Do I have a choice? (+18)

 Jan már évek óta a Supernova-val élte az életét és két "szerelméhez" nagyon közel került. Egy koncertre készültek, ahol olyan koreai bandák léptek fel, akik Japánban is megvetették a lábukat. Izgatottan készült, mert tudta, hogy ott lesznek azok a bandák, akik tagjaival tartotta a kapcsolatot. Igyekezett a feladatára koncentrálni és belemerült az egyik koreográfiába, amikor észrevette, hogy valaki beállt mögé pont annál a résznél, amikor a két fiúval kellett szenvedélyesen vonaglania a színpadon. Szíve a torkában dobogott, de tudta, hogy muszáj lazítania. Eljött a nagy pillanat és mindenki lázasan készülődött. SJ végig fogta a kezét, hogy bátorítsa és biztosította, hogy nem hagyja egyedül. Szép lassan mindenki a helyére állt és a fények kihunytak. 

- Nyugi. - simított végig a hátán finoman GI. - Jó leszel. - Nagyot kellett nyelnie és amikor a többiek felé fordult, mind egyetértően bólintottak.

Nagy levegőt vett, majd a fények villogni kezdtek és a tagok a választott párjukkal szép lassan kisétáltak és beálltak egy pózba. Kikapcsolta az agyát és hagyta, hogy a fiúk irányítsák. Mikor ők következtek, a tömeg ismét egy emberként sikított fel és néhány másodperc múlva el is kezdődött a dal, aminek a komponálásában ő is részt vett. Szerencsére sikerült annyira ellazulnia, hogy élvezte a fellépést, de csak ezután jött az, ami miatt igazán aggódott korábban. Az a bizonyos rész, amikor minden szem rájuk szegeződik és színpadiasan csókot kell váltania a két fiúval. 
Éppen SM énekelte a saját részét, amikor az idősebb közelebb húzta magához és a zenére ringatózás közben egy gyengéd csókba vonta. A csók kicsit tovább tartott, míg tervezték és nagy szerencséjük volt, hogy KS-nak volt benne része, amikor SM-val beszélgettek néhány mondatot. Amint vége lett a mondatoknak, SM elhúzta SJ-től és pontosan akkor csókolta meg, amikor belekezdett az ő részébe. SJ hangja mindent betöltött, és a fiatalabb szenvedélyes csókja teljesen elvette az eszét. Pillanatok alatt el is felejtette, hogy színpadon vannak és elmerült az érzéseiben. Szerencsére GI időben jelzett nekik azzal, hogy elrabolta tőlük és akkor már figyelni tudtak. A következő számnál SM visszaszerezte maguknak úgy, hogy táncolni hívta. 
Az egyik szünetben véletlenül elkeveredett, amikor a biztonsági őrök azt hitték, hogy egy a rajongók közül. Kétségbeesetten próbált bejutni és legnagyobb szerencsétlenségére a telefonja az öltözőben volt, így nem tudott a fiúknak sem szólni. Sokáig dörömbölt az ajtón és próbált bejutni, de nem tudott. Már majdnem feladta a reményt, amikor egy sértett rajongó viharzott ki és hozzávágta a V.I.P kártyáját, aminek nagyon megörült. Szinte könnyedén bejutott, csak egy bökkenő volt, mégpedig az, hogy nem arra a folyosóra vezették vissza, ahol a fiúkkal voltak, hanem egy másikra.

Elindult, hogy végre megtalálhassa az utat a fiúkhoz és csak remélte, hogy sikerül. Addig sétálgatott, ameddig bele nem ütközött egy srácba. - Bocsi, elkeveredtem. - kezdte el mondókáját. A fiú mérgesen nézett rá. - Mi az?

- Te ki vagy? - kérdezte tőle távolságtartóan a srác.

- Elkeveredtem. - kezdte el ismét. - Vissza szeretnék jutni a csapatomhoz.

A fiú nagyot sóhajtott és megforgatta a szemeit, majd ránézett. - Melyik csapathoz?

- A Supernova-hoz. - válaszolta.

- Táncos vagy? - faggatta tovább.

- Olyasmi.

- Mi az, hogy olyasmi? - Nem hitt a fülének. Ki ez a srác, hogy mindenről ki akarja faggatni? - Te is megszállott rajongó lennél?

