és ez most erősebb volt mindennél.
A vámpír kiszúrta, hogy kissé óvatlan volt. Jelzett neki, hogy végzett az evéssel és ő odament a lányért. Amint a lány tisztes távolságban volt, megragadta a karját és magához húzta. Szíve kihagyott néhány ütemet, de igyekezett észnél maradni. A vámpír egész közel hajolt hozzá, mégpedig annyira, hogy ajkaik egymást súrolták. Megakarta csókolni, de nagyot mordulva ellökte magát tőle és olyan távolból figyelte, ahonnan nem érhette el. Szemei befeketedtek, amivel jelezte, hogy nem érdemes vele szórakozni. A srác szinte extázisban vonult visszavonulót, amikor ráordított és csak bámulta tovább. Látszott rajta, hogy erre nem számított. Fenyegetve érezte magát és megmutatta a lénye egy kis darabkáját. Izzó szemekkel bámulta, miközben megpróbálta leszedni magáról a láncolat és a nyakörvet. Látszott rajta, hogy nagyon közel akart kerülni hozzá.


Napfelkeltéig még volt néhány óra. Túlságosan fáradt volt ahhoz, hogy a sráccal foglalkozzon, ráadásul meg is sérült. A bal oldalán vastag kötés volt, ami teljesen átázott a sok vértől. Az egyik családtagjának megengedte, hogy kicserélje a kötését, miközben legalább három tasakos vért szivornyázott ki az alatt a pár perc alatt. A zuhanyzást már korábban megejtette, így utána rögtön mehetett aludni. Nagyot nyögve zuhant be a párnái közé és úgy, ahogy volt azonnal el is nyomta az álom. Először csak a semmiben lebegett, majd zuhanni kezdett és teste hamarosan leereszkedett egy havazó és kopár erdőbe. Fogalma sem volt hová került, de tudta, hogy hamarosan kiderül.
Próbálta feltérképezte a területet, de sehogy sem volt neki ismerős. Már kezdte feladni a reményt, hogy rájön hol is lehet, amikor a fák között meglátott egy szakadt ruhás, tépett hajú srácot sétálgatni. Először nem tudta ki lehet, de amint felé fordult, teljesen lefagyott. Az a srác volt, akit a pincében tartottak láncra verve. A kezét a szája elé tette, miközben lassan hátrálni kezdett és azon gondolkodott, hogy tűnhetne el onnan. Ahogy próbált távolabb kerülni a vámpírtól, ő úgy követte és képtelen volt lehagyni. 

 
Igéző tekintettel nézett rá és próbálta meggyőzni, hogy ne fusson el tőle. Az ösztönei azt súgták, hogy ne álljon meg. Kereste a kiutat a rémálomból, de nem találta. Fel akart ébredni, de nem tudott. Pánikolni kezdett és nem ok nélkül. A srác egyszerre testesítette meg a szívtiprót és a veszélyt, ami neki nagyon nem tetszett. Rengeteg dolog futott át az agyán abban a pillanatban. Rohanni kezdett a fák a között, de akármeddig jutott, sosem ért a végre. A fiú mindig megtalálta és nem tudott szabadulni. Egy idő után megállt és megrázta a fejét. Először nem hitte el, hogy tényleg megtette. Csak várta a srácot két fa között és pont akkor nem jelent meg, amikor végre rászánta magát, hogy megkérdezze mit akar. 

Már feladta és indult volna, amikor valaki elkapta és nekinyomta a mögötte lévő fának. A fiú volt. - Ilyen könnyen nem szabadulsz! - Ugyanúgy állta a pillantását, mint a pincében. Közel hajolt hozzá és beszívta az illatát. - Milyen finom illatod van. - Azonnal összerezzent.

Morogva forgatta meg a szemeit. - Mit akarsz?

A fiú elmosolyodott. - Azt, hogy legközelebb te gyere be a többi lány helyett.

