1990-ben egy tudós Nyugat Pennsylvaniában egy hatalmas és ősi Rúnakövet találtak. Sok fáradozás és szervezés után a kő New York-ban kötött ki, a tudós Martin Almquist lakásában. Egy idő után arra lett figyelmes, hogy a kő beszélt hozzá és vonzotta, aminek következtében végigsimított rajta és megsebezte, nem is sejtve mit indít el vele. Ugyanis a viking legendákban a végítélet eljövetelének kezdetekor Fenrior (Fenrir) kiszabadul fogságából és iszonyú pusztítást végez. Régen ezt a Farkasszörnyet zárták be a Rúnakőbe és Martin-nak hála kiszabadult. Hatalmas vérengzést rendezett, míg végül egy férfi, aki tovább víve a hagyományt a kiválasztottnak segítve legyőzte a lényt és visszaküldték a kőbe, ahonnan csak egy gyenge lelkű szabadíthatta ki. A kő eltűnt és holléte ismeretlen volt. Egészen mostanáig.
Huszonhét évvel később egy műgyűjtő talál rá a kőre és hazaviszi, hogy ékesíthesse a gyűjteményét. Boldogan büszkélkedik vele, amíg egy barátja véletlenül meg nem vágja magát az egyik éles szélével. Úgy tűnik semmi baja és minden rendben, de nem is sejti, hogy ezzel mit indít el. A korábbi Órakészítő fia megérzi a szörny közeledtét, amikor megjelenik neki az egyik antik óra üvegében. Azonnal tudta, hogy baj van és az egyetlen személy aki segíthet sokat tud a témáról, hisz régen ő száműzte vissza a Rúnakőbe édesapjával együtt. A férfi nem sokkal volt idősebb tőle. Legnagyobb szerencséjére még mindig ugyanott lakott, ahol régen.
- Ki az? - Jött a kérdés, miután becsengetett.
- A nevem Sawyer. - Kezdte el.
Az ajtó résnyire kinyílt. - Nem ismerem magát.
- Az apámmal ölte meg huszonhét éve Fenrior-t. - A férfi ellenállása megszűnt és teljesen kitárta az ajtót.
- Maga az Órakészítő fia? - Döbbent le. - Miért keresett fel?
- Fenrior kiszabadult! - A mondatára a férfi azonnal betessékelte a házába és egy kanapéig húzta.
- Mit mondott? - Látszott rajta, hogy nem hitt neki.
- Ezúttal kevesek vagyunk ellene! - Tudta, hogy segítséget kell kérnie, csak azt nem, hogy kitől.
Mindkettejüket átjárta a figyelem és azon kívül, hogy átbeszélték a múltat nem jutottak sokra. Fenrior-t ezúttal meg kell ölni, hogy még egyszer ne okozhasson bajt. Ahogy nőtt a feszültség, úgy érezték magukat egyre kellemetlenebbül. Néhány pillanat múlva egy számára ismerős, de a kiválasztott Jacob számára ismeretlen lény üvöltése visszhangzott a levegőben.
- Fenrior? - Kérdezte Jacob ijedten.
- Nem. - Válaszolta.
- Akkor mi ez a szörnyeteg? - Mérgesen nézett a férfire.
- Érzi a dög közeledtét. - Vicsorogta. - Az egyetlen, aki megölheti!
Jan egy szörnyeteg közeledtét látta álmaiban. Annyira valóságosnak tűnt, mintha ott lett volna. A lény egy ősi órán simított végig, mielőtt végignézhetett volna rajta. Akaratlanul is ordítva ébredt fel. Sokáig hallotta üvöltését a város légterében visszhangzani. Az ablakon kinézve meglepetten vette észre, hogy már nem sok van Tele Holdig. Reszketve pattant ki az ágyból és rohant a könyvtárig, ahol remélve választ kaphat a kérdéseire. Kétségbeesetten kutatott a szörny után, de nem talált semmit.
- Mutasd magad! - Kiabált a könyvekre emberi hangon és akkor a polcról lerepült az egyik. - Viking legendák? - Kérdezte magától. A könyv magától ahhoz a szörnyhöz lapozott, amelyik közeledik felé. - Fenrior, a farkasszörny. - Mire felnézett két férfi állt előtte.
- Szarban vagyunk! - Jelentette ki Sawyer.
- Tudom. - Mondta, miután kifújta a tüdejében rekedt levegőt.
