The Lazarus Effect

Dr. Frank Walton és csapata a Laz 510-es szérumon dolgozott, aminek a segítségével megnyújthatják az időt, amíg valakit biztonságosan lehet vissza lehet hozni a halálból, ezzel megkönnyítve az orvosok munkáját. Négy évig sikertelenül próbálkoztak egészen addig, amíg sikerült stabilizálni a szérumot és segítségével visszahoztak egy halott kutyát. Az állat furcsán viselkedett. Nem akart enni, minden mással szemben érdektelenséget mutatott és agresszíven viselkedett. A kutatást támogató cég megtudta az áttörést és elvettek tőlük minden kutatási anyagot, még a laborból is kitiltották őket. Dr. Zoe McCanel segítségével korábban elrejtettek néhány zacskóval a szérumból és hogy megakadályozzák, hogy más arassa le a babérokat, megakarták ismételni a kísérletet, de baj történt. 
Zoe véletlenül áramütésben meghalt. Frank a szérum finomításával és a többiek segítségével visszahozta az életbe és ekkor furcsa dolgok sorozata kezdődött el. A nő már nem az volt, aki régen. Míg részben önmaga volt, elmondta Frank-nek, hogy a pokolban volt és szörnyűségeket élt át. A csapat aggódott miatta, hiszen a kutya sem volt különb nála. Vizsgálatok sokaságával kiderítették, hogy az agya fokozott aktivitást mutat és egyáltalán nem akar csökkenni, mert a szérum az ágyban maradt. Ezután kezdődtek a furcsaságok. Zoe megváltozott és egymás után ölte meg a társait. A pokolban korábban kinézte magának egy démon, aki vele együtt tért vissza és csak az alkalmas pillanatra várt. Mielőtt megölte Eva-t, a megmaradt szérumot az agyába fecskendezte és ereje kiteljesedett, ahogy a démon is benne. A szerver frissítésének hála a főnököknek és a cégnek tudomására jutott mit tettek és amikor kommandósok mentek le a laborba néhány tudós társaságában, már Frank is próbált hozzászokni új énjéhez.

Dr. Jan Hatcher a Crylonis titkos laboratóriumában dolgozott, de a szérum tesztelésénél nem akart részt venni. A cég mégis rávette azzal, hogy vőlegényét beválogatták a csapatba. Másabb műszerekkel, de megismételték a kísérletet és sikeresen visszahoztak egy kutyát. Szerelme meglepetten nézte végig az eseményeket. Már az első pillanattól érezte, hogy a kutyával nem stimmel valami. Perceken keresztül bámulták egymást és az állat morgott rá, majd valami úrrá lett rajta és behódolt neki. A kutya egyedül vele és Minho-val volt barátságos. Csak nekik engedte, hogy megvizsgálhassák.
Napokkal később éppen a szokásos reggeli rutinját végezte. Fogalma sem volt, hogy a kísérletben résztvevők mit terveznek a kutyával. Pont akkor lépett be, amikor az állatot fenyegették egy hatalmas késsel. Először nem avatkozott közbe, mert kíváncsi volt mit akarnak kihozni a dologból. A kutyát hergelték és fenyegették, az meg morgott és ugatott rájuk. Teljesen ki volt fordulva magából, hiszen teljesen máshogy viselkedett, mint amikor velük volt. Nagyot sóhajtott, mert érezte, hogy az a gonosz, ami visszatért vele érzékelte és abbahagyta a morgást. Farkát csóválva nézett felé és kedvesen ugatott neki. A munkatársai mind lefagytak és reszketve fordultak felé.

- Dr. Hatcher! - csúszott ki az egyiknek a száján.

Rögtön ezután befutott vőlegénye is. - Mi folyik itt?

- Hívd fel a főnököt, hogy ezek a rohadékok megakarták ölni Ceaser-t. - mondta a fiúnak és a legközelebbi telefonnál már tárcsázott is.

- Ez a kutya megvadult! - köpte a szavakat a másik. - Meg kell ölni, mielőtt ő teszi meg velünk!

- Project ide vagy oda, nem érdekel mi lesz a büntetés! Megvannak az adatok... - hebegte a harmadik. - .... ki kell nyírnunk a kutyát!

