2016. április 1., péntek

The Lazarus Effect


Dr. Frank Walton és csapata a Laz 510-es szérumon dolgozott, aminek a segítségével megnyújthatják az időt, amíg valakit biztonságosan lehet vissza lehet hozni a halálból, ezzel megkönnyítve az orvosok munkáját. Négy évig sikertelenül próbálkoztak egészen addig, amíg sikerült stabilizálni a szérumot és segítségével visszahoztak egy halott kutyát. Az állat furcsán viselkedett. Nem akart enni, minden mással szemben érdektelenséget mutatott és agresszíven viselkedett. A kutatást támogató cég megtudta az áttörést és elvettek tőlük minden kutatási anyagot, még a laborból is kitiltották őket. Dr. Zoe McCanel segítségével korábban elrejtettek néhány zacskóval a szérumból és hogy megakadályozzák, hogy más arassa le a babérokat, megakarták ismételni a kísérletet, de baj történt. 
Zoe véletlenül áramütésben meghalt. Frank a szérum finomításával és a többiek segítségével visszahozta az életbe és ekkor furcsa dolgok sorozata kezdődött el. A nő már nem az volt, aki régen. Míg részben önmaga volt, elmondta Frank-nek, hogy a pokolban volt és szörnyűségeket élt át. A csapat aggódott miatta, hiszen a kutya sem volt különb nála. Vizsgálatok sokaságával kiderítették, hogy az agya fokozott aktivitást mutat és egyáltalán nem akar csökkenni, mert a szérum az ágyban maradt. Ezután kezdődtek a furcsaságok. Zoe megváltozott és egymás után ölte meg a társait. A pokolban korábban kinézte magának egy démon, aki vele együtt tért vissza és csak az alkalmas pillanatra várt. Mielőtt megölte Eva-t, a megmaradt szérumot az agyába fecskendezte és ereje kiteljesedett, ahogy a démon is benne. A szerver frissítésének hála a főnököknek és a cégnek tudomására jutott mit tettek és amikor kommandósok mentek le a laborba néhány tudós társaságában, már Frank is próbált hozzászokni új énjéhez.

Dr. Jan Hatcher a Crylonis titkos laboratóriumában dolgozott, de a szérum tesztelésénél nem akart részt venni. A cég mégis rávette azzal, hogy vőlegényét beválogatták a csapatba. Másabb műszerekkel, de megismételték a kísérletet és sikeresen visszahoztak egy kutyát. Szerelme meglepetten nézte végig az eseményeket. Már az első pillanattól érezte, hogy a kutyával nem stimmel valami. Perceken keresztül bámulták egymást és az állat morgott rá, majd valami úrrá lett rajta és behódolt neki. A kutya egyedül vele és Minho-val volt barátságos. Csak nekik engedte, hogy megvizsgálhassák.
Napokkal később éppen a szokásos reggeli rutinját végezte. Fogalma sem volt, hogy a kísérletben résztvevők mit terveznek a kutyával. Pont akkor lépett be, amikor az állatot fenyegették egy hatalmas késsel. Először nem avatkozott közbe, mert kíváncsi volt mit akarnak kihozni a dologból. A kutyát hergelték és fenyegették, az meg morgott és ugatott rájuk. Teljesen ki volt fordulva magából, hiszen teljesen máshogy viselkedett, mint amikor velük volt. Nagyot sóhajtott, mert érezte, hogy az a gonosz, ami visszatért vele érzékelte és abbahagyta a morgást. Farkát csóválva nézett felé és kedvesen ugatott neki. A munkatársai mind lefagytak és reszketve fordultak felé.

- Dr. Hatcher! - csúszott ki az egyiknek a száján.

Rögtön ezután befutott vőlegénye is. - Mi folyik itt?

- Hívd fel a főnököt, hogy ezek a rohadékok megakarták ölni Ceaser-t. - mondta a fiúnak és a legközelebbi telefonnál már tárcsázott is.

- Ez a kutya megvadult! - köpte a szavakat a másik. - Meg kell ölni, mielőtt ő teszi meg velünk!

- Project ide vagy oda, nem érdekel mi lesz a büntetés! Megvannak az adatok... - hebegte a harmadik. - .... ki kell nyírnunk a kutyát!

Forrt benne a düh. Nem érdekelte, hogy egy démon is hatást gyakorolt az állatra. Ameddig nekik nem ártott, esze ágában sem volt megölni szegényt. - Hadd ne emlékeztesselek benneteket, hogy Minho-val mi vagyunk a főnökök! Ha bármit csináltok a kutyával, magam gondoskodom arról, hogy hasonló sorsra jussatok!

A Crylonis egyik vezetője meg is látogatta a labort és leváltotta az orvosokat, akik a teszt alanyt akarták semlegesíteni. Az új orvosokkal együtt újabb emberek érkeztek. Majdnem elájult, amikor a felvételekről felismerte Zoe-t és Frank-et. Minho-val félve néztek össze és már akkor leesett neki, hogy hamarosan újra elszabadul a pokol, csak idő kérdése. Alaposan át kellett néznie a felvételeket ahhoz, hogy legalább sejtése legyen arról, hogy mire képes Zoe. A laborban a saját munkájukkal foglalkozott és próbált nem a démonokra koncentrálni, akik a laborban szabadon közlekedhettek, de nem mehettek ki. Újra nézte a kísérletüket és minden alkalommal új dolgokat fedezett fel.

Éppen Zoe-tól vett vért, amikor megszólította. - Bátor lány vagy.

- Miért is? - kérdezett vissza automatikusan.

- A többiekkel ellentétben te nem félsz tőlünk. - Megrángatta a vállait. - Láttad a felvételeket, igaz? - Egy pillanatra megfeszült.

Először csak bólogatott és Zoe meglepődött, hogy elismerte. - Ügyes trükk volt.

- Úgy gondolod manipuláltuk a felvételeket? - Csattant fel Zoe.

Válaszul nevetni kezdett. - Azt még elhiszem, hogy telekinetikus és vagy telepatikus erővel rendelkezhet valaki, de démonok nincsenek. - Zoe idegesen szívta be a levegőt. - Kész is vagyunk. - mondta, miután kihúzta a tűt a nő karjából és gondosan lezárta a fiolákat.

Nem foglalkozott vele többet, inkább Minho-val lazítottak egy kicsit. Hazafelé tartva kivettek egy filmet, megálltak az egyik ázsiai étteremnél és egy nagy, megrakott szatyorral értek haza. Egy jóízű vacsora után az ágyban kötöttek ki. Minho már hetek óta hiányolta a közelségét és idejét sem tudta mióta nem voltak együtt. Lassan fektette le az ágyra és gyengéden érintette össze ajkaikat. Mire feleszmélt, már meztelenül feküdt szerelme a combjai között. Elégedetten nyögtek fek mindketten, amikor végre belé hatolt és mozogni kezdett. Minden annyira tökéletes volt. Egy gyors mozdulattal maga alá gyűrte a fiút és úgy lovagolta meg, ahogy ritkán szokta. Szerelmének még a lélegzete is elállt, ahogy mozdult. A nyakához hajolt, de megnyalta az ajkát és nyelt egy nagyot mielőtt elhajolt volna onnan.

- Mi a baj? - simított végig az arcán Minho.

Megrázta a fejét. - Semmi. - Nem akarta elmondani és még csak gondolni sem akart rá, inkább lehajolt hozzá egy gyengéd csókra.

Álmában egy furcsa helyen járt. Félhomály volt és füst. Szinte azonnal tudta, hogy valakinek a poklában találta magát. A folyosó végén egy kislány állt és a mögötte lévő ajtó alatt kezek jelentek meg. Valami nem stimmelt. Tudta, hogy ha kinyitja az ajtót, akkor megneszelik, hogy valójában kicsoda. Egy sötét alak lépett ki az egyik ajtón és sugárzott belőle a gonoszság ahogy szép lassan szelte a folyosót. Mielőtt megláthatta volna ki volt a démon, felriadt. Éppen próbált magához térni, amikor megcsörrent a telefonja. A főnökük volt, aki közölte vele, hogy Zoe az éjjel megölte egyik kollégájukat, aki a laborban dolgozott. Egy pillanatra megszédült és Minho megrémült emiatt. Mikor bontották a vonalat, azonnal kérdezősködni kezdett.


- Mi történt? - kezdte faggatni szerelme.

