The Train (+18)

Jan egy utazást tervezett néhány barátjával és családtagjával, de a szórakozás kedvéért úgy döntöttek, hogy a híres Horror vonattal utaznak át több államon. Ennek a vonatnak meg volt a maga kis atmoszférája és akik javították, karbantartották minden alkalommal kísértet históriákat meséltek. Néhányan a vonatban lelték halálukat, különös és megmagyarázhatatlan módon. Az út napokig tart majd, de ez nem ijesztette el őket, hiszen rajtuk kívül kevesen lesznek majd rajta, legalábbis ezt remélte. A vonattal kapcsolatban arról is regéltek, hogy éjfél után egy fehér, leples ruhába öltözött rém kísért rajta és megöli azokat, akik megtetszenek neki. 
Izgatottan várta az utazást és mindent megtett azért, hogy a hálófülkéik minden kényelmüket kiszolgálják. Kiélvezték az utolsó nyugodt éjszakájukat és egészen indulás előtt egy órával ébredtek fel. Valahonnan sejtette, hogy nem lesz zavartalan az utazásuk. A vasútállomáson rajtuk kívül még néhány fiatal srác várakozott a vonatra. Három csapatot számolt az övéken kívül. Az egyikben kilencen voltak, a másikban hatan és a harmadikban négyen. A vonat különböző kocsijaiba szálltak fel, de a közepe és a legvége üres maradt. Furcsa volt számára, hogy pont az maradt üresen.
A vonat indult és a síp hangja közben hallott még valamit. Valamit, ami nem volt emberi. Egy mintha egy alvilági lény ordítása lett volna. Ahogy a jelzés megszűnt, az a hang is eltűnt a semmiben. A telefonja szerint már legalább két órája lehettek úton, amikor úgy döntöttek, hogy ideje bejárni a vonatot és ha lesz egy kis ideje, akkor belopózik az utolsó kocsiba, hogy utána járjon a titokzatos hangnak. A csapat fele az ő kocsijukban maradt, míg ő a másikkal felfedezőútra indult. Az előttük lévő kocsiban semmi különöset nem érzett, de a következővel már más volt a helyzet. Ahogy közeledtek felé, úgy villantak be a borzalmas képek. A korábban említett rém belezett ki és tépett szét egy tíz fős társaságot. Sikolyaik visszhangzottak a fülében és percekig képtelen volt szabadulni tőlük.

- Jól vagy? - kérdezte tőle Seyong. - Próbált bólintani, de nehezen ment neki.

- Panda! - kiabált Woogoon és végre magához tért.

- Most már igen. - válaszolta, miközben Seyong letörölte a könnyeit. Észre sem vette, hogy sírt.

- Mit láttál? - kérdezte Woogoon és ekkor ismét elmerült a rémképekben.  

- Halált! - szólalt meg nagy nehezen. - Ez a kibaszott rém kegyetlenebb, mint gondoltam!   

- Szálljatok le! - suttogta egy ismeretlen női hang. - Szálljatok le, ameddig tehetitek!