Forrt benne a düh. Nem érdekelte, hogy egy démon is hatást gyakorolt az állatra. Ameddig nekik nem ártott, esze ágában sem volt megölni szegényt. - Hadd ne emlékeztesselek benneteket, hogy Minho-val mi vagyunk a főnökök! Ha bármit csináltok a kutyával, magam gondoskodom arról, hogy hasonló sorsra jussatok!

A Crylonis egyik vezetője meg is látogatta a labort és leváltotta az orvosokat, akik a teszt alanyt akarták semlegesíteni. Az új orvosokkal együtt újabb emberek érkeztek. Majdnem elájult, amikor a felvételekről felismerte Zoe-t és Frank-et. Minho-val félve néztek össze és már akkor leesett neki, hogy hamarosan újra elszabadul a pokol, csak idő kérdése. Alaposan át kellett néznie a felvételeket ahhoz, hogy legalább sejtése legyen arról, hogy mire képes Zoe. A laborban a saját munkájukkal foglalkozott és próbált nem a démonokra koncentrálni, akik a laborban szabadon közlekedhettek, de nem mehettek ki. Újra nézte a kísérletüket és minden alkalommal új dolgokat fedezett fel.

Éppen Zoe-tól vett vért, amikor megszólította. - Bátor lány vagy.

- Miért is? - kérdezett vissza automatikusan.

- A többiekkel ellentétben te nem félsz tőlünk. - Megrángatta a vállait. - Láttad a felvételeket, igaz? - Egy pillanatra megfeszült.

Először csak bólogatott és Zoe meglepődött, hogy elismerte. - Ügyes trükk volt.

- Úgy gondolod manipuláltuk a felvételeket? - Csattant fel Zoe.

Válaszul nevetni kezdett. - Azt még elhiszem, hogy telekinetikus és vagy telepatikus erővel rendelkezhet valaki, de démonok nincsenek. - Zoe idegesen szívta be a levegőt. - Kész is vagyunk. - mondta, miután kihúzta a tűt a nő karjából és gondosan lezárta a fiolákat.

Nem foglalkozott vele többet, inkább Minho-val lazítottak egy kicsit. Hazafelé tartva kivettek egy filmet, megálltak az egyik ázsiai étteremnél és egy nagy, megrakott szatyorral értek haza. Egy jóízű vacsora után az ágyban kötöttek ki. Minho már hetek óta hiányolta a közelségét és idejét sem tudta mióta nem voltak együtt. Lassan fektette le az ágyra és gyengéden érintette össze ajkaikat. Mire feleszmélt, már meztelenül feküdt szerelme a combjai között. Elégedetten nyögtek fek mindketten, amikor végre belé hatolt és mozogni kezdett. Minden annyira tökéletes volt. Egy gyors mozdulattal maga alá gyűrte a fiút és úgy lovagolta meg, ahogy ritkán szokta. Szerelmének még a lélegzete is elállt, ahogy mozdult. A nyakához hajolt, de megnyalta az ajkát és nyelt egy nagyot mielőtt elhajolt volna onnan.

- Mi a baj? - simított végig az arcán Minho.

Megrázta a fejét. - Semmi. - Nem akarta elmondani és még csak gondolni sem akart rá, inkább lehajolt hozzá egy gyengéd csókra.

Álmában egy furcsa helyen járt. Félhomály volt és füst. Szinte azonnal tudta, hogy valakinek a poklában találta magát. A folyosó végén egy kislány állt és a mögötte lévő ajtó alatt kezek jelentek meg. Valami nem stimmelt. Tudta, hogy ha kinyitja az ajtót, akkor megneszelik, hogy valójában kicsoda. Egy sötét alak lépett ki az egyik ajtón és sugárzott belőle a gonoszság ahogy szép lassan szelte a folyosót. Mielőtt megláthatta volna ki volt a démon, felriadt. Éppen próbált magához térni, amikor megcsörrent a telefonja. A főnökük volt, aki közölte vele, hogy Zoe az éjjel megölte egyik kollégájukat, aki a laborban dolgozott. Egy pillanatra megszédült és Minho megrémült emiatt. Mikor bontották a vonalat, azonnal kérdezősködni kezdett.

- Mi történt? - kezdte faggatni szerelme.

- Zoe az éjjel megölte Crewes-t. - válaszolta.