- Zoe az éjjel megölte Crewes-t. - válaszolta.

- Jézusom! - kapta a kezét a fiú a szájához. - Mihez kezdünk? 

- Bízd rám. - mondta, majd megcsókolta.

A lehető leggyorsabban mentek be a laborba és a rendőrök még mindig ott voltak. Zoe érdektelenül nézett végig az embereken, míg Frank-et faggatták. Látszólag nagyon tartott Zoe-tól, de ez csak színjáték volt, amit nem vett be. Legszívesebben megölte volna mindkét démont, de nem szerette volna felfedni magát. Úgy tett, mint aki semmiről sem tud és az agyába sem engedte be őket. Ugyanúgy végezte a munkáját, ahogy eddig és Minho-t nem engedte a közelükbe. Minden rendben is ment egészen addig, ameddig meg nem kellett ismételniük a kísérletet. Előre érezte, hogy valami baj fog történni. Minden erejével azon volt, hogy szerelmét megvédhesse Zoe-éktól, csak magára nem gondolt. Nem értette hogyan, de az elektromos impulzusok felkapcsolása közben megcsapta az áram és újra az égő épületben találta magát. Ezúttal tovább ment, mert egy fehéren világító helyen volt, ahol valami megragadta. Sikítva tért magához egy hideg asztalon, koponyájában a szerkezettel, ami a szérumot fecskendezte be az agyába. Minho az egyik széken ült és szívszaggatóan sírt.



Lassan leszállt az asztalról és odasétált hozzá. - Mi történt? - kérdezte a fiút, aki abbahagyta a sírást és rögtön lehúzta magához. Elmosolyodott és gyengéden simogatta a hátát. Mikor legközelebb feleszmélt, már egy kórházi ágyban ébredt. Minho az ágya mellett ült. - Szia. - fogta meg a kezét. 

- Szia. - Mosolygott rá a fiú. - Hogy érzed magad?

-  A történtekhez képest jól. - Kezdett bevillanni neki, hogy mi is történhetett. Látta, ahogy Zoe megjelenik a kapcsolónál és segít abban, hogy meghaljon. Zihált, mert kezdett eluralkodni rajta az, amit nem akart, hogy lássanak.

- Nyugodj meg! - próbálta csitítani Minho, de nem sok sikerrel.

A szérum hatására lassan eluralkodott rajta démona, de nem szállta meg úgy, ahogy Zoe-t. Neki kiskora óta az volt a sorsa, hogy gonosszá váljon. Telekinetikus képessége is felerősödött, aminek köszönhetően tudta, hogy mi folyt a laborban. Zoe-ban a démon ismét előbújt ugyanúgy játszadozott a kutatásban résztvevő orvosokkal, mint a társaival korábban. Minho összeszedett néhány őrt, ameddig ő beült a monitorok elé és a kamerákon keresztül követte az eseményeket. Egy bent lévő őr nyakát törte ki, amikor a laborban belenézett a kamerába és folyamatosan figyelte. Szemei feketék voltak. Hát idáig tartott a nyugalmas időszak. 

- Látsz engem, igaz? - mondta ködös elmével, mert a vérében és az agyában lévő szérumnak köszönhetően volt közöttük valamilyen kapocs.

- Jézusom, ez téged figyel! - hallotta meg Minho reszkető hangját. 

Hamar magához tért és felpattant a székből. Zoe-val ellentétben ő úgy is belelátott mások gondolataiba, hogy nem kellett hozzáérnie. Minho vívódott magában és nem akarta egyedül beengedni a laborba, még ha neki veszélyes is volt. Az a sok tépelődés összeszorította a szívét és tudta, hogy hatástalanul próbálna neki mondani bármit is, nem tudná lebeszélni arról, hogy vele tartson. 

- Megvan még a fiola, amit a múltkor adtam? - fordult felé és a fiú bólintott.  

- Igen. - válaszolta Minho. 

- Húzd le. - mondta hűvösen és a fiú egyetlen mozdulattal kiitta a fiola tartalmát. Minho nem kérdezett semmit, mert tudta, hogy még nem jött el az ideje. Néhány kollégájuknak köszönhetően leköltözött a laborba és az egyik szobában pihent. Éjszaka nem tudott aludni, mert félt, hogy Zoe ismét rátör és megakarja ölni. Az ajtót zárva tartotta és beállította a biztonsági részlegben, hogy csakis Minho-nak nyíljon ki automatikusan rajta kívül. A démont, aki visszajött vele a pokolból, az ajtóhoz kényszerítette és megparancsolta neki, hogy ne engedjen be senkit Minho-n kívül. 

Valamikor hajnalban félálomban hallotta, hogy valaki kopogott az ajtaján. Automatikusan odakapta a fejét és mintha álmodott volna, mert Zoe állt az ajtó túl oldalán, de cseppet sem békés szándékkal. A démona nem engedte be és csak abban bízhatott, hogy nem árulja el. Érezte a félelmét, hiszen nemrég legyőzte és az övé lett. Levédette vele a szomszédos szobát és a mellettük lévő fürdőt is, ahová szabadon kijárhatott. Kénytelen volt megbízni a démonban és annyira fáradt volt, hogy szinte elájult. Mikor magához tért, Minho ült az ágya mellett és a papírjait nézte. A démon farkasszemet nézett Zoe-val, akinek láthatóan nem tetszett a dolog és szugerálta, hogy engedje be. Úgy tett, mintha ebből semmit sem vett volna észre.

- Jó reggelt. - köszöntötte Minho.

- Jó reggelt. - mondta ő is és párja gyengéden megpuszilta a homlokát. 

- Hogy aludtál? - Nem tudott mit mondani rá, de szerelme várta a választ.

- Pocsékul. - válaszolta.

- Ha ennyire rossz, akkor miért nem maradtál a fenti szobádban?

- Tudod miért. - Minho bólogatott. - Nem hagyhatlak itt vele, míg én fent megőrülök az idegességtől! - A fiú a kórlapját nézegette és megfeszült, miután hajtott egyet. - Mi az? - Mikor meglátta, hogy a szérum majdnem teljesen eltűnt a véréből és kiderült, hogy terhes, majdnem elájult. Alaposan elgondolkodott és visszagondolt arra, amikor nagyon ki voltak készülve. Akkor este egymásnak estek és nem gondoltak a védekezésre. A papíron három hónapos terhesség volt feltüntetve. Napra pontosan stimmelt a dolog. Intett a kezével és a függöny elhúzódott. - Mutasd. - mondta neki, mert tudta, hogy küzdött a benne lévő szörnnyel. Felült az ágyában és alaposan átnézte a fiút. - Csak még egy kicsit bírd ki. - biztatta, mert tudta, hogy hamarosan eljön az idő, amikor kiengedheti és rázúdíthatja majd a pokol szökevényekre.   

A következő pillanatban hatalmas puffanást hallottak, majd valakinek a fuldoklását. Azonnal elhúzta a függönyt és kipattant az ágyból. Zoe szemei csukva voltak, majd mikor kinyitotta őket, azok feketék voltak. - Fogalmatok sincs mit szabadítottatok magatokra, de majd lesz! - A lámpák villózni kezdtek és a férfi az egyik szekrénybe repült. Zoe kicsit ingatta a fejét és a szekrény szép lassan összezúzta az egyik őrt. A pokol elszabadulásának első jele volt a férfi halála. Az összezúzott szekrény résein patakokban folyt ki a friss vér, aminek az illatától képtelen volt szabadulni. Az egyik orvos is megjárta a démonnal, mert felemelte a levegőbe és egy bólintással kitörte a nyakát. Innentől nem volt megállás, mert a gyilkolás folytatódott. Az egyik oldalon Zoe, míg a másikon Frank kezdte leamortizálni a labor személyzetének létszámát. 