- Tessék? - csattant fel. - Te ennyire idióta vagy? - mérgesen fújtatott egyet. Úgy döntött, hogy elmagyarázza neki mi is a helyzet, hátha akkor leesik neki a lényeg. - Együtt élek a srácokkal. Elhoztak magukkal és néhány számukban együtt táncolok velük, de ha továbbra is itt szórakozol velem, a büdös életben nem kerül erre sor!

- Miért nem hívod fel őket? - A kérdésen elgondolkodott, majd rögtön rá is jött miért nem.

- Az öltözőben hagytam a táskám és benne a mobilom.

A srác elhúzta a száját. - Az gáz. - Belenyúlt a zsebébe és elővette a mobilját majd odanyújtotta neki. - Tessék, hívd fel őket.

Zavarodottan dörzsölgette a homlokát. - Nem tudom fejből a számukat.

Feloldotta a billentyűzetet és beírta a számokat, majd tárcsázott. - Mit csinálsz?

- Telefonálok. - vetette oda neki.

- Nem azt mondtad, hogy nem tudod a számukat?

Dühösen fújtatott egyet. - Az enyémet hívom, hátha felveszik. 

Nem is kellett sokáig várnia, mert néhány csörgés után valaki felvette. - Omma telefonja.

- JH, én vagyok. - könnyebbült meg egy pillanat alatt.

- Hol vagy? - kérdezte a fiú.

- Kint ragadtam véletlenül. - Hallotta, hogy JH gondterheltem felsóhajt.

- A többiek elindultak megkeresni, de őket sem engedték ki innen.

Nem hitt a szemének, mert a semmiből SJ tűnt fel. Nem törődött a vonal végén lévő JH-kal, rohanni kezdett a fiú után. - SJ! - kiabálta utána.

A fiú megfordult és megkönnyebbülten sóhajtott fel. - Megvagy végre Panda! - A nyakába akasztotta a belépőjét, amit ott hagyott. - Őrület ami itt van most.

- Hogy jöttél ki? - kérdezte a fiút. - JH azt mondta, hogy nem lehet ki-be járkálni.

- Kiszöktem. - válaszolta. - Megleszel idekint?

- Persze. - bólogatott.

- SM majd kihozza neked a táskádat.

- Ok. - Lehet, hogy túl sokat akart, de remélte, hogy megcsókolja azok után, hogy a színpadon is tette.

- Rohannom kell. - Ismét csak bólogatott. Legnagyobb meglepetésére felnézett és a vele lévő srácra nézett. - Vigyázz rá.

- Rendben. - hallotta meg a másik válaszát. 

SJ elment és ismét kettesben maradtak. Csak gyártani tudta a teóriákat, hogy mi is történhetett. Idő közben bontotta a vonalat JH-kal és várta, hogy SM mikor tűnik fel. Elgondolkodott, hogy valaminek tényleg történnie kellett, ha sem őt nem engedték vissza a fiúkhoz, sem őket hozzá. Ott ült a folyosón az ismeretlen sráccal és csak várt. Visszaadta a telefonját és nagyot sóhajtott. Nem gondolta volna, hogy így alakul a napja és távol kell maradnia a srácoktól. Cseppet sem érezte magát biztonságban és ezt nem is titkolta. Ordíthatott róla, hogy legszívesebben máshol és mással lenne, de ha SJ rábízta a srácra, akkor kénytelen együttműködni vele.  

- Jan. - mondta ki.

- Mi? - nézett rá meglepetten.

- A nevem Jan. - pontosította.

A fiúnak leesett miért árulta el a nevét. - Sol. - mutatkozott be ő is.

- Panda! - hallotta meg valahonnan az ismerős hangot. - Panda! - Azonnal felpattant, amikor meglátta a fiút. - Tessék. - nyújtotta át a kabátját és a táskáját.

- Elmegyünk? - kérdezte apró mosollyal.

- Csak ti! - vágta rá azonnal. - Nekünk maradnunk kell.

SM idegesen kapkodta a fejét minden irányba. - Baj van?

- Néhány srácot és táncost megmérgeztek.

- A többi Code-V-sekkel mi van? - kérdezte Sol aggódva.

- Maradniuk kell nekik is. - Úgy vizsgálgatta, mintha megsérült volna.

- Mi a baj? - kérdezte a fiút.

- Ittál a vízből amit kaptunk? - Értetlenül nézett rá. - Panda!

- Néhány kortyot. - mondta. - Miért?