- Jézusom! - kapta a kezét a fiú a szájához. - Mihez kezdünk? 

- Bízd rám. - mondta, majd megcsókolta.

A lehető leggyorsabban mentek be a laborba és a rendőrök még mindig ott voltak. Zoe érdektelenül nézett végig az embereken, míg Frank-et faggatták. Látszólag nagyon tartott Zoe-tól, de ez csak színjáték volt, amit nem vett be. Legszívesebben megölte volna mindkét démont, de nem szerette volna felfedni magát. Úgy tett, mint aki semmiről sem tud és az agyába sem engedte be őket. Ugyanúgy végezte a munkáját, ahogy eddig és Minho-t nem engedte a közelükbe. Minden rendben is ment egészen addig, ameddig meg nem kellett ismételniük a kísérletet. Előre érezte, hogy valami baj fog történni. Minden erejével azon volt, hogy szerelmét megvédhesse Zoe-éktól, csak magára nem gondolt. Nem értette hogyan, de az elektromos impulzusok felkapcsolása közben megcsapta az áram és újra az égő épületben találta magát. Ezúttal tovább ment, mert egy fehéren világító helyen volt, ahol valami megragadta. Sikítva tért magához egy hideg asztalon, koponyájában a szerkezettel, ami a szérumot fecskendezte be az agyába. Minho az egyik széken ült és szívszaggatóan sírt.

Lassan leszállt az asztalról és odasétált hozzá. - Mi történt? - kérdezte a fiút, aki abbahagyta a sírást és rögtön lehúzta magához. Elmosolyodott és gyengéden simogatta a hátát. Mikor legközelebb feleszmélt, már egy kórházi ágyban ébredt. Minho az ágya mellett ült. - Szia. - fogta meg a kezét. 

- Szia. - Mosolygott rá a fiú. - Hogy érzed magad?

-  A történtekhez képest jól. - Kezdett bevillanni neki, hogy mi is történhetett. Látta, ahogy Zoe megjelenik a kapcsolónál és segít abban, hogy meghaljon. Zihált, mert kezdett eluralkodni rajta az, amit nem akart, hogy lássanak.

- Nyugodj meg! - próbálta csitítani Minho, de nem sok sikerrel.

A szérum hatására lassan eluralkodott rajta démona, de nem szállta meg úgy, ahogy Zoe-t. Neki kiskora óta az volt a sorsa, hogy gonosszá váljon. Telekinetikus képessége is felerősödött, aminek köszönhetően tudta, hogy mi folyt a laborban. Zoe-ban a démon ismét előbújt ugyanúgy játszadozott a kutatásban résztvevő orvosokkal, mint a társaival korábban. Minho összeszedett néhány őrt, ameddig ő beült a monitorok elé és a kamerákon keresztül követte az eseményeket. Egy bent lévő őr nyakát törte ki, amikor a laborban belenézett a kamerába és folyamatosan figyelte. Szemei feketék voltak. Hát idáig tartott a nyugalmas időszak. 

- Látsz engem, igaz? - mondta ködös elmével, mert a vérében és az agyában lévő szérumnak köszönhetően volt közöttük valamilyen kapocs.

- Jézusom, ez téged figyel! - hallotta meg Minho reszkető hangját. 

Hamar magához tért és felpattant a székből. Zoe-val ellentétben ő úgy is belelátott mások gondolataiba, hogy nem kellett hozzáérnie. Minho vívódott magában és nem akarta egyedül beengedni a laborba, még ha neki veszélyes is volt. Az a sok tépelődés összeszorította a szívét és tudta, hogy hatástalanul próbálna neki mondani bármit is, nem tudná lebeszélni arról, hogy vele tartson. 

- Megvan még a fiola, amit a múltkor adtam? - fordult felé és a fiú bólintott.  

- Igen. - válaszolta Minho. 

- Húzd le. - mondta hűvösen és a fiú egyetlen mozdulattal kiitta a fiola tartalmát. Minho nem kérdezett semmit, mert tudta, hogy még nem jött el az ideje. Néhány kollégájuknak köszönhetően leköltözött a laborba és az egyik szobában pihent. Éjszaka nem tudott aludni, mert félt, hogy Zoe ismét rátör és megakarja ölni. Az ajtót zárva tartotta és beállította a biztonsági részlegben, hogy csakis Minho-nak nyíljon ki automatikusan rajta kívül. A démont, aki visszajött vele a pokolból, az ajtóhoz kényszerítette és megparancsolta neki, hogy ne engedjen be senkit Minho-n kívül. 