Minho láthatóan szembe akart szállni Frank-el, de intett neki, hogy még nem. Egy kicsit hergelnie kellett még a benne lévő szörnyeteget, ami ki akart törni belőle. A démonja végig vele volt és távol tartotta tőle Zoe-t. Egy váratlan pillanatban azonban feltűnt Frank és megtámadta őket. A démon azonnal közbelépett és egy suhintással hamu vált a férfiből. Zoe felkapta a fejét és a démonra vicsorgott. Úgy tett, mintha fenyegetve érezné magát és őt vette volna célba. Minho megfogta a kezét és visszahúzta a biztonságot jelentő folyosókra, ahová rajtuk kívül senki sem léphet. Lassan kezdtek megnyugodni és közben minden kezdett elcsendesedni körülöttük. A vihar előtti csend mindent beborított.
Amint beléptek, könnyeket látott szerelme szemében. Kezdett belefáradni a küzdelembe és szüksége volt valamire, ami enyhítheti a kínlódást. Közelebb lépett hozzá és gyengéden végigsimított az arcán. Ujjaival finoman intett és a függöny ismét elhúzódott, elrejtve őket a kíváncsi szemektől. Minho éhesen vette birtokba ajkait, amire már neki is nagyon szüksége volt. Nem érdekelte, hogy mindenki számára kiderül milyen viszonyban vannak. Szerette Minho-t, aki a gyermeke apja volt. Karjait a nyaka köré fonta, hogy közelebb húzza magához és ennek meg is lett az eredménye, mert felvette az ölébe és az ágy felé meneteltek. Gyengéden lefektette az ágyra, majd szép lassan megszabadultak minden ruhadarabjuktól és csak élvezték egymás társaságát. Meglepődött, hogy ennyire képes volt elengedni magát annak ellenére, hogy nem messze tőlük egy megvadult démon öldökli a laborban dolgozókat. A csók, amit csak ritkán szakítottak meg egyre követelőzőbb és szenvedélyesebb lett. Eszébe jutott, hogy ha talán korábban itatja meg vele a fiola tartalmát, akkor hamarabb átélték volna ezt a mindent felperzselő szenvedélyt.

Minho kényelmesen elhelyezkedett a combjai között és készült belé hatolni, amikor hirtelen megállt. - Mi a baj? - kérdezte ijedten tőle.

- Nincs nálam gumi. - A mondatra elmosolyodott és megcirógatta az arcát.

- Már nincs rá szükségünk. - emlékeztette rá és láthatóan szerelme megkönnyebbült.  

Szinte önkívületben vetette hátra a fejét egy sóhaj társaságában, amibe belevegyült Minho megkönnyebbült nyögése is. Sokkal jobban élvezte, mint ezelőtt bármikor. Lehet az adrenalin miatt, de előfordulhat, hogy azért, mert már nemcsak egyszerű ember a párja. Szinte sikított Minho alatt minden egyes lökéskor és ez érezhetően beindította. Olyan szenvedélyt kapott tőle, amitől legalább hatszor átlendült a határon, mielőtt végeztek. Minden annyira kényelmes és tökéletes volt a helyzet ellenére. Valami furcsa volt, így alig érezhetően kikelt szerelme mellől és kiment, miután felöltözött. Intett a démonnak, hogy vigyázzon a fiúra és ő bólintott. Kilépett a területükről és mindenütt sötétség volt. Tudta, hogy nem messze áll tőle valaki, de nem mutatta ki. Bement a számítógépekhez és keresett egy lámpát, amivel világíthatott. Mire kézbe vette, hirtelen világos lett, de nem tette vissza az elemlámpát. A normális emberek ilyenkor kiakadtak volna, de ő nem így tett. Lassan eljött az ideje hogy felfedje magát. Amint kifordult a helyiségből, Zoe-val találta szemben magát. Szemei feketék voltak és láthatóan cseppet sem volt barátságos.

     
Cseppet sem lepődött meg a dolgon, mert már várta mikor következik be. Dacosan állta a pillantását, miközben próbált rájönni, hogy mit akart. Zoe lassan felemelte a kezeit és úgy fogta meg az arcát, hogy hüvelykujjai a halántékán legyenek. Tudta, hogy a gondolataiban akar olvasni, de szerencséjére nem tudott. Hosszú másodpercek teltek el így, amikor végre elengedte és csak nézte tovább. Kereste benne a démont, de nem tudott vele kapcsolatba lépni. Egy kéz fogta meg gyengéden az övét és húzni kezdte magával. Kicsit meglepődött, hogy a szérumot adagoló karhoz húzta és közben felakasztotta a zacskót, majd a szerkezethez erősítette. Kinyújtotta a kezét és akkor rájött, hogy a szérummal felakarja erősíteni benne a démont. Fejével nemet intett, amitől kicsit megfagyott körülöttük a levegő. Érezte, hogy valami taszítja a nő felé, de megálljt parancsolt neki.
Zoe-nak tetszett, hogy küzdött vele, mert azt az erőt a démonénak tulajdonította, de tévedett. Ez az erő valami sokkal ősibb lényé volt, amit születésekor örökölt. Már majdnem megoldódott a helyzet, amikor váratlanul felbukkant Minho és Zoe egy pillanat alatt megőrült. A szerkezetet a saját koponyájába szúrta és beindította a gépet, ami cseppet sem jelentett jót. A szérum másodpercek alatt Zoe agyában kötött ki és ő zihált közben, mert a démon még erősebbé vált benne. Gyengéden megfogta szerelme kezét, hogy jelezzen neki, hogy még várnia kell. A gép lassan leállt és a szérum eltűnt a tasakból. Néhány újabb másodperc múlva Zoe kinyitotta fekete szemeit, amik sokkal több gonoszságot sugároztak, mint korábban.


Védelmezően állt be Minho elé és a démon is csatlakozott hozzájuk. Zoe hosszan bámulta őket és tudta, hogy Minho-ra feni a fogát, mert a démon megölte Frank-et. Zoe lassan elengedte a szerkezetet és jöhetett az általa elképzelt pokol. A fények villóztak és a tárgyak a levegőbe emelkedtek. Furcsa hangot adott ki, amivel próbálta életre kelteni a benne lakozó démont, de helyette az válaszolt, amelyik velük volt. Most már nem volt értelme rejtegetni igaz valóját, inkább hagyta, hogy lassan eluralkodjon rajta és Minho is így tett, de nem engedte felszínre törni, ameddig nem jelzett neki. Furcsa helyzet állt elő, mert Minho a démonnal állt szemben, míg ő Zoe-val. Jobb kezével intett és a bútorok a földön landoltak. Zoe-t láthatóan meglepte a dolog.

- Vége van! - jelentette ki.

- Tévedsz! - cáfolta meg Zoe. - Még csak most kezdődik.

Ez felhívás volt keringőre. Készen állt a támadásra, de ez a démon nem kedvelte a közelharcot, így neki is aljas módszerekhez kellett nyúlnia. A fény kialudt és elszabadult a pokol. Zoe először Minho-t támadta meg. Egyetlen pislogással visszakapcsolta a villanyt és akkor látta, hogy a torkánál fogta szerelmét, aki legalább húsz centire volt a föld fölött. Jelzett Minho-nak, mire egy gyors mozdulattal fordult a kocka és Zoe találta magát abban a helyzetben. Néhány pillanat múlva Minho elengedte Zoe-t és a háttérbe húzódott.

- Ez itt a pokol! - vicsorított Zoe.

A mondattól nevetnie kellett. Lehunyta a szemeit és nagyot sóhajtott. - Még csak most jön! - Jelentette ki, miközben szemei kinyíltak a ha lehetséges, feketébbek voltak mint Zoe-é.


A fények ismét kihunytak, de ezúttal nem Zoe miatt. Hallotta Minho-t kimenni a laborból és végre kezdhette azt a hadjáratot, amit senki sem volt képes végrehajtani Zoe ellen. Próbált ráakadni, de nem lelte a nyomait. Bekapcsolta a zenelejátszót és egy ária szólalt meg. A legváratlanabb pillanatban ereszkedett le a plafonról és öklét átütötte Zoe testén. Fuldokolva próbált levegő után kapkodni és meglepődött, amikor meglátta a kezét. Kicsit visszább húzta, majd kitépte a szívét és szétmorzsolta, testét pedig egyetlen sóhajtással porrá zúzta. Minho aggódva ölelte át, miután elhagyta a labort és mindent elpusztított, aminek a Lazarus-hoz köze volt.

A korábbi felvételek másolata alapján a kísérletet megszüntették és a labort leszerelték. A Crylonis felelősséget vállalt a laborban történt halálesetek ügyében. Az orvoskamara kijelentette, hogy Lazarus-hoz hasonló kísérletek szabályellenesek. A hatóságok Zoe McCanel-t és Frank Walton-t gyanúsították a gyilkosságokkal. Eltűnésük miatt világszerte körözést adtak ki.