Valami különöset érzett, mintha fenyegetnék lentről. Egész éjszaka arról beszélgettek, hogy hogyan lehetne a szörnyet eltenni láb alól. Jacob elmondása alapján Fenrior egy kegyetlen szörnyeteg, aki kiválasztja magának kit száll meg a lelke a Rúnakövön keresztül. Egy Istenség száműzte őt büntetésül a kőbe, akinek leharapta a kezét cserébe. Martin előtt egy tudatlan parasztot választott, akit könnyen átvertek és visszakerült a börtönében. Huszonhét éve azonban Martin-t vette célba, a híres tudóst és kegyetlen mészárlást rendezett, több száz halottal. Az akkor szolgálatos nyomozó, Fanducci vezette a kézre kerítést és ott volt, mikor megszabadították a világot a szörnytől. Alaposan megbeszélték az összes fajta lehetőséget és készülődni kezdtek a következő éjszakára, amikor Feniror felfedi magát és elkezdi vérengzését.
Már pirkadt, amikor kezdett elálmosodni. A többiek elvonultak aludni, de ő még mindig küzdött az ébren maradással. Már majdnem elaludt, amikor valaki a csengőre ragadt és dörömbölni kezdett. Nyafogva nyitotta ki az ajtót és amikor meglátta, hogy az alatta lévő lakás tulajdonosa, aki sosem hagyta békén, kezdett idegessé válni. Kereste a szavakat, hogy hogyan küldhetné el végleg melegebb éghajlatra a férfit, de teljesen leblokkolt az agya és csak azzal foglalkozott, nehogy összeessen a fáradtságtól.
- Felkeltettelek? - Kérdezte a férfi tőle.
Idegesen fújtatott egyet, mielőtt válaszolt volna. - Most készültem aludni!
- Bocs, hogy megzavartalak, de mutatnom kell valamit! - Időt sem hagyott neki válaszolni, máris húzni kezdte lefelé magával.
Nem tudta mit akarhatott tőle. Remélte, hogy nem próbálkozik be még egyszer. Legutóbb még finoman küldte el a fenébe, hiszen sikerült megakadályozni, hogy megerőszakolja a saját ágyában, de most nem fog finomkodni. A lépcsők lassan fogytak és csak a szörnyeteg járt a fejében. Vajon megtudja majd akadályozni, hogy akkora vérengzés legyen, mint régen? Végre elfogytak a lépcsők és beléptek a folyosóra, ahol a férfi lakása volt. Már majdnem elérte a liftet, amikor ismét húzni kezdte magával, be egészen a lakásba és akkor már tudta, hogy nem ártatlanul tette, amikor kulcsra zárta az ajtót mögöttük. Vissza akart fordulni egészen addig a pillanatig, amíg sustorgást nem hallott. Azonnal odakapta a fejét és meglátta a hatalmas Rúnakövet, amiben Fenrior raboskodott. Hirtelen mintha más helyre került volna, mert egy másik lakásban találta magát, ahol egy szőke férfi állt a kő mellett.
- Honnan szerezted? - Nézett a férfire ijedten. - Dylan, hol találtad a követ?
- Egy férfitől vettem. - Válaszolta. - Miért?
Idegesen kezdte el vizsgálgatni a kezét. - Nem sebzett meg?
- De igen. - Hirtelen szédülni kezdett és lefagyott.
Ahogy a friss vér kicseppent a kötés alól, elájult. Egy ködös és hátborzongató helyen találta magát, mellette a Rúnakővel. Érezte, hogy veszély leselkedik rá, méghozzá nem akármilyen. Lépteket és morgást hallott valahonnan. Képtelen volt megmozdulni, mert véletlenül belefut, felkészületlenül száll szembe a szörnnyel. A szőke férfi felhúzta egy magasabb területre, ahonnan megpillanthatta a szörnyeteget teljes valójában. Ott állt vele szemben, de csak nézték egymást. Nem értette miért nem hagyta, hogy megküzdjön vele.
- Menj! - Kiabálta. - Még nem készültél fel!
- Tessék? - Hitetlenkedett.
- Menj! - Ordította ezúttal. - Feltartom, míg eljön az idő!
Hirtelen tért vissza a valóságba. Szerelme, Jean Paul rázogatta, hogy végre térjen magához. Látomása volt? A szőke hajú férfi volt az előző Órakészítő és figyelmeztette, hogy hamarosan meg kell küzdenie a lénnyel? Képtelen volt ébren maradni és szerelme karjai között ájult el. Álmában ismét feltűnt a szőke férfi és megmutatta neki mi történt huszonhét évvel ezelőtt. Látta, ahogy a titkok őrzőinek két utolsó tagját lemészárolta a Fenrior, egy kutyát megölt, járókelőket, egy hajléktalant, az aluljárókat járó bandákat, akik áldozatra lesnek, legalább százötven rendőrt és egy galériában gyönyörködő tömeget.
- Csak te ölheted meg a szörnyet! - Jelent meg előtte a szőke hajú férfi.