Valamikor hajnalban félálomban hallotta, hogy valaki kopogott az ajtaján. Automatikusan odakapta a fejét és mintha álmodott volna, mert Zoe állt az ajtó túl oldalán, de cseppet sem békés szándékkal. A démona nem engedte be és csak abban bízhatott, hogy nem árulja el. Érezte a félelmét, hiszen nemrég legyőzte és az övé lett. Levédette vele a szomszédos szobát és a mellettük lévő fürdőt is, ahová szabadon kijárhatott. Kénytelen volt megbízni a démonban és annyira fáradt volt, hogy szinte elájult. Mikor magához tért, Minho ült az ágya mellett és a papírjait nézte. A démon farkasszemet nézett Zoe-val, akinek láthatóan nem tetszett a dolog és szugerálta, hogy engedje be. Úgy tett, mintha ebből semmit sem vett volna észre.

- Jó reggelt. - köszöntötte Minho.

- Jó reggelt. - mondta ő is és párja gyengéden megpuszilta a homlokát. 

- Hogy aludtál? - Nem tudott mit mondani rá, de szerelme várta a választ.

- Pocsékul. - válaszolta.

- Ha ennyire rossz, akkor miért nem maradtál a fenti szobádban?

- Tudod miért. - Minho bólogatott. - Nem hagyhatlak itt vele, míg én fent megőrülök az idegességtől! - A fiú a kórlapját nézegette és megfeszült, miután hajtott egyet. - Mi az? - Mikor meglátta, hogy a szérum majdnem teljesen eltűnt a véréből és kiderült, hogy terhes, majdnem elájult. Alaposan elgondolkodott és visszagondolt arra, amikor nagyon ki voltak készülve. Akkor este egymásnak estek és nem gondoltak a védekezésre. A papíron három hónapos terhesség volt feltüntetve. Napra pontosan stimmelt a dolog. Intett a kezével és a függöny elhúzódott. - Mutasd. - mondta neki, mert tudta, hogy küzdött a benne lévő szörnnyel. Felült az ágyában és alaposan átnézte a fiút. - Csak még egy kicsit bírd ki. - biztatta, mert tudta, hogy hamarosan eljön az idő, amikor kiengedheti és rázúdíthatja majd a pokol szökevényekre.   

A következő pillanatban hatalmas puffanást hallottak, majd valakinek a fuldoklását. Azonnal elhúzta a függönyt és kipattant az ágyból. Zoe szemei csukva voltak, majd mikor kinyitotta őket, azok feketék voltak. - Fogalmatok sincs mit szabadítottatok magatokra, de majd lesz! - A lámpák villózni kezdtek és a férfi az egyik szekrénybe repült. Zoe kicsit ingatta a fejét és a szekrény szép lassan összezúzta az egyik őrt. A pokol elszabadulásának első jele volt a férfi halála. Az összezúzott szekrény résein patakokban folyt ki a friss vér, aminek az illatától képtelen volt szabadulni. Az egyik orvos is megjárta a démonnal, mert felemelte a levegőbe és egy bólintással kitörte a nyakát. Innentől nem volt megállás, mert a gyilkolás folytatódott. Az egyik oldalon Zoe, míg a másikon Frank kezdte leamortizálni a labor személyzetének létszámát. 