Jan és Minho boldogan éltek valahol a kertvárosban és nevelik közös gyermeküket. Eszük ágában sincs hasonló kísérletben részt venni. 

2016. március 24., csütörtök

The Train (+18)


Jan egy utazást tervezett néhány barátjával és családtagjával, de a szórakozás kedvéért úgy döntöttek, hogy a híres Horror vonattal utaznak át több államon. Ennek a vonatnak meg volt a maga kis atmoszférája és akik javították, karbantartották minden alkalommal kísértet históriákat meséltek. Néhányan a vonatban lelték halálukat, különös és megmagyarázhatatlan módon. Az út napokig tart majd, de ez nem ijesztette el őket, hiszen rajtuk kívül kevesen lesznek majd rajta, legalábbis ezt remélte. A vonattal kapcsolatban arról is regéltek, hogy éjfél után egy fehér, leples ruhába öltözött rém kísért rajta és megöli azokat, akik megtetszenek neki. 
Izgatottan várta az utazást és mindent megtett azért, hogy a hálófülkéik minden kényelmüket kiszolgálják. Kiélvezték az utolsó nyugodt éjszakájukat és egészen indulás előtt egy órával ébredtek fel. Valahonnan sejtette, hogy nem lesz zavartalan az utazásuk. A vasútállomáson rajtuk kívül még néhány fiatal srác várakozott a vonatra. Három csapatot számolt az övéken kívül. Az egyikben kilencen voltak, a másikban hatan és a harmadikban négyen. A vonat különböző kocsijaiba szálltak fel, de a közepe és a legvége üres maradt. Furcsa volt számára, hogy pont az maradt üresen.
A vonat indult és a síp hangja közben hallott még valamit. Valamit, ami nem volt emberi. Egy mintha egy alvilági lény ordítása lett volna. Ahogy a jelzés megszűnt, az a hang is eltűnt a semmiben. A telefonja szerint már legalább két órája lehettek úton, amikor úgy döntöttek, hogy ideje bejárni a vonatot és ha lesz egy kis ideje, akkor belopózik az utolsó kocsiba, hogy utána járjon a titokzatos hangnak. A csapat fele az ő kocsijukban maradt, míg ő a másikkal felfedezőútra indult. Az előttük lévő kocsiban semmi különöset nem érzett, de a következővel már más volt a helyzet. Ahogy közeledtek felé, úgy villantak be a borzalmas képek. A korábban említett rém belezett ki és tépett szét egy tíz fős társaságot. Sikolyaik visszhangzottak a fülében és percekig képtelen volt szabadulni tőlük.

- Jól vagy? - kérdezte tőle Seyong. - Próbált bólintani, de nehezen ment neki.

- Panda! - kiabált Woogoon és végre magához tért.

- Most már igen. - válaszolta, miközben Seyong letörölte a könnyeit. Észre sem vette, hogy sírt.

- Mit láttál? - kérdezte Woogoon és ekkor ismét elmerült a rémképekben.  

- Halált! - szólalt meg nagy nehezen. - Ez a kibaszott rém kegyetlenebb, mint gondoltam!   

- Szálljatok le! - suttogta egy ismeretlen női hang. - Szálljatok le, ameddig tehetitek!

A hang hatására csak még kíváncsibb lett arra, hogy ki vagy mi lehet a legutolsó kocsiban. Hallva a lény sóhajait, érzékei eltompultak és csak arra tudott koncentrálni, hogy hívta őt. Mindössze három kocsival később összetalálkoztak a hat fős csapattal, de nem álltak meg beszélgetni. Sürgősebb dolga volt és ebben a társai is segítették. Újabb két kocsin átvágva a négy fős társaságba botlottak bele, de ők erélyesebben akartak fellépni. Woogoon néhány pillanat alatt cselekedett és elérte, hogy ne akarja útjukat állni. Míg ő menetelt előre, a többiek harcba keveredtek a kilenc fős társasággal. Nem akarta magukra hagyni őket, de mind azt kiabálták, hogy menjen tovább.
Az utolsó kocsit elérve a hívószó már sokkal erősebb volt. Annyira, hogy képtelen volt neki ellenállni. A legvégén volt egy hatalmas cellaféle, de a falai megerősített faféle volt és az ajtón sem lehetett normálisan belátni. Annyit érzékelt, hogy valami volt benne, de a sötét kellően elrejtette előle annyira, hogy ne tudja felismerni. Az a valami tovább csábítgatta és ő válaszolt. A lény közelebb lépett, de nem nyúlt ki a kis rácsos lyukon, ami az ajtón volt. Szinte hallotta, hogy valaki azt kiabálta ne nyissa ki az ajtót, de nem hallgatott rá. Végre vágta és csak várt. Hamarosan az a valami berántotta magához és bevágta az ajtót is maguk után.
Önkívületi állapotban várta a lény következő lépést. Legnagyobb meglepetésére megragadta a tarkójánál, a nyakához hajolt és végignyalt érzékeny bőrén. Tudta mi következik. Jobb kezével megfogta a tarkóját tartó bal kart, szemeit lehunyta és várta az elkerülhetetlent. Felnyögött, amikor azok az éles fogak felszakították a bőrét és végig zihált míg a vérét szívta. Rég nem érezte már ezt. Szinte érezte, hogy szárnyai kitárultak, mintha angyalként a mennyekbe akart volna szárnyalni. Bal keze felcsúszott a vállára, de ekkor a szívás abbamaradt és egy nyelv siklott végig a seben, hogy lezárja. Bőrt hallott felszakadni, de ezúttal nem az övét. Ismerősen édes, kissé fémes íz töltötte meg a száját és ekkor jött rá, hogy megitatta a saját vérével.
Halványan érezte, hogy szép lassan megszabadították minden egyes ruhadarabjától és ekkor kinyitotta a szemét. Egy bugyiszaggatóan szexi srác magasodott felette vágytól ködös tekintettel és véres ajkakkal. Képtelen volt ellenállni a késztetésnek és ujjaival bejárta minden egyes izmát. Jobb keze megállapodott a hátán, míg a ballal közelebb húzta magához és térdeit is feljebb húzta. A srác összeérintette ajkaikat, miközben egy lassú lökéssel belé hatolt. Azonnal belenyögött a csókba és a derekára kulcsolta a lábait. Még sosem vette el ennyire senki az eszét. Csábítója többször nem harapta meg, aminek nagyon is örült. Teljesen átadta magát neki és azt csinálhatott vele, amit csak akart. 
Valamivel később arra ébredt, hogy valaki szólítgatja. Lassan kimászott a srác mellől és öltözködni kezdett. Az illető Woogoon volt, aki minden bizonnyal nagyon aggódott már érte. Még utoljára odament alvó csábítójához, végigsimított az arcán és lágy csókot lehelt ajkaira. Kicsit kóválygott a feje és szédült is, de annyira volt ereje, hogy odamenjen hozzá és átölelje. Kezdett ismét elsötétedni előtte minden, de igyekezett észnél maradni. Woogoon-be kapaszkodva hagyták el az utolsó kocsit és találták szembe magukat a kilenc fős társasággal. Seyong majdnem elájult, amikor meglátta, hogy milyen állapotban van.

- Jézusom! - Szörnyedt el a fiú. - Mi történt veled?

- Elkapta a szörnyeteg, akit az utolsó kocsiban tartunk fogva. - válaszolta az egyik a kilenc közül és mérgesen rúgott egyet a levegőbe.

- Jongin, nyugodj le! - szólt rá egy másik. A fiú mosolyogva guggolt le hozzá. - Junmyeon vagyok, de szólíts nyugodtan Suho-nak. - mutatkozott be a srác. - A többiek Chen, Lay, Sehun, Xiumin, Kyungsoo, Baekhyun, Chanyeol és a duli-fuli ott Jongin.

- Kai, ha kérhetem. - szólt bunkón a srác. 

- Mindig ilyen bunkó? - csúszott ki a száján, mire az érintett puffogni kezdett és a többiek nevettek.

- Csak ha olyanja van. - válaszolt a Sehun-ként bemutatott srác.

- Hahó! - morgott Kai. - Csak nekem furcsa, hogy nem ölte meg?