A hang hatására csak még kíváncsibb lett arra, hogy ki vagy mi lehet a legutolsó kocsiban. Hallva a lény sóhajait, érzékei eltompultak és csak arra tudott koncentrálni, hogy hívta őt. Mindössze három kocsival később összetalálkoztak a hat fős csapattal, de nem álltak meg beszélgetni. Sürgősebb dolga volt és ebben a társai is segítették. Újabb két kocsin átvágva a négy fős társaságba botlottak bele, de ők erélyesebben akartak fellépni. Woogoon néhány pillanat alatt cselekedett és elérte, hogy ne akarja útjukat állni. Míg ő menetelt előre, a többiek harcba keveredtek a kilenc fős társasággal. Nem akarta magukra hagyni őket, de mind azt kiabálták, hogy menjen tovább.
Az utolsó kocsit elérve a hívószó már sokkal erősebb volt. Annyira, hogy képtelen volt neki ellenállni. A legvégén volt egy hatalmas cellaféle, de a falai megerősített faféle volt és az ajtón sem lehetett normálisan belátni. Annyit érzékelt, hogy valami volt benne, de a sötét kellően elrejtette előle annyira, hogy ne tudja felismerni. Az a valami tovább csábítgatta és ő válaszolt. A lény közelebb lépett, de nem nyúlt ki a kis rácsos lyukon, ami az ajtón volt. Szinte hallotta, hogy valaki azt kiabálta ne nyissa ki az ajtót, de nem hallgatott rá. Végre vágta és csak várt. Hamarosan az a valami berántotta magához és bevágta az ajtót is maguk után.
Önkívületi állapotban várta a lény következő lépést. Legnagyobb meglepetésére megragadta a tarkójánál, a nyakához hajolt és végignyalt érzékeny bőrén. Tudta mi következik. Jobb kezével megfogta a tarkóját tartó bal kart, szemeit lehunyta és várta az elkerülhetetlent. Felnyögött, amikor azok az éles fogak felszakították a bőrét és végig zihált míg a vérét szívta. Rég nem érezte már ezt. Szinte érezte, hogy szárnyai kitárultak, mintha angyalként a mennyekbe akart volna szárnyalni. Bal keze felcsúszott a vállára, de ekkor a szívás abbamaradt és egy nyelv siklott végig a seben, hogy lezárja. Bőrt hallott felszakadni, de ezúttal nem az övét. Ismerősen édes, kissé fémes íz töltötte meg a száját és ekkor jött rá, hogy megitatta a saját vérével.
Halványan érezte, hogy szép lassan megszabadították minden egyes ruhadarabjától és ekkor kinyitotta a szemét. Egy bugyiszaggatóan szexi srác magasodott felette vágytól ködös tekintettel és véres ajkakkal. Képtelen volt ellenállni a késztetésnek és ujjaival bejárta minden egyes izmát. Jobb keze megállapodott a hátán, míg a ballal közelebb húzta magához és térdeit is feljebb húzta. A srác összeérintette ajkaikat, miközben egy lassú lökéssel belé hatolt. Azonnal belenyögött a csókba és a derekára kulcsolta a lábait. Még sosem vette el ennyire senki az eszét. Csábítója többször nem harapta meg, aminek nagyon is örült. Teljesen átadta magát neki és azt csinálhatott vele, amit csak akart. 
Valamivel később arra ébredt, hogy valaki szólítgatja. Lassan kimászott a srác mellől és öltözködni kezdett. Az illető Woogoon volt, aki minden bizonnyal nagyon aggódott már érte. Még utoljára odament alvó csábítójához, végigsimított az arcán és lágy csókot lehelt ajkaira. Kicsit kóválygott a feje és szédült is, de annyira volt ereje, hogy odamenjen hozzá és átölelje. Kezdett ismét elsötétedni előtte minden, de igyekezett észnél maradni. Woogoon-be kapaszkodva hagyták el az utolsó kocsit és találták szembe magukat a kilenc fős társasággal. Seyong majdnem elájult, amikor meglátta, hogy milyen állapotban van.

- Jézusom! - Szörnyedt el a fiú. - Mi történt veled?

- Elkapta a szörnyeteg, akit az utolsó kocsiban tartunk fogva. - válaszolta az egyik a kilenc közül és mérgesen rúgott egyet a levegőbe.

- Jongin, nyugodj le! - szólt rá egy másik. A fiú mosolyogva guggolt le hozzá. - Junmyeon vagyok, de szólíts nyugodtan Suho-nak. - mutatkozott be a srác. - A többiek Chen, Lay, Sehun, Xiumin, Kyungsoo, Baekhyun, Chanyeol és a duli-fuli ott Jongin.

- Kai, ha kérhetem. - szólt bunkón a srác. 

- Mindig ilyen bunkó? - csúszott ki a száján, mire az érintett puffogni kezdett és a többiek nevettek.

- Csak ha olyanja van. - válaszolt a Sehun-ként bemutatott srác.

- Hahó! - morgott Kai. - Csak nekem furcsa, hogy nem ölte meg?

Mindannyian hümmögtek, míg Seyong-al és Woogoon-nel összenéztek. Néhányan hátra szaladtak az utolsó kocsiba és hallotta, ahogy láncokkal bezárják csábítója ajtaját. Szinte érezte, amikor magához tért és dühösen morgott a fiúkra. Őrültségnek tartotta, hogy egyáltalán hagyta, hogy elcsábítsa és igyon belőle, de a vágy, amivel annyira akarta kezdett mindenen felülkerekedni. Nyugodtan feküdt Woogoon karjaiban és csak figyelte az eseményeket. Seyong finoman kitisztította a sebét és be is kötözte. Kai közelebb lépett hozzá és alaposan beszívta az illatát.