Minho láthatóan szembe akart szállni Frank-el, de intett neki, hogy még nem. Egy kicsit hergelnie kellett még a benne lévő szörnyeteget, ami ki akart törni belőle. A démonja végig vele volt és távol tartotta tőle Zoe-t. Egy váratlan pillanatban azonban feltűnt Frank és megtámadta őket. A démon azonnal közbelépett és egy suhintással hamu vált a férfiből. Zoe felkapta a fejét és a démonra vicsorgott. Úgy tett, mintha fenyegetve érezné magát és őt vette volna célba. Minho megfogta a kezét és visszahúzta a biztonságot jelentő folyosókra, ahová rajtuk kívül senki sem léphet. Lassan kezdtek megnyugodni és közben minden kezdett elcsendesedni körülöttük. A vihar előtti csend mindent beborított.
Amint beléptek, könnyeket látott szerelme szemében. Kezdett belefáradni a küzdelembe és szüksége volt valamire, ami enyhítheti a kínlódást. Közelebb lépett hozzá és gyengéden végigsimított az arcán. Ujjaival finoman intett és a függöny ismét elhúzódott, elrejtve őket a kíváncsi szemektől. Minho éhesen vette birtokba ajkait, amire már neki is nagyon szüksége volt. Nem érdekelte, hogy mindenki számára kiderül milyen viszonyban vannak. Szerette Minho-t, aki a gyermeke apja volt. Karjait a nyaka köré fonta, hogy közelebb húzza magához és ennek meg is lett az eredménye, mert felvette az ölébe és az ágy felé meneteltek. Gyengéden lefektette az ágyra, majd szép lassan megszabadultak minden ruhadarabjuktól és csak élvezték egymás társaságát. Meglepődött, hogy ennyire képes volt elengedni magát annak ellenére, hogy nem messze tőlük egy megvadult démon öldökli a laborban dolgozókat. A csók, amit csak ritkán szakítottak meg egyre követelőzőbb és szenvedélyesebb lett. Eszébe jutott, hogy ha talán korábban itatja meg vele a fiola tartalmát, akkor hamarabb átélték volna ezt a mindent felperzselő szenvedélyt.

Minho kényelmesen elhelyezkedett a combjai között és készült belé hatolni, amikor hirtelen megállt. - Mi a baj? - kérdezte ijedten tőle.

- Nincs nálam gumi. - A mondatra elmosolyodott és megcirógatta az arcát.

- Már nincs rá szükségünk. - emlékeztette rá és láthatóan szerelme megkönnyebbült.  

Szinte önkívületben vetette hátra a fejét egy sóhaj társaságában, amibe belevegyült Minho megkönnyebbült nyögése is. Sokkal jobban élvezte, mint ezelőtt bármikor. Lehet az adrenalin miatt, de előfordulhat, hogy azért, mert már nemcsak egyszerű ember a párja. Szinte sikított Minho alatt minden egyes lökéskor és ez érezhetően beindította. Olyan szenvedélyt kapott tőle, amitől legalább hatszor átlendült a határon, mielőtt végeztek. Minden annyira kényelmes és tökéletes volt a helyzet ellenére. Valami furcsa volt, így alig érezhetően kikelt szerelme mellől és kiment, miután felöltözött. Intett a démonnak, hogy vigyázzon a fiúra és ő bólintott. Kilépett a területükről és mindenütt sötétség volt. Tudta, hogy nem messze áll tőle valaki, de nem mutatta ki. Bement a számítógépekhez és keresett egy lámpát, amivel világíthatott. Mire kézbe vette, hirtelen világos lett, de nem tette vissza az elemlámpát. A normális emberek ilyenkor kiakadtak volna, de ő nem így tett. Lassan eljött az ideje hogy felfedje magát. Amint kifordult a helyiségből, Zoe-val találta szemben magát. Szemei feketék voltak és láthatóan cseppet sem volt barátságos.

     
Cseppet sem lepődött meg a dolgon, mert már várta mikor következik be. Dacosan állta a pillantását, miközben próbált rájönni, hogy mit akart. Zoe lassan felemelte a kezeit és úgy fogta meg az arcát, hogy hüvelykujjai a halántékán legyenek. Tudta, hogy a gondolataiban akar olvasni, de szerencséjére nem tudott. Hosszú másodpercek teltek el így, amikor végre elengedte és csak nézte tovább. Kereste benne a démont, de nem tudott vele kapcsolatba lépni. Egy kéz fogta meg gyengéden az övét és húzni kezdte magával. Kicsit meglepődött, hogy a szérumot adagoló karhoz húzta és közben felakasztotta a zacskót, majd a szerkezethez erősítette. Kinyújtotta a kezét és akkor rájött, hogy a szérummal felakarja erősíteni benne a démont. Fejével nemet intett, amitől kicsit megfagyott körülöttük a levegő. Érezte, hogy valami taszítja a nő felé, de megálljt parancsolt neki.
Zoe-nak tetszett, hogy küzdött vele, mert azt az erőt a démonénak tulajdonította, de tévedett. Ez az erő valami sokkal ősibb lényé volt, amit születésekor örökölt. Már majdnem megoldódott a helyzet, amikor váratlanul felbukkant Minho és Zoe egy pillanat alatt megőrült. A szerkezetet a saját koponyájába szúrta és beindította a gépet, ami cseppet sem jelentett jót. A szérum másodpercek alatt Zoe agyában kötött ki és ő zihált közben, mert a démon még erősebbé vált benne. Gyengéden megfogta szerelme kezét, hogy jelezzen neki, hogy még várnia kell. A gép lassan leállt és a szérum eltűnt a tasakból. Néhány újabb másodperc múlva Zoe kinyitotta fekete szemeit, amik sokkal több gonoszságot sugároztak, mint korábban.