Mindannyian hümmögtek, míg Seyong-al és Woogoon-nel összenéztek. Néhányan hátra szaladtak az utolsó kocsiba és hallotta, ahogy láncokkal bezárják csábítója ajtaját. Szinte érezte, amikor magához tért és dühösen morgott a fiúkra. Őrültségnek tartotta, hogy egyáltalán hagyta, hogy elcsábítsa és igyon belőle, de a vágy, amivel annyira akarta kezdett mindenen felülkerekedni. Nyugodtan feküdt Woogoon karjaiban és csak figyelte az eseményeket. Seyong finoman kitisztította a sebét és be is kötözte. Kai közelebb lépett hozzá és alaposan beszívta az illatát.

- Érzem az illatát rajtad! - jelentette ki a srác.

Suho szemei kikerekedtek. - Noona, ez most nagyon fontos! - mind kezdték megijeszteni. - Megerőszakolt téged?

Elmerült az emlékeiben, de semmi olyat nem talált, ami alátámasztotta volna, hogy erőszak történt. Meglepően nagyon is élvezte a dolgot. - Nem!

- Biztos? - Összerezzent Chanyeol mélyen búgó hangjától. - Előfordult már, hogy az utolsó pillanatban elhitette néhány lánnyal, hogy ők is akarták.  

A két fiú felállt vele és elindultak vissza a saját részükbe. Már majdnem a hálófülkéknél jártak, amikor megadta magát és szinte elájult a gyengeségtől. Mikor legközelebb felébredt, négy ismeretlen srác volt körülötte. Küzdött az ébren maradással, de nem tudott. Csábítója eléggé legyengítette ahhoz, hogy képtelen legyen magánál maradni. Valamivel később egyedül ébredt a hálófülkében. A vonat csendes volt és félhomályban úszott. Csak a fények pislákoltak halványan és egy iszonyú ordítás ismétlődött állandóan, miközben valaki egy ajtót püfölt vele egy időben. Lassan sikerült kikecmeregni az "ágyból", magához vett némi tiszta ruhát és elment lezuhanyozni.
Ahogy a víz lassan végigfolyt a testén, úgy érezte, mintha a srác simogatta volna. Szinte látta, ahogy üvöltve verte az ajtót a celláján, ami kezdte megadni magát. Észre sem vette, hogy hívta őt. Az ajtó egy hatalmas ütéssel kivágódott és a srác morogva lépett ki a cellájából. Egyre hangosabban zihált a zuhany alatt és felnyögött, amikor neki nyomták a falnak. Ugyanúgy érezte magát, mint korábban. Azok az éhes ajkak birtokba vették az övét, de nem mélyedtek fogak a bőrébe, amikor a nyakára tértek. Hamar az ölében találta magát és hátra vetette a fejét, miközben a srác belé hatolt. A vágya erősebbnek bizonyult a józan eszénél. Erősen kapaszkodott csábítója vállaiba, miközben önkívületben nyögött vele együtt. Nem tehetett róla, de többet akart. Teljesen átadta magát neki és hamarosan testük megfeszült, ő pedig zuhanni kezdett a nagy feketeségbe.

Már öltözködtek, amikor váratlanul Woogoon rájuk nyitott. Látta a szemében, hogy valami baj van, ezért kirohant a fürdőből és követte a fiút. Egészen a korábbi négy fiú kocsijáig meg sem álltak. Két holttestet találtak és minden beborított a friss vér illata. Szaglászott, kóstolgatott, míg végül összeállt a kép és rájött, hogy a fehér leples rém mészárolta le őket különös kegyetlenséggel. Kavarogtak benne az érzelmek és két srác is ott volt a korábbi kilences fogatból. A vonat hirtelen megállt és néhány lány szállt fel rá. Kikerekedett szemekkel rohant feléjük, hogy lebeszélje őket, ameddig nem késő, de a vonat rögtön elindult és nem volt már visszaút. Egy túlvilági ordítás visszahangzott a levegőben és egyáltalán nem hasonlított a korábbira. Megragadta Baekhyun-t és Chanyeol is elindult utánuk, amikor szaladni kezdtek.

- Srácok, ha életben akartok maradni, a következő állomáson leszálltok!

- Mi történt? - kérdezte ijedten Suho.

- Fabien kinyírta Heechul-t és Eunhyuk-ot. - válaszolta Chanyeol.

- Nem! - avatkozott közben. - Van valami a vonaton, ami gyilkolja az embereket!

- Cöhhh... - húzta el a száját Kai. - Csak nem gondolod, hogy igaz a régi kísértethistória? - Nevetni kezdett. - Nincs itt semmilyen fehér ruhás rém! - Közelebb ment hozzá és végigsimított az arcán. - Az új pasid volt és ha megtalál, akkor veled is ezt fogja tenni!

- Tévedsz! - szólalt meg Baekhyun is.

A beszélgetés félbe maradt, mert az utolsó csapat hat tagjából hárman rohantak be hozzájuk. A másik csapatból is előkerült a keresett két tag, akik csurom véresek voltak. Tudta, hogy a rém miatt voltak rémültek. Valamit sürgősen ki kellett találnia, nehogy még többen essenek áldozatául a rémnek. Nem figyelt arra, amit beszélgettek, de annyi kiderült, hogy mégiscsak a legendás kísértet ölte meg a két srácot. Már indult volna, amikor a fiúk halálra váltan, lassan felálltak és a háta mögé bámultak. Először mozdulni sem mert, majd megérezte csábítóját. Karjait rögtön átfonta a testén és a nyakához hajolt. Hamarosan újabb három srác jelent meg mögöttük és Seyong is csatlakozott Woogoon-el együtt. 

- Kik vagytok? - morogta Kai.

- Fabien barátai. - válaszolta az egyik.  

Vicsorogtak és morogtak egymásra. Már megindultak egymás felé, amikor a fények kialudtak és sötétség telepedett rájuk. Seyong és Woogoon szorosan elé álltak, mert valami közeledett feléjük és cseppet sem volt barátságos. Mielőtt elérte volna őket, sikolyokat hallottak. Orrát megcsapta a friss vér illata és szép lassan minden sikoly abbamaradt. Fabien is óvón ölelte körbe karjaival. Néhány másodperc múlva a fények ismét visszakapcsolódtak és a fenyegetés megszűnt. Azt hitték, hogy fellélegezhettek, de tévedtek. A következő állomáson nem állt meg a vonat a lámpák is pislákolni kezdtek. 
A hatos fogat megmaradt tagjai mind a szemben lévő ajtó felé vicsorogtak. Az a rém közeledett feléjük megállíthatatlanul és vérszomjasan. Összenéztek és bólintással jeleztek egymásnak, hogy együttes erővel fogjál legyűrni támadójukat. Egyiküket elragadta a rém, felemelte a levegőben és fojtogatni kezdte. Akarata ellenére mordult egyet és támadójuk leejtette a fuldokló fiút a földre. A másik kettő aggódva rohant oda hozzá és húzták egészen a közelébe és ápolgatni kezdték. A fiú nyakából enyhén szivárogni kezdett a vér.

- Megsebesítetted Hongbin-t! - hörögte a szőke fiú. - Ideje megfizetned! - Felállt mellőlük és támadni akart.

- Leo, ne! - szólt rá a másik.

- Hallgass a barátodra! - próbálta észhez téríteni a Donghae nevű srác.

Suho odasétált mellé, a vállára tette a kezét és megrázta a fejét. - Ne most.  

A rém lassan elpárolgott, mintha ott sem lett volna. Nem gondolkodott, csak cselekedett. Megindult a vonat eleje felé és ahhoz az ajtóhoz tartott, ahol be lehetett menni a mozdonyba. Útközben hiába imádkoztak neki a többiek, nem akarta annyiban hagyni a dolgot. Le kellett vele számolnia, mielőtt még többen meghalnak. Mindössze három kocsira a mozdonytól talált rá Hongbin-ék eszméletlenül fekvő három eltűnt társára. Finoman felébresztette őket és megmondta hol találják társaikat. A lemészárolt lányok holttesteit is megtalálta. Minden tele volt vérrel és belsőségekkel. Ahogy haladt tovább, a nyomasztó érzés úgy nőtt benne. A rém csak az alkalmas pillanatra várt, hogy támadhasson. Hamarabb eljött, mint gondolhatta volna, de mielőtt elérte, egy ismeretlen lény keze ragadta torkon a rémet.

- Ő az enyém! - hörögte, majd kitörte a lény nyakát.