SM elsápadt, majd néhány másodpercnyi tétovázás után ráadta a kabátot a szimatszatyrával együtt, felállította és húzni kezdte magával. Megfogta Sol kezét és lassan elindultak előre. - Kiviszlek benneteket. - A kijáratig együtt mentek, majd megálltak és a fiú felé fordult. - Később találkozunk. - Úgy nézhetett rá, mintha örökre el kellene hagynia, mert közelebb húzódott hozzá és gyengéden magához húzta. Az a néhány másodperc kevés volt számára. - Vigyázz rá. - mondta Sol-nak, aki csak bólintott. Csak figyelte, ahogy eltűnt a szemük elől, majd rábízta magát Sol-ra.

Kisétáltak az épület elé, fogtak egy taxit és elindultak ki tudja hová. Kicsit szédült és akkor már tudta, hogy miért kérdezte SM tőle, hogy ivott-e a vízből. Egy gyorsétteremnél szálltak ki. Amint beültek, rendeltek és miután kihozták enni kezdtek. Jól esett végre ennie valamit, de a srácok miatt nagyon aggódott. Végig az járt a fejében, hogy miért kellett nélkülük eljönnie. Láthatóan Sol sem volt más állapotban. Nem szóltak egymáshoz jó ideig, csak akkor, amikor az egyik hotelben szobát vettek ki. Alig hitte, hogy lezuhanyozzon és ágyba bújjon. Hamarosan Sol is végzett a zuhanyzással és minden szívbaj nélkül befeküdt mellé. Úgy bújt hozzá, mint a fiúkhoz szokott. Jobb karjával átölelte, míg jobb lábát átvetette rajta és próbált úgy pihenni.  
Valamivel később arra ébredt, hogy nem bír magával. Folyamatosan kéjes álmok gyötörték, amiknek úgy tűnt sosem ért végük. Percekig próbált magához térni sikertelenül és csak egyre rosszabb lett. Már arra is gondolt, hogy felhívja a fiúkat és valamelyiküket a kettő közül elcsábítja. Nem ismert magára. Mi ütött belé hirtelen? Hallotta, hogy Sol megmozdul és az egyenletes szuszogása is alábbhagyott. Ijedten próbált meg kimászni az ágyból, de a fiú nem engedte. Úgy érezte menekülnie kell, ha nem akarja, hogy letámadja. Nem értette mit mondott, mert mindent elborított a vágy lila köde és képtelen volt koncentrálni.

- Jól vagy? - ült fel hozzá Sol. - Rosszat álmodtál? - Nem tudott mit válaszolni. - Minden rendben lesz. - folytatta, de még mindig nem bízott magában. Hirtelen összerezzent, amikor a combjai között fájón kezdett lüktetni. - Mi a baj?  

- Fogd be! - zihálta, majd hátradöntötte a fiút és az ölébe ült. 