- Érzem az illatát rajtad! - jelentette ki a srác.

Suho szemei kikerekedtek. - Noona, ez most nagyon fontos! - mind kezdték megijeszteni. - Megerőszakolt téged?

Elmerült az emlékeiben, de semmi olyat nem talált, ami alátámasztotta volna, hogy erőszak történt. Meglepően nagyon is élvezte a dolgot. - Nem!

- Biztos? - Összerezzent Chanyeol mélyen búgó hangjától. - Előfordult már, hogy az utolsó pillanatban elhitette néhány lánnyal, hogy ők is akarták.  

A két fiú felállt vele és elindultak vissza a saját részükbe. Már majdnem a hálófülkéknél jártak, amikor megadta magát és szinte elájult a gyengeségtől. Mikor legközelebb felébredt, négy ismeretlen srác volt körülötte. Küzdött az ébren maradással, de nem tudott. Csábítója eléggé legyengítette ahhoz, hogy képtelen legyen magánál maradni. Valamivel később egyedül ébredt a hálófülkében. A vonat csendes volt és félhomályban úszott. Csak a fények pislákoltak halványan és egy iszonyú ordítás ismétlődött állandóan, miközben valaki egy ajtót püfölt vele egy időben. Lassan sikerült kikecmeregni az "ágyból", magához vett némi tiszta ruhát és elment lezuhanyozni.
Ahogy a víz lassan végigfolyt a testén, úgy érezte, mintha a srác simogatta volna. Szinte látta, ahogy üvöltve verte az ajtót a celláján, ami kezdte megadni magát. Észre sem vette, hogy hívta őt. Az ajtó egy hatalmas ütéssel kivágódott és a srác morogva lépett ki a cellájából. Egyre hangosabban zihált a zuhany alatt és felnyögött, amikor neki nyomták a falnak. Ugyanúgy érezte magát, mint korábban. Azok az éhes ajkak birtokba vették az övét, de nem mélyedtek fogak a bőrébe, amikor a nyakára tértek. Hamar az ölében találta magát és hátra vetette a fejét, miközben a srác belé hatolt. A vágya erősebbnek bizonyult a józan eszénél. Erősen kapaszkodott csábítója vállaiba, miközben önkívületben nyögött vele együtt. Nem tehetett róla, de többet akart. Teljesen átadta magát neki és hamarosan testük megfeszült, ő pedig zuhanni kezdett a nagy feketeségbe.

Már öltözködtek, amikor váratlanul Woogoon rájuk nyitott. Látta a szemében, hogy valami baj van, ezért kirohant a fürdőből és követte a fiút. Egészen a korábbi négy fiú kocsijáig meg sem álltak. Két holttestet találtak és minden beborított a friss vér illata. Szaglászott, kóstolgatott, míg végül összeállt a kép és rájött, hogy a fehér leples rém mészárolta le őket különös kegyetlenséggel. Kavarogtak benne az érzelmek és két srác is ott volt a korábbi kilences fogatból. A vonat hirtelen megállt és néhány lány szállt fel rá. Kikerekedett szemekkel rohant feléjük, hogy lebeszélje őket, ameddig nem késő, de a vonat rögtön elindult és nem volt már visszaút. Egy túlvilági ordítás visszahangzott a levegőben és egyáltalán nem hasonlított a korábbira. Megragadta Baekhyun-t és Chanyeol is elindult utánuk, amikor szaladni kezdtek.

- Srácok, ha életben akartok maradni, a következő állomáson leszálltok!

- Mi történt? - kérdezte ijedten Suho.

- Fabien kinyírta Heechul-t és Eunhyuk-ot. - válaszolta Chanyeol.

- Nem! - avatkozott közben. - Van valami a vonaton, ami gyilkolja az embereket!

- Cöhhh... - húzta el a száját Kai. - Csak nem gondolod, hogy igaz a régi kísértethistória? - Nevetni kezdett. - Nincs itt semmilyen fehér ruhás rém! - Közelebb ment hozzá és végigsimított az arcán. - Az új pasid volt és ha megtalál, akkor veled is ezt fogja tenni!