Lény szép lassan légneművé vált és elpárolgott. Ijedten fordult meg és hátrált az őt megvédő lénytől. Félelme felesleges volt, mert a lény átváltozott Fabien-né és a többiek is beérték őket. A srác azonnal egy szenvedélyes csókba vonta és utána Seyong is átölelte, majd Woogoon. A vonat hirtelen megállt egy kihalt állomáson. Valami nem stimmelt. Néhány perc múlva megnyílt alattuk a föld és rém lehúzta őket a pokolba.

2016. február 15., hétfő

Be The First (+18)


Inhaeng és Jan lassan két éve kerülgették egymást. A csapattársaival is közeli barátságot ápolt. A többiek hiába unszolták a fiút, hogy csajozzon, de ő nem fárasztotta magát ezzel, mert neki csak egy lány kellett, ő pedig Jan volt. A többiek tudta nélkül néhány csók el is csattant közöttük és gyakran fogták meg egymás kezét, de odáig nem jutottak, hogy le is feküdjenek egymással. A médiában másról sem lehetett hallani és olvasni, hogy ők ketten egy párt alkotnak és ez szerinte is így volt. Megkönnyebbült, hogy a lány nem járt senkivel és rajta kívül nem csókolt meg senkit. Kapcsolatuk az utóbbi időben odáig fejlődött, hogy sokat csókolóztak, de változatlanul titkolóztak.
Zavarta, hogy a lány nem akart lefeküdni vele. Már azon gondolkodott, hogy nem tartotta elég vonzónak ahhoz, hogy végre megtörténjen. A pettingelés és a ruhán keresztül gyakorlás már nem volt elég neki és ezt ki is mutatta, de a lány mindig eltolta és azt mondta neki, hogy még ráérnek és nem akarja elhamarkodni, nehogy megbánja. Ami az időt illeti nem hamarkodták volna el és zavarta, hogy ilyen téren a szüzessége miatt gyereknek látta a lány. Szexet akart és Jan-nel! Nem bírta tovább. Az egyik fan meeting-en mikor senki nem látta, behúzta egy sarokba és úgy csókolta meg, hogy kétség se férjen hozzá mit akar. 

- Inhaeng. - nyögte halkan.

- Akarlak! - végre kimondta és ajkai a lány nyakára tapadtak.

Akkor először hagyta, hogy abba az irányba menjenek, de hirtelen eltolta magától. - Itt nem szabad. - zihálta Jan. - Megláthatnak.

Úgy tett, mintha meg sem hallotta volna. - Azt akarom, hogy te légy az első. - suttogta a lány ajkaira és érezte, hogy nem sok választotta el attól, hogy neki essen.

A manager őket hívta és mindössze néhány másodpercük volt összeszedni magukat. Nagyon koncentrálnia kellett, hogy merevedése lelohadjon. Mosolyogva ült le az asztalhoz a többiek köré, míg Jan a háta mögött ült néhány méterrel és a körülöttük sertepertélő stábtagokkal beszélgetett. Egy idő után felállt és a kijárat felé vette az irányt, ami miatt meglepődött. Remegő kézzel írta alá a fényképeket és a CD-ket. A fényképeken próbált természetesen mosolyogni. Pont akkor, amikor már majdnem odahajolt az egyik stábtaghoz, Jan akkor jelent meg pont azzal a kávéval, amit annyira szeretett. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor lassan átvágott a tömegen és letette elé a kávéját.


 A rajongók megállás nélkül fényképezték őket és nem akartak elfogyni. Arra a napra semmi más nem terveztek be. Alig várta, hogy hazaérjenek és akkor végre elkaphatja a lányt. Kezdett egyre türelmetlenebb lenni, de igyekezett megőrizni a hidegvérét annak ellenére, hogy az idő lassan telt. Az asztal mögött úgy helyezkedett a széken, hogy még csak véletlenül se látszódjon hatalmas merevedése. Időnként vágyakozó pillantásokat vetett a lányra, aki néhány huncut mosollyal válaszolt neki és ez csak még jobban beindította. Hirtelen zihálni kezdett, mert már túl sok volt neki az egész.

- Jól vagy, Hyung? - kérdezte Jaeyong.

- Persze. - hazudta.

Egész idő alatt próbált lazítani és a lány már nem reagált két értelműen ha ránézett. Alig néhány perc alatt sikerült megnyugodnia és normál ütemben folytatódott a fan meeting. Legnagyobb megkönnyebbülésükre hoztak nekik enni és kaptak pár perc szünetet, hogy kényelmesen megehessék. Szokásukhoz híven összeültek a lánnyal egy nagy körben és mindenki csipegetett a másik bentojából. Nagy előnye volt annak, hogy valaki mindig megette azt, amit a másik szeretett és így egy falatot sem hagytak a dobozokban. Hálás volt a többieknek, hogy szerelmét úgy kezelték, mintha a csapat tagja lenne és mindenhová vitték magukkal.
Amint vége lett a fan meeting-nek, jó kedvűen szálltak be a kisbuszba. Képtelen volt megállni, hogy ne húzza az ölébe Jan-t, ameddig a többiek elfoglalták a helyeiket. Nagy nehezen engedte csak, hogy a lányt és várnia kellett, amíg hazaértek a dorm-ba. Ujjaival a térdein dobolt, mert nehéz volt kivárni, hogy bemenjenek és bezárkózhasson szerelmével a szobájába. Mikor megérkeztek, megragadta Jan csuklóját és húzni kezdte magával, egészen a szobáig, majd bevágta maguk mögött az ajtót és kulcsra zárta. A szobából nyílt egy fürdőszoba, ahol nyugodtan ellehettek maguknak. 
Képtelen volt tovább várni és neki esett a lánynak. A lehető leggyorsabban szabadította meg magukat az összes ruhadarabjuktól, míg a zuhanyzóig értek. Egymás ajkait falva engedték meg a vizet. Ajkai éhesen vándoroltak le szerelme nyakára, miközben kezeivel a mellbimbóit izgatta. A jól eső sóhaj még jobban beindította. Finoman lejjebb haladt a melleire és a szájába vette az egyiket, nyelvével gyengéden körzött rajta, a másik keze pedig becsusszant a combjai közé. Érezte, hogy Jan nem a zuhanyzóban akarta, hogy belé hatoljon, így kicsit visszavett a tempóból és a tusfürdőért nyúlt. Alaposan megszárítkoztak és úgy mentek be a szobába. 
Nem bírta tovább és a lánynak esett. Meztelenül az ágy felé vezette és azonnal le is feküdtek rá. Ujjaival finoman a bejárata felé kalandozott és cseppet sem lepődött meg, hogy készen állt a folytatásra. Vágyakozva a szemeibe nézett és amikor megkapta az engedélyt, elhelyezkedett a combjai közé és egy lassú mozdulattal belé hatolt. Az érzés sokkal jobb volt, mint elképzelte. Forró és nedves volt, amitől kezdte elveszíteni az eszét. Képtelen volt visszafogni a hangját és nem is várt arra, hogy Jan megszokja a méretét. Lassan kezdett mozogni. Hátát és csípőjét a lány végtagjai ölelték körbe, miközben vele együtt mozgott és halkan nyögdécselt alatta. 
Egy hirtelen ötlettől vezérelve mélyebbre lökte magát, amitől Jan hátra vetette a fejét a párnán és követelte, hogy gyorsítson. Kérését azonnal teljesítette és keményebben is lökött, miközben lehajolt hozzá egy csókra. Teljesen elvette az eszét és szinte extázisba esett. Jan egyre szorosabban ölelte magához, miközben különös zsibbadás kezdett szétáradni a testében és az ágyékában kezdett összegyűlni. Zihálva vált el a lánytól és megakart állni, de ő nem engedte. Keményebben kezdett lökni és mindössze néhány után szerelme reszketni kezdett alatta. Azok az izmok megfeszültek körülötte és őt is magával rántotta. 
Az összes erő elszállt a testéből és fáradtan hullott a lányra. Mindketten ziháltak és izzadtak voltak. A korábbi feszítő vágyát mintha elfújták volna és jól érezte magát. Nem bánta meg, hogy eddig várt, azt pedig főleg nem, hogy a szüzességét olyan lánnyal veszítette el, akibe szerelmes. Még egy jó ideig feküdtek így és cirógatták egymást. Szerelme is kielégültnek látszott és fáradt is volt. Finoman elvált tőle és elhelyezkedett mellette. Könnyednek érezte a testét és csak azt érezte, hogy a szemei nehézzé válnak. Közelebb bújt a lányhoz és hagyta, hogy elnyomja az álom.