Itt volt az ideje, hogy elvegye amit akart. Finoman hátranyúlt, ahol megérezte a fiú férfiasságát és heréit. A gyengéd érintéstől megugrott alatta, de nem hagyta abba. Minden egyes érintéssel elérte, hogy egyre keményebb legyen. Úgy mozgatta a csípőjét, mintha éppen szexelnének és meg is lett a hatása, mert Sol felnyögött. Nem tudott tovább várni, ezért hátrébb húzódott és minden hezitálás nélkül lehúzta magáról a bugyiját. Alsó ajkát beharapva húzta az öléhez a fiú egyik kezét, majd két ujját kiegyenesítette és szép lassan ráereszkedett. Próbálta visszafogni a hangját annyira, amennyire lehetséges volt. Szemeit továbbra is csukva tartotta, mert nem akarta látni Sol milyen képet vág. Hirtelen reszketni kezdett felette, mert teste jelezte, hogy megállt. Fájdalmasan nyöszörgött, de nem adta fel, mert elkezdett az ujjakon mozogni. Minden egyes mozdulattal egyre több enyhülést kapott. 
Rövid időn belül érezte, hogy gyorsabban közeledik a határ felé, mint szerette volna. Küzdött magával, mert lüktetett a bensője, mégis lassítani próbált, mert nem akart olyan hamar elmenni. Próbált mélyeket lélegezni, de az sem segített. Legnagyobb meglepetésére Sol lefektette és eltávolodott tőle. Próbált nem arra gondolni, hogy eltolta magától és már majdnem elsírta magát, amikor valaminek a szakadását hallotta, majd ismét csend lett. Bensőjét feszítő lüktetés miatt nyöszörögni kezdett és megragadta a párnáját, hogy legalább az enyhíthesse fájdalmát. Meglepődött, amikor a fiú elhelyezkedett a combjai között, de csak arra következtetett, hogy megnézi jól van-e. Már készült az újabb fájdalmas lüktetésre, amikor átvette a helyét az élvezet és egy nyögés kíséretében hátravetette a fejét.  
Már azt hitte képzelődött, amikor puha ajkak vették éhesen birtokba az övéit. Azonnal elengedte a párnát és karjaival átölelte a fiút, hogy jelezze folytathatják. Belenyögött a csókba, amikor Sol megmozdult. Nem tehetett róla, de követelőzésében gyorsított a tempón és úgy mozdult, hogy Sol-nak erősebben kelljen löknie. Az érzés mámorítóbb volt, mint remélte. Szinte sikított az élvezettől és a fiú is kiengedte végre a hangját. Nagyot nyelt, amikor feljebb emelkedett és már majdnem megkérdezte mi a baj, amikor lassúakat és keményeket lökött, miközben egy ujja a csiklóján körözött. Azt hitte mentem megőrül, de ez az érzés eltűnt, amikor reszketve átlendült a határon. Sol hangos nyögései elárulták, hogy neki sincs sok hátra. Néhány másodpercre megállt, majd ismét mozogni kezdett. Még ki sem élvezte az előző orgazmust, máris közeledett a következő felé. Felvette a fiú tempóját és együtt meneteltek el az elkerülhetetlen beteljesülés felé. 
Reggel furcsán ébredt és a mobilja is zenélt. A hangból ítélve üzenetet kapott a fiúktól. Mikor megnézte, igaza volt. Azt írták, hogy megoldódott az ügy és visszamehet hozzájuk, majd a hotelben találkoznak. Nagyot nyelt, mert nem várta ilyen hamar, hogy visszamehet hozzájuk. Vajon Sol tudja már? Akkor jött csak rá, hogy meg sem nézte alszik-e még. Maga mellé pillantva látta, hogy már felkelt. Elment a többiekhez úgy, hogy neki nem is szólt. Idegesen fújtatott egyet, majd meghallotta, hogy nyílik az ajtó és a fürdőből előlépett Sol. Próbálta elrejteni mennyire csalódott, hogy véget ér köztük ez az egész, más részt boldog volt, mert végre visszamehetett a srácokhoz, akik szerették. Folyamatosan azon gondolkodott, hogy hogyan mondja el nekik, hogy lefeküdt ezzel a sráccal azután, hogy a két fiúval szenvedélyes csókot váltott a színpadon. 

- Mi a baj? - kérdezte Sol aggódva. Nem mondott semmit, csak megmutatta az üzenetet. - Megoldódott az ügy. - húzta el savanyúan a száját. - Mehetünk vissza a mieinkhez.  

- Igen. - sóhajtotta lehangoltan.

Hamar elkészültek és indultak is vissza a hotelbe. Mint kiderült ugyanabban szálltak meg. Nem akart búcsúzkodni és azt sem, hogy el kelljen válnia a fiúktól. Hogy lehetne megoldani, hogy mindhármukkal lehessen? Szomorúan bújt Sol-hoz a taxiban és imádkozott, hogy ne érjen véget ez a pillanat. Elhúzódott tőle, hogy utoljára megcsókolhassa, mielőtt elválnak útjaik. Annyira követelőzően csókolták egymást, hogy kis híján a taxiban egymásnak estek. Arra lettek figyelmesek, hogy a kocsi megállt és a sofőr megköszörülte a torkát. Nagyot nyelt, mielőtt kiszálltak és rögtön elszállt a bátorsága, amint megpillantotta a fiúkat. Sol vezetésével odasétáltak hozzájuk, de egy tapodtat sem mozdult mellőle. Csak állt mellette és fogta a kezét. SM végül megunta a várakozást és odasétált hozzájuk. Nem mondott semmit, csak átölelte, majd elhúzódott tőle és gyengéden megcsókolta. Kavarogtak benne az érzelmek. Korábban nem volt ennyire nehéz, hisz tudta, hogy velük van, de most, hogy Sol is képbe került minden megváltozott. SM annyival másabban csókolt, mint Sol. Benne rengeteg érzelem keveredett és sokkal szenvedélyesebb volt, mint új "szerelme". Mikor elváltak egymástól, ő is megfogta a kezét és várakozóan nézett rá. Nem tudott dönteni és ez mindegyikük hibája volt. Állt a két fiú között, miközben mindkét csapat várta, hogy hogy dönt, de ő képtelen volt rá.