Felhúzta a szemöldökét és előjött a durvábbik énje. - Kajának nézel?

A vámpír elmosolyodott. - Ki mondta, hogy enni akarok? - ajkai a nyakát súrolták és egy kéz simított végig a combján. 

- Ne! - lökte el magától a kezét, de nem tágított tőle.

- Shhhh... - egyszerűen lepisszegte. - Élvezni fogod. 

Az a kéz eltűnt a combjai között, miközben ajkai levándoroltak a nyakáról a mellére. Az érzéstől megfeszült, mert nem akarta, hogy megharapja és ezt a fiú is érezte. Egy nyelv nyalt végig a mellbimbóján, miután kibújtatta a kezét a spagettipántos hálóingéből. Nem akarta, hogy hozzáérjen, azt pedig pláne nem, hogy a magáévá tegye! Küzdött ellene minden erejével, de túl jó volt a csábítás és egy idő után kezdte megadni magát. Megfogta a fiú állát és elhúzta a mellétől, a kezét pedig kihúzta a bugyijából. Végre visszanyerte az irányítást a teste felett és vámpírként morogva, fekete szemekkel távolodott el tőle és öltözött fel. Az egyik fánál talált egy folyosót, amin visszajutott a saját világába és fel is ébredt.  
Ijedten kapkodta a fejét minden felé, de sehol sem találta a fiút és ettől megnyugodott. Megkönnyebbülten fújta ki a tüdejében rekedt levegőt. Az egész csak egy rossz álom volt, amit az idő majd elhesseget és nem kell többé foglalkoznia vele. A sebe még mindig fájt és a kötés ismét átvérzett. Ismét egyik családtagja cserélte ki a kötést. Egész nap a fiúval történt álmán gondolkodott. Biztos csak álmodta, hogy bármi mást is akarna tőle a vérén kívül! A seb miatt állandóan fáradt volt, de nem mert elaludni, mert félt, hogy a fiú elkapja. Napok óta nem aludt és a sebe sem úgy gyógyult, ahogy kellett volna. Kimerült volt, mégsem tudott aludni. Annyira fáradt volt, hogy a végén már démonokról hallucinált.

Az egyik családtagja ment be hozzá, a kezében tálca volt, amin emberi étel és vér is volt. - Ezt szépen mind megeszed, aztán pedig alszol egyet. - Nem tudta beazonosítani ki volt, de annyit tudott, hogy férfi.

- Ne! - tiltakozott. - Nem akarok aludni!

- Muszáj! - próbálta nyugtatni. - Sokkal jobban érzed majd magad. Bízz bennem.

Nehezen, de sikerült rávennie magát, hogy elaludjon. Szemei azonnal lecsukódtak és lebegett a semmiben. Körülötte semmi sem volt, csak a hatalmas feketeség. Megkönnyebbült, hogy a fiú nem találta meg, így végre nyugodtan kialudhatta magát. Lehunyta a szemeit és megadta magát a lebegésnek. A semmi körülölelte, akár egy hűséges szerető a kielégítő és órák óta tartó szeretkezés után. Élvezte a csendet és a magányt. Szemei kipattantak, amikor lábai földet értek, majd az a valami leengedte és ott feküdt a havas földön. Szemei azonnal kipattantak és majdnem elájult, amikor meglátta az erdőt, ahol korábban összefutottak a fiúval.   


 Szemei azonnal kikerekedtek, de a teste teljesen lefagyott és mozdulni sem tudott. Végig azon imádkozott, hogy végre mozduljon meg a lába és egy kicsit maga mögött tudhassa a fiút, aki egy pillanat alatt került a semmiből a szeme elé, de nem így történt. Pánikolni kezdett. Nem akart vele találkozni, beszélni pláne nem és azt sem, hogy megismétlődjön a múltkori eset. Régebben egyik pasi sem tehette meg ezt vele, de ő teljesen más volt, mert volt benne valami, amivel tudott rá hatni. Küzdött ellene, de legutóbb is kis híján megadta magát neki. Kétségbeesetten kereste a kiutat és kapkodta a fejét, de semmi sem utalt arra, hogy lett volna. Gondolkodott, hogy hogyan is juthatna ki abból a pokolból, de semmit nem talált. Mikor visszanézett a srácra hatalmasat ugrott, mert ő térdelt és éppen őt bámulta.




Hátrálni kezdett, mire a fiú megmozdult és elindult felé. Szíve kihagyott néhány ütemet, amikor elkapta és még levegőt is elfelejtett venni a nagy ijedtségben. Ismét egy fának szegezte és olyan közel hajolt hozzá, hogy érezte a bőrén a forró leheletét. Minden idegszálával rá figyelt és arra várt, ajkaik mikor kóstolhatnak egymásba. A többi nővel ellentétben, akiket korábban a fiú elkapott ő igen is igényt tartott a csókra és anélkül semmire sem volt hajlandó. Apró jelzéseket küldött a fiú felé, amit nagyon úgy tűnt, hogy nem vett, mert nem csókolta meg. Morogva lökte el magától és csak várt.

Izzó szemekkel közelített felé, mire idejét látta tisztázni vele a dolgokat. - Én nem az egyik vérszajhád vagyok, akit megdughatsz és megcsapolhatsz!

A fiú ismét odament hozzá és végig simított az alsó ajkán. - Senki sem mondta. - Szinte zihált az érintésétől.

- Mi a neved? - kérdezte, miután szóhoz tudott jutni.

- Jaejoong. - válaszolta a vámpír. Nem bírta tovább és úgy döntött próbára teszi. Közelebb hajolt hozzá, hogy ajkaik összeérjenek, de ő elhúzódott.

Elhúzódott tőle, miközben elméje végig üvöltött. ~ Csókolj már meg! ~ 
   
Jaejoong mintha olvasott volna a gondolataiban, mert amint kigondolta a mondatot, már cselekedett is. Ajkaik összeforrtak és amint elengedte magát, egy nyelv simított végig alsó ajkán bebocsájtást kérve a szájába. Kicsit hezitált, mielőtt megadta neki az engedélyt. Képtelen volt ellenállni tovább és megadta magát neki. Egyik pillanatról a másikra egy ágyban találta magát, combjai között Jaejoong-al, aki a melleit szivogatta, miközben az egyik kezével a csiklóját kényesztette. Az érzés kezdett túl sok lenni. Teste hamarosan megfeszült, majd reszketni kezdett, de nem sokáig élvezhette az orgazmus első hullámát, mert a fiú könyörtelenül belé hatolt és felsikított. Csípője könyörtelenül lendült előre és ő csak szorította magához, miközben egymás szájába nyögtek. Azok az ajkak levándoroltak a nyakára, majd egy nyelv nyalt végig érzékeny bőrét, majd enyhe fájdalmat érzett. Jaejoong keményeket lökött a fájdalom elűzése érdekében. Mikor elakarta tolni magától, a fiú rátapadt a nyakára és nem akarta elengedni. A fájdalom elviselhetetlen volt és amikor nem akarta elengedni. 
Sikítva tért magához és ült fel az ágyában. Egyáltalán nem akarta ezt. Utálza magát áldozatnak érezni, még ha csak álmában is. Az orvos naponta járt ki hozzá és megnézte a sebét. Elmondása szerint sokat javult az állapota, de emellett szigorú ágynyugalmat is javasolt neki. Úgy tett, ahogy mondták, miközben a fiú egyre közelebb jutott ahhoz, hogy elcsábítsa. Végső elkeseredésében altatókhoz fordult, amiktől nem álmodott, de jókat aludt. A sebe napról-napra egyre szebben gyógyult és annak mindenki örült. Egyik éjjel kiabálásokra és ordításokra lett figyelmes, amik az alaksorból jöttek és tudta, hogy baj van. Hálóingben és köntösben rohant le, hogy megnézze mi történhetett.