- Hogyan? - Kérdezte tőle.
- Magadban kell keresned a választ. - Mondta az Órakészítő, mielőtt megjelent előtte a lény és akkor felriadt.
Idegesen kapkodta a fejét, mert először nem tudta hol van. Alaposabb körülnézés után azonban megnyugodott, mert a saját ágyában feküdt. Kinézett az ablakon és meglátta a Tele Holdat. Sikításokat hallott valahonnan lentről és egy idegen ordítást, melynek a tulajdonosát már ismerte. Lépteket hallott közeledni. Ereiben megfagyott a vér, amikor megérezte, hogy valami közeledik felé. Óvatosan kikászálódott az ágyából, felöltözött és bepakolt néhány cuccot, mielőtt az ajtó kinyílt volna. Kinyitotta az ablakot és ledobta a táskáját. Még várt egy kicsit és jól tette, mert szerelme és a két férfi kereste elkeseredetten.
- Jan! - Kiabálta a nevét Sawyer.
- Noona! - Tette ugyanezt Jean Paul és akkor kirohant.
- Mennünk kell! - Kiabálta Jacob. - A szörny felfelé tart!
Késő volt bármit is tenni, hiszen az ajtón nem menekülhettek. Próbálta behajtani az ajtót, de akkor megjelent a lény és megakadályozta benne. A szemébe nézett, majd kitárta az ajtót és akkora erővel rúgta el a szörnyet, hogy neki csapódott a lift melletti falnak, ami behorpadt. Gyorsan becsapta lakása ajtaját, kulcsra zárta, elhúzta a reteszt és a szobája felé taszigálta a többieket. Összerezzent, amikor hatalmas dörrenéssel csapódhatott vagy vágódhatott ki. Gondolkodás nélkül kimenekítette a többieket, majd amikor egy kar átfúródott szobájának ajtaján, ő is kiugrott az ablakon. Mire a három férfi leért a tűzlépcsőn, már lent állt.
Azonnal bepattantak egyikük kocsijába és elhajtottak, mielőtt a szörny elkapta volna őket. Agyában sorra születtek a gondolatok. A rendőrségen kötöttek ki, ahol Fanducci nyomozót keresték, de csak régi társának fiát találták ott. Amikor elmesélték neki mi történt, cseppet sem lepődött meg. Az akkor életben maradt rendőrök mind ugyanazt mesélték neki gyerekkorában. A rendőrfőnökkel beszélve elhatározták, hogy megpróbálják ugyanúgy megölni Fenrior-t, mint anno az elődeik. Szerencsére azt egyiküknek sem mondták, hogy ezúttal egy halhatatlan szörnyeteg is segíti őket.
Mire befejezték a tervezgetést, eljött a reggel. A rendőrök egy részét tömeggyilkosságokhoz riasztottak, melyeket egy ismeretlen eredetű állat követhetett el hatalmas karmokkal és fogakkal. Hiába szólította a magában rejtőzködő lényt, az nem mondott semmit sem. Mintha valamire várt volna még. Akkor jött rá, hogy egészen addig, amíg az utolsó csatájukat nem vívják a szörnnyel, nem is fogja kimutatni a foga fehérjét. Jean Paul aggódva nézett rá, még akkor is, amikor elmosolyodott. Végre tudta a tervet és ahhoz igazodott.A dupla pengéjű bárddal neki és Jacob-nak kell megölnie a rémet. Folyamatosan járt az agya, még akkor is, amikor Jacob lakásában próbált meg pihenni. Az álom nagy nehezen, de utolérte és imádkozott magában, hogy Sawyer apja, a korábbi Órakészítő megjelenjen. Mintha abban a világban találta volna magát, ahol korábban a férfi megvédte a szörnytől. Furcsa piros fény világított és a köd miatt alig látott valamit.
- Hahó! - Kiabálta, de senki sem hallotta meg.
- Öld meg a szörnyet! - Jelent meg hirtelen mögötte a férfi és ő összerezzent.
- Hogyan?
- Szörny a szörnynek farkasa. - Válaszolta a férfi.
Amint megjelent előtte Fenrior, azonnal felébredt. Odakint még világos volt, ennek ellenére hallotta az emberek sikolyait. Az ablakhoz ment és várta, hogy besötétedjen. Hamarosan meg kell küzdenie a szörnyeteggel, aki az egész világot fenyegeti. Jean Paul vigasztalóan lépett oda hozzá és gyengéden megcsókolta a vállát. Jelen pillanatban nem tudott mást elképzelni a feszültség levezetésére, mint a jó öreg szexet. Alaposabban belegondolt és rájött, hogy már egy ideje nem voltak együtt. Felé fordult és beharapta alsó ajkát, miközben elmosolyodott. A falhoz hátráltak, miközben egymás ajkaira tapadtak. Úgy tépték egymásról a ruhát, mint kiéhezett vadállatok. Az ágyban szorosan átfogta a kezeivel és a lábaival, majd hátravetette a fejét, amikor a fiú belé hatolt. Miután végeztek, Jean Paul mellkasán feküdt és az ujjaival játszott. Korábbi aggodalmai visszatértek, de feszültsége nem.