Please Stop! (+18)


Jan ismét fáradtan és meggyötörten ébredt. Megalázottnak és mocskosnak érezte magát. Lassan felült az ágyban és akkor látta meg, hogy Kai ezúttal alaposan elintézte. A nyakán alvadt vér volt és a lepedő is iszamos volt tőle. Minden testrésze sajgott és rengeteg fekete folt díszítette. Sosem gondolta volna, hogy így fogja végezni. Egy mindenre elszánt vérfarkas, akinek hatalmas ereje van és különleges képessége. Az ő szexrabszolgája lett akarata ellenére és csak a hangulatától függ, hogy hogyan erőszakolja meg. Utálta ezt az életet és állandóan azon gondolkodott hogyan léphetne meg tőlük. Sírva és nyöszörögve botorkált be a fürdőbe, hogy kicsit rendbe szedje magát. 
Megengedte a zuhanyzóban a meleg vizet és aláállt. Először felszisszent, amikor elérte a sebeit, de idővel megszokta és alaposan lezuhanyozott. Szerencsére a gyógyszeres szekrényben kötszereket és fájdalomcsillapítót is talált. Igyekezett ellátni a sebeit és a gyógyszereket is bevette, hogy legalább annyival könnyebb legyen neki. Az egyik szekrényben talált fehérneműt és ruhát is, amibe felöltözhetett. Az ajtó nyitódásának hangjára kapta fel a fejét és szinte a fürdő ajtajába fagyott. Idegei pattanásig feszültek és már felkészült a legrosszabbra, amikor az ajtón belépett Suho. Akarata ellenére fújta ki megkönnyebbülten a tüdejében rekedt levegőt, amire a fiú elmosolyodott. 

- Jó reggelt. - mondta szívdöglesztő mosollyal. - Hoztam neked egy kis reggelit.

- Köszönöm, de nem vagyok éhes. - válaszolta, de a fiú nem adta fel.

- Muszáj enned. - unszolta a fiú, de nem állt kötélnek.

- Nem kívánok. - nyelt egy nagyot és ez tényleg így volt.

- Akkor ezt mindet egyedül kell megennem. - húzta félre a fiú a száját és szemei kikerekedtek, amikor meglátta, hogy mindenből két személyre elég adag volt. 

Pánikolni kezdett. Mi lesz ha Kai megtudja, hogy ők ketten együtt reggeliztek a szobában? - Úristen, Kai!

Suho legnagyobb meglepetésére ismét elmosolyodott. - Ne aggódj miatta. Túlságosan elfoglalt.

Lehet, hogy elkapkodta, de itt látta az idejét annak, hogy megkérje segítsen neki megszökni. - Ki kell innen jutnom. - rimánkodott Suho-nak. - Kérlek! 

A fiú nem felelt semmit, csak elkezdtek enni. Minden reménye benne volt, de nem úgy tűnt, mint aki segíteni akar neki. Gondolatban Kris nevét ordítozta, remélve hátha meghallja, de nem így lett. Sírva borult volna a nyakába, miközben kifelé tartottak volna abból a pokolból, amiben már legalább két hete élt. Ujjai véletlenül végigsimítottak a combján és nagyot szisszent, amikor a sebhez értek. Suho azonnal reagált a fájdalmára és megvadultan tépte tolta fel a ruháját. Először teljesen lefagyott a látványon, majd szemei elsötétedtek a dühtől és kiviharzott. Nyöszörögve nézte az átvérzett kötését a combján. Lentről dulakodást és kiabálást hallott. Lassan lekászálódott az ágyról és elindult lefelé. A nappaliban hét fiú tehetetlenül állt, míg Suho és Kai verekedtek.

- Ezzel túl mentél minden határon! - ordította az idősebb, miközben bevert egyet Kai képébe.

- Azt csinálok vele, amit akarok! - próbált visszaütni a fiatalabb, de nem volt szerencséje. - Úgy dugom meg, ahogy akarom!

- Mióta menő megerőszakolni és megkínozni egy szerencsétlen lányt? - A többiek mind egyszerre hördültek fel.

- Ez igaz Jongin-ah? - kérdezte Kyungsoo.

- Mi közöd hozzá? - vakkantotta oda a fiúnak. - Ő az enyém! Azt teszek vele amit akarok!

- Mostantól nem! - szólt közbe Baekhyun. - Gyere le, Jan! - nagyot nyelt, de megtette.

Lassan lépkedett le a lépcsőn, és nagyon ügyelt arra, hogy véletlenül se kerüljön Kai-hoz annyira közel, hogy el tudja érni. Baekhyun közelebb ment hozzá, hogy úgy tudja odahúzni, hogy Kai közbelépne. Leültették a kanapéra és elkezdték átnézni a sebeit. A hasán, oldalán, karján, tenyerén, nyakán, csuklóján, külső és belső combján voltak kötések, nem beszélve a vastag anyagról, ami a bugyijában volt a durvasága miatt. 

- Te idióta barom! - mordult rá Suho. - Soha többé nem nyúlhatsz hozzá! - A fiú megmozdult és akkorát a képébe vágott Kai-nak, hogy az néhány métert repült.

- Egy kibaszott vadállat vagy! - ordított Baekhyun. - Hosszú ujjaival finoman végigsimított a kötéseken. - Chanyeol, kérem a kötszeres ládát.

A fiú elszaladt, majd néhány másodperc múlva vissza is tért. A két fiú közösen kötözte át a sebeit. Suho igyekezett távol tartani tőle Kai-t, amíg a két fiú végzett. Látszólag megkönnyebbült, de még mindig nagyon tartott a fiútól és tudta, hogy ha kettesben maradnak, akkor sokkal csúnyábban fog vele bánni, mint a múlt éjjel. Könnyek csordultak ki a szeméből és összerezzent, amikor Chanyeol gyengéden letörölte őket. Végig Suho-t nézte és ő volt az egyetlen, akiben megtudott bízni közülük. Chanyeol-nak és Baekhyun-nak láthatóan nagyon viszketett a tenyere Kai műve miatt. Váratlanul ellökte maga elől Suho-t, majd átgázolt a többieken, megragadta a csuklóját és már húzni is kezdte magával.
Sehun gondolkodás nélkül közéjük ugrott és elhajította Kai-t a szoba másik végébe. Az akcióban eltörött két lámpa és a falról is lepattogzott a festék. Ha már ő is megunta a játszadozást, akkor az azt jelentette, hogy Kai egyedül maradt a birtoklási vágyával. Sehun maga mögé húzta, amikor Jongin felkelt és dühösebb volt, mint eddig bármikor. Chanyeol, Baekhyun és Suho is felsorakoztak eléjük, hogy ne a fiú ne tudja elérni. Korábban hallotta, hogy Chanyeol és Sehun is van annyira vadállat, mint Jongin, így nem sok esélye volt annak, hogy bármit is tehessen vele. 

- Tűnjetek el az útból! - morogta Jongin és a szemei sárgán kezdtek izzani. Bevillant előtte, hogy előző éjjel vérfarkas alakban erőszakolta meg, majd még egyszer utána, hogy visszaváltozott. 

- Állj le! - morogta Suho. - Nem bántottad eléggé?

- Hyung, nem akarlak bántani, de kicsinállak, ha nem kapom őt vissza! - fenyegetőzött a fiatalabb.

A szóváltás és az időnkénti verekedés lassan kezdett eldurvulni, így Suho jobbnak látta, ha felviszi a szobájába és rázárta az ajtót. A kiabálás és a csörömpölés még eltartott egy ideig, de annyira fáradt volt, hogy képtelen volt ellenállni Suho ágya hívogatásának. Remélte, hogy legalább egy kicsit tud majd aludni, mielőtt megpróbál megszökni tőlük. Folyamatosan felszisszenve a fájdalomtól helyezkedett el viszonylag kényelmesen az ágyban. Akaratlanul is beszívta a fiú illatát, ami teljesen megnyugtatta. Vele el tudta volna képzelni, hogy szerelmesek legyenek és idővel talán családjuk is lehetett volna. Egyik legrosszabb napja volt, amikor Jongin elrabolta és megerőszakolta. Sosem felejti el azt a fájdalmat, amit akkor érzett. A gerincébe és a csontjába hatolt. A méhében égő érzés és nem akart megszűnni. Arra riadt fel, hogy valaki megragadta és megfordította.