A fiú szinte őrjöngött és áldozata a nyakát fogva sírt mellette. Idejét látta annak, hogy közbelépjen. - Mi folyik itt? - szegezte a kérdést rögtön a fiúnak.

- Egyszer csak megőrült és megölte Jacob-ot. - válaszolta az egyik őr.

- Engedjetek el! - A fiú izzó szemekkel nézett rá, de nem volt rá sok hatásuk.

- Felejtsd el! - Ugyanúgy, ahogy napokkal ezelőtt az álmában dacolt vele.

- Amikor sikerül kiszabadulnom megölök mindenkit, téged pedig megduglak újra és újra! - fenyegetőzött a belőle kitörő vámpír.

Megvárta, amíg kiviszik a halott őrt és a sokkos állapotban lévő lányt, majd tekintetét ismét a vámpírra szegezte. - Sok szerencsét. - mondta, majd elindult az ajtó felé és akkor olyan dolog történt, amire nem számított. 

Hallotta, ahogy a láncok elszakadtak és a maszk is lerepült a földre, ami általában a vámpíron volt, hogy ne tudjon megharapni senkit. Ideje sem volt reagálni, mert a közeli asztalon kötött ki, a combjai között a vámpír állt és csak nézte. Kezeit felnyomta a feje fölé és folytatta, amit álmukban elkezdett. Ezúttal nem kérte tőle, hogy hagyja abba. Lassan simított fel kezével az egyik combján, amitől kezdett egyre idegesebb lenni. Tudta, ha erővel megmozdul, felszakadhat a sebe, ami legalább egy-két napja nem vérzett már, ráadásul még mindig gyenge volt és az altató is hatott már. Érzékei tompák voltak és fáradt volt. A kéz nem állt meg a combjai között, hanem felvándorolt a hatalmas kötésig, amit mikor megérintett felszisszent. 
Nem bírta tovább és vámpírként ordított fel, majd megpróbálta ellökni magától. Szemei kikerekedtek, amikor érezte, hogy valami kifolyt a sebekből és eláztatta a hatalmas és vastag mull-lapot, ami a ragasztó alatt volt. A fájdalom annyira megbénította, hogy visszazuhant az asztalra és bal kezét a kötéshez kapta. Fejét oldalra fordította és meglátta a pánikoló őröket, akik nem tudták mit tegyenek. Hamarosan Jaejoong visszatért hozzá és megfogta a kezét, ami a seben volt. A félelem a csontjaiba hatolt, amikor egyenként leszopogatta ujjairól a vért. 

- Jaejoong, elég volt! - mondta pánikolva. - Hagyd abba!

- Shhhh! - pisszegte le ismét. - Nem foglak bántani. 

Zihált a félelemtől, mert nem tudta mit akar vele tenni a fiú. Szívás hangját hallotta, majd a fiú megjelent és megcsókolta és beleengedte a vérét a szájába. Amint lenyelte furcsán érezte magát. Szörnyű dolgokat látott. Mindent, amit Jaejoong tett attól a pillanattól, hogy vámpírrá vált. Megkóstolták egymás vérét és onnantól tudták mit akart a másik. Teljesen kábult volt tőle és csak hagyta, hogy azt csináljon vele, amit akart. Hamarosan hátra vetette a fejét az asztalon és nagyot nyögött, amikor Jaejoong belé hatolt. A fiú lassan és óvatosan mozgott benne, mintha attól félt volna, hogy a sebe még jobban szétnyílik. Önkívületi állapotban sóhajtozott alatta és csak élvezte az együttlétet. Hamarosan teste reszketni kezdett majd csak zuhant a sötétségbe. Még halványan érezte, hogy két kéz visszaadja rá a bugyiját, majd ölbe veszik és elindulnak ki tudja hová.