Védelmezően állt be Minho elé és a démon is csatlakozott hozzájuk. Zoe hosszan bámulta őket és tudta, hogy Minho-ra feni a fogát, mert a démon megölte Frank-et. Zoe lassan elengedte a szerkezetet és jöhetett az általa elképzelt pokol. A fények villóztak és a tárgyak a levegőbe emelkedtek. Furcsa hangot adott ki, amivel próbálta életre kelteni a benne lakozó démont, de helyette az válaszolt, amelyik velük volt. Most már nem volt értelme rejtegetni igaz valóját, inkább hagyta, hogy lassan eluralkodjon rajta és Minho is így tett, de nem engedte felszínre törni, ameddig nem jelzett neki. Furcsa helyzet állt elő, mert Minho a démonnal állt szemben, míg ő Zoe-val. Jobb kezével intett és a bútorok a földön landoltak. Zoe-t láthatóan meglepte a dolog.

- Vége van! - jelentette ki.

- Tévedsz! - cáfolta meg Zoe. - Még csak most kezdődik.

Ez felhívás volt keringőre. Készen állt a támadásra, de ez a démon nem kedvelte a közelharcot, így neki is aljas módszerekhez kellett nyúlnia. A fény kialudt és elszabadult a pokol. Zoe először Minho-t támadta meg. Egyetlen pislogással visszakapcsolta a villanyt és akkor látta, hogy a torkánál fogta szerelmét, aki legalább húsz centire volt a föld fölött. Jelzett Minho-nak, mire egy gyors mozdulattal fordult a kocka és Zoe találta magát abban a helyzetben. Néhány pillanat múlva Minho elengedte Zoe-t és a háttérbe húzódott.

- Ez itt a pokol! - vicsorított Zoe.

A mondattól nevetnie kellett. Lehunyta a szemeit és nagyot sóhajtott. - Még csak most jön! - Jelentette ki, miközben szemei kinyíltak a ha lehetséges, feketébbek voltak mint Zoe-é.

A fények ismét kihunytak, de ezúttal nem Zoe miatt. Hallotta Minho-t kimenni a laborból és végre kezdhette azt a hadjáratot, amit senki sem volt képes végrehajtani Zoe ellen. Próbált ráakadni, de nem lelte a nyomait. Bekapcsolta a zenelejátszót és egy ária szólalt meg. A legváratlanabb pillanatban ereszkedett le a plafonról és öklét átütötte Zoe testén. Fuldokolva próbált levegő után kapkodni és meglepődött, amikor meglátta a kezét. Kicsit visszább húzta, majd kitépte a szívét és szétmorzsolta, testét pedig egyetlen sóhajtással porrá zúzta. Minho aggódva ölelte át, miután elhagyta a labort és mindent elpusztított, aminek a Lazarus-hoz köze volt.

A korábbi felvételek másolata alapján a kísérletet megszüntették és a labort leszerelték. A Crylonis felelősséget vállalt a laborban történt halálesetek ügyében. Az orvoskamara kijelentette, hogy Lazarus-hoz hasonló kísérletek szabályellenesek. A hatóságok Zoe McCanel-t és Frank Walton-t gyanúsították a gyilkosságokkal. Eltűnésük miatt világszerte körözést adtak ki.

Jan és Minho boldogan éltek valahol a kertvárosban és nevelik közös gyermeküket. Eszük ágában sincs hasonló kísérletben részt venni.