Az a valaki betapasztotta a száját és lehúzta a bugyiját. - Ha sikítasz, sokkal durvább leszek, mint az éjjel! - morogta neki Jongin. Könny csordult ki a szemeiből és egy halk sikoly, amikor belé hatolt. Ismét az az elviselhetetlen fájdalom, ami teljesen megbénította. A kezei a feje fölött voltak és Jongin kegyetlen hatolt belé minden alkalommal. Sikítani kezdett, mire a fiú lekevert neki egy hatalmasat, amitől felszakadt a szája.

- Hagyd abba! - zokogta. - Jongin, kérlek!

- Rossz kislány voltál! - sziszegte összeszorított fogakkal, miközben mélyebbre lökte magát benne, amitől ismét sikítani kezdett. Magában Kris nevét sikította, de nem hallotta, mert nem törte rájuk az ajtót. - Most jól megkapod! - Húzódott hátrébb és mielőtt előre lendült volna a csípője, az ajtó ripityára törött mellettük. Csak zokogni tudott annak ellenére, hogy a fiú megállt.

Jongin-t lerángatták róla, majd egy gyengéd kéz simított végig a combján és adta vissza rá a bugyiját a benne lévő vastag kötszerfélével. Finoman magához vonta, de amint a combjai között guggolt, a teste megfeszült. - Ne haragudj, de csak most hallottalak tisztán. - a hangot azonnal felismerte.

- Kris? - kérdezte meglepetten.  

A fiú gyorsan átnézte az összes sebet a testén. - Mit tett veled ez az állat? - Óvatosan húzta közelebb magához és vette ölbe, amire felszisszent. - Bocsánat. - mondta a fiú, majd elindultak lefelé.

- Nem viszed sehová, hyung! - ordította Kai.

Kris agya hirtelen elborult, majd leültette a legközelebbi kanapéra és odarángatta mellé Sehun-t, hogy ne essen baja, ameddig ellátja Kai baját. A két fiú eszét vesztve harcolt egymással. Jongin elszántam ment Kris-nek minden egyes alkalommal, hiszen nem akarta elveszíteni a szexrabszolgáját, akit bármikor megerőszakolhatott és megkínozhatott. Látta az arcán, hogy elkönyvelte magában, hogy megnyerte a harcot Kris ellen. Vérfarkassá változott és úgy ordított az idősebbre, de arra nem számolt, hogy ő már megváltozott.

- Gyerünk Hyung! - morogta Jongin. - Próbálj meg legyőzni! - Kris felé fordította a fejét és csak várt, figyelmen kívül hagyva a fiút. - Mi az? Félsz? - kötekedett vele. - Ti rohadékok! - fújtatott a többiekre. - Elárultatok!

- Túl sok lánnyal tetted már ezt! - szólt Baekhyun.

- Magadnak kerested. - folytatta Sehun.

- Ezt már nem úszhatod meg! - Chanyeol dühösebb volt, mint számítottak rá. Azonnal megremegett, amikor Kris-nek leadva a jelet szemei feketévé váltak. 

Az idősebb pillanatok alatt egy hatalmas, fekete színű, teljesen más kinézetű vérfarkassá vált. A többi fiú hátrahőkölt és tátott szájjal bámulták végig Kris-t. Minden bizonnyal akkor jöttek ki, hogy megváltozott és ennek ő volt az oka. A nappaliban a két farkas egymásra vicsorgott, majd kitárult a bejárati ajtó és belépett rajta valaki. Kellett egy kis idő, míg felismerte a jövevényben Luhan-t, aki már félig át volt alakulva. Hirtelen Chanyeol, Baekhyun és Sehun is védelmezően álltak be elé, mert nem tudták, hogy ők összetartoznak. Azonnal utat nyitottak felé, amint meglátták a gyengéd pillantásokat közöttük. Végre egy újabb ismerős karjaiban találta magát, aki felhúzta a kanapéról és az ölébe vette. Úgy ült azokban az erős karokban, mint egy gyermek az apjáéban.

- Oh, már Luhan is itt van? - törte meg a feszült csendet Jongin. - Jegyezzétek meg! Megölöm mindkettőtöket, azt a ribancot pedig addig fogom kúrni, ameddig bele nem döglik! - Oldalra biccentette a fejét, amiről a két fiú nagyon is jól tudta, hogy mit jelent. Kris készen állt és bármiben támogatta volna. - Miután végeztem vele, darabokra tépem és megint megdugom!

A fiú szavai megtették hatásukat, mert szemei elfeketedtek és Kris azonnal bólintott. Hatalmas erővel támadt Kai-ra, amitől a többiek meglepődtek. Luhan vele az ölében előrébb lépett néhány lépést, amitől a többiek megpróbálták visszatartani, különösen Suho, de ő megértette, hogy nem avatkozhatnak közbe attól, hogy a fejével nemet intett. Kegyetlen harc folyt a két vérfarkas között. Kai nyüszítve került a földre és próbálta összeszedni magát. Elégedetten nézte végig, ahogy Kris minden alkalommal kiharap vagy kikarmol a fiúból egy kisebb darabot. A friss vér illata előcsalogatta a benne szunnyadó lényt, de csak a vérfarkast engedte ki. Suho tátott szája elárulta, hogy rájött Jongin kivel kegyetlenkedett. Luhan lassan letette a földre, de nem tágított mellőle.  
A benne felgyülemlett harag és vérszomj lassan kezdett teljesen elszabadulni. Az eddig közöttük álló kilenc srác egyenként nyitott nekik utat. Kyungsoo-n hallotta, hogy halkan azért imádkozott, hogy Kai kapja meg méltó büntetését, de ha lehet ne öljék meg. Halkan morogva rátette vállára a kezét, amitől kicsordult egy könnycsepp a szeméből. Legszívesebben megölte volna a fiút, de úgy, hogy legalább egy ember őszintén aggódik miatta, nagyon megfontolandó volt. Lassan lépkedett az egymással vívódó két fiú felé. Kai ismét a földön kötött ki nyüszítve és Kris rálépett a mellkasára, hogy nyugton maradjon. Mire odaért, már teljesen átalakult és a fiú szemei kikerekedtek a meglepettségtől.  
Morogva hajolt le hozzá és tapogatta meg mindenét. Összenézett a két fiúval és miután mindkettő bólintott, megkezdte véres és különösen kegyetlen bosszúhadjáratát. Karmaival mélyen végigszántott a mellkasán és a hasán, de nem annyira, hogy a belei kijöjjenek a hasüregéből. A karjaiba már mélyebben mart, majd elért a lábaihoz is. Szinte kibökte a szemét a fiú ágaskodó, hatalmas férfiassága. Cselhez folyamodva először gyengéden izgatni kezdte, kezével végigsimított a teljes hosszán fel, majd egészen a tövéig és ezt megismételte néhányszor. Közben a nyakához hajolt. A keze megállt a mozgásban és akkor akcióba lépett. Fogait a nyakába mélyedtek és minden teketóriázás nélkül kitépett egy kisebb darabot belőle. Jongin felordított, és ő nevetve bámult rá, miközben szenvedett. A kegyelemdöfés volt a legkegyetlenebb. A még mindig férfiasságát markoló kezének szorítása kemény lett, majd egy hátborzongató ordítással kitépte a fejéről. Kai sikítása az egész környéken visszhangzott. 
Most már valamennyire elégtételt kapott a több heti erőszakért és kínzásért. Kris magához vonta és ismét az ölébe akarta venni, de még nem engedte. Ott hagyta Jongin-t a saját vérében fürödve és kitépett férfiasságán siránkozva. Lassan és megfontoltan lépkedett a többiek között, míg meg nem állt Suho előtt. Emberi alakban szép lassan hozzábújt és megölelte, ezzel is megköszönve a sok törődést. Miatta nem őrült bele ebbe az egészbe. Belesúgta a fülébe, hogy hogyan érheti el, ha beszélgetni akarnak, majd egy puszit nyomott az arcára és elengedte. Intett Chanyeol és Baekhyun felé, ezzel is megköszönte, amit érte tettek. Sehun-nal egymásra mosolyogtak. Még egy utolsó pillantást vetett a srácok felé, mielőtt Kris felkapta az ölébe és kimentek az ajtón.