- Tévedsz! - szólalt meg Baekhyun is.

A beszélgetés félbe maradt, mert az utolsó csapat hat tagjából hárman rohantak be hozzájuk. A másik csapatból is előkerült a keresett két tag, akik csurom véresek voltak. Tudta, hogy a rém miatt voltak rémültek. Valamit sürgősen ki kellett találnia, nehogy még többen essenek áldozatául a rémnek. Nem figyelt arra, amit beszélgettek, de annyi kiderült, hogy mégiscsak a legendás kísértet ölte meg a két srácot. Már indult volna, amikor a fiúk halálra váltan, lassan felálltak és a háta mögé bámultak. Először mozdulni sem mert, majd megérezte csábítóját. Karjait rögtön átfonta a testén és a nyakához hajolt. Hamarosan újabb három srác jelent meg mögöttük és Seyong is csatlakozott Woogoon-el együtt. 

- Kik vagytok? - morogta Kai.

- Fabien barátai. - válaszolta az egyik.  

Vicsorogtak és morogtak egymásra. Már megindultak egymás felé, amikor a fények kialudtak és sötétség telepedett rájuk. Seyong és Woogoon szorosan elé álltak, mert valami közeledett feléjük és cseppet sem volt barátságos. Mielőtt elérte volna őket, sikolyokat hallottak. Orrát megcsapta a friss vér illata és szép lassan minden sikoly abbamaradt. Fabien is óvón ölelte körbe karjaival. Néhány másodperc múlva a fények ismét visszakapcsolódtak és a fenyegetés megszűnt. Azt hitték, hogy fellélegezhettek, de tévedtek. A következő állomáson nem állt meg a vonat a lámpák is pislákolni kezdtek. 
A hatos fogat megmaradt tagjai mind a szemben lévő ajtó felé vicsorogtak. Az a rém közeledett feléjük megállíthatatlanul és vérszomjasan. Összenéztek és bólintással jeleztek egymásnak, hogy együttes erővel fogjál legyűrni támadójukat. Egyiküket elragadta a rém, felemelte a levegőben és fojtogatni kezdte. Akarata ellenére mordult egyet és támadójuk leejtette a fuldokló fiút a földre. A másik kettő aggódva rohant oda hozzá és húzták egészen a közelébe és ápolgatni kezdték. A fiú nyakából enyhén szivárogni kezdett a vér.

- Megsebesítetted Hongbin-t! - hörögte a szőke fiú. - Ideje megfizetned! - Felállt mellőlük és támadni akart.

- Leo, ne! - szólt rá a másik.

- Hallgass a barátodra! - próbálta észhez téríteni a Donghae nevű srác.

Suho odasétált mellé, a vállára tette a kezét és megrázta a fejét. - Ne most.  

A rém lassan elpárolgott, mintha ott sem lett volna. Nem gondolkodott, csak cselekedett. Megindult a vonat eleje felé és ahhoz az ajtóhoz tartott, ahol be lehetett menni a mozdonyba. Útközben hiába imádkoztak neki a többiek, nem akarta annyiban hagyni a dolgot. Le kellett vele számolnia, mielőtt még többen meghalnak. Mindössze három kocsira a mozdonytól talált rá Hongbin-ék eszméletlenül fekvő három eltűnt társára. Finoman felébresztette őket és megmondta hol találják társaikat. A lemészárolt lányok holttesteit is megtalálta. Minden tele volt vérrel és belsőségekkel. Ahogy haladt tovább, a nyomasztó érzés úgy nőtt benne. A rém csak az alkalmas pillanatra várt, hogy támadhasson. Hamarabb eljött, mint gondolhatta volna, de mielőtt elérte, egy ismeretlen lény keze ragadta torkon a rémet.

- Ő az enyém! - hörögte, majd kitörte a lény nyakát.

Lény szép lassan légneművé vált és elpárolgott. Ijedten fordult meg és hátrált az őt megvédő lénytől. Félelme felesleges volt, mert a lény átváltozott Fabien-né és a többiek is beérték őket. A srác azonnal egy szenvedélyes csókba vonta és utána Seyong is átölelte, majd Woogoon. A vonat hirtelen megállt egy kihalt állomáson. Valami nem stimmelt. Néhány perc múlva megnyílt alattuk a föld és rém lehúzta őket a pokolba.