- Noona, aggódom. - Kezdte el Jean Paul. - Félek, hogy bajod esik!
- Nyugi, nem lesz baj. - Próbálta nyugtatni szerelmét.
- Nem lehet máshogy megölni ezt Fen micsodát? - Elmosolyodott.
- Szörnynek szörny a farkasa. - Ismételte el, amit a szőke hajú férfitól hallott.
- Mi? - Kérdezett vissza a fiú.
- Az Órakészítő ezt mondta. - Adta meg a választ és nem beszéltek róla tovább.
Kezdett esteledni és akkor elindultak. Visszamentek abba a háztömbbe, ahol a szörnyeteg lemészárolt néhány embert és valószínűleg ezért ment az ő lakásához is. A nyomozó is megérkezett, közel száz emberével és várták, hogy megérkezzen a szörnyeteg. Jacob előkészítette a bárdot, amivel majd megsebzik a lényt és igyekezett felkészíteni magát a közeledő borzalmakra. A Hold már felkúszott az égre és hatalmasat sóhajtott. Jean Paul megnyugtatóan húzta magához és néhány pillanat múlva elkezdődött. Fegyverropogás, ordítás és emberi sikolyok töltötték meg a levegőt, majd a rettegés és a friss vér illata.
Fenrior hamar átverekedte magát a rendőrök tömegén. A nyomozó beterelte őket a lakásba, ahol a Rúnakő is volt és csak vártak. A fa ajtót könnyedén betörte és amikor belépett, elordította magát. A padló remegni kezdett, majd beomlott és ők beleestek Fenrior megnyitott világába. Sawyer és jacob megkezdte a farkasszörny támadását és húzták az időt, amíg belőle előre nem tör a farkas. Átmentek egy boltíven, ami a lény lakhelyére vezette őket és akkor végre megtörtént. Hatalmasat ordítva változott át pillanatok alatt egy ismeretlen eredetű vérfarkassá. Még mielőtt a szörny felocsúdott volna, karmait a mellkasába mélyesztette és végigmarta egészen az ágyékáig, közben pedig visszatolta a világukba.
- Tűnj el onnan! - Üvöltötte Sawyer.
Nem akarta elengedni a szörnyeteget. Azzal, hogy nem húzta ki belőle a kezét sakkban tartotta. Sajnos az újabb kiabálásra Fenrior is felfigyelt és megpróbálta megsebezni, de ő gyorsabb volt. Egyetlen mozdulattal letépte az egyik kezét és a lakást betöltötte a farkasszörny fájdalmas visítása. Valamit suhanni hallott a levegőben. Gyorsan elugrott onnan és amikor visszanézett, éppen Sawyer és Jacob szabdálták fel a két élű bárddal. Nevetni kezdett, amikor a testébe vágták a fegyvert és keresztül nyomtuk rajta vele. Jean Paul sem maradt ki a mókából. Kihúzta a szörnyből a bárdot, majd egy utolsót suhintott vele, míg támolyogni nem kezdett és el nem terült a földön. A biztonság kedvéért odasétált a haldokló Fenrior-hoz, átütötte kezét a mellkasán és kiemelte a szívét. A többiek mind őt nézték.
- Térj vissza oda, ahonnan származol! - Morogta, majd hamuvá morzsolta a szívet.
- Ezt miért? - Kérdezte tőle Jean Paul.
Visszaváltozott emberré. - Csak így ölhettük meg végre Fenrior-t.
- Akkor végleg vége? - Mosolyodott el halványan a fiú.
- Igen. - Seperte le a kezéről a hamut.
Úgy tűnt minden visszatérni látszott a régi kerékvágásba. Fenrior szelleme elhagyta a Rúnakövet és visszatért oda, ahol annak idején tőrbe csalták. Fanducci régi társának fia túlélte a szörnyeteg vérengzését. A hatóságok elszabadult és megvadult támadásáról számoltak be, ami végzett a tulajdonosával, Peter James-szel, legalább hatvan rendőrrel, majd megsebesítették és elszökött. A Rúnakövet darabokra zúzták és elásták mélyen, valahol a sivatag közepén, hogy a farkasszörny véletlenül se tudjon tovább kísérteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése